Eger - hetilap, 1870
1870-06-09 / 23. szám
180 des levelezője azt hiszi, hogy: „bolond az, a ki áll, mikor lilbet„ ; könnyén azon gondolatra is jő, hogy bolondság a kezét mozgatni, mikor ölébe is teheti az ember. Szóval, ö Schlegellel tart, ki Lu- cindéjében megmutatja, hogy a henyélés a legistenibb állapot. A nagy urak és olympi istenek egyaránt nem dolgoznak. . . De ezalatt halmozódnak az események, — még ha Clió isteni nyugalomra vetvén magát, nem perczegtetné is tollát. Innen van, hogy ezúttal én veszem föl a tollat, és legalább néhány hullámvonalat rajzolok önnek a mi életünk tengeréből. Tele vagyok képpel, — mint a tálián — nem csoda. Annyi nálunk a szépség, művészet és hármonia, hogy az elringatott lélek önkéntelenül is poesist álmodik. Pár hét óta Bekéné igazgatása alatt egy színtársulat működik itt, változó és vékony szerencsével. Vendégszerepeken itt van a nemzeti színháztól Boér Emma k. a. Önök ismerik, mily kedves, mennyi szellem és könnyedség van úgy lénye, mint játékában, — azért fölösleges volna ezeket újra megbeszélni, ügy vélem, ha ő itt nincs, Thalia már bezárhatta volna templomát. — Gyöngyösön van egy müveit, értelmes, a szépet pártoló s egyúttal élvező kis kör; de ez épen csakis egy kis kör. Ennek számítsa be Boér Emma k. a. is, hogy finom, kedves játékát aránylag oly kevesen élvezik. A tavaszi mulatságok nagyobb lelkesedésnek örvendnek. A majálisok sorát a katk. legényegylet nyitotta meg máj. 29-én. — Gyönyörű idő és szép mulatság volt. Heggel a benei kápolnábau szent misét olvasott az egylet prépostelnöke, mely alatt zenekisé- ret mellett az egylet tagjai igen csinosan énekeltek. Ezután jött a bográcsolás, téncz, kedv, és a gyönyörű alkonyaiban görög tüzek fénye mellett a hazavonulás. Jövet gr. Szapáry Józsefné laka előtt tisztelegtek az illetők, — ki a legényegylet fövédaöknöje, és úgy ezúttal, mint átalán jótékony részt vesz ügyeinek emelése s az egylet pártolásában. Nem volt ily szerencsés a gymnasiumi ifjúság az ö juniálisával: pergett, szakadozott, majd szitált egész nap az eső. A lég illatos volt, mint az — egészség, de a táncz nehézzé vált, mint a — munka. Kár volt e szép társaságért, hogy nem bonthatta ki kedvének rózsapiros szárnyait ... de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy a nagy Hevesben s talán a Jász Kunságban hízik az áldás, — a buzaszár- ban, és akkor, ha tönkre van is a mulatság, de aranyesö tette tönkre. Még egy—, úgy hiszem,a legnevezetesebb — majális van hátra: a dalárdáé. Ez pünkösd raásodnapjáu lesz. Mi minden jót, különösen jó időt kívánunk neki. A többit majd megszerzik ezen ügyes urak, kik néhány hónap alatt már-már a múzsákat is magukhoz édesgették. De most már kikeli szakadnom a természet, poesi és művészet andalító karjaiból. Egy darabka közügyét kell önnek megírnom. Szép tér az is, itt terem — ha nem a majális, ha nem az erdő is — a polgári érdem cserága. Talán régebben kell vala már Gyöngyös városa képviselő-testületének gyűléseire figyelmet fordítani; de megvallom, a mennyire ismerem az emberek érzékenykedését, épen oly nem szívesen hajolok vele. . . Ezúttal mégis jónak vélek junius 2-iki üléséről egy futórajzot vetni, részint a közügy érdekében, részint a kicsinyes önhittség komikumának hatása alatt. Vezekényi István, felekezeti iskolaszéki elnök, beterjesztette a szék véleményes jelentését a vasárnapi iskolák rendezésére nézve. Lényege ez: minden vasár- és ünnepnap minden tanító saját tantermében tanít, mely uj fáradságért már f. é. elejétől évi fizetősök, a végleges rendezésig is, 80 fttal fölebb emeltetik, ügy a városi hatóság, mint az iskolaszék minden lehetőt megtenni tartoznak, hogy illető kötelezettek e tanórákat látogássák. A jelentés határozattá emeltetett. Fölolvastatott a minisztérium leirata, mely szerint a gyöngyösi v. törvényszék költségeinek fedezésére az állampénztárból 1870- re 2,700 ft engedelyeztetik. Ezután a gazdaság ad be egy előterjesztést, mely szerint a barátoknak 35 öl fát kell illetékükben kiadni. De erre Zsiga Pál seborvos urnák és képviselőnek eszébe jut egész nyomatékkai és nyomással az ö állása, lelkiismerete és mindene ... és ez a minden fölzaklatja öt ez óriási kiadás terhe ellen, melyet ismét a nép verítékkel izzad . . . ő azt kérdi: miért adják a fát a barátok kolostorának ? A jegyző megmagyarázza, hogy azon egyszerű okon, mert a város a tanítási díjra nézve többek közt velők igy szerződött. — De ő — Zsiga Pál ur — ezt nem hiszi. Kívánja e eontractust brennheisz a levéltárból kikerestetni, fölolvastatni, és talán még ki is nyomatni. — A jegyző már el js indul; mikor fölszólal Streitmann József iparos és v. képviselő. O úgy véli: miután úgy a polgármester, mint a főjegyző, de a gazdasági bizottság is, alapul vevén e szerződést — annak igaza mellett tanúskodnak : kár volna, úgy is teendőkkel elbalmozott gyülésöket megszakasztani, hanem ha Zsiga ur egyátalán meg akarja magát kételyeiben nyugtatni, senkinek sem lebet kifogása ellene, hogy ő, a mikor épen szereti, a levéltárban e szerződést megolvashassa. Erre Zsiga ur vörös indignatióval kiált föl: „hát hogy meri itt valaki az ő személyének méltóságát megsérteni ? Én képviselő vagyok, nekem itt több jogom van önnél, mert é n hazafi vagyok t. i. Gyöngyösön születtem. . . Streitmann: Én nem szüleitem Gyöngyösön, de ha csak anuyit tettem volna mégis a város közérdekében, mint Zsiga ur, főbe lőném magamat. . . . Zsiga ur közbeszól . . „micsoda ? talán a kötelesmesterség által? Streitmann : „Igen, én köteles vagyok, de mesterségemet legalább kitanultam, nem úgy, mint ön a doctorságot. Hogy Zsiga Pál ur valóban magister-e ? vagy csak patronus chirurgiae, mi sem tudjuk, és nem is kutatjuk. Tartózkodunk a fönebbiekhez bármit is adni, dehogy a scenát nem photographiroztuk legyen, annyi centinentiával nem bírtunk. Ennek is megvan a maga morálja, és akkor meg lehetett írni; mert Paschal szerint csak az nem ér semmit, a mi pusztán az Íróért iratik. A többire t. szerkesztő ur! nem mondom, hogy nem fogom máskor is,kiváltjilyjeles eseményről tudósítani; de őszintén bevallva, én részemről inkább szeretnék lenni „a f a 1 u e s ze, minta falu száj a.“ De gustis azonban non dispis!! Cassius. Gyöngyös, jun. 3. Ismét szántásversenyen voltunk. Ezúttal az ős Mátra közelében fekvő, és savanyú vizéről s gyógyfürdőjéről hires parádi határban, hol a hevesmegyei és jászkerületi gazd. egyesület által a jun. 2-ra rendezett szántásverseny tartatott meg. A reggeli 9 óratájbau megkezdett verseny délutáni 4 óráig tartott; mi elég hosszú idő arra nézve, hogy a bíráló tagok és szemlélő közönség kitartási türelmét próbára tegye, s hogy az egészen ki nem fogyott, csupán az ott élvezhető üde légnek, továbbá azon jó tanyának, mely csak is a Mátrában található föl, s végre az éhség csillapítására kihozott s jó ét- vágygyal elköltött, kis reggelinek tulajdonítható. A versenyző 13 szántó közűi a két első dijat gr. Károlyi György kompolti két bérese nyerte el; a 3-ik dij azonban, miután az egyesület által két dij a kisebb önálló gazdák részére tűzetett ki, egy siroki önálló gazdának, mint egyedüli ilyen versenyzőnek ítéltetett oda A verseny bevégeztével mindenki sietett a versenytértől néhány száz lépésnyi távolságra eső, úgynevezett timsós fürdő helyiségébe, hová az uradalmi fölügyelő, Schik Ignácz úr által — kinek az egész rendezés, melylyel megbízva volt, méltó dicséretére válik — a tulajdonos gr. Károlyi György ö nmlga költségére rendezett lakomára, az összes vendégsereg eleve meghivatott, s igyekezett mindenki a dús terítékű asztalnál helyet foglalni, számítva a jó ebédre, melyet a jó főztéről ismeretes Egerland vendéglősné készített, kinek egyedüli nehézsége abban állott, hogy a tálalást a vélt egy óra helyett 4 órakor eszközölhette; mindamellett is, valamint mindig, úgy ez alkalommal is kiérdemelte a dicséretet. Az ebéd folyama alatt történtek felköszöntések is, s hogy a vig kedv nem fejlődött oly fokra, mint az ily alkalomnál várható volt, csak is annak tulajdonítható, hogy Novotba Gyula megdöbbentő esetének hire épen ez alkalommal érkezett oda, mely hir különbség nélkül mindenkit lehangolttá tett. Ez alkalommal több buzgó tag eljárása folytán az egyesület tagjainak száma ismét 7 érdemes taggal szaporodott. Szilialoiu, jun. 5. A lapok tele vannak a szihalmi régiségekről szóló tudósításokkal s Árpád halma a tudós világ figyelme- és vizsgálódásának tárgya kezd lenni. Az egésznek oka ez. Egy szenvedélyes régészszel bírunk, (Foltin János, s lelkész, s. a történelmi társulat r. tagja) ki évek óta kitartó szorgalommal gyűjtögetvén, egész múzeumot állított régészeti tárgyakból. Utóbb az akadémia régészeti osztálya ál.
