Eger - hetilap, 1869

1869-12-30 / 52. szám

VII. éri folyam. 52. szám. Deczember 30-án 1869. Előfizetési díj: Egész évre . 5 ft - kr. Félévre . . . 2 ft 5i> kr. Negyedévre . . I ft 30 kr. Kgy hónapra . — *5 kr. Egyes szám . — 12 kr. HirdetéseKórt minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó feié> en minden hirdetést^!. 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kt nzettetik. Politikai 8 vegyes iartal.mii hetilap, megjelenik minden csütörtökön. ICiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Elftlizetéscket elfogad.- a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedés s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Bel- és külföldi hirdetéseket elfogad: Zeisler M. Pesten király-utcza 47. sz. Előfizetési föltételek. Egész évre .....................................................5 ft — Félévre ....................................................2 ft 50 kr. Negyedévre....................................................1 ft 30 kr. Egy hónapra .... ..........................— 45 kr. E gyes szám....................................................— 12 kr. K érjük az előfizetési pénzeket az „Eger“ kiadó-hivata­lába (lyceumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi- utcza 26. sz.) mielőbb bérmentesen beküldeni. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpéldány- nyal szolgálunk. A lap pontos szétküldése iránt gondoskodni fog Az „Eger“ kiadó-hivatala. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék bizottmánya, a közel egy évig fönállott királyi biztosság megszüntetése után, f. hó 27-én s kő­vetkező napjain tartotta első közgyűlését Bartakovics Béla egri ér­sek, örökös főispán ö nagyméltósága elnöklete alatt, kit a bizottmány, midőn elnöki székét elfoglalá, többször megújult lelkes éljenzéssel fogadott. Miután elnök ö nagyméltósága rövid beszéddel a gyűlést meg- nyitá, Zalár József, t. főjegyző, a bizottmány nevében következő be­széddel Udvözlé a közszeretetben álló elönklö örökös főispánt: „Tisztelt bizottmány ! Egészen bizonyos vagyok benne, hogy a t. bizottmány érzelmével találkozom, midőn ez ünnepélyes alkalom­mal, engedve a hagyományos szokásnak, örökös főispán ö nagymél­tóságát, a megye közönsége nevében, üdvözölni sietek. Ünnepélyesnek nevezem ez alkalmat, mert egy hosszú, majd­nem egész évig tartott kivételes állapot ütán, ma lép be először újra a megye közönségét képviselő bizottmány jogos örökébe, honnan — nem akarok más kifejezéssel élni, — egy, intentióink félreértésé­ből származott gyanakvó opportunitás zárta volt ki, s hová most, miután lepattant a zár e terein ajtajáról, alkotmányos jogait gyako­rolni, s a szabadsággal azonos önkormányzat édes terheit ismét föl­venni — meg vagyok róla győződve — ugyanazon érzelmekkel tér vissza, a melyekkel utoiszor innen távozott. Azok vagyunk mi, kik előbb valánk : a jog és szabadság és ha­ladás bivei, s az 1848-ki hagyományok szellemétől eltérő megoldá­sok ellenzői. Sumus, qui fuimus. De a változatlanság ez ünnepélyessége mellett még egy köz­bejött változás ünnepélyesége is emeli e nap solenoitását. lm, az elnöki székben ismét azon férfiú ül, kit oly rég tisztel e megye. Igen! tiszteletünknek régóta tárgya ön, Kegyelmes ur. Azon pillanattól kezdve, midőn az 1860-ik év végén a hazafias erények nymbusától körülvett főpapot, mint örökös főispánunkat elő­ször üdvözöltük Excellentiád személyében, egészen azon perczig, mi­dőn egy év múlva, a haza sorsát gyászoló hangulatban siettünk bú­csút venni palotájába, hogy annál elszántabb lélekkel menjünk az ismeretlen elé: a törvény és alkotmány s a megyei önkormányzat­nak nemcsak kiváló, hanem valóban elszánt tisztelőjét tanultuk is­merni Nagyméltóságodban. 1865-ben a központi választmány megalakítása végett tartan­dó gyűlés elnökéül ohajtá a közvélemény, Excellentiád e közohaj- tásnak engedett, s egy nagy kellemetlenségtől mentette meg a bi­zottmányt. Most tehát, midőn ismét törvényhatóságunk élén látjuk Excel- lentiádat, hogy a megyét az oly sokáig nélkülözött törvényes álla­potba visszavezesse : ezen, irántunk oly lekötelező készséggel ismé­telve kitüntetett hajlandóságát köszönettel és hálával viszonozzuk, s erős alkotmányos érzületében megbízva, előre is szerencsét kívá­nunk magunknak az elnöklete alatt hozandó határozatokhoz. 0’ Connel a fölmentetése után Dublinban tartott óriási meetin- gen egy hymnus szavaival hívta föl ünneplő örvendezésre kedves Írjeit, Mi egy szomorú provisorium békéiből még csak alig kibonta­kozva, komolyan foglaljuk ugyan el jogos és törvényes helyeinket e teremben: de Excellentiád magas erényeire s óhajtott és örvendetes jelenlétére gondolva, mi is fölkiálthatunk a nagy agitátorral: Sit laus plena, — Sit jucunda, sit sonora, Mentis jubiiatio. Fogadja Nagyméltóságod tisztelet-, bizalom- és örömteljes üd­vözletünket !“ A tanácskozmány első tárgya a m. kir. belügyminiszter urnák a kettős megye közönségéhez intézett rendelete volt,mely tudatja,hogy a kir. biztos működése megszüntettetvén, s gr. Szapáry Gyula ur fö- ispáni helytartói állásától saját kérelmére fölmentetvén, a megye ideiglenes vezetésére Bartakovics Béla érsek és örökös főispán ö nmlga kéretett föl. A fölolvasott belügyminiszteri rendelet hosszas vitára szolgál­tatott alkalmat, melyben résztvettek : Németh Albert, Berecz Fe- rencz, Fehér Lajos, Papp Pál, Almásy Pál, Mocsáry Lajos, Almásy Sándor, Almásy Felix és Csiky Sándor. Németh Albert föliratot in­dítványozott a belügyminiszterhez, Fehér Lajos ellenben azt kivánta, hogy a bizottmány egyszerűen mondja ki határozatilag, hogy a kirá­lyi biztosság ügyét, miután az iránt az országgyűlés már nyilatko­zott, tovább nem szorgalmazza. A többség Németh Albert indítvá­nya mellett nyilatkozott, mire fölolvastatván, változatlanul elfogad­tatott a következő fölirat: „Nagyméltóságu m. k. Belügyminiszter ur! Excellentiád f. é. 1869. deczember 1-én — sz. alatt kelt ren­delete, mely majd egy évi szünet után a mai napra összehívott bi- zottmányi gyűlésünknek első tanácskozmányi tárgyát képezte, — értésünkre adja, hogy, a kormányfölterjesztéseknek 0 cs. és Apos­toli királyi Fölsége általi jóváhagyása folytán, megyénkben a kirá­lyi biztosság megsziintettetett, a megye önkormányzati jogainak gyakorlásába visszahelyeztetik, a föispáni helytartó hivatalától föl­mentetett, s a megye kormányzata az örökös főispán kezébe téte­tett le; — egyszersmind hajlandónak nyilatkozik Excellentiád a múlt évi deczember 14-én hozott határozat keletkezhetését azon körülményre vezetni vissza, mely szerint a megyék jogköre az 1848- ban alkotott uj intézményekkel szemben tüzetesen nem lön körvo- nalozva; végül pedig azon reménynek kölcsönöz kifejezést, hogy a megye közönsége a törvényhatóságok rendezéséig is, határozatai és eljárása alkalmával figyelembe veendi azon határokat, melyek közt mind az önkormányzati jog gyakorlása, mind a törvények végrehaj­tása biztosítható. Mindezek, valamint azon hang is, mely az egész rendeletén át-

Next

/
Thumbnails
Contents