Eger - hetilap, 1869

1869-11-04 / 44. szám

Horváth Boldizsár igazságügyminiszter válasza Németh Albert interpellatiójára a

hevesmegyei királyi biztos ügyében.

Horváth Boldizsár igazságügyminister: T. képv. ház 1 Németh Albert képv. ur, a mint előbb ö maga fölemlité, a jelen ülés folyamának nyári szaka alatt egy interpel'atiót intézett az összes kormányhoz.

Sok időt kellene igénybe vennem a t. háztól, ha ezen interpelláti- ót, mely több Ívre terjed, egész terjedelmében akarnám reproducálni.

Engedje meg azért a t. ház, hogy én azon interpellatiónak csak lényeges tartalmát emeljem ki.

Ez két főkérdésre reducálható; az első az: mely törvényre alapítja a kormány azon eljárását, hogy Heves és Külsö-Szolnok t. e. megyékbe folyó év elején királyi biztost küldött l és másodszor: meddig fogja a kormány e kivételes állapotot azou megyében föntartani.

Mielőtt ez interpellatióra az összes kormány nevében válaszolnék, kell hogy elörebocsássam azon tényállást, mely a kormánynak ez eljárásában alapul és indokul szolgált.

A tényállás a következő : Heves és Külsö-Szolnok t. e. megyék bizottsága a múlt 1868. évi decz. 14-én és következő napjain folytatólag tartott ülésein egy oly tartalmú határozatot hozott, melyben kimondá, hoy a legközelebbi országgyűlés nem felelt meg sem a megye, sem a nemzet várakozásának.

Németh Albert: Nem azt mondtam. (Zaj. Egy nyomtatványt tesz a miniszter asztalára.)

Elnök: Kérem, majd lesz joga képviselő urnák válaszolni.

Horváth Boldizsár: Fölolvasom a hivatalos szöveget: „A hongyiilés nem felelt meg a megye, és mint hinni merjük, a nemzet várakozásának sem.“ (A Németh Albert által átadott nyomtatványt véve kezeihez, olvassa) „a hongyiilés nem felelt meg a megye és — mint hinni merjük — a nemzet várakozásának.“ (Derültség a jobb oldalon ; a baloldalon fölkiáltások : Ez más ! jobboldalon : Ugyanaz!)

Kimondta továbbá, hogy az országgyűlés az ősi alkotmányt lényegében és formájában átalakítván, Magyarországot nemzeti önállásából kivetköztette. (Fölkiáltások a baloldalon: igaz!)

Kimondta tovább, hogy 0 Felsége a fejedelem az osztrák-ma gyár birodalom czimének megállapítása által Magyarországot nemzeti önállóságától megfosztván, az öszbirodalomba absorbeálta, (Németh Albert közbekiált: azt se mondtam!) és hogy ezen tények által Magyarország elvesztvén nemzeti létének legfontosabb és legpractiku- sabb biztosítékait, képtelenné vált arra, hogy nemzeti önállóságáról, sőt anyagi fölvirágzásáról is valaha szabadon rendelkezhessék, (Ez úgy van! a szélső baloldalról) hanem az örökös tartományok érdekeinek rendeltetvén alá, az öszbirodalom gyarmatává sülyedt; (Ez is igaz! Elnök csenget) hogy nemcsak a hadsereg létszáma, és az adó le nem szállíttatott; (fölkiáltások a szélső balon : Ez is igaz !) sőt inkább az osztrák statusadósság egy részének elvállalása általa nemzet vállaira elviselhetlen teher lön rakva; (fölkiáltások a szélsőbalon : igaz !) hogy az absolut hatalom alatt behozott adók törvénye- sittettek (úgy van ! a szélső balról) és az ezek behajtására szolgáló közegek a nemzet boszantására és lealáztatásával állandósittattak, (hisz ez is igaz! a szélső baloldalról) sőt még a késedelmes adófizetők késedelmi kamatok fizetésére is köteleztetnek. (Fölkiáltások a szélső baloldalon: Ez mind igaz! Zaj. Halljuk!)

A határozat mindezeket gyászos vívmányoknak bélyegzi, és egyúttal a határozatot körirat alakjában a többi megyékkel közöitet- ni rendeli. (PatayIstván közbeszól: Nagyon helyesen tette!)

A mint ezekből méltóztatnak látni, Hevesmegye bizottsága elitélte az 1865/8-ki országgyűlés összes működését; (fölkiáltások a szélsőbalon : igaza volt. Zaj, halljuk!) Azon súlyos vádat emelte a törvényhozás ellen, hogy az föladta a nemzet önállóságát és függetlenségét, mi egyértelmű a hazaárulás vádjával; (Úgy van! jobbról) arról vádolja a törvényhozást, hogy aláásta a nemzet jólétét, és anyagi fölvirágzását lehetetlenné tette; arról, hogy elviselhetlen terheket rakott a nemzet vállaira; arról, hogy oly adókat hozott be, melyek e nemzetet meggyalázzák ; sőt belevonta még a vitába ö Felsége legmagasabb személyét is, feledve, hogy az 1848. III. t. ez. első szakasza értelmében, — pedig ezen törvényre igen szeret hivatkozni Hevesmegye bizottsága, — ö Felségének személye szent és sérthetetlen, és hogy a Parlamentarismus egyik alapelve az, hogy a fejedelemnek minden cselekvényeiért, a kormány felelős; egy szóval, Hevesmegye bizottsága úgy állította oda a törvényhozó testületet, mintha az csupa hazaárulók gyülevész csoportja lett volna ; úgy nyilatkozik a megalkotott törvényekről, mintha czélja nem volna egyéb,

mint azok iránt, megvetést, gyűlöletet gerjeszteni. (Úgy van! a jobboldalon.)

A kormány értesülvén ezen határozatról, abban veszélyes és vétkes túllépését látta azon korlátoknak, melyeket a törvény és alkotmány a törvényhatóságok számára kijelölt; sőt hangjára s modorára nézve azt olyannak találta, a mely egy törvényhatóság nemes méltóságával és komoly föladatával a legnagyobb ellentétben állt.

Távol van tőlünk, hogy kétségbe akarjuk vonni a discussio szabadságát még az országgyűlés törvényei fölött is; e jog alkotmányos országban megillet minden polgárt, annál kevésbbé lehetne e jogtól a törvényhatóságokat megfosztani. Mint minden emberimü,ugy a törvények sem lehetnek tökéletesek, vagy örök időkre szánvák; a dolog természetében fekszik tehát, hogy azokon nemcsak lehet, hanem kell is módosítani a kor igényeihez és a fejlődő s változó viszonyok szükségeihez képest; és tudjuk azt is, hogy e szükségeket a szabad discussio tünteti föl. Minél tágasb körű, minél szabadabb a discussio joga valamely országban, annál nagyobb biztositéka van á törvényhozásnak arra nézve, hogy nem fog ellenkezésbe jöni a nemzet vágyaival, érdekeivel, szükségeivel.

Ámde a legszabadabb dicussiónak is megvannak a maga határai» annak soha sem szabad oly irányba tévednie, oly módon, oly hangon nyilatkoznia, mely a törvény iránti tiszteletet, a törvényhozás iránti kegyeletet és bizalmat alapjában megrendítené, a mely az alkotmányos tényezők ellen boszut, megvetést és gyűlöletet volna képes gerjeszteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Sohasem szabad felednünk uraim, hogy alkotmányos országban a közcsend és közrend biztosítéka nem a szuronyokban, hanem a polgároknak a törvény iránti tiszteletében áll, és hogy a ki e törvényeket megtámadja, az magát az alkotmányos szabadságot támadja meg (Élénk tetszés és helyeslés jobbon.) sőt lehetetlenné teszi azáltal, hogy a közbiztonságot a jog- tisztelő polgárok karjaiból erőnek erejével a szuronyok oltalma alá helyezi. (Úgy van! jobbról.) Más dolog az, t. ház, szerény fölfogásom szerint, valamely létező törvény hiányait kijelölni, más ismét a törvényhozás összes működését oly színben tüntetni föl, hogy attól mindenki undorral forduljon el; más dolog, higgadt discussio utján a ca- pacitálás hatalmát igénybe venni, és más, a szenvedélyeket kíméletlenül fölkorbácsolni; más, a jövőre nézve talán helyesebb, jobb irányt kijelölni, és más ismét reeriminátiok által tiszteletlenségre, megvetésre, gyűlöletre izgatni. (Élénk helyeslés). Tudjuk, t. ház, hogy ezen finom határvonalat nehéz torvény által kijelölni; a helyes érzék és helyes tapintat dolga, eltalálni azt.

Tudjuk azt is, hogy ezen helyes érzék és tapintat kifejlesztéséhez s növeléséhez idő, gyakorlat és tapasztalás kell; azért türelemmel akarunk viseltetni a szabad discussio jogával való visszaélések iránt, akár a sajtó, akár a köz- vagy magán-gyülekezetek terén kö- vettesseuek el azok egyesek által, mert. nézetünk szerint, valamint mindennek, a nii emberi, úgy a szabadságnak is megvannak ballépései, és meggyözödénk arról, hogy épen ezen tévedések, botlások vezetnek legbiztosabban .az okuláshoz, az óvatossághoz jövőre nézve. Nem is tartjuk e visszaéléseket mindig veszélyeseknek, addig, mig azok magánegyéni nézet jellegével s a magánegyén erkölcsi értékével és súlyával jtirnak ; de egészen más dolog, ha azok törvényhatósági határozat alakjában jelennek meg, ha ily visszaéléseknek egy törvényhatóság kölcsönzi oda a maga hivatalos tekintélyét és súlyát. Ez megzavarja a nép erkölcsi érzékét és jogfogalmát, ha látja, hogy a törvények iránti tiszteletlenségben maga a törvényhatóság megy példával elöl.

E pontnál kell, hogy a kormány türelme megszakadjon ; ezen határvonalon túl minden elnézés a kormány részéröl vétkes mulasztás jellegét öltene magára! (Helyeslés a jobboldalon).

A kormány tehát egy pillanatig sem habozott aziránt, hogy ezen határozatot meg kell semmisítenie, mint a mely nem csak alakja s modoránál, hanem tartalmánál fogva is legflagransabb visszaélést képez a szabad discussio jogával.

Mert hát kérdem t. ház, várhatjuk-e a néptől, hogy hódolattal, tisztelettel viseltessék a hozott törvények iránt, midőn maga egy törvényhatóság, melynek első föladata épen a törvény és törvenytisz- telet fölött őrködni, egy törvényhozás összes működését a hazaárulás müvéül mutatja be a népnek; midőn maga a törvényhatóság sárral dobálja azt, a minek tekintélyét megóvnia, föntartania kellene? (Zajos tetszés a jobboldalon.)