Eger - hetilap, 1870
1870-07-14 / 28. szám
222 szükséges, fölhasználtathassék, mely munkánál, tekintve a megyei útalap szőrűit helyzetét, a legnagyobb gazdálkodás ajánltatik, a munka bevégeztével lesz a számadás arról bemutatandó, hogy mily munkaerő lett igénybe véve. Inditványoztatott, hogy miután a megyei útépítési alap a rendkívüli számos építkezések által szerfölött igénybe vétetik, a legközelebb múlt hetekben a gyakori záporesők és felhőszakadások az utakat és azokon levő műtárgyakat tetemesen megrongálták, mi ismét újabb költségeket és kiadásokat eredményezend, a megyei útalap pedig alig rendelkezik 3000 írttal, s föltehető, hogy a megye a már eddig fölmerült kötelezettségeinek sem fog megfelelhetni, a mennyiben a maklár-szikszói uj útra megkivántató összegek sem állanak rendelkezésre, melyekre nézve a megye már szerződési kötelezettséget is vállalt: kerestessék meg a közmunka-és közlekedési miniszter, miszerint a törvényhozásilag ez évre megállapított, a megyei utak föntartására szolgálandó rendkívüli adományból e kettős megyére esendő 9359 forintot mielőbb utalványoztassa, és folyová tétesse, egyúttal pedig, miután a közmunkaváltság igen gyéren gyűl be, utasittassanak a megyei fő- és alszolgabirák, hogy a közmunkájukat megajánlás utján megváltott közmunkakötelesektől tartozásaikat haladéktalanul hajtsák be, s terjeszszék ide, egyszersmind pedig az 1870. évi első félévi közmunkatartozások sorába vétessenek, és a sem meg nem váltott, sem le nem dolgozott közmunkatartozások, a fonálló megyei határozat értelmében, magasb váltsági árban szedessenek és mutattassanak be, egyszersmind az első félévi közmun- kafölhasználási kimutatások is beterjesztendök; végül a még 1867. 1868. és 1869. évtől tartozásban levő közmunkahátralékok minden kitelhető erélylyel a meghatározott árakban beszedendök és beküldendők. Áz indítvány elfogadtatván, a végzés annak értelmében mondatott ki. Békefi Alajos t. szolgabiró bizottmányi határozat folytán Eger város közönségének a kiszolgáltaiott előfogatok igazolásáról szóló s nyugtákkal okadatolt jelentését beterjeszti, melyben egyszersmind azon kérelem is foglaltatik, miszerint jövőre az előfogatok a megye által állíttassanak ki, oly módon, hogy a város közönsége a reá eső 52 előfogat után járó, és eddig is a katonaság részére fizetni szokott dijnak lefizetésére magát kötelezi; végre a bizottmánynak azon határozatát, mely szerint minden előfogat csak úgy fogadtaiik jövendőre el, ha az Békefi Alajos várnagy és t. szolgabirónál előre bejelentetik: — mint kivihetetlent, mellöztetni kéri. A beterjesztett nyugták folytán az eddig kiszolgáltatott 46 előfogat elfogadtatik, és a hátralevő 6 elöfogat kiszolgáltatása csak a legsürgetösebb esetekre rendeltetik föntartatni. Azonban azon kérelem, miszerint jövendőre a város a dijak lefizetése mellett az elöfogatoknak természetbeni kiszolgáltatása alul fölmentessék, már csak azon oknál fogva sem fogadható el, mert az előfogatok gyakori esetben rögtön szükségesek lévén, azoknak elörei berendelése le- hetlenné válik, de a dijak is változhatván, a kívánt előfogatok száma kiállítható sem volna, végre pedig a közös teherviselés elvével is ellenkeznék : ezen indokok alapján Eger város közönségének ebbeli kérelme nem teljesíthető/ minthogy pedig Békefi Alajos t. szol- biró és várnagy folytonosan Egerben tartózkodik, az elöfogatok bejelentésének semmi sem állván ellent, a bizottmány e tárgyban már 409. LXVIII. sz. alatt hozott határozatához ragaszkodva, a bejelentést szükségesnek találja, és kijelenti, miszerint ezentúl csak azon előfogatok lesznek elfogadva, melyek Békefi Alajos t. szolgabiró és várnagynál bejelentettek, ki egyszersmind az előfogatokról egy rendes jegyzéket vezetni tartozand. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház jul. 5-iki ülésében folytatta az általános vitát a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat fölött. Már maguk a képviselők is unni kezdik a vitát, minek bizonysága az, hogy alig 40-50 képviselő vállalkozik egy-egy szónok kihallgatására, s csak egyes kiválóbb egyéniségekre nézve történik kivétel. A szónokok sorát ezúttal Tanárky Gedeon nyitá meg egy nagyobb beszéddel, melynek hatását csak az akadozó és a szónoki biztosságot nélkülöző előadási modor csorbította. O a törvényjavaslat megítélésében nem az elvont elmélet, hanem a nemzet jellemének beható tanulmányozása, s az azt képező alkatelemek ismerete, tehát a legbiztosb útmutató után indult. Utána Mocsár y Lajos beszélt, a megye romjai fölött Jeremiásként siránkozva. Majd Tref őrt A- g o s t o n szólt röviden,szabatosan és hatással. Huszárlmre ügyes > A T Á R C Z A. JDalár kirándulás Esztergomba. Budapest jul. 7-kén. A már több nap óta tartó általános vita a köztörvényhatóságok rendezéséről nem igen tűnt föl érdekessége által. A két hírlapírói karzat korán megtelt mindig, de a kíváncsian hallgatott szónoklatok nem feleltek meg a várakozásnak. Végtelen unalmas, ha az országházban csak ugyanazon érveket halljuk ismételtetni, melyek a hírlapirodalomban már elcsépeltettek. A tárgyak folyamát élénk figyelemmel kisérő, a honatyáknál minden előző nyilatkozatot meghaladó szónoklatokra számit, annál is inkább, mivel a képviselő urak azon előnyös helyzetben vannak, hogy legutoljára, tehát a nem kötelezöerejüleg nyilatkozó közvélemény ezer módoni nyilatkozása után szólhatnak. Méltán megvárhattuk tehát, hogy eszmetársitásaik az úttörőkéit fölül fogják haladni; de csalatkoztunk, néha meg egyenesen boszankodnunk is kellett, ha egy-egy kitűnő szónok, uj érvet mondandó, valami nagyon is gyönge, sokszor nevetséges eszmével lépett elő. Csekély csalatkozásoknál szórakozásban keres az ember vigasztalást. Örömmel váltottunk tehát mi is menet-jövet-jegyet, mely- lyel a budai dalárda Esztergomban e hó 3-án rendezett dalárki- rándulására részvétjoggal rubáztattunk föl. Hét óra van, a díszes gőzös vidáman füttyent, a katonazene a hajó orrán indulóval rezegteti a léget, a kötelek leoldatnak, s a hajó vidám közönséggel (300 egyén) gyorsan szeli a vizet és léget. Jéghideg szél fújja le lassan-lassan az egész közönséget az ebédlőbe, hol a reggelizés alatt a legélénkebb eszmecsere s jó kedv fejük ki. Egyszerre csak átzajlik a közönségen e szó: „Visegrád,“ s daczára a még mindig erős szélnek, az egész közönség ellepi a fö- délzetet. Az ember igazán nem tudja, hová nézzeD előbb, oly sok szépsége egyesül itt a természetnek, s hozzá a történelmi emlékek hatása, meg a gyönyör, melyet a várhegy lábánál épült Lichtenstein herczegi nyári lakok okoznak, leirhatlan kellemes összérzet okaivá válnak. Visegrád és a közel fekvő Dömös helység közt a Duna oly sajátszeriien foly a közvetlen partjainál magasan kiemelkedő hegyek közt, hogy messziről tekintve, főleg ha Bécsből lefelé jő az utas, igazán nem tudja, hogy hol foly itt tovább a Duna. A talány csaknem közvetlen a hegy lábánál oldatik meg. Nagyon jót kellett tehát nevetni, midőn egy kéjutazó azon jellemző megjegyzést tette, hogy e helyről azt szokták mondani, miszerint: „itt veszték el a svábok a Duna nyomát." Szóljunk a társaságról. Nem ismerünk nagyobb szerencsét, mint ha egy igazán müveit társaság fesztelen társalgásában részt vehetünk. A lelkileg ki nem művelt egyénekből alakult társaság, ha illemteljes akar lenni, akkor iszonyú feszes, unalmas, ha pedig fesztelenné kezd válni, akkor kicsapongó, durva, minden jobb Ízlést gőggel s hahotával sárba tipró ; csak az egyedenkint jobbára finom műveltségű tagokból álló társaság képes fesztelenségében mindenkit elragadni. Oka ennek az, hogy külsőleg müveit társaságnál az illetlent, a durvaságot csak az egész társaságra erőszakolt feszesség, míg a teljesen művelt tagjainál a minden egyesben lakozó erős társasági aestheticai érzés tartóztatja le. Amazt feszességétől megfosztva kicsapongóvá, ezt leirhatlan élvezetessé teszszük. Talán mondanunk sem kell, hogy a vázolt müveit társaság nyújtotta élvekben részesültünk. Egy fájt csak, hogy német volt a társalgási nyelv. Annyira már vittük volna, hogy Budán majd minden művelt osztályú jól beszéli nyelvünket; de hogy az társalgási nyelvvé váljék, ahhoz nem elegendő annak megtanulása, hanem szükséges, hogy gyermekkortól fogva azzal együtt nőtt légyen föl, mi által a fülben viszhangzó nyelv az egyén kedvencz élettörténetével egy képbe fűződik egybe. Ezt még türelemmel be kell várnunk. Különben bennünket a főváros német volta legkev ésbbé sem aggaszt, de sőt egyenesen hálára kötelezettnek hiszszük a magyar nemzetiséget e körülmény iránt, mert jó részben ennek köszönhetjük, hogy a magyar műveltség annyira elterjedt, oly erős gyökeret vert. Ez állítás nem oly paradox, mint első tekintetre látszik; mélyen
