Eger - hetilap, 1870

1870-04-21 / 16. szám

123 téren betegséget idéz elő a gazdasági testben. Ne tegyük tovább is magunkat nevetségessé hazánk közlekedésügyi szervezetével, mely­nél egy dézsa-nagyságú fő (vasúthálózat), szalraaszálnyi vastag testen nyugszik. Saáry Ferencz. Megyei élet. Heves-Szolnokmegye bizottmányának aprilhavi üléseiből. (Vége.) Majzik Viktor főszolgabiró és Szabó Imre főmérnök a fügedi Benehid fölülvizsgálatáról szóló jelentésüket bemutatják, melyből kitűnik, hogy a hid Pálinkás István vállalkozó által készittetve, a szerződés értelmében kiállíttatott, minek folytán nevezett vállalko­zónak a szerződésileg kikötött 1012 ft 54 krnyi összeg — a biztosíté­kul levonandó 10 száztóli hiányával — vagyis 911 ft 29 kr a megyei pénztárból utalványozható. Jelentik ez alkalommal, bogy a régi hidanyagból összesen 8 db. padló használtatott föl vállalkozó által, s igy ennek ára, 43 ft 12 kr, a szerződött összegből lenne levonandó. Vállalkozó azonban az általa oda hordatott anyagból ezen árnak megfelelő 6 db. fát kész átengedni pótlásul, mely fát más hidak apróbb javításaira sikeresen fölhasználhatónak állitván, ezen ajánlat elfogadását véleményezik. Mely véleményes előterjesztés alapján a fügedi Benehid elké­szítéséért Pálinkás István vállalkozónak a szerződésileg kikötött 1012 ft 50 krnyi összegből 10 száztóli egy évig biztosítékul vissza­tartatván, 911 ft 29 kr. a megyei útépítési alapból ezennel utalvá- nyoztatik. . A főszolgabírói jelentésben előadott, vállalkozó által fölhasz­nált padlók 43 ft 12 kr. értékében az ott jelzett faanyagok elfo­gadtatnak, s erről Majzik Viktor főszbiró azzal értesittetik, hogy a kérdéses faanyagokat más hidak javításaira sikeresen fölhasznál­ni igyekezzék. Pély község elöljárói folyamodnak, hogy miután az 1861. évről bátramaradt tisza-szabályozási költségek miatt végrehajtás utjáni behajtással fenyegettetnek, ennek elhárítása tekintetéből a községi közös vagyonra egy évre az egri takarékpénztárból 1000 ft kölcsön fölvétele engedtetnék meg. arczomon. Az éji sötétségre kell magamat bíznom, és futásban ke­resnem menedéket a gazemberek elől, kik daczolásomat, ha kezök- re kerülök, bizonyosan halállal fizetik. Fogtam sebesen kalapomat és a köpenyt, s kezem már a hát­só ajtó zárán volt, midőn egy panaszos miákolás eszembe hozta magányom társát. Sebesen mentem be hálószobámba, s fogom az állatot, és kötényembe takartam. Még mielőtt kiértem volna, már hallám az első ütést. A felső sarkvas már engedett, s a szén­tartó, mely a barrikád tetején állt, zörögve hullott le, de az alsó sark még tartá magát. „Még egy lökés — mondák a gazok —s az egész bedől." A mint újólag nekiálltak, kinyitám a hátsó ajtót, s a pénztár- szávai keblemen sieték az éjbe ki. Az ut ismeretes volt előttem, s mire a második ütésre az ajtó megrecscsent, s hihetőleg bedőlt, már az éj oltalma alatt állék. Néhány perez múlva észrevették, hogy menekültem a pénzzel, mire kergetni, üldözni kezdtek, s hangjok mindig közelebb ért hoz­zám, de végre csendesedni kezdett, mig végre teljesen elhalt. Mennyi idő alatt juthattam el menekvésem helyére, nem tud­hatom, csak arra emlékszem, hogy még mindig teljes öntudattal birtam, és szélirányban haladtam, mivel mint emlékezém, a major felöl fújt. Minden lépésemmel jobban összefolyt az átélt történet. Ha a szél iránya megváltozott volna, nagyon megjárhatom, mivel könnyen eltévedek. De szerencsémre nem változott, és noha tö­kéletesen átázva és lázasan, izzó fővel, azonban nagyobb baj nélkül elértem a majorba. Midőn ismerősünk ajtaján zörögtem, már mindnyájan az ágy­ban voltak, az egyetlen fiúnak kivételével, ki pipázva, újságot ol­vasgatott. Midőn ajtót nyitott, és jövetelem okát kérdezte, csak né­hány szót tudtam dadogni a történtekre nézve, és aléltan rogytam a földre. Ezen ájulást heves idegláz követte. Midőn eszméletemet visszanyerém, a nyaralóban találtam magamat és atyámat, az orvost és a szerencsétlen tárcza kézbesítőjét. Midőn állapotom javult, és kissé erősödtem, elbeszélték, mi történt velem jövetelem óta, én az egészről mit sem tudtam. A ravasz Bén és czinkos-társa elfogattak, Mely kérvény folytán, tekintve azon körülményt, hogy a múlt évben tűz által is lettek károsodva, s igy kötelezettségük teljesítésé­ben akadályozva, a mennyiben panaszlott végrehajtás a községi kö­zös vagyont terheli, annak kielégítése erejéig a községi közös va­gyonra a szükségelt kölcsön fölvétele megengedtetik. A folyó évi február 21-én tartott bizottmány! ülésen a jövede- lemadó-kivetö s fölszólaló bizottság tagjaiul, úgy a házadó-bizottság elnökéül megválasztottak közül, a gyöngyösi adókerületre nézve Ma- hovszky Antal, az egri adókerületre nézve Móczer Ignácz, a hevesi adókerületre nézve Ligetby Alajos, a mező-túri adókerületre nézve Nagy József, fölhozott okaiknál fogva lemondásukat beadják. Mely lemondás tudomásul vétetvén, a rendes tagsági hely el­foglalására a választott póttagok hivatnak föl, miről is az érdeklett adökerületi választottak Majzik Viktor, Kíirthy Ferencz fő-, s Loson- czy Antal, Isaák István alszolgabirák utján éríesittetnek. Utasittatnak egyszersmind Majzik Viktor, Kürthy Ferencz fő-, s Kovách József, Isaák István, Lipcsey József, Szalay Pál, Losonczy Antal alszolgabirák, bogy jövőre ily lemondások esetében a válasz­tandóra nézve javaslatot adjanak. Nagyfejen Mátyás szolgabiró a Füzes-Abony községében levő megyei épületek bérbeadásáról szóló hivatalos jelentését bemutatja, s a kötött szerződéseket belybenhagyatni kéri. Fölolvastatott ennek kapcsán Pap János abonyi lakos nyilat­kozata, mely szerint a bemutatott szerződéstől, mint egyik fél, visz- szalép. Fölolvastatott továbbá Füzes-Abony község elöljáróinak nyi­latkozata, mely szerint az ott levő megyei istálló kibérlését a község részéről szintén óhajtják. Tekintve, hogy ezen épületek árverelés utján adandók bérbe, és hogy különben is egyik szerződő fél a szerződéstől visszalépését nyilvánítja, az összes bemutatott iratok azzal adatnak vissza Nagy­fejed Mátyás szolgabirónak,hogy ezen épületek bérbeadására a hely­színén tartandó árverést hirdetvén, a bérbeadást e szerint eszközöl­je. A föltételek között pedig megjelölendő az, hogy a megye közön­sége 1 hónapi fölmondással bármikor birtokába visszaveheti az épü­leteket. és bizonyosak lehettek, hogy valamely lakatlan szigetre száműzet­nek. Elbeszélve a rémes éj eseményét, Knifton ur és neje annyira meg valának hatva a történtek által, melyeknek okozóiul magukat álliták, hogy rábeszélék atyámat, miszerint félreeső lakását, hagyja ott, és egyik lakházukba költözzék velem. A megmentett bankje­gyek enyéim lettek, kárpótlásul a tolvajok által okozott kár és ijedt­ségért. Egészségem a gondos ápolás következtében csakhamar helyre­állt, s ismételve el kellett beszélnem amaz est borzalmait. Mind­nyájan figyelmesen hallgattak, de senki oly feszülten, mint a legidősb fiú. Knifton asszonyság észrevette ezt, és tréfát űzött be­lőle, ha vele együtt valék. Kezdetben keveset adtam rá, de midőn tökéletes fölgyógyulásom után uj lakásunkba költözőnk, és a fiatal birtokos naponkint eljárt hozzánk, s módját ejtette,, hogy a házon kívül is találkozzék velem, kezdők — mert én is Éva hiú leányai közé tartozom — tejtestvérem Knifton lady tréfáira gondolni komo­lyabban. — Egy vasárnap, midőn templomból hazajövet elkísért, és az utat eltévesztők, mig ismét megtaláltuk, kijelenté nekem, hogy nőül vesz. A fiatal ember rokonai mindent megkisérlettek, hogy ezen ösz- szeköttetést megakadályozzák, mivel nem fért a fejőkbe, hogyan lehetne egy kővágó leánya neje egy előkelő birtokosnak, de ö aka­ratja mellett állott. Minden ellenvetésre igy felelt: „Egy férfi, kinek neve kedves, csak hajlamát követheti a nösü- lésnél, melytől úgyis egész életboldogsága függ. A fiatal leánynak, kit elvenni akarok, csekély összeg bízatott védelmére, és azt élete veszélyével védelmezte, és tartotta meg. Ez följogosít engem arra, hogy nagyobb értékeket, boldogságomat bízzam reá. Hang és gaz­dagság szép dolgok ugyan, de a biztosság, hogy a nő, kit elveszünk, jó — még becsesebb. Én komolyan, szilárdan el vagyok határozva, hogy ö lesz nőm, a kővágó leánya." És úgy lett. Ha méltó voltam-e bizalmára, azt csak férjem mondhatná meg. A boldogságot azonban, melyet oldalánál élvezek, tagadhatlanul a rémes éj alapította meg. (Heidemann után) Felsőbányái.------------- *

Next

/
Thumbnails
Contents