Eger - hetilap, 1870
1870-07-07 / 27. szám
214 engedélyeztetnek, és az ezek megakadályozására kirendelt pénzügyőrök eljárásának ellenszegülnek, — mint a fönálló — különösen az 1868. XV. és XXI. t. czikkekbe ütköző intézkedés megszüntetendő, és a vásárjoggal fölruházott községek hivatalos közegei azon súlyos következményekre figyelmeztetendők, melyek őket a törvény megszegése esetében érnék. A fölolvasott miniszteri rendelet másolatban a megyei fö- és alszolgabiráknak azzal rendeltetik kiadatni, hogy annak tartalmáról a kerületeikben eső vásártartási joggal fölruházott városokat s községeket értesítvén, azokat annak értelmébeni eljárásra utasítsák. A megyei számvevőség 394. sz. a. jelenti, miszerint Szalay Pál szolgabirónak a tiszai hidvám, és az 500 ft előlegről szerkesz tett 8 f. évi 470. sz. a. megvizsgáltatás végett kiadott számadásai megvizsgáltattak, az 500 frtnyi előlegről szerkesztett számadás helyesnek találtatott, ellenben a tiszai hidvám jövedelméről szerkesztett számadásban a hidvámpénztárnok által megtérítendő 9 kr, és a számadó szbiró terhére esendő 43 ft 70 kr. kifogásoltatott, egyúttal pedig a számadás, — helytelen szerkesztése miatt — nem lévén megvizsgálható, számadó szolgabirót rendes számvételre uta- 8ittatni véli. Szalay Pál szolgabirónak kisebb igazítások fedezésére előlegezett 500 írtról szóló számadása helyesnek találtatván, ez a me^ gyei föpénztárnoknak, a szolnoki tiszai hid jövedelmeiről s kiadásairól vezetett számadáshoz leendő csatol'.atás végett, a f. évi 470. sz. bizottmányi határozat kapcsán kiadatik. A számvevőség észrevételei, és a szolnoki tiszai hídról 1870. évi april 1-tőljun. 15-éig vezetett számadás, és annak összes mellékletei Szalay Pál szolgabirónak azzal rendeltetnek kiadatni, hogy a számvevőség által emelt nehézségekre földerítő ellenészrevételeit jul. hó 20-ig mutassa be, egyszersmind meghagyatik nevezett szolgabirónak, hogy a hidvám jövedelmeiről s kiadásairól számadását ezentúl a számvevőség által ajánlott modorban szerkeszsze. Nánásy Ignácz megyei tiszti főügyész Limprecht János egri lakos folyamodványát, hogy saját, úgy nemkülönben János, Béla és József nevű gyermekeinek eddigi vezetéknevüket, nemességük fön- tartása mellett, „Murányváry“-ra változtathassa— azzal mutatja be, hogy a kérelem véleménye szerint teljesíthető. A bemutatott hivatalos jelentés és annak összes mellékletei, a jelentésben foglalt érvek és okok tekintetbevételével, a belügyminisztériumhoz fölterjesztetni rendeltettek. A megyei számvevőség Mező-Túr város 1870. évi költségvetését bemutatja, és úgy a bevételekre, mint a kiadásokra nézve igen beható észrevételeket tesz. Az emelt nehézségek oly természetűek lévén, hogy azoknak figyelembevétele vagy földerítése esetében a költségelőirányzat alapján kivetendő községi pótadómennyiség tetemes változást szenvedhet, az előirányzat jóváhagyása, vagy megváltoztatása függőben tartatik, és az összes tárgyiratok Hellebronth János főszolgabírónak azzal rendeltetnek kiadatni, hogy az emelt észrevételeket Mező-Túr város képviselőtestületével közölvén, ennek meghallgatásával a nehézségeket földeríteni, és az eredményről jelentést tenni siessen. (Vége köv.) Országgyűlési tudósítás. A képviselőházban jun. 30-án vette kezdetét a nagy s előreláthatólag hosszúra nyúló vita a közi örvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat fölött. Legelőször szólt Perezel Béla, mint a közp. bizottság előadója, indokolván a nagyfontosságu törvényjavaslatot. A közp. bizottságban élénk vita tárgya volt: nem volna-e szükséges a városok szervezésére külön törvény ? A bizottság végre ab ban állapodott meg, hogy ez nem szükséges, mert a törvényjavaslat több külön intézkedést tartalmaz a városokra nézve, egyébkint elég tér van hagyva a városoknak, hogy statutarius joguknál fogva belü- gyeiket önállólag szabályozhassák. A főispánok hatáskörét illetőleg a bizottság gondoskodott a különféle érdekekről, midőn a kijelölés jogát a főispánra és egy választott bizottságra bízza, és az alispán vagy polgármester fölfüggesztését a kormány beleegyezésétől teszi függővé. A törvényhatósági bizottmányok megalakítására nézve, a közp. bizottság a törvényjavaslatban meghatározott módot helyesnek találván, ajánlja annak elfogadását, a közp. bizottság által módosított törvényjavaslattal együtt. — Utána Tisza Kálmán szólott. Beszéde 1% óráig tartott. 0 három sarkalatos hiba miatt utasítja vissza a törvényjavaslatot, u. m. 1) mivel a városokat nem választották külön a megyéktől; 2) mivel a virilis szavazatokkal megalapiták a plutocratia szabadalmát; 3) mivel a törvényjavaslat a legtulzóbb centralisatiót hozza be. — Elekes György és László Imre indokolták klilön-külön határozati javaslataidat a törvényjavaslat tárgyalásának elhalasztása, illetőleg félretétele iránt. — Az ülés utolsó szónoka Raj n er Pál belügyminiszter volt. 0 védvei egyenessége és őszintesége által hatott; magas, államférfiul szempontból fejtegette a törvényjavaslat alapelveit, kiindulva állami existentiánk szempontjából. Kiváló érdeket keltett beszédének a virilis szavazatokról szóló része. Nagy fontosságú továbbá a városokról tett nyilatkozata. A kormány nevében ugyanis kijelenté, hogy ha az elv megtartatik, hogy a városoknak csak az államhoz s a végrehajtó hatalomhoz való viszonya állapittatik meg törvényben, a belszervez- kedés pedig egészen rájok bizatik: a minisztérium bármily jobbit- mányhoz szívesen hozzá fog járulni. Nem kevésbbé nyomatékos a Királyföldre és a javaslatba hozott állambiróság eszméjére vonatkozó nyilatkozata. Rajner beszédét a ház elejétől végig feszült figyelemmel kisérte, s számos Ízben a többség kitörő tetszésnyilatkozatával találkozott. A legérdekesb mozzanatok egyike volt, midőn emelt hangon kinyilatkoztatta, hogy ő nem fél a Tisza Kálmán által oly rikítón ecsetelt társadalmi gyűlölködéstől, melyet a virilis szavazatok Tisza K. szerint elöidézendnek. Ha azonban a szegények a lelki ismeretlen izgatások folytán mégis a gazdagok ellen fordulnának, ez csak újabb érv a virilis szavazatok mellett. Midőn kiejté e szavakat: „lelkiismeretlen izgatások,“ a baloldal majdnem hogy följaj- dult, oly elevenre tapintott e nyilatkozat. A jul. 1-én tartott ülésben folytatták az általános vitát a köz- törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat fölött. Beszéltek : Szalay Sándor, Bánó József, Jaukovich Miklós, Irányi Dániel és Tóth Vilmos. Irányi,, eddig még legügyesebben védelmezte az ellenzék álláspontját. 0 utal azon számos kérvényekre, melyek a törvényjavaslat ellen beadattak azért, mert nem tartják azt jónak. Az állambiróság fölállítását kívánja, mely határozna, ha a megyék a kormány valamely rendeletétől a végrehajtást megtagadnák. Hosz- szasan fejtegeti az indokokat, melyek miatt a törvényjavaslathoz nem járulhat, s azon óhajának ad kifejezést, hogy a belügyminiszter inkább a botrányos választási törvényt szüntetné meg, s ez iránt adna be mielőbb törvényjavaslatot. Ismételve kéri a municipalis törvény- javaslat tárgyalásának elhalasztását, mert azt úgy sem lehet mindaddig végrehajtani, mig a bíróságok szervezve nem lesznek. — Az ülés fénypontja Tóth Vilmos államtitkár beszéde volt. Atlá;szó logika, az eszmék ügyes sorakoztatása, finom érzék az ál amélet practicus követelményei iránt, s végül polémiái tehets g, melynél azonban nem a feleselgetés, hanem az igazság kiderítése a czél: ezek sorozzák Tóth Vilmos beszédeit a nagy parlamentaris harczok legérdekesb mozzanatai közé. Ö az egész törvényjavaslaton végig ment, s főleg azon részleteknél időzött legszívesebben, melyek az ellenzék legelkeseredettebb támadásainak tárgyait képezik. A városokról, a főispánról s annak hatásköréből, a kijelölési és helyettesítési jogról, a megyék fölirati jogáról, az önkormányzati jogkör terjedelméről, a bizottmány összeállításáról oly beható s a tárgyat minden oldalról fölvilágosító módon értekezett, hogy a beszédet a törvényjavaslat, kitűnő commentárjának nevezhetjük. Szónok minden egyes részletnél nemcsak a kormány álláspontját taglalta, nemcsak hogy kiderítette az ellenzék ellenérveinek tarthatlanságát; hanem egyszersmind a kérdés történeti fejlődésére is reflectált, szemügyre vette államéletünk nélklilözhetlen alapföltételeit, Beszédét a jobboldal zajosan megéljenezte. A jul. 2-iki ülésben a szónoklatok sorát gr. Bethlen János nyitotta meg, ki a megyerendezés kérdését specialiter erdélyi szempontból tárgyalta. Szónok nem osztja azon nézetet, mintha a törvényjavaslat riem volna teljes, mivel a Királyföldre nézve nem intézkedik, s a kormánynak ily eljárását correctnek találja. Az ország boldogságát csak erős parlamentaris kormányforraa mellett véli elérhetőnek^ helyesnek találja, ha a kormánynak a megyében működő közege, a főispán, a javaslatban fölhozott jogokkal láttatik el, sőt azt szükségesnek tartja.— Henszlmann Imre Bánó Józsefet és Tóth Vilmost igyekezett czáfolgatni, s végül pártolja a szélsőbal által beadott határozati javaslatot. — Szirmay Ferencz gróf hosszú, bátor, talpraesett beszéde nagy figyelmet keltett. A megyei cotteria-uralomról, az ott divatozó szellemről, a rendszerré emelt képtelenségről és munkaiszonyról oly erős, de többnyire találó megjegyzéseket tett, hogy a baloldal csak úgy prüszkölt tőle. Szónok beszédében az uj nemzedék egyik szép reményekre jogosító tagjának mutatta be magát. — Éber Nándor, midőn a külföldről hazájába visszatért, hajlandó lett volna a legszélesb alapon megadni az ön
