Eger - hetilap, 1870
1870-04-21 / 16. szám
123 téren betegséget idéz elő a gazdasági testben. Ne tegyük tovább is magunkat nevetségessé hazánk közlekedésügyi szervezetével, melynél egy dézsa-nagyságú fő (vasúthálózat), szalraaszálnyi vastag testen nyugszik. Saáry Ferencz. Megyei élet. Heves-Szolnokmegye bizottmányának aprilhavi üléseiből. (Vége.) Majzik Viktor főszolgabiró és Szabó Imre főmérnök a fügedi Benehid fölülvizsgálatáról szóló jelentésüket bemutatják, melyből kitűnik, hogy a hid Pálinkás István vállalkozó által készittetve, a szerződés értelmében kiállíttatott, minek folytán nevezett vállalkozónak a szerződésileg kikötött 1012 ft 54 krnyi összeg — a biztosítékul levonandó 10 száztóli hiányával — vagyis 911 ft 29 kr a megyei pénztárból utalványozható. Jelentik ez alkalommal, bogy a régi hidanyagból összesen 8 db. padló használtatott föl vállalkozó által, s igy ennek ára, 43 ft 12 kr, a szerződött összegből lenne levonandó. Vállalkozó azonban az általa oda hordatott anyagból ezen árnak megfelelő 6 db. fát kész átengedni pótlásul, mely fát más hidak apróbb javításaira sikeresen fölhasználhatónak állitván, ezen ajánlat elfogadását véleményezik. Mely véleményes előterjesztés alapján a fügedi Benehid elkészítéséért Pálinkás István vállalkozónak a szerződésileg kikötött 1012 ft 50 krnyi összegből 10 száztóli egy évig biztosítékul visszatartatván, 911 ft 29 kr. a megyei útépítési alapból ezennel utalvá- nyoztatik. . A főszolgabírói jelentésben előadott, vállalkozó által fölhasznált padlók 43 ft 12 kr. értékében az ott jelzett faanyagok elfogadtatnak, s erről Majzik Viktor főszbiró azzal értesittetik, hogy a kérdéses faanyagokat más hidak javításaira sikeresen fölhasználni igyekezzék. Pély község elöljárói folyamodnak, hogy miután az 1861. évről bátramaradt tisza-szabályozási költségek miatt végrehajtás utjáni behajtással fenyegettetnek, ennek elhárítása tekintetéből a községi közös vagyonra egy évre az egri takarékpénztárból 1000 ft kölcsön fölvétele engedtetnék meg. arczomon. Az éji sötétségre kell magamat bíznom, és futásban keresnem menedéket a gazemberek elől, kik daczolásomat, ha kezök- re kerülök, bizonyosan halállal fizetik. Fogtam sebesen kalapomat és a köpenyt, s kezem már a hátsó ajtó zárán volt, midőn egy panaszos miákolás eszembe hozta magányom társát. Sebesen mentem be hálószobámba, s fogom az állatot, és kötényembe takartam. Még mielőtt kiértem volna, már hallám az első ütést. A felső sarkvas már engedett, s a széntartó, mely a barrikád tetején állt, zörögve hullott le, de az alsó sark még tartá magát. „Még egy lökés — mondák a gazok —s az egész bedől." A mint újólag nekiálltak, kinyitám a hátsó ajtót, s a pénztár- szávai keblemen sieték az éjbe ki. Az ut ismeretes volt előttem, s mire a második ütésre az ajtó megrecscsent, s hihetőleg bedőlt, már az éj oltalma alatt állék. Néhány perez múlva észrevették, hogy menekültem a pénzzel, mire kergetni, üldözni kezdtek, s hangjok mindig közelebb ért hozzám, de végre csendesedni kezdett, mig végre teljesen elhalt. Mennyi idő alatt juthattam el menekvésem helyére, nem tudhatom, csak arra emlékszem, hogy még mindig teljes öntudattal birtam, és szélirányban haladtam, mivel mint emlékezém, a major felöl fújt. Minden lépésemmel jobban összefolyt az átélt történet. Ha a szél iránya megváltozott volna, nagyon megjárhatom, mivel könnyen eltévedek. De szerencsémre nem változott, és noha tökéletesen átázva és lázasan, izzó fővel, azonban nagyobb baj nélkül elértem a majorba. Midőn ismerősünk ajtaján zörögtem, már mindnyájan az ágyban voltak, az egyetlen fiúnak kivételével, ki pipázva, újságot olvasgatott. Midőn ajtót nyitott, és jövetelem okát kérdezte, csak néhány szót tudtam dadogni a történtekre nézve, és aléltan rogytam a földre. Ezen ájulást heves idegláz követte. Midőn eszméletemet visszanyerém, a nyaralóban találtam magamat és atyámat, az orvost és a szerencsétlen tárcza kézbesítőjét. Midőn állapotom javult, és kissé erősödtem, elbeszélték, mi történt velem jövetelem óta, én az egészről mit sem tudtam. A ravasz Bén és czinkos-társa elfogattak, Mely kérvény folytán, tekintve azon körülményt, hogy a múlt évben tűz által is lettek károsodva, s igy kötelezettségük teljesítésében akadályozva, a mennyiben panaszlott végrehajtás a községi közös vagyont terheli, annak kielégítése erejéig a községi közös vagyonra a szükségelt kölcsön fölvétele megengedtetik. A folyó évi február 21-én tartott bizottmány! ülésen a jövede- lemadó-kivetö s fölszólaló bizottság tagjaiul, úgy a házadó-bizottság elnökéül megválasztottak közül, a gyöngyösi adókerületre nézve Ma- hovszky Antal, az egri adókerületre nézve Móczer Ignácz, a hevesi adókerületre nézve Ligetby Alajos, a mező-túri adókerületre nézve Nagy József, fölhozott okaiknál fogva lemondásukat beadják. Mely lemondás tudomásul vétetvén, a rendes tagsági hely elfoglalására a választott póttagok hivatnak föl, miről is az érdeklett adökerületi választottak Majzik Viktor, Kíirthy Ferencz fő-, s Loson- czy Antal, Isaák István alszolgabirák utján éríesittetnek. Utasittatnak egyszersmind Majzik Viktor, Kürthy Ferencz fő-, s Kovách József, Isaák István, Lipcsey József, Szalay Pál, Losonczy Antal alszolgabirák, bogy jövőre ily lemondások esetében a választandóra nézve javaslatot adjanak. Nagyfejen Mátyás szolgabiró a Füzes-Abony községében levő megyei épületek bérbeadásáról szóló hivatalos jelentését bemutatja, s a kötött szerződéseket belybenhagyatni kéri. Fölolvastatott ennek kapcsán Pap János abonyi lakos nyilatkozata, mely szerint a bemutatott szerződéstől, mint egyik fél, visz- szalép. Fölolvastatott továbbá Füzes-Abony község elöljáróinak nyilatkozata, mely szerint az ott levő megyei istálló kibérlését a község részéről szintén óhajtják. Tekintve, hogy ezen épületek árverelés utján adandók bérbe, és hogy különben is egyik szerződő fél a szerződéstől visszalépését nyilvánítja, az összes bemutatott iratok azzal adatnak vissza Nagyfejed Mátyás szolgabirónak,hogy ezen épületek bérbeadására a helyszínén tartandó árverést hirdetvén, a bérbeadást e szerint eszközölje. A föltételek között pedig megjelölendő az, hogy a megye közönsége 1 hónapi fölmondással bármikor birtokába visszaveheti az épületeket. és bizonyosak lehettek, hogy valamely lakatlan szigetre száműzetnek. Elbeszélve a rémes éj eseményét, Knifton ur és neje annyira meg valának hatva a történtek által, melyeknek okozóiul magukat álliták, hogy rábeszélék atyámat, miszerint félreeső lakását, hagyja ott, és egyik lakházukba költözzék velem. A megmentett bankjegyek enyéim lettek, kárpótlásul a tolvajok által okozott kár és ijedtségért. Egészségem a gondos ápolás következtében csakhamar helyreállt, s ismételve el kellett beszélnem amaz est borzalmait. Mindnyájan figyelmesen hallgattak, de senki oly feszülten, mint a legidősb fiú. Knifton asszonyság észrevette ezt, és tréfát űzött belőle, ha vele együtt valék. Kezdetben keveset adtam rá, de midőn tökéletes fölgyógyulásom után uj lakásunkba költözőnk, és a fiatal birtokos naponkint eljárt hozzánk, s módját ejtette,, hogy a házon kívül is találkozzék velem, kezdők — mert én is Éva hiú leányai közé tartozom — tejtestvérem Knifton lady tréfáira gondolni komolyabban. — Egy vasárnap, midőn templomból hazajövet elkísért, és az utat eltévesztők, mig ismét megtaláltuk, kijelenté nekem, hogy nőül vesz. A fiatal ember rokonai mindent megkisérlettek, hogy ezen ösz- szeköttetést megakadályozzák, mivel nem fért a fejőkbe, hogyan lehetne egy kővágó leánya neje egy előkelő birtokosnak, de ö akaratja mellett állott. Minden ellenvetésre igy felelt: „Egy férfi, kinek neve kedves, csak hajlamát követheti a nösü- lésnél, melytől úgyis egész életboldogsága függ. A fiatal leánynak, kit elvenni akarok, csekély összeg bízatott védelmére, és azt élete veszélyével védelmezte, és tartotta meg. Ez följogosít engem arra, hogy nagyobb értékeket, boldogságomat bízzam reá. Hang és gazdagság szép dolgok ugyan, de a biztosság, hogy a nő, kit elveszünk, jó — még becsesebb. Én komolyan, szilárdan el vagyok határozva, hogy ö lesz nőm, a kővágó leánya." És úgy lett. Ha méltó voltam-e bizalmára, azt csak férjem mondhatná meg. A boldogságot azonban, melyet oldalánál élvezek, tagadhatlanul a rémes éj alapította meg. (Heidemann után) Felsőbányái.------------- *
