Eger - hetilap, 1870
1870-08-18 / 33. szám
267 szempontból megengedtetik: hogy azon egy 6° hosszú, 3<> széles komp fölállittassék, azon világos kikötéssel azonban, hogy ezen komp tisztán csak gazdasági czélra, és kizárólag az alcsi pusztai birtokosok vagy haszonbérlők által használtathassák, s hogy azon akár vámszedés mellett, akár e nélkül más idegenek nem szállíthatók; egyúttal köteleztetnek a komp tulajdonosai, vagy haszonvevői, hogy a folyam- rendőri szabályokat szorosan megtartván, a vizi közlekedést semmikép se gátolják, minden eshetőségért felelősek, s kártérítésre kötelesek lévén. Politikai hetiszemle Parisban leirhatlan izgatottság uralkodik. A porosz győzelmek hírére e hő 7. 8. 9-én, az ostromállapot daczára, csoportosulások és tüntetések történtek. A nép egyre kiáltozá: „Fegyvert, fegyvert !u A tömeget majd a rendőrség és vértes katonaság, majd a nemzetőrség űzte szét. 9-én két egyént fogtak el, kik a törvényhozó testület palotája előtt összegyűlt munkásokat aranynyal kínálták meg. Az elfo- goitakat porosz ügynököknek tartják. 14-én este a Lavillette külvárosban lázadási kísérlet is történt, de a lakosság segélyével elnyomatott. Ez aggasztó eseményről a pári-d hivatalos újság a következő közleményt hozza:„Tegnapelött (14-én)a Lavillette munkásnegyedben 86, tőrrel s revolverrel fölfegyverzett egyén a pompier-laktauya őrségét megtámadta, két pompieri és három városi rendőrt megsebesített, egy rendőrt pedig megölt. A laktanyában levő csekély számú őrség, erélyesen támogatva a negyed polgársága által, a zavart elfojtá, s 50 lázadót elfogott. A lakosság agyon akarta őket ütni.“ Azt hiszik, hogy porosz pénz táplálja a zavarokat. Bizonyosnak tartják, hogy a francziák egy újabb veresége után a forradalom ki fogna törni. A baloldali clubb, melyben hírlapírók is megjelentek, kinyilatkoztatta azon meggyőződését, hogy a császárság nem képes Francziaországot megmenteni. Egy bécsi, aug. 16-iki távirat szerint, Eugenia császárné kérdést intézett a brüsseíi udvarhoz, vájjon Angol- ország felé utazva, itt barátságos fogadtatásra számithat-e ? Ha e hir való, úgy a császárné menekülésre gondol. sei el is értem ; s ki képzelné megrémülésemet, midőn egy tömeg szikla s homokra bukkantam 1 Most már megfejthetém magamnak, mi okozta, hogy a zivatar zajgását nem hallottam többé. A futó föld annyira betömte a barlang nyílását, hogy azt semmiféle hang sem hathatta többé át. Az előttünk fekvő tömeg tehát rendkívül erős volt, s igy én a párduczczal élve el valók temetve. Ezen fölfedezés először képtelenné tett mindenre, s kétségbeesetten a barlang falához támaszkodám; nemsokára azonban fölegyenesedtem, letevém puskámat, s megpróbáltam erőmet a földrétegen, mely a külvilágtól elzárt, — minden tekintet nélkül vad barátom jelenlétére. A laza föld engedett kezem munkájának, s én jó kedvvel fogtam a dologhoz. Egy óráig dolgoztam minden erőmből, mig végre a sziklás kőtömeg súrolása következtében, ujjaim vérzeni kezdének, s most éreztem, hogy a föladat egy ember erejét messze fölülhaladja. Egy borzasztó szikladarad zárta el a barlang egész nyílását, s annyira beékelte magát a sziklába mindkét részről, hogy a kiszabadulásra gondolni sem lehetett. Három ember sem lett volna képes azt elmozdítani. így voltam tehát élve síromban, melyre fölbonthatlan pecsét volt nyomva. Mialatt én a bemeneten nyilast szándékoztam erőszakolni, a párducz a barlang hátsó részében egész nyugodtan viselte magát, s úgy látszott, mintha tekintetét rólam el sem fordította volna, mintha tudná, hogy közös jóra dolgozom, s igy nem szabad engem háborgatnia. Midőn azonban azt vevém észre, hogy minden fáradságom biábanvaló, visszatértem nyughelyemhez, melyre kétségbeesetten vetém le magam. Most a párducz ismét a bemenet felé indult, mintha látni akarná, hogy mit végeztem, s vájjon ö nem teheti-e jobban? Mialatt vigasztalanul itt feküdtem, hallám, mint kaparják éles karmai a kemény kőzetet. En arról gondolkodám, mily soká lenne elég az elejtett vad, beleszámitva társam húsát is, föntartásomra ; mert — egész természetesen — neki is el kell vesznie,hogy éhségemet csillapítsa. Nyomoznak-e barátim, s ha megteszik, van e reménység, hogy börtönömet föltalálják? Az utóbbi megtörténhetésére nem gondolhattam ; mert ha fejem fölött mennek is el, hogy gyanítsák, miszerint itt egy barlang van, miután a hozzá vezető ut minden nyoma el volt rejtve ? Mialatt ily gondolatok kinzák agyamat, figyelmem folyton a párducz mozdulataira volt irányozva. Bizonyára ö is meggyőződött arról, hogy a kiszabadulás abban az irányban lehetetlen ; visszatért A törvényhozó testület 9-én nyittatott meg. Az ülés igen viharos volt. Favre azt kívánja, hogy a nemzetőrség az 1831. törvény alapján azonnal szerveztessék ; továbbá hogy a császár tegye le a vezényletet, s az ország kormányzatát a törvényhozó testület vegye át. Ez indítvány roppant izgatottságot szült, s Cassagnac a forradalom kezdetének nyilvánitá azt. Ricard azt mondja: Ha Páris lakosságától megtagadják a fegyvert, akkor a lakosságnak magának kell fegyvert szerezni. Pieard cabinet-változást kíván. Ferry öklével fenyegeti a minisztereket. Keratry a császár lemondását kívánja, de az elnök rendre utasítja. A zavar és izgatottság oly nagy volt, hogy az ülést két ízben kellett fölfüggeszteni. A dolog vége az lett, hogy Ollivier minisztereluök, az ülés harmadszori megnyitása ntán bejelentő a miuiszterium lemondását s azt, hogy a császárné, a császár jóváhagyása mellett, Palikao tábornokot hizta meg a minisztérium újjáalakításával. Palikao, China legyőzője, a katonai párt vak eszköze^ legnépszeriitlenebb ember Francziaországban. — Az aug. 10-iki ülésben Palikao gróf bejelentő azuj minisztérium következő megalakulását : Palikao hadügyi, Cbevreau belügyi, Magne pénzügyi, Du- vernois kereskedelmi, Régault tengerészeti, David közmunkaügyi, Latour d’ Auvergne (bécsi irauezia követ) külügyi, Grandperret igazságügyi, Brame oktatásügyi miniszter. Az uj cabinet tagjai nagyrészt reactiouarius férfiak. A kamra ez ülésben egyhangúlag elfogadta azon indítványt, bogy a kiszolgált katonák, nőtlen és gyermektelen polgárok 25—35 éves korig behivassanak egy hadtest alakítása végett; továbbá, hogy a mozgó nemzetőrség családjai istápolására rendelt hitel 4 millióról 20 millióra emeltessék. A kamra végül egyhangúlag köszönetét szavazott a hadseregnek, mely a haza hálájára méltó. —A 11-iki ülésben egyhangúlag elfogadtatott Favre azon indítványa, hogy a nemzetőrség az 1831-iki törvény alapján fölfegy- vereztessék. Szintén egyhangúlag szavazta meg a hadi hitel fölemelését 500 millióról 1000 millióra, s a kényszerfolyam behozatalát a bankjegyek számára. A 13-iki ülésben jelenté Palikao, hogy Le- boeuf táborkari főnök lemondott, hogy Bazaine tábornagy neveztetett ki főparancsnokká, s bogy 4 nap alatt 70,000 ember lesz a határokisrnét, s én fegyveremet fogám ; mert ha a halál elöl nem is mene- külheték meg, még sem volt kedvem, magam egy vadállat által széttépetni. Csillámló szemeit rám irányozván, csendesen ment el mellettem, a barlang hátsó végéhez, melyet még én nem vizsgálhattam meg, s hallám, hogy ott kezdett kaparni. Talán egy óra hosszat mindig kapart, s én reméleni kezdők. Egy nyílás van talán ebben az irányban, melyet a párducz ösztöne által föltalált? Vagy talán folytatása van ott a barlangnak, mit a párducz egy előttem elrejtve maradt kis nyílás által vett észre ? Nem birhatott-e ezen második barlang nyílással, minthogy a hegy kőzetei úgyis igen hasadékosak voltak ? Ezen gondolat dolgozott bennem, s uj bátorságot öntött belém. Egyszerre csak azt vettem észre, hogy a kaparás megszűnt. Még egy perczig láttam a szemeket csillogni, aztán eltűntek, s olyan zajt hallottam, mintha a párducz testét valami nyíláson csúsztatná keresztül. Föiugrám, s a helyre sieték. A párducz nem volt már ott, de a mint tapogatózás által meggyőződtem, volt egy lyuk, még pedig elég nagy arra, hogy rajta a párducz keresztiiibnjhatott, habár nekem kicsiny volt. Természetesen, azonnal a lyuk nagyobbitásához fogtam, hogy keresztülbujhassam,s megvizsgálhassam, vájjon ezúton lehetséges-e a szabadulás ? Nekem több időre volt szükségem, mint a párduezuak, mert kezeim nem voltak annyira hozzászokva az ásáshoz, mint az ö karmai, s azonföltil sebesek voltak az első próbától. Mégis sikerült valahára a lyukat annyira nagyobbitanom, hogy átbújhattam rajta, s puskámat magam után huzhatám. Ki Írja le örömemet, midőn reményeimet valósulni láttam 1 Egy szűk folyosóba jutottam,mely majdnem olyan hosszn volt, mint az elhagyott, s a barlang ezen folytatása egy, bizonyosan a környék földindulása által a kőzetben képezett — szűk, oldalt futó nyilasban végződött, mely csikós tekervé- nyekben vezetett fölfelé. Képzelhető örömem, midőn künn ismét látám a reggeli nap sugarait, s mondhatám, hogy az éj s a veszély elmúltak. En meg voltam mentve, s a párducz ösztönének köszönhetém menekülésemet. Zsaari. *
