Eger - hetilap, 1870

1870-09-01 / 35. szám

283

értékesebb festményeket átlőtték, a legfinomabb porczellánt, a legdrágább és legritkább tivegkészitményeket összetörték, szóval, oly vandalismussal működtek, mely a később jövö katonáknál a legnagyobb elkeseredést szülte.“ — így terjesztik a culturát!

A porosz főhadiszállásról aug. 28-iki távirat szerint, a poroszok

27-én „gyözelemdús" csatát vívtak a franczia vadászok ellen Bu- sancy vidékén, melyben a parancsnokló franczia főtiszt megsebesült s elfogatott. Az egész csata jelentéktelen volt, mert porosz részről a 3-ik szász lovas ezred, a 18-ik dzsidásezred egy százada, a Zwecker ágyuüteg, a francziák részéről pedig hat vadászszázad vett benne részt.

Strassburg ostromlása erélyesen foly, s a bombák az erődben és városban nagy károkat okoznak. Aug. 23-án egész nap ágyúharcz volt Strassburg előtt. A fellegvár jobb része és a fegyvertár teljesen leegétt, s a városban egy nőnövelde-épület összelövetett, mely alkalommal 11 leányka meghalt. Az ostromlottak az átellenben fekvő Kehi badeni várost folyvást bombázzák, miért is a németek az okozott károk fejében iszonyúm megsarczolták E'sass lakóit. Stassburg- ból majd mindennap történnek kitörések, s közelebb egy ily alkalommal a francziák elfoglalták a poroszok egy málha- és hadikészlet- szállitraányát.

Pfalzburg hösileg védi magát, két rohamot a helyőrség visszavert, mely alkalommal a poroszok 1500 embert vesztetlek. Pfalz- burg parancsnoka, midőn a vár átadására fólszóüttatott, igy válaszolt : „Lőjenek csak tovább; nemsokára csak egy hamuhalmot fognak találni, engem pedig az utolsó ágyún.“ A várőrség állítólag 3000 főre rúg, s egy évre el van látva élelemmel. — Porosz forrás szerint, Vitry kis vár meghódolt. A várban 16 ágyút találtak. Két zászlóalj mozgó nemzetőrség szétugrasztatott, 17 tiszt és 850 közember foglyul esett.

Tóul szintén hősiesen áll ellen az ostromnak. Két zászlóalj mozgó nemzetőrség Toulból kirontott, s az ellenségnek sok v> szfeséget okozott. Egy távirat, szerint, Tóul ostromával már fölhagytak, de a vár körül van véve. Metz ostomlására is erősen készülnek a poroszok. Köln, Mainz és Saarlouis ágyúi Metz alá szállíttattak, melynek

ostromzározására berlini sürgöny szerint egy negyedik hadsereg alkottatott. Az összes landwehr-csapatok már Francziaországban vannak.

Porosz lapok szerint, aug. 19-én porosz Parlamentär menesztetett Metzbe, melynek czélja volt, a franczia sebesültek sorsán köny- nyiteni; azonban a francziák ismételve rálöttek, mire a porosz küldöttség kénytelen volt visszatérni. Állítólag Toulból és Verdunből szintén lövéssel fogadták a porosz parlamentärt.

A porosz hadseregben a hagymáz roppant mérvben ura'kodik, valamint Metzben is kitört volna az, hol mintegy 20,000 sebesült van elhelyezve. A Vogesekben hirszerint mintegy 1000 elszakadt franczia katona kóborol.

Ausztria.

Csehországban nagy dolgok vannak készülőben, valúszinüleg az utolsó kisérlet tétetik ezúttal a csehek kibékitésére. A legutóbbi választások a cseh párt javára ütöttek ki, s most a cseh és német párt kibékülési kísérleteket tesz; e czélból mindkét részről öttagu küldöttség választatott, mely az államjogi és nemzetiségi vélemény- különbséget megoldani igyekezzék. A németek biztosítékokat kívánnak nemzetiségűk számára. A csehek készek ezeket megadni, ha a cseh államjog elismertetik. A conservativ nagybirtokosok azt ajánlják, hogy a reichsrathba föltételesen küldjenek képviselőket a delegatio választására, egyszersmind sürgetik az országgyűlési ülésszak meghosszabbításán De, mint Becsből aug. 30 ról jelentik, a kiegyezkedési kisérlet a csehekkel kevés reményt nyújt a kibékülésre. A csehek vonakodnak Herbstet a kiegyezkedési bizottságba befog idni. Bielsky cseh képviselő Becsben volt, hogy megtudja a kormány hangulatát a cseh követelésekkel szemben; egyszersmind

seink itt tanyáztak. E helyütt esett el utolsó emberig a kiállított század. Mindeu ember megmaradt helyzetében, a hadnagynak még most is zsebében van keze.

Egy órai járás kelés után el kelle hagynom e borzasztó helyet, mert úgy tetszett, hogy magamnak Í3 el kell esnem e véres mezőn, s hogy végzetem úgy hozza magával, hoey én is itt adjam ki lelke- met, az összemarczangolt hullák s eltörött ágyu-ütegek közepette.

Azon pillanatban, midőn menekülni akartam, egy kéz érintette vállamat; megálltam. A segélyegylet egyik ifjú tagja állt előttem. Arczárói csak úgy szakadt az izzadtság. Fogai vaczogtvk.

— Hallja csak kérem, — szólt hozzám.

Hallgattam. Vagy ötszáz lépésnyire tőlünk, közepette e nagy síkságnak, iszonyú vonitás volt hallható. Egy kutya volt.

Szegény állat! siratja gazdáját.

A „P. Napló“ tudósítója a saarbriiekeni csatatérről aug. 16-ról többi közt igy ir:

A gyakorlótérről kezdve, keresztül a Spicheren hegy hátán s tovább egész Forbacbig — a mi gyalog több mint két órai járást igényel — még ma is, a csata tizedik napján, minden lépten összezúzott sisakok, tört fegyverek, itt-ott romlott lőszeres szekerek, széttépett ruhadarabok, tölténytáskák és borjuk (tornister), foltonkint itt-ott százával s egyenkint mindenütt hevernek; a föld mindenfelé fehérük a tölténypapiroktól, s kopár sírok fölött fehérük egy egy kezdetlegesen összetákolt fakereszt.

De haladjunk sorjában. Lejövén a gyakorlótérről lefelé bocsátkozó országúton, mindjárt jobbra tátong egy nagy sir ; most is négy ember munkálkodott mellette, még korán reggel újra temettek bele olyakat, kik bajtársaikkal együtt ugyanott sebesültek meg, de a halál csak a kórház szenvedései közt érte el őket. A mint tovább haladunk a Spicheren hogy felé, mindig szörnyűbb nyomait látjuk a pusztulásnak; a mező mindjobban tarkálük a tölténypapiroktól; szét van tapo.sva minden, lovak és szekerek vágták föl keresztül- kasul a földet; itt tüzérség állott, biztos jele ennek az a halom lóláb, mely az elesett s ilt elásott lovaknak szomorú maradványakép fehérük a földön. Mindennemű katonai készletek heverésznek köröskörül; csizmák, franczia bokaharisnyák ; ez a piros ruhadarab francziáé volt; sötétkék posztó: ezt porosz viselte; tábori pálinkás kulacsok, bádogszelenczék, a niüértö ezeket is fölismerheti, hogy melyik milyen gazdát sirat. A hegy alján azonban mindez roppant mérvben tűnik elő s mesésnek tetszik, ha mondom, hogy még most is nem százával, de ezerével hever a földön a katonai szereknek minden neme. A hegyről lejövő vízmosás árkaiban, hol a poroszok elönyomulni igyekeztek, balommal hever egymás mellett összevissza a sok roncsolt hegyes sisak, ép és tört porosz gyütüs-fegyverek, kardok és kardtokok, szuronyok, tölténytáskák, borjuk stb.

És ez igy tart az egész hegyháton, az erdőn, a burgonyaföldeken és a mezőkön keresztül egész Forbachig. Különösen jól veszi ki magát a mindenütt szembetűnő fényes porosz sisak, mely úgyszólván szegélyezi az utat mindenütt, néhol pedig 20—30 van egy rakáson, mellettök rendesen a megfelelő számú fegyver és tölténytáska is. Végre oly közönségessé válik e nem mindennapi látvány, hogy az embert meg sem lepi; az országút vándora közönyösen ballag el a tört fegyverek mellett, átlépi, ha útjában feküsznek. Világosan lehet a csa'a nyomait az egész vonalon követni, a mint időről időre megújult az előrenyomuló s a hátráló felek közt; ilyen helyen újra megtömegesülnek a pusztulásnak addig szétszórt jelei, lepve van a mező harczi szerekkel, s azok közelében emelkedik egy-egy nagy fehér sirhalom. Franczia csákókat, sapkákat nagyon keveset lehet látni; azt hiszem, hogy ezeket, mint könnyen zsebre dugható- kat, a látogatók uiár elhordták ; franczia fegyverekből csakis tört darabokat, aztán szuronyt és kardot lehet találni; a chassepot-pus- kákat bizonyosan maguk a porosz katonák elhordták.

Mikép virradt egy akasztottra a következő nap?

A kik ismerték a hires Junkert, a hallei egyetem tanárát, gyakran hallhaták tőle, hogy mi történt, midőn egyszer két gonosztevőnek hulláját megszerző magának, azokat fölbonczolandó. Azon pillanatban ugyanis, midőn elhozák neki azokat, nem tudta a boncz- terem kulcsát megtalálni, a bá'ószobája melletti dolgozó-termébe tétette tehát. — Este Junker szokása szerint Íráshoz fogott, mielőtt nyugalomra tért volna. Az óra éjfélt kezde ütni, Junker egész családja mély álomba volt merülve; ekkor tompa moraj riasztotta föl az orvost, azon irányból jőve, bol dolgozó-szobája volt. Azt gondolván, hogy talán a macskát c.-ukták be tévedésből azon szobába, ho-