Eger - hetilap, 1870
1870-09-01 / 35. szám
284 átnyújtott egy tervezetet a tartománygyülés követeléseire nézve. Azonban kielégitlenül kellett haza térnie. A cseh tartománygyülés aug. 30-án nyittatott meg az összes pártok jelenlétében. A császári üzenet hallgatással fogadtatott. A cseh képviselők kinyilatkoztatták, hogy a decleratiói álláspont megóvása mellett, csak azért jelentek meg, hogy a király fölhívásának engedjenek, az izenetet meghallgassák, s az egyetértést lehetővé tegyék. A gaücziai tartománygyüléssel ezúttal nem sok baja lesz a kormánynak, az meg fogja választani képviselőit a reichsrathba. Azonban a fölső-ausztriai vidéki községek képviselői Írásban kinyilatkoztatták, hogy nem akarnak részt venni a reichsrathba leendő választásban. A tivoli clericalis képviselők pedig nem akarják az esküt leteuni, miért is tudtokra adatott, hogy ha tovább is vonakodnának, az országgyűlés föl fog oszlattatni. Politikai hetiszemle. Francziaorságban ma egyetlenegy kérdés van napirenden : az ország megmentése. Egész Francziaország ma egygyé lett azon gondolatban : a haza földjét taposó ellenséget saját vérében megfu- lasztani. A belkérdések természetesen ma nyugasznak. Páris az erőszakos fölkelésre nem is gondol, a lavilletti föikelési kisérlet m hány, porosz részről megvesztegetett eszeveszettnek müve volt, s a lakosság kitörő inignatióval fogadta. A nagy számmal elfogottak közül nébányan halálra, mások pedig börtönre Ítéltettek. A mi a napóleoni dynastiát illeti, azzal ma Párisban nem foglalkoznak, az azonban kétségtelen, hogy a császárság semminemű positiv tényben nem nyilatkozik, Trochu tábornok, Páris kormányzója, több rendbeli procla- matiójában egyetlen szóval sem emlékezik a császárságról, Kapóiévá a hullákat helyezteté, fölkelt, s gyertyát vivén, elment megnézni, hogy mi lehet oka a lármának. De mily nagy volt csodálkozása, vagyis inkább ijedtsége, midőn észrevéve, hogy a zsák, mely a két holttestet magában foglalá, közepén elvolt repesztve. Közelebb ment ahhoz, s észrevevé, hogy az egyik bulla hiányzik. Az ajtók s ablakok a legnagyobb gonddal voltak bezárva, miért is lehetlennek látszott neki, hogy a hullát elvitte volna valaki. Reszketve nézett tehát körül dolgozó szobájában, s észrevette, hogy az elveszett hulla egy szögletben ül. Junker egy darabig mozdulatlan maradt, ügy látszott, hogy a hulla szemeit feléje irányozza. Az orvos majd jobbra, majd balra ment, s a halott szemei mindig rajta függtek. Végre a tanár félholtan visszamenni készült, lassú léptekkel hátrafelé indult, anélkül, hogy szeme elől tévesztené a tárgyat, mely neki annyi félelmet okozott; egyik kezében a gyertyát tartá, mig a másikkal az ajtót kérésé, melyet nemsokára el is ért. Hanem a bulla fölemelkedett, s követé őt. Egy meztelen alakot látott mozogni; az óra késő éjt jelzett, mély csend uralkodott; mindezek mintegy összeesküdtek, hogy Junker bátorságát elvegyék. Az orvosnak nem volt több ereje, a gyertya kiesett kezéből, s elaludt, s ime, sölétség fődé a borzasztó jelenetet. Junker egész hálószobájáig ért, s ágyára veté magát; de a hulla nyomában volt, s el akará érni, nemsokára az orvos lábaihoz veté magát, átkarolá térdét, s egy nagyot sóhajtott. — Ki, mi Ön ? bocsásson el! kiálta Junker. És a hulla szabadon bocsátá, de ismét nagyot sóhajtott, s hosszú erőlködés után végre e szavakat mondá igen gyenge hangon: Jó hóhér, könyörülj rajtam!“ Junker nemsokára felfödözéa titkot, s lassan-lassan visszanye- ré bátorságát. Megmondta a gonosztevőnek, ki a halál karjaiból kiragadtatott, hogy ki legyen ö, s hini akart valakit családja tagjai közül. — Hiszen ön CDgem el akar veszteni! kiálta ekkor a gonosztevő; ha felfödözi ittlétemet, esetem ismeretes lesz mindenki előtt, s elitéinek másodszor is. Emberszeretetére kérem, mentsen meg ! Junker azonnal fölkelt, s gyertyát akart gyújtani; vendégét egy régi öltönybe burkolá, s erösi'őt adott be neki, azután kívánságát fejezé ki elölte, mely szerint tudni szeretné, miféle vétkes tett vezette az akasztófára. S megtudá, hogy vendége szökött katona volt. Az orvos nem tudta, mily módon szabadíthatná meg a szegényt. ónról és dynastiájáról, mintha nem is léteznék. Mint Páriából aug. 28-ról sürgönyzik, a császárné Trochu elbocsáttatását kívánta, de ez megtagadta lemondása beadását. (?) A császár aug. 23-ig Courcel- lesben volt, Reims közelébeo, azóta nem tudják, hol van. A dynastia menekülési előkészületeiről még mindig beszélnek. Londonból Írják, hogy az angol bankban roppant összegek vaunak letéve,Persigny hg., Fleury tbnok s a császár más kegyenczeinek neveire. 12 millió fnt sterlingről beszélnek, mely a császár tulajdonát képezné. Lehet, hogy a tudósítás túloz, de a londoni tudósítás bizonyosnak mondja, hogy az utóbbi napokban nagyszámú bőröndök és ládák érkeztek részint a franczia követséghez, részint Sevenoaksba, hol Napoleon néhány év előtt sógorának, Álba herczegnek nevére, pompás földbirtokot vett. Páris védelmi állapotba helyezésén nagy erőfeszítéssel dolgoznak, hogy a nemsokára bekövetkező ostromot kiállhassa. Hirszerint aug. 20-án Francziaország minden részéből 230,000 önkéntes, szabad lövész, tűzoltó és rendőr érkezett oda. Az egész Vendée tartomány tömegesen fölkelt a haza védelmére, még 70 éves aggok is fegyvert ragadtak ; n int Írják, a tartomány egy maga 50,000 önkéntest Aliit ki. A főváros erődítésén sok ezer kéz még éjjel is dolgozik, villanyfény mellett. Trochu tábornok egy rendelete szerint, a Seine departemeníban tartózkodó összes németek kötelesek 3 nap alatt Francziaországot elhagyni, vagy a Loire departementba menni, különben a hadi törvények alá esnek. A kik nem képesek ellenállásra, szintén fölhivatnak Páris elhagyására. Már hetek óta hordják be az élelmi szereket óriási tömegekben. Páris rendes körülmények közt naponként 17 ezer mázsa kenyeret s 18 ezer mázsa húst fogyaszt el; s igy mire az ellenség megérkezik, legalább is 500,000 mázsa kenyérnek való lisztet s ugyanannyi mázsa húsnak való állatot keilend beszállittatni, hogy Páris az éhség s ennek hű követőjétől a hagymáztól némileg biztosítva legyenek A „ Libert é“ szerint Párisban és környékén a poroszok megérkezésekor legalább 600,OOO főnyi fegyveres erő lesz öszpontositva. Ha igaz! Nem tarthatta őt magánál; s kitenni az ufezára, annyi volt, mint elveszteni. Nem volt egyéb hátra, m.nt az őrség elől megfutni, mert ha egyszer már ez a háta mögött van, könnyű dolog, minden további veszély nélkül külföldre menni. Junker egy pár régi ruháját rakta a föltámadtra, s korán reggel kiment a táborba, követve pártfogója által. A mint megismertetett, elég volt az őröknek azt mondania, hogy egy a városon kivtili beteghez hivatott, s hogy a beteg állapota megkívánja, miszerint segélyt vigyen magával. Mire megengedték neki az átmenetet. Amint kiértek a mezőre,a szerencsétlen szabaditójának lábaihoz borult, s örök hálát Ígért neki, és miután még pénzsegélyt is kapott tőle, elhagyá őt, boldogságot kívánván neki. Tizenkét évvel később ezen eset után Junkert dolgai Amsterdamba vitték; a tőzsdénél találkozott egy emberrel, kit neki, mint a város legggazdagabb kereskedőjét mutattak be. A kereskedő udvariasan kérdé tőle: nem Junkerhez, a hallei egyetem tanárához van-e szerencséje? az orvos igenlő válaszára meghivá magához ebédre, mit Junker el is fogadott. A mint megérkezett a kereskedő lakására, egy igen fényes terembe vezeték be, hol egy nővel s két szép gyermekkel találkozott, kik őt igen szívesen fogadták. Ezen magatartás meglepte öt egy olyan család részéről, melyet eddig sohasem látott. Ebéd után a kereskedő irószobájába vezeté az orvost, megszórná kezét, és mondá neki: — Ismer engem ? — Nem, feleié Junker. — Én pedig ismerem önt, s emléke mindig főn fog maradni nálam ! Én életemet köszönhetem önnek ! Emlékszik még a hallei szökevényre ?az én vagyok. . . A mint elváltunk egymástól, én Hollandnak vettem utamat. Szép írásom volt, jól számoltam, fölfog? dtak tehát mint segédet egy kereskedésben. Onviseletem s buzgóságom által nemsokára megnyerém ram ubizalmát s leányának szerelmét. A mint az visszavonult a kereskedéstől, én utóda s veje lettem. Ön nélkül, az ön fáradozásai s nagylelkű segítsége nélkül nem élvezhettem volna ezt a nagy szerencsét. Nemeslelkü férfiul nézze, házamat, önmagamat, szerencsémet rendelkezése alá bocsátom. Junker igen meg volt indulva, s mindketten egyelték legmelegebb érzelmeiket, miben a szeretetreméltó család is részt vett. (Francziából.) Zsaari.
