Eger - hetilap, 1870

1870-12-29 / 52. szám

433 nity-röl szóló törvényjavaslatok végleges megszavazása volt napi­renden, mi megtörténvén, a kérvényi bizottság előterjeszté a bizott­ság véleményét a hozzá utasított kérvényekre nézve. E kérvények közt volt egy, melyben lllésy Györgyné az országgyűlési gyorsiro­dában gyorsírói minőségben leendő alkalmaztatását kéri. A bizottság ezen alkalmaztatást elvileg ellenzendönek nem tartja, de a kezelő személyzet fölötti rendelkezés az elnököt illetvén, a kérvényt további elintézés végett az elnökhöz véleményezi átteendönek. Az ülés elején bemutatott aj kérvények közt volt egy, Pesten decz. 18-án tartott népgyiilésnek a porosz-franczia háborúra vonat­kozó kérvénye is, melyet Madarász József nyújtott be, s melyben kéretik a képviselöház és a kormány, hogy minden befolyásukat, oda fordítsák, hogy a béke egyrészt a német nemzeti egység elisme­résének, másrészt Fi ancziaország területi épségének s európai állá­sának sértetlen föntartása alapján mielőbb helyreálljon. — A decz. 22-iki ülésben érdemleges tárgyalás nem volt napi rendre kitűzve. A főrendiház üzenete a városligeti sugárútról, a do- hánymonopoliumról, az egyenes adókról s az 1871. év két első hó­napjára adott fölhatalmazásról szóló törvényjavaslatok elfogadása iránt átvétetvén, néhány kérvény benyújtása után az elnökség meg- bizatott, hogy a ház lidvkivánatait a királyné születésnapja (decz. 27.) alkalmával ő Felsége elé juttassa. Végül a ház elhatározza, hogy január 10-ig, a közbeeső ünnepek mialt, nem tart ülést. Politikai hetiszemle Az angol kormány, mint házigazda, szétküldte már e hó 23-án a meghívókat a keleti kérdés fölött Londonban tanácskozandó conferentiára, mely egy londoni sürgöny szerint jan. 3 án, bécsi hírek szerint ellenben csak január második felében nyittatnék meg. A fran­czia kormány szintén fogja magát az értekezleten képviseltetni, még pedig, mint a hir hozzáteszi, Favre által. E közben újra meg újra fölmerül azon, már ismételve megczáfolt hir, hogy Orosz- és Török­ország közt közvetlen alkudozás van folyamatban. A dologbaD lehet valami, erre mutat a „Turquie“ török félhivatalos lap azon közelebb tett nyilatkozata, hogy a porta, az idegen hatalmak közbenjárása nélkül, maga fog ügyei után látni. Konstantinápolyban orosz- török szövetségről is beszélnek; ezt azonban nem tartjuk valószínűnek, egyéb okokat mellőzve, már csak azért sem, mert ily szövetség ese­tében a porta bizonyára nem nevezte volna ki azon bizottmányt, melynek föladata, a Bosporusnak, a Dardanelláknak, valamint a tengerpartnak pokolgépekkel való védelmére vonatkozólag tervet készíteni! Másrészt Oroszország sem tenne nagymérvű hadikészü­leteket, melyekhez tartozik az is, hogy a pétervári kormány Ameri­— Önnek egybekelési szertartást kell végeznie barátom és egv hölgy között, ki rövid idő alatt itt leend. — Ha semmi ellenvetés nem tétetik ellene, úgy fölösleges e ti- tokszerüség, felele Wallace. De ha ellenvetések történnek, úgy fele­lős vagyok Isteu s a törvény előtt. Akkor én, mint beszámitásképes lény, teremtömnek úgy, mint ezen ország törvényeinek felelős vagyok, s nem lehetek részese csalásnak. — Az nem tartozik a dologra, ha ezer ellenvetés tétetnék is, volt a boszus leielet. Ön a mi hatalmunk alatt vaD, a menekülés legkisebb kilátása nélkül. Ha vonakodik paraucsunkat teljesíteni, arról meg lehet győződve, hogy élve nem hagyja el e házat. Ezután társához fordulva monda: — Vezesd a hölgyet ide. A másik férfi elhagyó a szobát, és a következő pillanatban egy nővel téit vissza. A nőnek arcza sürü fekete fátyollal volt betakarva. Csakha­mar észrevette a lelkész, hogy a nö ellene vau e titokteljes házasság­nak. Daczára a fátyolnak, fölindulása és a két férfi iránti idegenkedése észrevehető volt. Hogy valamely bűntett volt készülőben, arról a le lkész meg volt győződve, de hogy mi, azt nem tudta kitalálni. — Nos uram, — mondá a férfi, ki a szónok szerepére látszott vállalkozni,— kezdje el a szertartást. Társa a hölgy kezét megfogva, szótlanul állott a lelkész elé. — Először e hölgygyei kell néhány szót váltanom, mondá Wal­lace több bátorsággal, mint a mennyit eddig mutatott. A társak egy pillantást váltva, igenlőleg intettek. — Röviden végezzen, és maradion a dolog mellett, mondá a szoló, ki eddig legtöbb részt vett a cselekvésben. kában 1000 db. golyószórót rendelt meg, ha az ezt jelentő new-yor- ki sürgöny valót mond. A luxemburgi ügyben megnyugtató hírek érkeztek. A nagyher- czegség kormánya válaszolt Bismarcknak, megczáfolva ennek azon állítását, hogy Luxemburg magaviseletével a semlegességet meg­szegte volna. A „Times-nak Berlinből távirják, hogy az ügy nem fog bonyodalmakra vezetni. Luxemburg ugyan elveszti semlegességét, de függetlensége nem fenyegettedk. A porosz kormány panaszait választott bíróság Ítélete alá fogja bocsátani. A bírói szerepre az ame­rikai Egyesült-Államok fognának fölkéretni. A Versaillesban kötött német szövetségi szerződések, mint már említők, a bajor kamrában nagy ellenzésre találtak, s a hazafi-párt a bajor hadseregnek Francziaországból visszahivatását fogja kíván­ni. De előreláthatólag sikeretlen lesz a bajor nép minden ellenke­zése, miután a fiatal király nem tartja méltóságával ellenkezőnek, hogy uszályhordozója legyen a porosz királyból csinált német csá­szárnak. A császárság kihirdetése azonnal megtörténik, mihelyt az összes országgyűlések az illető előterjesztéseket elfogadták, mi iránt semmi kétség sem forog fon. Berlinben egyszerre barátságos húrokat kezdenek pengetni Ausztria-Magyarország iránt. A hegedüszóban szép nótát a félbiva- los „Prov. Corr. kezdte meg, biztosítva monarchiánkat az újjáalakult Németország legöszintébb baráti érzelmeiről. Ez érzületnek a po­rosz kormány hivatalosan is kifejezést adott egy sürgönyében, mely az osztrák-magyar külügyminiszternek néhány nap előtt nyujtatott át. E sürgöny azt iparkodik bebizonyitaui, hogy a délnémet államok­kal kötött versaillesi szerződések a prágai 1866-ki békekötés IV. pontjával, mely a Majnavonalt állította föl az északnémet szövetség határául, — nem ellenkeznek. Ez ugyan merész állitás, de az tény, bogy a porosz kormány közeledése Bécsben nagy viszhangra talált, s Benst gróf hasonló barátságos hangon log válaszolni Bismarck sürgönyére. Óhajtjuk, hogy Poroszország, mely Ausztria közlekedé­sét eddig mereven visszaútasitötta, Szavakban kifejezett barátságos érzelmeit tényekkel is bebizonyítsa. Bismarck az északnémet szövetség külföldi képviselőihez kör­iratot intézett, melyben a figyelmet a franczia fogoly tisztek sűrű megszökésére irányozza, mi az által nyer fontosságot, hogy a szösze- gö szökevények a franczia hadseregben újólag alkalmazást nyernek. A körirat a franczia kormányt teszi ezért felelőssé, az egyes német kormányokra bízva annak elhatározását, ha vájjon a fogoly franczia tisztek ezután is részesitendök-e a szokásos könnyebbitésekben, s ha vájjon köthetök-e egyezmények a franczia kormány katonai pa­rancsnokságaival, anyagi kezesség nyújtása nélkül. Lyonban e hó 20-án sajnos esemény történt. Egy nemzetőr Ugyané perezben a vőlegény lehajtott menyasszonyához, s néhány szót súgott fülébe. — Föl kell tennem, asszonyom, hogy hajlandó ez urnák nejévé lenni, kezdé Wallace. A szóló fölhúzta pisztolyának sárkányát; ez éles hang meg- reszketteté a lelkészt. Fenyegetés volt, borzasztóbb a beszéiésnél. Egy pillantig a legmélyebb csend uralkodott. A nö nem felelt. Föl­indulása ezalatt félreismerhetleu volt. A két férfi még egy perczig várakozott, aztán egymásután kiáltának, vad, dühös hangon: Felel­jen ön tüstént! — A mint igaz, hogy Isten van az égben, embertelen szörnyek, úgy nem akarom magam esküszegéssel beszennyezni! kiáltá a nö, s megkisérlé fátyoiát arczárói letépni. A lelkész csodálkozva, nyugtalanul és irtózva nézte e jele­netet. — Gondolja meg, a mit tesz ön! kiáltá a férfiak egyike fenye­gető hangon. — Miért? ti ördögök! mondá a uö. Nem félek már tőletek töb­bé, mert hatalmatok körén kívül vagyok. És Wallace felé fordulva mondá: Önre hivatkozom, uram, bi­zonyságául annak, mit mondok. Nevem .... A halálküzdelemnek egy sóhaja hangzott ajkáról, földre zu- haut, összezsugorodva, láthatólag borzasztó görcsöktől kínozva. E szomorujáték főszereplője a hölgyet azonnal karjaiba fogta, és sietve kivitte a szobából. Wallace akaratlanul követni akarta, de még nem tévé a har­madik lépést, midőn a vőlegény keze vállán nyugodott. — Maradjon ön, a hol van, s ne törődjék mások ügyeivel, mon­da bosznsan. *

Next

/
Thumbnails
Contents