Eger - hetilap, 1870
1870-12-29 / 52. szám
433 nity-röl szóló törvényjavaslatok végleges megszavazása volt napirenden, mi megtörténvén, a kérvényi bizottság előterjeszté a bizottság véleményét a hozzá utasított kérvényekre nézve. E kérvények közt volt egy, melyben lllésy Györgyné az országgyűlési gyorsirodában gyorsírói minőségben leendő alkalmaztatását kéri. A bizottság ezen alkalmaztatást elvileg ellenzendönek nem tartja, de a kezelő személyzet fölötti rendelkezés az elnököt illetvén, a kérvényt további elintézés végett az elnökhöz véleményezi átteendönek. Az ülés elején bemutatott aj kérvények közt volt egy, Pesten decz. 18-án tartott népgyiilésnek a porosz-franczia háborúra vonatkozó kérvénye is, melyet Madarász József nyújtott be, s melyben kéretik a képviselöház és a kormány, hogy minden befolyásukat, oda fordítsák, hogy a béke egyrészt a német nemzeti egység elismerésének, másrészt Fi ancziaország területi épségének s európai állásának sértetlen föntartása alapján mielőbb helyreálljon. — A decz. 22-iki ülésben érdemleges tárgyalás nem volt napi rendre kitűzve. A főrendiház üzenete a városligeti sugárútról, a do- hánymonopoliumról, az egyenes adókról s az 1871. év két első hónapjára adott fölhatalmazásról szóló törvényjavaslatok elfogadása iránt átvétetvén, néhány kérvény benyújtása után az elnökség meg- bizatott, hogy a ház lidvkivánatait a királyné születésnapja (decz. 27.) alkalmával ő Felsége elé juttassa. Végül a ház elhatározza, hogy január 10-ig, a közbeeső ünnepek mialt, nem tart ülést. Politikai hetiszemle Az angol kormány, mint házigazda, szétküldte már e hó 23-án a meghívókat a keleti kérdés fölött Londonban tanácskozandó conferentiára, mely egy londoni sürgöny szerint jan. 3 án, bécsi hírek szerint ellenben csak január második felében nyittatnék meg. A franczia kormány szintén fogja magát az értekezleten képviseltetni, még pedig, mint a hir hozzáteszi, Favre által. E közben újra meg újra fölmerül azon, már ismételve megczáfolt hir, hogy Orosz- és Törökország közt közvetlen alkudozás van folyamatban. A dologbaD lehet valami, erre mutat a „Turquie“ török félhivatalos lap azon közelebb tett nyilatkozata, hogy a porta, az idegen hatalmak közbenjárása nélkül, maga fog ügyei után látni. Konstantinápolyban orosz- török szövetségről is beszélnek; ezt azonban nem tartjuk valószínűnek, egyéb okokat mellőzve, már csak azért sem, mert ily szövetség esetében a porta bizonyára nem nevezte volna ki azon bizottmányt, melynek föladata, a Bosporusnak, a Dardanelláknak, valamint a tengerpartnak pokolgépekkel való védelmére vonatkozólag tervet készíteni! Másrészt Oroszország sem tenne nagymérvű hadikészületeket, melyekhez tartozik az is, hogy a pétervári kormány Ameri— Önnek egybekelési szertartást kell végeznie barátom és egv hölgy között, ki rövid idő alatt itt leend. — Ha semmi ellenvetés nem tétetik ellene, úgy fölösleges e ti- tokszerüség, felele Wallace. De ha ellenvetések történnek, úgy felelős vagyok Isteu s a törvény előtt. Akkor én, mint beszámitásképes lény, teremtömnek úgy, mint ezen ország törvényeinek felelős vagyok, s nem lehetek részese csalásnak. — Az nem tartozik a dologra, ha ezer ellenvetés tétetnék is, volt a boszus leielet. Ön a mi hatalmunk alatt vaD, a menekülés legkisebb kilátása nélkül. Ha vonakodik paraucsunkat teljesíteni, arról meg lehet győződve, hogy élve nem hagyja el e házat. Ezután társához fordulva monda: — Vezesd a hölgyet ide. A másik férfi elhagyó a szobát, és a következő pillanatban egy nővel téit vissza. A nőnek arcza sürü fekete fátyollal volt betakarva. Csakhamar észrevette a lelkész, hogy a nö ellene vau e titokteljes házasságnak. Daczára a fátyolnak, fölindulása és a két férfi iránti idegenkedése észrevehető volt. Hogy valamely bűntett volt készülőben, arról a le lkész meg volt győződve, de hogy mi, azt nem tudta kitalálni. — Nos uram, — mondá a férfi, ki a szónok szerepére látszott vállalkozni,— kezdje el a szertartást. Társa a hölgy kezét megfogva, szótlanul állott a lelkész elé. — Először e hölgygyei kell néhány szót váltanom, mondá Wallace több bátorsággal, mint a mennyit eddig mutatott. A társak egy pillantást váltva, igenlőleg intettek. — Röviden végezzen, és maradion a dolog mellett, mondá a szoló, ki eddig legtöbb részt vett a cselekvésben. kában 1000 db. golyószórót rendelt meg, ha az ezt jelentő new-yor- ki sürgöny valót mond. A luxemburgi ügyben megnyugtató hírek érkeztek. A nagyher- czegség kormánya válaszolt Bismarcknak, megczáfolva ennek azon állítását, hogy Luxemburg magaviseletével a semlegességet megszegte volna. A „Times-nak Berlinből távirják, hogy az ügy nem fog bonyodalmakra vezetni. Luxemburg ugyan elveszti semlegességét, de függetlensége nem fenyegettedk. A porosz kormány panaszait választott bíróság Ítélete alá fogja bocsátani. A bírói szerepre az amerikai Egyesült-Államok fognának fölkéretni. A Versaillesban kötött német szövetségi szerződések, mint már említők, a bajor kamrában nagy ellenzésre találtak, s a hazafi-párt a bajor hadseregnek Francziaországból visszahivatását fogja kívánni. De előreláthatólag sikeretlen lesz a bajor nép minden ellenkezése, miután a fiatal király nem tartja méltóságával ellenkezőnek, hogy uszályhordozója legyen a porosz királyból csinált német császárnak. A császárság kihirdetése azonnal megtörténik, mihelyt az összes országgyűlések az illető előterjesztéseket elfogadták, mi iránt semmi kétség sem forog fon. Berlinben egyszerre barátságos húrokat kezdenek pengetni Ausztria-Magyarország iránt. A hegedüszóban szép nótát a félbiva- los „Prov. Corr. kezdte meg, biztosítva monarchiánkat az újjáalakult Németország legöszintébb baráti érzelmeiről. Ez érzületnek a porosz kormány hivatalosan is kifejezést adott egy sürgönyében, mely az osztrák-magyar külügyminiszternek néhány nap előtt nyujtatott át. E sürgöny azt iparkodik bebizonyitaui, hogy a délnémet államokkal kötött versaillesi szerződések a prágai 1866-ki békekötés IV. pontjával, mely a Majnavonalt állította föl az északnémet szövetség határául, — nem ellenkeznek. Ez ugyan merész állitás, de az tény, bogy a porosz kormány közeledése Bécsben nagy viszhangra talált, s Benst gróf hasonló barátságos hangon log válaszolni Bismarck sürgönyére. Óhajtjuk, hogy Poroszország, mely Ausztria közlekedését eddig mereven visszaútasitötta, Szavakban kifejezett barátságos érzelmeit tényekkel is bebizonyítsa. Bismarck az északnémet szövetség külföldi képviselőihez köriratot intézett, melyben a figyelmet a franczia fogoly tisztek sűrű megszökésére irányozza, mi az által nyer fontosságot, hogy a szösze- gö szökevények a franczia hadseregben újólag alkalmazást nyernek. A körirat a franczia kormányt teszi ezért felelőssé, az egyes német kormányokra bízva annak elhatározását, ha vájjon a fogoly franczia tisztek ezután is részesitendök-e a szokásos könnyebbitésekben, s ha vájjon köthetök-e egyezmények a franczia kormány katonai parancsnokságaival, anyagi kezesség nyújtása nélkül. Lyonban e hó 20-án sajnos esemény történt. Egy nemzetőr Ugyané perezben a vőlegény lehajtott menyasszonyához, s néhány szót súgott fülébe. — Föl kell tennem, asszonyom, hogy hajlandó ez urnák nejévé lenni, kezdé Wallace. A szóló fölhúzta pisztolyának sárkányát; ez éles hang meg- reszketteté a lelkészt. Fenyegetés volt, borzasztóbb a beszéiésnél. Egy pillantig a legmélyebb csend uralkodott. A nö nem felelt. Fölindulása ezalatt félreismerhetleu volt. A két férfi még egy perczig várakozott, aztán egymásután kiáltának, vad, dühös hangon: Feleljen ön tüstént! — A mint igaz, hogy Isten van az égben, embertelen szörnyek, úgy nem akarom magam esküszegéssel beszennyezni! kiáltá a nö, s megkisérlé fátyoiát arczárói letépni. A lelkész csodálkozva, nyugtalanul és irtózva nézte e jelenetet. — Gondolja meg, a mit tesz ön! kiáltá a férfiak egyike fenyegető hangon. — Miért? ti ördögök! mondá a uö. Nem félek már tőletek többé, mert hatalmatok körén kívül vagyok. És Wallace felé fordulva mondá: Önre hivatkozom, uram, bizonyságául annak, mit mondok. Nevem .... A halálküzdelemnek egy sóhaja hangzott ajkáról, földre zu- haut, összezsugorodva, láthatólag borzasztó görcsöktől kínozva. E szomorujáték főszereplője a hölgyet azonnal karjaiba fogta, és sietve kivitte a szobából. Wallace akaratlanul követni akarta, de még nem tévé a harmadik lépést, midőn a vőlegény keze vállán nyugodott. — Maradjon ön, a hol van, s ne törődjék mások ügyeivel, monda bosznsan. *
