Eger - hetilap, 1870
1870-12-29 / 52. szám
432 meg a szolgabirónak, hogy a községi iskolaszékkel egyetértve — Gyöngyös város terhére, a szükséges fölszerelést 15 nap letelte után rögtön szerezze be. A fölolvasott miniszteri rendelet s az iskolatanács által tett előterjesztés folytán Bokros Béla t. szolgabiró utasittatott, hogy Gyöngyös város hatóságát a községi iskoláknak — ha már azok ez év folytán jobb helyiségekbe át nem tehetők — a törvény, s az ezen alapuló miniszteri rendeletek értelmében 15 nap alatt teljes és tökéletes fölszerelésére, s a községi tanitók elmaradt fizetésének ugyanazon idő alatt, — s ezentúl a meghatározott időkben pontos kiadására komolyan és határozottan utasítsa, ellenkező esetben meghagyatott ne- kezett szolgabirónak, hogy a községi iskolaszékkel egyetértve — a községi iskolák részére — Gyöngyös város terhére — a kellő fölszereléseket szerezze be, s a községi tanítókat ugyancsak Gyöngyös városa vagyonából elégitse ki. — Ez alkalommal egyszersmind a városi hatóság oda lészen utasítandó, hogy a jövő tanévre a tanköteles gyermekek számához képest több községi iskola fölállításáról jóelőre gondoskodjék, nehogy ennek elmulasztása miatt annak idejében a törvény szigox-át kelljen ellene igénybe venni. Ezen eljárásáról, s annak eredményéről nevezett szolgabiró azonnal kimerítő részletes jelentést teend, hogy az 1871-ik évi febr. havi bizottmányi gyűlésen az már előterjesztethessék. Gáspárdy Gyula és Kauizsay József h. ügyvédek ügyvédi oklevelüket kihirdetés végett bemutatják. Ezen ügyvédi oklevelek kihir- dettetvén , e kihirdetésről szóló jegyzőkönyvi kivonat az oklevelekre rávezettetni, erről a megye két törvényszéke tudomás, s az összes fö- és alszolgabirák köröztetés végett értesittetni rendeltettek. Elnöklő első alispán szóbeli előterjesztése folytán meghagyatott az összes fő- és alszolgabiráknak, hogy a tagosítás alkalmával faiskoláknak kiadott, vagy más utón ily czólra megszerzett községi telkeknek — ha eddig rendeltetésüktől bármily okból elvouattak, — hivatkozva az e tárgyban kiadott miniszteri rendeletre, s ezzel kapcsolatban levő megyei határozatra, — rendeltetésükre való azonnali fölhasználását szigorúan rendeljék el, s e rendeletnek a község által lefizetendő különbeni birsággal való megrovás terhe alatt erélyesen s haladéktalanul foganatot szerezzenek, mert azon érdek, melyből a községi faiskolák fölállítása czélba vétetett, sokkal fontosabb, hogy- sem az e tárgyban kiadott rendeletek és határozatoktól való bármily kis eltérés is megengedhető volna. Egyszersmind a fő- és alszolgabirák utasittattak, hogy a községeket a már berendezett községi faiskoláknak további lelkiismeretes föntartására buzdítsák. Kürthy Ferencz központi főszolgabíró — Eger város képviselő- gyűlésének Egerben egy királyi törvényszék elhelyezése iránt az országgyűlés képviselöházához intézett, s a megyei bizottmányhoz pártolás végett beadatni kért fölterjesztését a mondott czélból bemutatja. A bemutatott fölterjesztés pártolólag egy kérvény kíséretében az országgyűlés képviselöházához fölküldetni határoztatott. Országgyűlés. A képviselöház decz. 20-iki ülésében Péchy Tamás interpellál ta a közlekedési minisztert: Van-e tudomása arról, hogy hazai vasutainknál mily kevés gond fördittatiá az áruszállitmányokra, hogy a rósz kezelés és a raktárak hiánya miatt az áruk a szállítók rová sára érzékeny károkat szenvednek? és ha van tudomása, kész-e erélyes intézkedéseket tenni a bajok elhárítására? Gorove miniszter azonnal válaszolt. Megjegyzi, hogy minden vasútállomáson van panaszkönyv, melybe a panaszok bejegyezhetek; ez egyedüli módja annak, hogy az ilyféle bajok a kormánynak tudomására jussanak, és elhárittassanak. Egyébiránt a kormány nemcsak jövőben fog erélyesen intézkedni, de már eddig is megtett, a mit lehetett, a szállítási calamitások megszüntetésére. E calamitások egyik oka az, hogy mintegy 3000 magyar és osztrák vasúti kocsi a külföldön visszatartatik. Mihelyt e körülmény a kormányunk tudomására jutott, azonnal megtette a szükséges lépéseket, hogy e bajon segítve legyen. A ház tudomásul vette a miniszter válaszát. Ezután a ház hozzáfogott a névszerinti szavazáshoz a dohány- jövedékröl szóló törvényjavaslat fölött. A szavazás eredménye lett, hogy a ház 61 szótöbbséggel elfogadta a törvényjavaslatot. E szerint a duhánymonopoliunu az 1871. évre változatlanul föntartatik. A napirend második tárgya volt azon törvényjavaslat, melyben a kormány fölhatalmazást kér, hogy a közjövedelmek szedését s az államháztartás költségeinek fedezését 1871. jan. és febr. hónapokban az 1871-iki, még meg nem szavazhatott költségvetési törvény szerint eszközölhesse. Ezen indemnity-törvényí a pénzügyi bizottság elfogadásra ajánlja a háznak ; épen úgy a központi bizottság is. Azonban az V. VIII. és IX. osztályok külön véleményben az in demnity megtagadását javasolják. A vita hosszas és heves volt. A kért fölhatalmazás a politikai bizalom vagy bi /.álmatlanság kérdésévé tétetett. Beszéltek: Széli Kálmán, mint a közp. bizottság előadója, Zsedéuyi Ede, Pulszky Ferencz és Kerkápolyi Károly a törvényjavaslat mellett: Tisza Kálmán, mint a külön vélemény előadója, Várady Gábor, Csanády Sándor, Csernátony Lajos, Patay István és Simonyi Ernő a törvényjavaslat ellen. Végül a ház többsége elfogadta az indemnity-törvényt átalánosságban ; a részletes tárgya lásnál a közp. bizottság szövegezése fogadtatott el.- A decz. 21-iki ülésben a dohánymonopoliumról és az iudetu-4 T A li Egy titok. (Vége.) Mily vágyva várta a szegény lelkész, hogy valaki arra jőjön, azt szavakkal nem tudjuk kifejezni. De reményében csalódott, mert közeledő lépteknek legcsekélyebb zaja sem volt hallható. Beláttá, hogy egyebet nem tehet, mint föltétlenül engedelmeskedni. Midőn a kocsit elérte, megállott egy pillanatig, és végig nézett a sötét utczán ; e perczben szólt a férfiak egyike hozzá: — Lépjen be ön minden félelem nélkül. Csak ha eiientáii, lesz kitéve nyers bánásmódunknak. — Ily körülmények között nem tehetek mást, mint hogy engedelmeskedjem, válaszolá Wallace, e szavakat: nem tehetek mást, erősen hangsúlyozva. — ügy van, hangzott a felelet. Engedetlenség halálát okozná. Készünkről sokkal több forog a játékon, semhogy kitehetnök magunkat azon veszélynek, hogy czélunk meghiúsuljon, vagy fölfedeztessünk. Minden válasz nélkül lépett Wallace a kocsiba. A két férfi követé, becsukva a kocsi ajtaját. Egy adott jelszóra a kocsi tovarobogott. Alig indult meg a kocsi, midőn a t'éifiak egyike,ki mint lát szik, vezetője volt e titokteljes kaladnak, a lelkésznek tudtára adá, hogy szemeit be kell kötnie. Erre egy darab fehér szövetet vont ki öltönyéből, mely zsebkendőnek látszott, és szorosan beköté vele a lelkész szemeit. Többet nem beszéltek, a lelkész néma imádsággal tölté idejét, szabadulásáért e fi'iszterek kezeiből. A kocsin már körülbelül egy órai utat tettek. De hogy hová és mely utczákou baranC Z A. f goltak, azt nem tudta Wallace meghatározni. A legmélyebb csönd és hallgatás uralkodott közöttük. Végre a kocsi megállott, s a következő pillanatban a két férfi kiszállott, őt is fölszólítva a kiszállásra, de egyúttal figyelmeztetve, hogy ha életét szereti, a kendőt szemeiről le ne vegye. A férfiak ki- segiték a kocsiból és bevezetők egy házba, s mint oka volt hinni, több lépcsőn át. Csak lépéseiknek zaja volt hallható, és a lelkész, mint magától értetik, nem láthatott semmit. Végre beléptek a fölső szobák egyikébe, és Wallace hallá, hogy egyik társai közül az ajtót bezárta. Ekkor levevék a kendőt szemeiről. A lelkész először netu láthatott semmit, s csak midőn szemei a világosságot már megszokták, volt képes az eléje táruló jelenetet áttekinteni. A szoba meglehetős nagy volt, minden butorozat nélkül. Az ablak táblái szorosan valának betéve. Négy viaszgyertya égett a kandalló párkányzatán, benn a kandallóban élénk tűz lobogott. Mindkét férfi még álczázva állott elölte, pisztolylyal kezeikben. A szobában nem volt semmi, miről arra később biztosan ráismerhetett volna. — Mit gondoljak önökről, uraim ? kérdé Wallace, képtelen lévén boszankodásán uralkodni. — A mit ön akar, volt a zordon válasz. — Nincs most idő magyarázatokra, még ha hajlandók is volnánk ilyeneket adni. Mi ide hoziuk önt, hogy egy hivatali kötelességét teljesítse, ha vonakodik, úgy életébe fog kerülni. Tegye ön azt, mit tennie kell, és azon helyre lesz visszavive, hóimét elhoztuk. De ha kifogásokat tesz, u^y életének pillana'ai meg vannak számlálva. — Mit kivan, hogy tegyek? kérdé Wallace látható izgatottsággal.
