Eger - hetilap, 1870
1870-09-15 / 37. szám
299 cselekedni. Azonban igen számos tiszt nem fogadta el e föltételt, s készeknek nyilatkoztak, inkább fogságban maradni. — Mac Mahon, a hős tábornok nem halt meg, orvosok nyilatkozata szerint 3 hét alatt íélig-meddig helyrejö. A porosz hivatalos lap azt irja, hogy Napoleon császár a se- dani csatában a legsűrűbb golyózáporban kereste a halált. Ugyanezt irja a „Times“ levelezője is. Napoleon, egv kasssli tudósítás szerint, igen otthonosnak látszik magát érezni Wilhelmshőhében, hol csak azon megszorításnak van alávetve, hogy 4 mérföldnyi körűletet Kassel körül nem szabad átlépnie. A császári herczeg és Eugenia császárné Angliában vannak, s onnan később hir szerint Wilhelmshöhé- be szándékoznak menni a császárhoz. A sedani capitulatio után Wimpffen tbnok és Treskow porosz tbnok fölszólították B izainet Metzben, hogy szintén capituláljoo. Bazaine ezt megtagadta, s igy szólt; „A császárral mitsem törődöm, itt én egyedül parancsolok.“ Hir szerint Bazaine folyvást zavarja a poroszokat, s nagy pusztítást okoz köztük ál-manöverjeivel. Egy sebesült franczia szerint Metzben 10,000 sebesült fekszik. Élelmi és lőszerekben egyelőre még nincs hiány, de a kiosztás igen takarékosan történik. A város lövetése még nem kezdetett meg. Strassurgot még mindig siker nélkül ostromolja az ellenség. A hivatalos „Karlsruher Ztg.“ jelenti, hogy a hires székesegyház teteje részben leégett, s a hajózási és csillagászati óra megrongáltatok. A párisi belügyminiszter föntartással jelenti a baseli consulnak egy sürgönyét, mely szerint az ostromíottak egy kitörés alkalmával 8—10,000 ostromlót megöltek, s több ágyút elvettek; továbbá, hogy e hó 6-án éjjel az ellenség Pontonsba jött, de a franczia mitrailleu- seök által az utolsó emberig megöletett. Laon megadta magát, de itt ugyancsak megjárta az ellenség, mert midőn a citadellát, birtokába vette, annak egy része a porosz tábori törzskarral, néhány száz poroszszal és néhány mobilgárdával a légbe röpittetett. így jelentik Párizsból. Ellenben a porosz király nejéhez a következő jelentést küldé az eseményről, szept. 11-ről éjjel: „A laoni fellegvár tegnap a föladás és őrségünk bevonulása után légbe röpittetett. Ez alkalommal 50 ember öletett meg, s a 300 mozgó nemzetőrségből sokan sebesültek meg. Mecklenburgi Vilmos herczeg is megsebesült.Mindenesetre árulásnak kell a dologban lenni.“ A párisi kormány szept. 12-iki hirei szerint, a poroszok e hó 12-én egész nap ismételték támadásukat Tóul ellen, de visszavettettek. Az ellenség jelentékeny veszteségeket szenvedett, mert 10 000 csataképtelent hagyott hátra. Verdun kétszer visszautasitá a megadási fölhívást. Montmcdy uj rohamot vert vissza. A porosz hadseregben a gyors menetek folytán 120,000 embernél több szenved lábfájásban, mely baj a legtöbbnél oly mérvet öltött, hogy az illetők teljesen harczképtelenek. A porosz tartalékosokat folyvást nagy számban küldik pótlóul a csatatérre. Az összes német kórházak tömve vannak sebesültekkel; orvosokban nagy a hiány, s a sebesültek ápolása nem elégséges. — Steinmetz fölmentetett az első porosz hadsereg főparancsnokságától, s a nagy főhadiszálláson nyert alkalmazást. Politikai hetiszemle. Párisban egy proclamatió adta tudtára a népnek a védelmi kormány megalakulását. A kormány Trocliu elnöklete alatt következő tagokból áli: Arago, Cremieux, Favre, Ferry, Gambetta, Garnier Pagés, Glais-Bizoin, Pelletan Picard, Rochefort és Simon. A minisztérium következőleg alakult meg: Favre külügyi, Gambetta belügyi, Leflo hadügyi, Fourichon tengerészeti, Cremieux igazságügyi, Picard pénzügyi, Simon közoktatásügyi, Dorian közmunka-, Magnin kereskedelmi miniszterek. Keratry rendőrfőnök. Arago Pá rÍ8 polgármestere. A kormány minden gondját a védelmi ügyre fordítja. Gambetta az uj megyefőnököket arra hívja föl, hogy most csak a háborúra s a háború eszközeire gondoljanak, minden egyebet mellőzve. Favre elhatározta, a minisztérium székhelyét Toursba áthelyezni, hova a diplomatiai testület is követni fogja. Favre egy f hó 6-iki köriratában emlékezetbe hozza, hogy a porosz király a háború kezdetén proclamatiójábau kinyilatkoztatta, miszerint nem Francziaország, hanem a császári dynastia ellen viseli a háborút; s miután a dynastia megbukott, kérdi: ha a porosz király mégis tovább akarja-e folytatni az istentelen háborút ? Szabadságában áll a porosz királynak ezért a felelősséget a világ és történelem előtt magára vállalni; de ha ez kihívás, úgy Francziaország elfogadja azt, s egy talpalatnyi területet, váraiból egy követ sem fog átengedni. A „Journal Ofticiel“ egy decretumot tesz közzé, mely egybehívja az alkotmányozó nemzetgyűlést, mely 750 tagból álland. A választások okt 16 ra tűzettek ki. A választásnak az 1849-iki márcz. 15-iki választási törvény alapján kell történnie. — Hugo Viktor és Louis Blanc, kik 18 év óta külföldön tartózkodtak, a köztársaság kikiáltása után azonnal Párisba utaztak. A franczia köztársaságot Észok-Amerika, Sweicz, Olasz- és Spanyolország hivatalosan elismerték. Garibaldi ezt táviratozta a franczia kormánynak: „A mi belőlem fönmaradt, szolgálatotokra áll, rendelkezetek.“ Párisban a diplomatiai testület folytonosan értekezletet tart. A semleges hatalmaknak a béke érdekében tett lépéseiről keveset hallani, annyi azonban bizonyos, hogy a békealkudozások megindultak, miről Bismarck hir szerint értesité is a délnémet államokat. A franczia köztársaság is hajlandó békét kötni, tisztességes föltételek alatt. De épen abban van a bökkenő, hogy a telhetetlen poroszok békeföltéteiei nem igen tisztességesek. Egy szept. 9-iki berlini sü’göny szerint Poroszország, Anglia közbenjárása mellett következő elfogadhatlan békeföltételeket szabott Francziaországnak: a félpánszélos hajóhad átengedése, Elsass és Lotharingia bekeblezése s 3000 millió frank hadiköltség!! Ugyancsak berlini sürgöny szerint Francziaország következő békeajánlatot tett: eltörli az állandó hadsereget, s teljesen megtéríti a hadiköltséget, de egy talpalatnyi földet sem enged át területéből A „Neue fr. Presse“ berlini levelezője pedig a porosz diplomatia szán- déklatairól a következőket közli: Páris bevétele után a porosz király proclain atiót bocsátand ki a francziákhoz, mely szerint a köz- társasági kormány államjogilag nem létezőnek fog tekintetni, s Napoleon a plebiscitura által újólag megerősített hatalombirtoklónak tekintetik, mint kivel már a béke megköttetett (?) Napoleon császár a német győzők jelenlétében a franczia csapatok (a mintegy 100,000 főre menő foglyok) élén bevonul Párisba, s ismét átveszi a kormány gyeplőjét. Bécsben pedig az a hir jár, hogy Poroszország nem fogja elismerni a franczia köztársaságot, hanem mihelyt a porosz hadak Párisba vonultak, követelni fogja az alkotmányozó gyűlés egybehi- vását, s annak küldöttségével vagy az általa szervezett törvényes hatalommal köti meg a békét. Addig a német hadak megszál- va tartják Francziaországot. Mind e hírek azonban aligha egyebek puszta híreknél. E tbemának még más variatiói is vannak forgalomban. Hogy Poroszország nem hajlandó a köztársaságot elismerni, elhiszsziik, de Napóleonról nem teszszük föl, hogy porba hullott koronáját Bismarck kezéből elfogadná ; inkább adunk hitelt azon londoni sürgönynek, mely szerint a bukott császár a béke megkötése után Angliába szándékozik költözni, s hogy már alkudozásban van Bradstreet-York megvétele iránt. Észak-Amerik a volt az első á llam, mely elismerte a franczia köztársaságot, s neki párisi követe által szerencsét kívánt. De bármily nagy rokonszenvet mutat is Amerika az ifjú franczia köztársaság iránt, azért ennek nem lehet remélnie, hogy Amerika segélyére siet, legfölebb erkölcsi támogatására számíthat, mely azonban a poroszokat diadalutjokban föl nem tartóztathatja. A „Politik“ egy berlini távirata szerint, az ottani amerikai követ kormányától határozott utasításokat kapott, szólítaná föl a porosz kormányt, hogy a háborúnak vessen véget, minthogy a király a háború kezdetén odanyilatkozott, hogy a franczia nemzet ellen nem visel háborút. Az amerikai követ — mondja továbbá e távirat — nem nézheti közönyösen a további vérontást, melyre Poroszország egy óly kormányt kényszerít, mely alkotmánya tekintetében egy vonalon áll Amerikával. Hir szerint egy futár azonnal elküldetett a király főhadiszállására. Olaszországban roppant izgatottság uralkodik mindenfelé. Hir szerint némely helyeken a köztársaságot kikiáltották. De úgy látszik, a kormány minden ily kísérlettel könnyen végezhet, ha való az, hogy 340,000 főnyi csatakész hadsereggel rendelkezik. Különben a mozgalom éle Róma ellen van intézve, melynek elfoglalására népgylilések s számos föliratok nógatják a kormányt. Az olasz nép e kívánsága csakugyan teljesül is, mert mint a florenczi hivatalos lap szept. 12-ről jelenti, a király parancsot adott, hogy az olasz csapatok átlépjék a római határt. A hivatalos lap okmányokkal bizonyítja a bevonulás szükségét a sz. szék védelmére s a rend föntartására. Az olasz kormány a kiilhatalmakkal megegyezeud azon föltételek iránt, melyek a pápa souverain függetlenségét biztosítják.— AJbevonulás már megtörtént, s erről szept. 12-röl a következőket jelentik Florenczből : Papranót és Montfiacconet háboritlanul megszállták az olaszok. Bag- norcaban 2 zuáv és a tisztek megadták magukat. A pápai csapatok szétrombolják a vaspályát Ceccano és Frotinore közt. Azzanezi, a pápai bennszülött csapatok parancsnoka, Rómában elfogatott, mert kijelenté, hogy az olasz hadak ellen küzdeni nem fog. Az olasz csapatok bevonulása előtt a florenczi kormány ajánlatot tett a pápának, mely szerint ő szentsége megtartaná a Leo vá-
