Eger - hetilap, 1869

1869-11-11 / 45. szám

355 tanúskodnak, hogy nagy az absensek száma. Da ki is hagyhatná övéit otthon ezen időben, midőn a bortermő vidékek szőlőboritotta lejtőit a süiretelők vig hangja futja át, s a szőlőbirtokos honatya az évnek legvidámabb perczeit éli! „Maradjunk még otthon egy dara­big,“ — igy gondolkodik közel másodfélszáz képviselő — hiszen nél­külem is csak határozhatnak.“ Csak az a baj, hogy nem egy van, ki ily életbölcseségi elveket követ, mi egy részről nagy indefferentis- must tiintet föl, másrészről közvetve még ellenzékeskedö atyánkfiái­nál is azt látszik tanúsítani, hogy nem igen féltik az országot azon veszélyektől, melyeket az ellenzéki lapok ide-oda összeírnak a reac- tio cseleiről, a kormány-absolutismusra való törekvésről, a centráli­saimról stb.,— „ily Don Quixotte-féle szélmalmok ellen minek küzde- nünk? hiú fecsegések ezek, hiszen jó kezekbe van letéve az ország dolga, — s mi tovább pihenbetliuk“ ; igy gondolkodik sok ellenzéki képviselő, mig otthon van, csak akkor tüzesül föl, csak akkor daga­doznak az ellenzéki erek, midőn gyülekezetbe lép; a kedélyes „csa­ládatya“ elkeseredett „honatyává“ válik, s vágyik a pillanatra, mi­dőn kipihent hangját az országház termében fónnen csattogtathassa. Egy kis interpelláló, csípős, korraányverő bevezetéssel, —• bihari kérvény támogatása, fölszólamlás „a hevesi ügybefi.“ — és kész a Patriotismus dicsősége, elérve Olympus! Háladatos ellenzéki thema azonkívül mai napság, agyonverni Lónyay pénzügyminister budgetjét. Neki is rohant a sok (?) ellenzé­ki nemzetgazdász, s financztudománya szükkörü fegyvertárának min­den eszközét előhozta, hogy arra puskázzon; Horn, kit külföldről Jókai C3ak imént importált, s azért a honi viszonyokat s nemzetgaz- dászati állapotokat tévesen Ítéli meg, — első volt, ki a lődözést a „N. Fr. Lloydsban s a „Hon“-ban elkezdé; utána jöttek kisebb s na­gyobb puskáikkal, pisztolyaikkal a „kisebb istenek.“ De czéltegyik- nek golyója sem ért, sőt a legtöbbé csütörtököt mondott. A „Pester Lloyd,“ a legelterjedtebb s legkitűnőbb nemzetgazdászi erőktől tá­mogatott lap, mely a kormánytól legkevésbbé sem függ, s azt több­ször hevesen megtámadá, a költségvetés benyújtásakor nem győzte dicsérni Lónyay gyakorlati tudományát s eljárását,— ítélete e tárgy­ban talán lcgilletékesebb. De bízzuk a pénzügyi bizottságra s az osztályokra a budget megvitatását, s e helyett kövessük a tárgyalások főbb mozzanatait s szereplőit figyelemmel. — A többreniü igazságügyi javaslat, melyek közül a bírói felelősségről szólón kívül egyik a bírák áthelyezése s nyugdíjazásáról, a másik a büntetőtörvényeket illető intézkedések­ről szól, valamint Irányi vallásszabadsági javaslata az osztályokban megvitattatott, s a központi bizottság véleménye a házban is fölolvas­tatott. Irányi e törvényjávaslata inkább programmszerü nyilatkoz- ványnak, semmint részletezett, s a casuistikát is figyelemmel tartó törvénynek illenék be ; mint egyéni programm is közhelyekben gaz­dag phrásisszerü kitételek lánczolata, melynek minden eszméjéből kitűnik az avatlanság a honi viszonyokkal, s a tényleges állapotok kényszerőségével. Az tehát hibája, mi az összes ellenzéknek, főleg a szélbalnak félszegsége s tévedése: hogy oly állapotokat tételez föl, melyeknek a való élet nem felel meg. Nyugodjék tehát e javaslat az országgyűlés levéltárának poros actái közt, melyeket az ellenzéki enunciatiók, petitiók, interpellati- ók, határozati s törvényjavaslatok képtelen tömege maholnap halom- nyira növel. Rósz gazdák vagyunk, az régi dolog, szeretünk téko- zolni, fecsérelni, — de a mivel legkevésbbé sem tudunk gazdálkod­ni, az a legbecsesb, mert kárpótolhatlau jó — az idő. Nunc venio ad — eminentissimum. Mi lehet ez más, mint a „he­vesi ügy,11 melyből alkotmányiigyet, cabinet-crisist, vád alá helye­zést, s Isten tudja, hány interpellationalis kérdést csináltak az ellen­zék s annak leibjournaljai! Hála Istennek, hogy Horváth Boldizsár emelkedett szellemű válasza után,melylyel Németh Berczinek megfe­lelt, ez ügy is be van fejezve. Az adatokból kitűnik, hogy törvényt sértő jogellenességek s oly rémgerjesztö tortúrák, minőket Németh röfhosszú interpellatiója alkalmával, szeszélyes jókedvvel s derült hangon — mintha C3ak örülne Hevesmegye sorsán és calamitásán, cujus pars magna fűit — előadott, valóban nem léteztek , s Németh aligha nem kulcsát veszté el szokása szerint, 8 valamely spanyol in­quisitor éleményeit mesélte el, midőn a hevesi kir. biztos vérszopó terrorismusáról ábrándozott. Nem vagyunk barátai a kivételes rend­szabályoknak, de lehetetlen nem helyeselnünk ez ügyben a kormány eljárását, mely az alkotmánynak egy szemernyijét kész volt fölfüg­geszteni, hogy az egésznek tekintélyét megmentse. Ki láthatná azt egykedvűen, ha az „alkotmány védbástyái“ az „alkotmány örvényei­vé“ válnának? — Avagy mernék-e az északamerikai államok, melyek önálló, független törvényhozással bírnak, tehát valamivel többel, mint a vármegyék, az Unió központi congressusának határozatait ily kri­tikasteri hangon elitélni? — Gondolják ezt meg a megyei coordina­te absurd tanának nyughatlan apostolai! A bírák felelősségéről szóló javaslat tárgyalásánál ismét szo­morú volt látni az ellenzéki kapczáskodást s szólhatnámságot; ez okozta azt is, hogy ezen indifferens tárgy körül is jobbára párt és párt gyanánt állt szemközt jobb és baloldal. Egyes módositványo- kon, melyeket az ellenzék tagjai tettek, élesen kivehető volt a törek­vés, a kormányhatalmat megbénítani, annak befolyását csorbítani, a nélkül, hogy ez által a bírák függetlensége jobban biztosíttatnék. Halmossy Endre több lényeges, talpraesett módositványai a kormány által is pár toltattak, mig Ghyczynek imént jelzett irányban tett mó­dositványai nem hatolhattak keresztül. Az ellenzék most positiv működésre szólittatott föl Jókai által, azonban régi taktikáját s „eljárási módozatát“ annyira megszokta, hogy nehezen esik neki a szerepváltoztatás, s a negatio, a hibakere­sés teréről nyílt, közhasznú, pártkicsinységeken fölülemelkedö irány­ra fordulni. Kaptunk igy e héten is interpellatiókat jó adagban, me­lyek közöl egy az új belügyminiszterhez volt intézve. Rajner Pálban, mint erősen hiszik, erélyes minisztert nyertünk, ki a valódi önkor­mányzatnak ép oly barátja, mint ellensége az ósdi s már jelen alak­jában semmikép sem possibilis megyei gazdálkodás elavult rendsze­rének, kész a miniszteri kormány elveit az önkormányzat elveivel összeegyeztetni, de nem úgy, mint Irányiék akarnák, vagy a bihari kérvény szere tné. Megjelent az országgyűlésen is, de bővebben nem igeit irhatun k miniszterkedéséröl. Komikum is fordult elő. S ki lenne ennek hőse más, mint Csi- ky Sándor? Az egri népiskolák ügyében tett sajátságos szerkezetű interpellatiója miután a cultusminiszter által közhelyeslés közt vá­laszt nyert, az örökös malecontentus szellem természetesen nem fe­jezhető ki „megnyugvását,“ hanem igenis kifejező „nyugtalanságát,“ miután öklével fény egetöleg jelzé közdertiltség közt neki meredt szikrázó ar czczal s rezgő tagokkal az egri lakosság állítólagos inge­rültségét. *) De ki tudja, igy van-e mindez, mi megszoktuk már szél- baliaktól a nagyítást — s egyebeket. . . következőleg én el nem hi­hettem. Nagyon szerencsésnek éreztem magamat, hogy a tisztelt ház is evidenter osztá csekélységem nézetét. És Csiky fölött is elhangzék a kérlelhet len „napirendire. E két fontos alkotmányügy elintézése Után más csekély érdekű dolgokkal foglalkozhatik a törvényhozás, mely úgyis sok fölösleges idővel rendelkezik. Azért „ha törik, ha szakad,“ csak opponálni kell, Cs. Gy. Országgyűlési tudósítás. A képviselöház nov. 3. ülésében,a szokásos előterjesztések után Pap Lajos interpellálta a belügyminisztériumot: Mi az oka, hogy a közös hadügyminiszter az u. n. katonai épületeket és telkeket Kézdi- Yásárhelyen és Csik-Szeredában, ö Felsége f. é. febr. 16-án kelt legm. rendelete ellenére, még máig sem adta át a székely nemzetnek ? és tett-e, vagy ha nem, szándékozik-e a belügyminiszter lépéseket tenni ö Felsége ezen rendeletének foganatosítására ? Ez interpella- tio közöltetett az illető miniszterrel. Tisza Kálmán egy határozati javaslatot tett a ház asztalára, melyben indítványozza: Mondja ki a ház határozatilag, hogy roszalja a minisztérium azon tettét, hogy Hevesmegyébe királyi biztost küldött, nem csak, de azt a/4 évig ott tartotta, a megye jogait fölfüggesztve. A javaslat kinyomatása el­rendeltetett. Következett a bírák áthelyezéséről és nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslat végleges megszavazása, mely fölolvastatván, elfogadtatott. Ezután tárgyalás alá került az igazságügyminiszter­nek a büntető-törvényekre és gyakorlatra vonatkozó némely intéz­kedések iránti törvényjavaslata, Irányi Dánielnek hason tárgyú ja­vaslata elvettetvén. A miniszteri törvényjavaslatot, mely a testi bün­tetés alkalmazását teljesen megszünteti, a bilincseknek pedig csupán mint biztonsági és fegyelmi eszköznek alkalmazását engedi meg, a ház nagy többsége átalánosságban, azután pedig több szakasz kiha­gyása, s némely szakaszok módosítása után, részleteiben is elfogad­ta. A tárgyalás alatt a testi büntetés mellett egy hang sem emelke­dett. Végül Gorove miniszter kihirdetés végett előterjesztette az 1868. 7-ik tezikk bővítésére vonatkozó szentesített törvényezikket és a szerb fejedelemséggel kötött posta-szerződést. A f. hó 4-iki ülésben Fejér Miklós interpellálta a közlekedési minisztert: Miért halasztatott a hatvan-szolnoki vasút kiépítése idáig? s hajlandó-e a miniszter annak mielőbbi munkálatbavételét elren­*) Lásd az ellenzéki irányú „N. Fr. Lloyd“ okt. 29-iki országgyűlési tudó­sítását.

Next

/
Thumbnails
Contents