Eger - hetilap, 1870
1870-02-17 / 7. szám
Vili. éri folyam. 7. szám. Február 17-én 1870. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . 1 ft 50 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám . — 12 kr. EGER, Hirdetésekért minden hasábzott petit sorhely ntán 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttórben egy petit sorhelyéit 8 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. &iad0-hivatal: a lyceunii nyomda. Klőfizetéseket elfogad ' a szerkesztőség ( Széclienyi-utcza 26. sz.) — Jentsch 6. könyvkereskedés s minden Hr. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Visszatekintés közviszonyaink 1869-ik évi fejlődésére. IV. Hadügy. Minden állam vagy államszövetség intézményei védelméről gondoskodik; — az e czélra szolgáló véderő mennyiségét, számát azonban nem polgárai akarata, hanem egyrészt azon nemzetközi viszonyok parancsoló hatalma, melyek közt az illető államszövetség élni kénytelen, másrészt belviszonyai állapota határozza meg; e számerö megszabás tekintetében tehát a képviselt közakarat, jól fölfogott önérdekből a jelzett tényezők kivánalmainak csupán szenvedőleges kifejezője. E politikai igazság következménye államszövetségünk jelen 1,050,000 főnél nagyobb számú véderejének hadilétszáma, mely mintegy 300,000 főnyi békelétszám évenkinti állandó föntartását teszi szükségessé. Ha csak egyoldalulag a 66-ik évi fegyveres lealáztatást, az azután következő s még folyton fönálló feszült nemzetközi viszonyt Poroszország irányában, a panslavismus évről évre növekvő veszélyeit és a bennünket ellenséges szellemtől áthatva környező államok roppant véderőit, ehhez a minden nemzeti erőkifejtést bénitó alkotmányos átalakulási helyzetet tekintjük, melyben a monarchia egész'ete volt, és Ausztria még folyton van : úgy nem fogunk egy perczig sem kétkedni annak kimondásával, hogy e törvényesen megállapított véderő-mennyiségre nemcsak hogy szükségünk van, de a béke minél teljesebb biztosítására óhajtandó volna, hogy még több is legyen; de ha most a pénzügyileg lehetőt veszszük figyelembe, ba. beletekintünk az államszövetség népei zsebébe, úgy egészen más Ítéletet mondandunk. A magyar birodalom alkotmányos ujabbkori élete két első, rendkívül kedvező éve fölöslegeit elnyelte a tavali harmadik év 12 milliónyi biánylata, s most folyó évünk 7 milliónyi fedezetlen hiánylata előtt állunk; az örökös tartományok pedig jelen évben 20 milliónyi hiánylatnak örvendnek, melyet az idén államjavak eladása és a közös activák reájok eső részéből ugyan még födözni képesek, de már 71-ben csak adóreform által háríthatják el ez állandó bajt ...........oly adóreform az onban, melytől 20 milliónyi többlet reméltetik, nem lehet többé adóteher-arányositás, — ezt értjük pedig mi az adóreform kifejezés alatt, — hanem szükségkép adófölemelésnek keilend lennie. íme gyümölcsei a túlzott véderőlétszámnak! Vájjon helyes-e egy oly véderöalap, mely lassankint fölemészti azt, minek védelmére föl van állitva; vájjon tanácsos-e egy oly rendszer további föntar- tása, mely békelábon is csak ily roppant hiánylatok segélyével tartathatván főn, a békeidőszakban annnyira meggyöngiti évről évre az állam alaperöit, hogy háború esetén az már szükségkép teljesen tehetetlen, és végre a jelzett viszonyokra tekintve, nem elutasithatlan kötelesség-e annak sürgetése, hogy az évenkinti 95,000 ujonczjuta- lék még ez évben oly számösszegre szorittassék, melynek betanítására és becsületes eltartására a monarchia jelen pénzereje mellett képes ? E kérdésekre óhajtanék a feleletet hallani az országgyűlés és főleg a Fölség részéröl, ki egyedül képes e kívánalomnak eleget tenni. Mi azonban azon szomorú meggyőződésre jutottunk, hogy ha e részben mielőbb segély nem nyujtatik, akkor az államadósságok végnélküli szaporodásával a biztos államtönkrejutás felé közelgiink. A gyors segélyre véderőtörvényünk csak egy módot nyújt és ez: hogy a Fölség, ha jónak látja, a két képviselet elé terjesztethet egy, az évi rendes ujonczjutalékot leszállító törvényjavaslatot, ügy véljük, a legjogosultabb államérdek mellett szólalunk föl, ha azon óhajunkat fejezzük ki, hogy minisztériumunk a Fölség előtt e nézetet képviselje, minek be nem teljesültével magának országgyűlésünknek kellene még a jelen évi delegatio ülésezése előtt ily irányú fölirattal föllépnie. Bárcsak megballgatatlanul ne hangzanék el szavunk! Még ha ez megtörténnék is, — mit azonban alig remélhetünk, hacsak összes hírlapirodalmunk e részben solidaris föllépésre nem határozza el magát — még akkor is elég munkája marad közösügyi bizottságainknak, mert egy oiy belszervezet, melynél a hadsereg tartása 50, mig az igazgatás 33 millió roppant összegbe kerül azon sok general comandó vagyis tohadparancsnokság és más közbeeső hivatalok következtében, melyek csak akadályul szolgálnak az ezred és had- iigyérség közvetlen érintkezéseinél, ugyannyira, hogy mig egy rendelet a hadügyminisztériumból egy Bécsben állomásozó ezredhez ér, teljes 14 napra van szüksége, tehát mig keletkezéshelyére visszaérkezik, egy teljes hónap foly le, — mondom, egy ily szervezet alapos megbirálása és az azzal járó törlési helyek ajánlása ugyancsak igénybe veendi szorgalmukat. Most veszszük azonban csak észre, hogy a jövőnk által fölkeltett aggodalom elfelejteté velünk a múlt eseményei összesítése körüli kezdeményünket, mely föladatunknak kívánunk most megfelelni. Az élet iróniája, hogy gyakran a legszomoritóbb viszonyok közt is megnyugvást nyújtó körülményekre akadunk .... igy vagyunk hadászatunkkal is, mely bármily keserű gyümölcse legyen is magában véve Europa államai védrendszerének, múlt évi történetében mégis oly kedvező átalakulási eredményeket mutat föl, melyek e „fegyveres béké“-nek nevezett gyümölcs keserűségét némileg enyhítik. — Ilyenek: a jövendő dunahajóraj alapját megvető két monitor megszavazása, Albrecht föherczegnek a föhadparancsnokságtóli elmozdittatása, hadi tengerészetünk nagyobb mérvű kifejlödhetésé- nek biztosítása, a tisztek fizetéseinek emelése, a botoztatás megszüntetése, és mindezekfölött az önkéntesi intézmény életbeléptetése, mely utóbbi intézménynek fogjuk köszönhetni, ha ezentúl nem keilend számfölötti tiszteket tartani, mivel daliás önkénteseinkben mindig elegendő számú tisztet birandunk a háború alkalmára. Jelen évi bizottságainkra vár azon nemes hivatás, hogy a közlegénység ellátásának javítása mellett is föllépjen, mert azt csakugyan nem lehet tovább hidegvérüleg tűrni, hogy a legénység 28%-a haljon el éven- kint rósz élelmezés miatt. Mint a vihar által napokig hányatott tengerész, ki egyszerre megpillantva a szárazföld bomálybavesző körvonalait, hol horgonyt vetve ki fogja pihenhetni útja fáradalmait, örömében térdre hull, és áldja Istenét: úgy nyílik meg hálára a mi ajkunk is, ha jövő véd- rendszerünk alapját, a nemzetkegyelte honvédséget megpillantjuk. Január 2-ikától kezdve, mely napon a honvédelmi minisztérium szerveztetek, az intézkedések szakadatlan és lélekemelő sorával találkozunk, melyek az év végén a honvédelmi intézményt már az egész magyar birodalomban meghonosítóknak tüntetik föl. Az első hon- védtanosztály fölállítása, és hadgyakorlatai, a királynénk becses jelenléte által is történeti nevezetességűvé lett zászlószentelés, és végre a főtanosztálynak ép aug. 25-ikén való, fejedelmi elismeréstől kisért szétosztása az egész országban, — mintha csak az ép 20 év előtt elszenderült honvédsereg ébredését akarná föltüntetni a véletlen a hónap ily esetleges összetalálkozásában, — mind oly események, melyek feledhetlenek a jelen nemzedék előtt, és a történetben is következményeik által még dicsőbb fényben fognak föltűnni. Honvédeink önérzetteljes fölléptében látjuk annak biztosítékát, hogy a nemzet ez uj védrendszerhez kapcsolt reményeiben való csalódása lehetetlen. Saáry Ferencz.
