Eger - hetilap, 1869
1869-12-23 / 51. szám
VII. évi folyam. SI. szám. Deczember 23-án I860. Előfizetési dii: Egész évre : . 5 ft — kr. Félévre . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám . — 12 kr. Hirdetésekért minden hasábzott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr nzettetik. Politikai s vegyes tartalma hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad ■ a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jent sah 6. könyvkereskedés s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Bel- és külföldi hirdetéseket elfogad: Zeisler M. Pesten király-utcza 47. sz. Előfizetési föltételek. Egész évre .....................................................5 ft — Félévre .....................................................2 ft 50 kr. Negyedévre ....................................................1 ft 30 kr. E gy hónapra .... ..........................— 45 kr. E gyes szám.....................................................— 12 kr. Kérjük az előfizetési pénzeket az „Eger“ kiadó-hivatalába (lyceumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi- utcza 26. sz.) mielőbb bérmentesen beküldeni. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpéldány- nyal szolgálunk. A lap pontos szétküldése iránt gondoskodni fog Az „Eger“ kiadó-hivatala. A népszámlálás fontossága népesedési szempontbői. Törvényhozásunk a népszámlálási intézményt már törvénynyé emelte, és ezáltal egy régen érzett szükségen segített. Ideje is volna már, tisztába jöni önmagunkkal, s megtudni, hogy „hányán és hányadán vagyunk.“ A népszámlálás a statisztika egyik főága. Az ország egyes közhatóságai már régóta szoktak statisztikai kimutatásokat gyűjteni, és azokat felsőbb helyre beküldeni; egyes tudósok is találkoztak, kik részint á hivatalos kimutatásokat, részint a személyes u- tánjárással összegyűjtött adatokat földolgozzák. Mindazonáltal meg kell vallanunk, hogy a szomszédállamok törekvései által a statisztika mezején messze tulszárnyaltattunk. így,hogy csak egy példát em- emlitsiink, az ország népesedési mozgalmáról 1848-ig ugyszólva semmi alapos tudomásunk sem volt. Az esketési, születési s halálozási lajstromok vagy épen nem, vagy csak hiányosan küldettek be az egyes törvényhatóságokhoz, és az egész országról sehol sem gyüjtettek össze, s szedettek rendbe. Azért az egyes tudós föl sem használhatta, s kéuytelen volt a közzétett egyházi névtárak adataival beérni. Angliában az idevágó adatok eredménye minden évnegyedben közzététetik. Kétséget nem szenved, hogy teljes és rendszeres statisztikai adatokra mind a közigazgatásnak, mind a tudománynak, egyaránt szüksége van. A törvényhozó testületnek nélkülözhetien kézikönyve egy kimerítő statisztika, mert csak ennek segélyével képes rendszabályokat hozni a szükség szerint, segíteni, hol segítség kell, javítani, hol javitára van szükség. Fontos és hiteles statisztikai adatok elöuye kiszámithatlan. Ebból ismeri meg a nemzet anyagi erejét. Ez adatok alapján keletkeznek mindennemű biztositó és kereskedelmi társulatok. A termelő ezek segélyével tudja meg, hogy minek van kelendősége, s következőleg mit kell termelnie ? az iparosok és kereskedők viszont ezekből ismerik föl, hogy mit kell föl- dolgozniok, mit hol kell vásárolni és hol eladni? Szóval, a statisztika egyik legfontosabb tudománynyá nőtte ki magát, melyre egyaránt szüksége van tudósnak, gazdának, iparosnak, kereskedőnek s átalá- ban minden polgárnak. Hazánknak pedig ily szempontból véve statisztikája nincs, mert ez csak akkor felel meg a törvényhozó czéljának, ha hivatalos alakban jelenik meg. Ha valamely tudomány képes az állami közigazgatás magasztos czéljait előmozdítani, a kormánynak a szükséges intézkedésekről, s egyszersmind a tett intézkedések eredményéről óhajtott tájékozást nyújtani; úgy a statisztikát kell azon tudománynak tartani. Ezt valamennyi európai állam elismerte, s azért valamennyi európai kormány úgy egyeseknek, mint társulatoknak a statisztikára vonatkozó törekvéseit gyámolította. Minden jól rendezett állam kormányzatához szükséges : 1) Földirati statisztika, mely a szokásban levő sorozatba foglalja mindazt, mi az országban megvan. A megyék egyenkénti nagysága, határai, hegyei, vizei, utjai, mocsárai, ásványai sat.; nemzeti birtok, papok, városok s községek b rtoka, úrbéri föld, müveit és nem müveit föld, szántóföld, rét, legelő, erdő, kopár, szőlő, kert sat. 2) Termelési s fogyasztási vagyis gazdasági statisztika. Menynyi, s mi terem, mennyi fogyasztatik, mennyi vitetik ki az országból s hova? 3) Népességi statisztika: polgári osztályzat, nem és kor, vallás, nyelv s foglalkozás szerint. 4) Polgári statisztika: ipar s kereskedés mibenléte , vámok, kézmüvészet és egyéb productio, közadó, katonatartás, közmunka. 5) Értelmi statisztika: intézetek és iskolák, mennyi a tanuló és tanító, a tanítás költségei sat. 6) Erkölcsi statisztika: a bűnök nemei, a foglyok, pörök,Ítéletek, javító-, kór- és dolgozóházak, segítség a szegényre és szenvedőre nézve. 7) Finánczialis statisztika : személyzet, évi budget, bevétel, kiadás, adók kezelése, hátralékok. 8) Törvényes statisztika : megyék statútumai, határozatok, bírói s rendőrségi eljárás, fölsőbb intézmények és rendeletek sat. A népszámlálás lévén tárgya e közleménynek, lássuk tehát, hogy más régibb nemzetek mikép törekedtek népesedéstik előmozdítására ? Minden nemzet és kor törvényhozói átlátták azt, hogy a népesedés a legnélkiilözhetlenebb sziikség,sez okozá, hogy a szaporaság eszközöltetése legfőbb gondjuk vala. Nem szólok a zsidókról. Szükségtelen emlitnem, mily gyalázatot vont maga után e népnél a nőtlen élet, vagy gyümölcstelen házasság. Közvélemény iránti tisztelet kötelező a zsidót gyermeknemzésre, s a gyalázat félelme kényszerűé, hogy engedelmeskedjék a természet törvényének; s valóban, egy nemzet sem felelt oly lelkiismeretesen a „növekedjetek és szaporodjatok“-™, mint az Istennek e hajdan választott népe. A szent könyv tanúja szaporaságuk gyors haladtának, s törvényeik e tekintetben legbölcsebbek. De hagyjuk a zsidóságot, törvényeik sokkal ismertebbek, mintsem azok emlékét újítani szükség volna. Lássuk, mi történt más nemzeteknél ? nézzük a perzsákat. Strabo szerint, e termékeny föld királyai minden évben jutalmat tűztek ki azok számára, kik az államnak sok gyermeket ajándékoztak. A népesedés előmozdítása volt e nemzet törvényeinek föczélja. Vallásuk, erkölcsi tanaik,gondolkozá^módjok mind azon közös czélra voltak irányozva. S valóban, a perzsa törvények alig választhatának jobb eszközt e czél elérésére. Azonban, ha a perzsák e tekintetbeni törvényei csodálatra méltók, nem voltak roszabbak a szabad államok intézkedései sem. Görögországban mindazt, ki nőtlen maradt, megbüntették. Törvényhozók a családatyáknak ezerféle jutalmat rendeltek. Épen oly vétek volt a görögöknél, öngyilkossá lenni, mint magtalanul meghalni, s a
