Eger - hetilap, 1869
1869-03-04 / 9. szám
VII. évfolyam. 9. szám. Márczius 4-én 1861). Politikai s vegyes tartalmi! hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési dí j: Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . I ft 50 kr. Egy hónapra . — 55 kr. Egyes szára . — 12 kr. Hirdetésekért minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejéi en minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik. SicldÓ-lliVcltcll 1 8. lyCGUIili nyomdä. Előfizetéseket elfogad.* a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedése s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-utcza 60. sz. Nyílt levél Berecz Ferenczhez. T. barátom ! Február 22-én kelt nyílt leveled, melyet Gyöngyös városának választó polgáraihoz intézél, nem magántermészetű nyílt levél, mert politikai programmot foglal magában, s mint ilyenhez, hozzászólani mindenkinek joga lévén, első kívánok lenni, ki mint régi tisztelőd, a tiszteletnek hangján fogok szólani. Szólanom kell, szótanom hazafiui szent kötelességérzet parancsol, mert azok, mik az érdeklett programmlevélben foglaltatnak, meggyőztek arról, hogy te, igen tisztelt barátom, némely tárgyakra nézve súlyosan tévedsz. Ha nem a te becses és általam tisztelt személyed volna kérdésben, bizonyára nem szólanék, de a te szavaid előttem s e vidék lakossága előtt méltán bírnak oly sulylyal, melylyel nem minden más ember nyilatkozata bir. A mit te mondasz, az már csak azért, mert „te mondád,“ talál számos hívőre. Miután pedig a vidékre s közvetlen a hazára károsnak tartom, hogy tévhit és tóvtanok terjedjenek, föl kelle szólalnom leveled ellenében, nehogy őntévedéseddel másokat is tévútra vezess. Előrebocsátom, hogy sem akaratod tisztaságában, sem politikai nézeteid függetlenségében, a mint sohasem kételkedtem, úgy ma sem kétkedem. Előrebocsátom, hogy meg vagyok a felöl győződve, hogy te, miként magad is mondod, forradalmat nem akarsz, s veled együtt rágalmazónak nyilvánítom azt, ki téged ily föltevéssel vádol. De azon nagy tévedés, melyet rövidke politikai nyilatkozvá- nyodban kétségbevonhatlanul kifejezve látok, azon óriási tévedés, ha a hazában többségre találna : hitem és meggyőződésem szerint forradalmat, polgárháborút idéz elő! Tudom én azt, hogy te hive vagy a koronás fejedelemnek ; tudom én azt, hogy te irtózol a polgárvér ontásától; tudom, hogy még ha mindettől nem irtóznál is, nem tartod még siker esetében sem czélszerünek a forradalmat, mint eszközt; és tudom, hogy elkárhoztatod azt végkép mint czélt ! De ne feledd, hogy nem mindig azok okozzák a szerencsétlenségeket, akik szántszándékkal gyújtanak, hanem legtöbbnyire azok, akik félreértés, fe- ledékenység, vigyázatlanságból ejtenek el gyújtó- szikrákat. Azon örült, ki fényes nappal égő szövétnekkel rohan a háztetőnek, nem gyújtja föl a várost, mert azt mindenki látja, s ebben akadályozni fogja. De ha oly köztiszteletben álló, becsületben meg- öszült, érdemes polgár, mint te, tisztelt barátom, téved, úgy e botlás százaknak tévedését vonja maga után. Tudom én igen jól, hogy te békeszeretö honpolgár vagy, s nem kívánsz senkit tévedésbe ejteni, s mert ezen nézetben egyek vagyunk, meg fogod nekem engedni, ki a politikai pályán az alkotmány első derülése óta közkatonáskodom, hogy elmondjam nézeteimet e program mlevelednek azon tételei felől, melyekre nézve, az én hitem és meggyőződésem szerint, tévedésben vagy. Azon tiszteletet, melylyel a veteránnak tartozom, soha szemeim elöl téveszteni nem fogom, s ama szeretet köteléke, mely az elnyomatás nehéz éveiben Gyöngyös és vidékének érdekében tett közreműködésünket és vállvetve történt folytonos iparkodásunkat jellemzé, nem fog részemről soha megszaggattatni ephemer politikai nézetkülönbségek miatt, mert én is azt tartom, amit te, hogy az intentiót, a külön pártoknak jóra való törekvését egymástól megtagadnunk sem nem lehet, sem az országnak nyilt veszedelembe való döntése nélkül nem szabad. Ha tehát nyíltan szólok, az nem Berecz Ferencz ellen van szólva, hanem igenis Berecz Ferencznek azon ezer példányban nyomtatott levelében foglalt egynémely állitmányai ellen, melyeket én téveseknek és a hazára nézve nagy mértékben azért, és főleg azért tartok károsaknak, mert épen Berecz Ferencz mondja és Írja azokat. Azt állítod, félremagyarázhatlan szavakkal állítod: hogy a közös ügyeket az 1867-iki törvények létesítették. Mutasd ki nekem azon 1867. törvényt, mely a közös ügyeke létesítette. Ha komolyan átolvasod az 1867-iki törvényeket, és ezek között a XlI-ik törvényczikkelyt, úgy meg fogsz győződni mély tévedésedről. Az 1867-iki törvényeknek azon czikkelye, mely a közös ügyekről szól, a XII-ik t. ez., nem „létesítette“ a közös ügyeket, hanem a létezőket rendezte, s azoknak mikénti kezelését meghatározta. A közös ügyek léteztek azon percztől fogva, melyben őseink a Habsburg-házból választották az első fejedelmet, I. Ferdinándot; léteztek szükségkép, mert közös fejedelmet választottak más országok és tartományokkal, közöset azaz olyant, aki nemcsak Magyar- országnak királya, hanem egyszersmind más országoknak és tartományoknak is fejedelme. íme az első és egyetlen közös ügy, mely ha nem volna, sem közös minisztérium, sem delegatio nem kellene. Ezen első és egyedüli közös ügyet, t. i. a közös fejedelmet, nem az 1867-iki törvények „létesítették“, hanem a létező personal unió következményét rendezték. Rendezték úgy, hogy a közös fejedelem egyik országa se uralkodjék, zsarnokoskodjék ugyanazon fejedelem többi országai felett, hanem hogy közösen intézzük el a personal unióból önként és visszautasithatlanul folyó közös ügyeket, melyeket tehát nem az 1867-iki t. létesítettek, hanem létesített azon sors, mely közös fejedelem alatt élnünk késztet. Ne ámitsuk magunkat, t. barátom ! a közös fejedelem kapcsolatot, „elv ál ha ti an“ kapcsolatot képez, s ezt lazítani, gyöngíteni lehet, de elszaggatni nem lenne tanácsos ; és ezt elszaggatni, igen jól tudom, hogy te sem akarod, mert hiszen ismerem azon nézeteidet, melyek szerint a personal uniót hazánkra nézve az adott körülményekhez képest te is jónak, üdvösnek, szükségesnek tartod. Már pedig ha a personal uniót, azaz a fejedelem közösségét elismered, azt szükségesnek tartod, és elismered — mint ahogy el nem ismerned lehetetlen is volna — úgy el kell ismerned, hogy ezen első és legfontosabb, sőt minden közös ügynek egyedüli forrását, okozóját és indokát nem az 1867-iki törvény létesítette. Vájjon lenne-e szó közös ügyről, ha a Budán székelő magyar koronás király nem lenne egyszersmint cseh, morva, osztrák sat. fejedelem is ? A közös ügyeket a pragraatica sanctiónak nevezett kétoldalú szerződés teremtette: 1723. I. II. III. t. ez., és megerősítette az 1791. X. és 1848-ik III. 13. §. Az 1867. csak alkotmányos formákra rendezte azon közös ügyeket, melyek edd igeié százados alkotmány s é r el m e i n k okai és kutforrása voltak. Ha figyelemmel elolvasod az 1867. XII. t. czikket, meg fogod vallani, hogy soha törvény annyi óvatossággal, bölcs előrelátással, teljesen kimerítő tapintattal irva, alkotva nem volt. Megmondja ez világosan, honnét ered a közös? meddig tart? s miképen kezeltessék úgy és oly módon, hogy sem mi a másét, sem mások a mienket 1
