Eger - hetilap, 1870
1870-01-27 / 4. szám
27 a maklár-szikszói, a másikban az Eger városán átvonuló megyei ut kiigazítására hivatik föl. — A kaáli s maklár-szikszói ut megkészi- tése, illetőleg kiigazítására nézve a kellő intézkedés megtétetvén, erre nézve az előterjesztés tudomásul vétetett. Az Eger városán átvonuló megyei útnak szükség esetében az útalapból készpénzen leendő kiigazittatásával az I-sö alispán megbizatott. Ez alkalommal a megkereső Eger város testületé Klirthy Ferencz központi főszolgabíró utján viszont fölhivatott, hogy a Széchenyi-utczáu a házak melletti járda kiigazítására — miután az átkelés valódi veszélylyel jár, — saját körében tegye meg a kellő intézkedést. Ivády Miklós főszolgabíró és Szabó Imre főmérnök beterjesztők Kubik Endre mérnök ajánlkozását a bátori hid helyreállítására nézve. Mely alkalommal Szabó Imre főmérnök szóbelileg jelenté, hogy a kérdéses hid vállalkozó mérnök által már el is készíttetett a főszolgabíró s az ő megrendeléséből, utólagos jóváhagyás reményében, s a fölülvizsgálai jelentést rövid idő alatt be fogják mutatni. — Mely előterjesztés tudomásul vétetvén, az ideiglenes intézkedések a bemntatott ajánlkozás szerint helybenhagyattak, elváratván a fö- lülvizsgálatröl szóló hivatalos jelentés. Kompolt község elöljárói folyamodtak, hogy leégett templomuk f'ölépittetésére, a bemutatott jegyzőkönyvi megállapodás szerint. a község vagyonát terhelöleg még 2000 forint kölcsön fölvételére adatnék engedély.— A jegyzőkönyvi megállapodásra vezetett főszolgabírói nyilatkozat szerint, e kölcsön fölvétele ellen mi kifogás sem merülvén föl, az engedély megadatott. Fölolvastatott a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumnak 1869. okt. 1 röl kelt 19046. számú rendelete, melyben tudatja, hogy az 186%. évi statisztikai tanfolyam sikere s eredménye annak folytatására s ismétlésére buzditá; fölhívja ennélfogva e megyék közönségét, hogy az újabb tanfolyam hallgatására ismét egy- közpályára készülő, komoly törekvésű ifjút — ki Pesten tartózkodik — jelöljön ki, s a statistikai osztálynál jelentse be; egyúttal megjegyzi, hogy tekintve azt, miszerint a statisztikai tanfolyam hallgatóinak csak úgy nyújt tényleges, hasznosítható előnyt, ha az illetők vizsgát is tesznek; a múlt tanfolyam köáel 300-ra emelkedő hallgatói közül pedig csak 45 tett vizsgát, — a megyei közönség abbeli elhatározását kéri, vájjon nem lenne-e czélszerü, a kijelölendöt vizsga letételére kötelezni ? — Mely miniszteri rendelet — bár annak ér- vényesitése, tekintve, hogy a kérdéses statisztikai tanfolyam már életbe lépett, és tekintve, hogy a megye közönsége előtt oly, Pesten tartózkodó megyebeli ifjú, ki a statistikai tanfolyam hallgatására kellő képzettséggel bírna, s kiről tudva volna, hogy abban résztven- ni kivan, — nem ismeretes, — nem remélhető; mégis tekintve a jövőt is, föltehető, s bizton várható, bogy ezen tanfolyam jövőre is foly- tattatni fog: a fő- és alszolgabiráknak tudomás és közhirrététel végett azzal rendeltetett másolatban kiadatni, hogy mindazon megyebeli ifjak, kik a napjainkban mindinkább foutosabbá váló statisztika tanaival megismerkedni óhajtanak, s kiket tanulmányaik vagy egyéb foglalkozásaik Pesten tartanak, és a tanfolyamban résztvenni óhajtanak, kijelölés végett a megye közönségéhez kérvénynyel fordulhatnak, a kérvényben határozottan kiteendő, hogy a jelentkező magát a vizsga letételére is kötelezi. Fölolvastatott a m. kir. belügyminisztériumnak 1869. okt. hó 7-én kelt 6120. számú rendelete, mely szerint azon, több helyen még fönálló gyakorlat, — hogy helyi rendőri szolgálatok teljesítésére katonai segély vétetik igénybe, mi a hadsereg kiképeztetéscnek hát. ránya nélkül tovább főn nem tartható, — megszüntettetett; minek következtében elrendeltetett, hogy a katonai segédlet helyi rendőri czélokra csak valóságos sürgős szükség beálltával és csak esetről esetre vétethessék igénybe, mely végből a kellő intézkedések már megtétettek arra nézve, hogy ily ritkán előforduló különös esetekben a katonai állomásokon katonaság rendelkezésre álljon. Végre fölhívja a megye közönségét, hogy az esetben, ha netalán törvényhatósági területén eddigelé szokásban volt volna a katonaságnak helyi rendőri czélokra való rendszerint használata, ezt azonnal szüntesse be, s ama rendőri szolgálatokat saját rendőri közegei által teljesítesse. — Minthogy e kettős megye területén a katonaság helyi rendőri teendők rendszeres teljesítésére nem használtatott, snem használtaik ezen miniszteri rendelet tudomásul vétetett. (Folyt, köv.) Országgyűlési tudósítás. A képviselöház jan. 18-iki ülésében folytatta tott az átaláno vita az 1870-iki áilamköltségvetes fölött. Németh Albert oly beszédet tartott, mely nemcsak átalános derültséget, hanem többször zajos és tartós nevetést is idézett elő, s melyre a „P. N. “ a következő megjegyzést teszi: „A mit ma Hevesmegye hírneves vezérszónoka az ámulö ház elé tálalt, az se nem humor, se nem esprit, az bizonyos lovardái mutatványokra emlékeztet, midőn a clown lábai közé dugja a fejét, s hajmeresztőket kukorékol.“ Németh A. beszédében többi közt megrótta a nagy miniszteri fizetéseket , különösen Andrássyét. Beszédéből az tűnt ki, mintha ö azt óhajtaná, hogy a miniszterek, kik úgyis gazdag emberek, ingyen szolgáljanak. Andrássy felelt Németh Albertnek a miniszteri fizetéseket illetőleg. Hivatkozott a szélsőbal által annyiszor hangoztatni szokott 48-iki évre, midőn Batthyány La- jusnak miniszteri fizetése 48 ezer ft volt ezüstben; azonban daczára a pénzérték azótai csökkenésének s a nagy drágaságnak, ő, tekintet- tettel hazánk fináncziális helyzetére, csak 32,000 ftot fogadott el. 0 kész volna erről lemondani, ha erre más miniszterek Európában példát adtak volna, kik ezt hihetőleg azért nem tevék, mert nem akarták ily módon nemzetüket megsérteni. De ha az országgyűlés e fizetés beszüntetését határozná el, még akkor is smég szorosabban ragaszkodnék jelen állásához, melyet pedig, ha azon alkotmányos elvnek nem hódolna, hogy a miniszternek maradnia kell mindaddig, mig le nem szavazták, — rég elhagyott volna. Beszéltek még Pulsz- ky F., Tisza K., Ghyczy K. és Simonyi E. A jan. 19-iki ülésben a költségvetés fölötti átalános vitát Ló- nyay miniszter zárta be 1% óráig tartott, meggyőző érvekben gazdag beszédével, melyben a baloldali szónokok által fölhozott állításokat derekasan megczáfolá. Ezután a ház a pénzügyi bizottság jelentését a költségvetésről nagy többséggel átalánosságban elfogadván, következett a részletes vita. Az első czimnél fölszólalt Deák F., „Ö, ha nem csalódom, huszonkét éves, és nagyon csodálom, hogy sok kérője között egy sem nyert tetszést előtte“ — mondá Eduárd. A két Durhámnak belépte félbeszakitá ezen beszélgetést. Az öreg Durhám egy lapot vett elő, és elmélyedt a politikában; fia utazását kezdé beszélni. Még együtt volt a család, midőn John, a szolga, Alfréd báró megérkezését jelenté be. Eduárd fölkelt és benső örömmel sietett barátja elé, Mari is meleg kézszoritással fogadá rég látott vendégét. „És Editha, kedves gyermekei, a szép Constantia hogyan vannak ?“ — kérdé érdekelten a házinö. „Sokszor, igen sokszor volt kegyed beszélgetésük tárgya, főleg jó Constantiám igen kedvesen emlékezik kegyedre. Editha egy idő óta szenvedő, és nem hagyhatja el szobáját.“ Durhám James magát meghajtva, elhagyta a szobát, Alfréd merő tekintettel kisérte. — Menjünk, a báró családját megtekinteni. Egy este, midőn az étkezésen túlvoltak, s a báró, elhagyva családját, barátait kérésé föl, Editha és két leánya a teremben ültek. Editha, noha túl volt a 43 éven, még mindig szép női vala, de arczának kifejezésében volt valami komoly, valami borongós. 0 nem látszott, bírni az angol nőket annyira jellemző nyugodtsággal, tekintetében, minden mozdulatában volt valami különös, és nyugtalanító. Leányai csupa szépség, csupa báj ! Az inas ezüsttálezán levelet hozott a ladynak, ki midőn olvasta, elváltozott arcza. Constantia csendesen fölkelt, és kisiklott a teremből. Lucy a kisebbik leány, nem vette le szemeit anyjáról, és lázas mohósággal kérdé : „Mama, oh mama! Algernontól jött-e a levél?“ „Igen, Lucy, kedves gyermekem; fájdalom! beteljesedett, mitől féltem mindig. Az öreg herczeg nem akar összekeléstekbe beleegyezni. 0 — írja a fiatal Algernon — megtiszteltetésnek tartaná, ha családunkkal összeköttetésbe jöhetne, de választása nem rád, hanem Constantára esik, ezt óhajtja fia nejének.“ „De Algernon, mama, Algernon mit mond?“ „Örök hűséget igér és kér téged, légy kitartó; valamelyik társaságnál akar alkalmazást keresni. Édes leányom, ő tapasztalatlan ember, ki a világot nem ismeri; ha a herczeg beleegyezését később sem adná meg, én magam is ellene volnék házasságtoknak. Vannak más szeretetreméltó fiatal emberek is, kik bámulnak téged.“ „Mama! én kívüle mást nem ismerek!“ — mondá erős hangnyomattal a szerelmes baronesse ; örökké őt fogom szeretni, nélküle sohasem leszek boldog.“ És a fiatal leány könyzápor között veté magát anyja karjaiba. (Folyt, köv.)
