Eger - hetilap, 1870

1870-12-29 / 52. szám

434 zászlóalj derék parancsnoka nyomorult ürügy alatt elfogatott, s mint Bordeauxba jelentik, egy, valószínűleg a köztársaság ellenségei ré­széről megfizetett nyomom egyénekből álló csoport által, látszóla­gos ítélet után agyonlövetett. Az esemény nagy ingerültséget okozott Lyonban. A példás igazságszolgáltatást Gambetta hadügyminiszter elrendelte. Az olasz kamra 192 szóval 18 ellen elfogadta azon törvényja­vaslatot, mely szerint 6 hó alatt a főváros Rómába tétetik át. A kor­mány úgy ezen, mint a pápának nyújtandó garantiákra vonatkozó törvényjavaslatból cabinetkérdé»t csinált. — Antonelli Ledochowski érseket bízta meg, hogy a pápát képviselje Vilmos királynak csá­szárrá koronáztatásánál. Ledochowski egyúttal a pápának sajátkezű szereticsekivánati iratát viendi meg Vilmosnak, azon figyelmez­tetéssel, hogy a pápákat véd^ német császárokat vegye mintaképül. Romániából furcsa szellő kezd fujdogálni. Fejedelme teljes függetlenségről álmodozik. Károly berczeg a hatalmasokhoz emlék­iratot intézett, melyben kifejti, hogy Romániának a párisi békekö­tésben megállapított helyzete tartbatlan. Bécsben ez emlékirat még nem adatott át, de a here?eg egy kézirata már bejelenté azt. Ez irat két pontra fekteti a fősulyt: kifelé Románia jelen állásának tarthat- lanságát hangsúlyozza, befelé pedig az ország jelen alkotmánya re- visióiának szükségére utal. Hogy Károly berczeg ezen föllépése nem egyéb, mint porosz cselszövény, arról tanúskodik Poroszország ab­beli készsége, miszerint ez ügyet a londoni conferentia napirendjére akarta állítani. A csatatérről. Párisban folyvást lelkesedés, nyugalom és rend uralkodik. Szá­mos tudósítás szerint, az ostromlott város még hónapokig tarthatja magát, mert élelmiszerek bőségben vannak, s a hangulat kitűnő. Is­mét jelentik Versaillesbói, nem tudjuk, hányadszor, hogy a bombázás legközelebb megkezdődik. Ellenben a londoni „Daily Telegraph“ szerint ez jelenleg lehetetlen, mivel az ágyuk fölállítása egy hónapot igényel. Eddig a bombázási előkészületeket elhanyagolták, mert ab­ban bíztak, hogy Párisi rövid idő alatt kiéheztetik. Ezalatt az ostromló sereg a tél zordonsága és a francziák szakadatlan zaklatása által leir- batlan szenvedést áll ki. Páris alatt ismét volt harcz decz. 21-én. A kirohanás részint kelet, részint északkelet felé történt, mintegy 30,000 emberrel. A francziák keleten megszállták Neuillyt, az Ewrard-villát és Maison- blancheot. A németek tüzelése igen élénk tüzérségi harcz után elné- mittatott. Fave franczia tábornok megsebesült. Északkeleten a fran­— Én még e szegény nőnek hasznára lehetek, válaszolt Wal­lace, ki eltekintve attól, hogy a nő fölött aggódott, a titkot is ki akarta kutatni. — Ha szolgálatára szükség lesz, úgy híni fogják, volt a mogor­va válasz. Fogadja tanácsomat, és maradjon csöndesen, minden be­avatkozás jobban veszélyezteti önt, mint talán hinüé. Minthogy Wallace tehetetlen volt, hallgatott. Fölhúzott pisz­tollyal kezében,, járt föl s alá a szobában titokteljes börtönöre. A következő tiz vagy tizenöt perez alatt többször mély, félig elfojtott sóhajt hallott. Ezek egyszerre megszűntek. A nő, ki a férfit elvitte, vadul rohant a szobába, társának kiáltva: — Meg vagyunk verve, ö meghalt. Legyen átkozott! megmér- gezte magát! Mindketten tomboltak dühökben, és éktelen szitkok s átkozódá- sokban tövtek ki, minőket a lelkész még életében soha nem hallott. E pillanatban életét féltette. Ez egész idő alatt egy szó sem lett ki­ejtve, mely csak legcsekélyebb világot is deríthetett volna a bűntett­re. Végre elhallgattak, az egyik elhagyd a szobát, és lement. Né­hány perez múlva visszajött, sa lelkész elé állva mondá: — Szolgálatát már nem veszszük igénybe, mint könnyen belát­hatja, s miután irányában roszakarattal nem vagyunk, biztos helyre fogjuk vezetni, és aztán elhagyjuk. — A mily módon ön ide hozatott, úgy kell vissza is mennie. Szoros hallgatásnak kell tetteinket elfödnie, és minden szántszán­dékos kísérlet, személyünk azonosságát kipuhatolni, a legveszélyesebb következményeket vonná magára. Mint önnek előre mondám, nincs szándékunkban, önt bántani, kivéve ha esztelenül cselekszik. Wallace megkajtá magát, beleegyezés jeléül, mert mást nem tehetett; a férfiak azonnal gondosan beköték szemeit; azután sutto­cziák megtámadták Bourgetet, de nem tarthaták magukat, s 100 to- golylyal visszavonultak. Ducrot tbk. azonban este megszállva tartá Groslayt és Drancyt. A Bourgetet megtámadó csapatok jelentékeny veszteséget szenvedtek, mig másutt a francziák vesztesége csekély volt. Trochu az éjét a csatatéren töltötte csapataival. Német sür­göny szerint, a francziák a decz. 21-iki kirohanásnál több száz foglyot vesztettek, s mindenütt visszavettettek. Másnap két franczia dandár ismét támadást intézett a szász hadtest balszárnya ellen, de két wür- tembergi dandár oldaltüzelése által visszavonulásra kényszerittettek. Decz. 22-én este a párisi erődökből nagy ágyúzás folyt. A francziák decz. 21-iki veszteségét a párisi lapok 800 halottra és sebesültre teszik. A Loire-hadseregnek egyik nagyobb fele Chanzy tbk. alatt, mely mintegy 100,000 emberből áll, több kisebb ütközet után, decz. 18-án Le Mansba érkezett, hogy az itt és Conlie-nál levő csapatokkal egye­sülve, s igy mintegy 150—180,000 főre erősödve, Páris felé nyomul­jon, s a párisi hadsereggel öszmüködve döntő csatát vívjon. A meck- lenburgi nagyherczeg föladata, Chanzy tábornokot megakadályozni, hogy Páris közelébe jusson, mi azonban aligha fog a nagyherczegnek sikerülni, bár újabban tetemes erősítéseket kapott; s igy legközelebb nagyfontosságu híreket várhatunk. A Loire-hadsereg másik feleBour baki tbk. alatt Tours felé vonult vissza, s róla nagyobb fontosságú hit- nem érkezett, mi azt mutatja, hogy a németek által hiresztclt gyözel mek e hadsereg fölött, nagyon jelentéktelenek lehettek. — Faidherbe északi hadseregét decz. 23-án Manteufíel Amienstől északkeletre 1 */2 mfdnyire megtámadta, s a poroszok több falut elfoglaltak ; a csatának az éj vetett véget. A győzelmet e csatában mindkét fél magának tu­lajdonítja. Porosz sürgöny szerint, Faidherbe serege Arras felé vissza­vonult, s igy útja czéljától, Paristól, újólag elvágatott. A keleti csatatéren decz. 18-án véres ütközet volt. Német rész röl érkezett jelentés szerint, franczia részről mintegy 20,000 ember vett részt a harezban, 18 ágyúval; e sereg gyalogezredekből, moz­gó-örökből és szabad csapatokból állott. A csata 5 óráig tartott, a igen heves volt. A német távirat szerint a németek vesztesége 13 tiszt halott és 29 sebesült, köztük Ginemet- tbk. és Vilmos bádeni herczeg könnyű sebet kaptak, a legénység közül 700 halott és sebe­sült. A francziák sok tisztet s 1000 embernél többet vesztettek volna halottakban, ezenkívül 16 tisztet és 700 embert foglyokban. Franczia jelentések Cremer franczia tábornok veszteségét 1200 embernél ke­vesebbre, a németekét pedig négyszer annyira teszik. A francziák teljes rendben vonultak vissza, a nénreiek pedig Nuits-t, hol a csata vivatott, másnap odahagyták. Garibaldi állásait Autunnél nem tá­madták meg. Epernayból Írják egy frankfurti lapnak, hogy az időjárás még inkább ritkítja a németek sorait, mint az öldöklő csaták. A beteg­gást hallott közöttük, a nélkül, hogy kivehette volna, hogy mit mon­dottak. Egyik közölük most megfogá karját, és levezeté a lépcsőkön az utczára, s besegité a kocsiba. Csak egy kisérte el a férfiak közöl, mint a léptek zajából következteté. Körülbelül egy óráig ment a kocsi idestova, midőn hirtelen megállott. Ezen idő alatt a lelkész és titokteljes társa egyetlen szót sem váltottak. Most az idegen megfogá Wallace kezét és mondá : — Jőjön! A lelkész kiszállott, karöltve mentek előre egy kis ideig, mia­latt a lelkész szemei még be voltak kötve. Egyszerre az idegen megállt, és mondá: — Most biztonságban van uram. Én elhagyom önt, hogy útját hazafelé folytassa, mit nem lesz nehéz megtalálnia. Előbb azonban egy tanácsot adok az útra. Szükséges, hogy a hol ön most áll, addig maradjon bekötött szemmel, mig batvanat olvasott, mi körülbelül egy perczig fog tartani. Azután tehet, mit akar. De ha hamisan és árulással jár el irányunkban, úgy e város utczái nem lesznek bizto­sak ön előtt. A lelkész beleegyezett az idegen ajánlatába, hogy azt fogja követni, mit kivan. De választ már nem kapott. Midőn hatvanig olvasott, ievevé a kötőt szemeiről; ez nem volt zsebkendő, csak egy darab könnyű szövet, nehogy előbbi tulajdonosa ez által fölfedez­tessék. Látta, hogy két utczának sarkán, saját házának közvetlen szomszédságában állott. Az ismeretlen és a kocsi eltűntek. A lelkész haza indult.A következő napon a rendőri hatósághoz ment, éselöadá az egész történetet; de daczára a legszigorúbb nyomozásoknak, etitok ku'csát föl nem találták soha. Közli: Margit.

Next

/
Thumbnails
Contents