Eger - hetilap, 1869

1869-11-04 / 44. szám

Továbbá kérdem önöket uraim: vájjon mióta lett a törvényhozás a megyék souverainitása alá helyezve, bogy egy megyének joga legyen a törvényhozás összes működését elitélni ? (Helyeslés a jobboldalon.)

Vájjon mióta lett a megye fölebbviteli fóruma a törvényhozásnak, hogy vádakkal halmozza azt el, és a recriminatiók’özönével elborítsa ?

Vájjon, hogyha ily vétkes visszaélést eltűrnénk, nem jutna-e lassanként a törvényhozás a megyék fölsösége, souverainitása alá?

Vájjon ezt eltűrve, nem fogna-e az 1848. alkotmány egész lényegéből kiforgattatni ?

Vájjon a törvényhozás súlypontja nem fogna-e e teremből fo- konkint a vármegyék házába átvándorolni ? (Mozgás.)

Mindig szeretnek a régi megyékre hivatkozni. Pillantsunk visz- sza a múltba. (Halljuk !) 1848. előtt tagadhatlanul a megyék nagyobb hatáskörrel bírtak, mint most, mert részesei voltak a törvényhozásnak, és mégis mit látunk a múltban? Feleletre vonták saját küldötteiket a megyék, ha azok utasításaik korlátját túllépték volna; de arra nem fordul elő eset a múltban, hony recriminatiót, vádat emeltek volna a törvényhozás ellen, még akkor sem , hogyha az alkotott törvények adott utasításaikkal merőben ellenkező eredményt tartalmaztak is: különösen pedig óvakodtak ettől azon pillanatban, midőn képviselőik országgyűlési eljárásukról számot adtak, mely alkalommal egyúttal a hozott törvények ki is hirdettettek ; hanem ezen törvényeket azon tiszteletteljes hódolattal fogadták, melylyel azoknak a haza minden polgára tartozik. És ha voltak a törvényeknek hiányaik, nem vették azokat bonczkés alá akkor, midőn azon első kötelesség állott előttünk, hogy a hozott törvényeknek tiszteletet és gyakorlati érvényt szerezzenek ; de tették ezt későbben, azon alkalommal, midőn a jövő törvényhozásra adandó utasítások fölött tanácskoztak.

íme t. ház, ily korlátok között mozogtak a régi megyék, és épen mert kényesen őrködtek e korlátok épsége fölött, épen azért érdemelték meg a törvény őreinek és az alkotmány védbástyáinak szép nevét. Hevesmegye folyton hivatkozik a 48-ki törvényekre, és feledi, hogy azok a megyék hatáskörét nem hogy tágították volna, hanem inkább szükebb korlátok közé szorították, és épen azon Hevesmegye, a mely annyira hangsúlyozza azl848-diki törvényeket, tulcsapongott még azon korlátokon is, a melyeken a sokkal nagyobb hatáskörrel fölruházott régi megyék sem mertek túllépni soha.

De mindamellett, t. ház, hogy a kormány határozottan törvénytelennek tartotta Hevesmegyének ezen eljárását, nem ment a végletekig, hanem alkalmat akart nyújtani Hevesmegye bizottmányának arra, hogy a maga tévedését belássa, és azt jóvátegye. Egy rendeletet intézett tehát az összes kormány Hevesmegyehez, a melyben felszólítja a megye közönségét az érintett törvénytelen határozat visszavonására; azonban Hevesmegye bizottságaerendeletnek ellenszegülvén, további törvénytelen határozatához továbbra is konokul ragaszkodott.

Ily körülmények közt nem marad számunkra egyéb hátra, mint az eddigi törvényes gyakorlat alapján királyi biztost küldeni ki, hogy a törvénytelen határozatot megsemmisítse, minek folytán a szükségessé vált vizsgálat is megindíttatott, és hogy egy időre kivegye az administrated azon bizottmány kezeiből, a mely törvényes hatalmával visszaélt (éljenzés jobbról; zaj balról), visszaélt az által, hogy 1-ör föléje akart emelkedni az országgyűlésnek, 2-or, visszaélt az által, hogy a tiszteletlenség magvát, szórta el azon törvények iránt, a melyeket végrehajtani lett volna köteles.

Már most ha kérdi t. képviselő úr,hogy mely törvények alapján tettük ezt, (Halljuk !) azt felelem rá: tettük ezt összes törvényeink, tettük összes alkotmányunk érdekében és szellemében, (jobbról éljenzés, balról derültség.)

Tettük ezt azért, mert fölügyeleti jogunknál és kötelességeinknél fogva nem tűrhettük, hogy a törvényhozás souverainitását a megyék lassankint absorbeálják ; (Helyeslés jobbról; ellenzés balról) tettük azért, mert semmi biztosítékot nem találtunk a törvények hü, pontos végrehajtására nézve egy oly bizottmány kezeiben, mely ezen törvényeket gyászos vivmáuyoknak bélyegezte ; (Helyeslés jobbról,) tettük ezt azért, mert a törvények tekintélyének komoly érdeke pa- rancsolólag követelte tőlünk, hogy fölfüggesztessék egy oly törvény- hatóság, mely az ő törvényes hatalmát a törvények iránti tisztelet megrenditésére használta föl; tettük azért, mert nem is tehettünk mást, miután Hevesmegye a neki saját hibájának helyrehozására nyújtott alkalmat konokul visszautásitotta; tettük elvégre azért, mert nem akartuk, és józanul nem akarhattuk, hogy az 1848-iki III. t. ez. 32. §. c) pontja értelmében vétkes mulasztásnak vádja alá essünk. (Helyeslés jobbról.)

Ez a kormány felelete az interpellatio első részére nézve.

A mi a második részét illeti, vájjon meddig szándékozik a kor mány ezen kivételes állapotot a megye területén továbbra is föntar- tani ? erre nézve van szerencsém a kormány nevében kijelenteni, hogy miután a kiküldött kir. biztos a törvénytelen határozat megsemmisítését végrehajtotta, mintán az időközben megindított vizsgálat is befejeztetett, a kormány remélve, hogy Hevesm. jövőben óvakodni fog hasonló visszaélésektől, 0 Felsége legmagasabb beleegyezésével a kir. biztos visszahívását elrendelte, és ezen reudeletet a legközelebbi jövőben végre is hajtandja. (Elénk helyeslés jobbról, fölkiáltások balról : mikor?) Ezek után nem kelleue egyebet felelnem, t. ház,ha a tiszt, képviselő ur interpellátiojába egyúttal nem kevert volna oiy állításokat, melyek a tényállással merőben ellenkezők, és részint a kormány, részint a kir. biztos eljárása ellen alaptalan gyanút volnának képesek terjeszteni. Ilyen például, midőn a t. interpelláló ur a kormányhoz kérdési intéz azon titkos utásitásokra nézve, melyekkel állítólag a kir. biztost ellátta; — noha a kormányt nem lehelne vád alá helyezni, ha saját orgánumával akár nyilvános, akár titkos utón érintkezik, mindazáltal kijelenthetem, hogy azon légkegyelmesebb kir. leiraton kívül, mely Hevesmegye nyilvános ülésében fölolvastatott, s melyben a kir. biztos hatásköre körvonalazva lön. igen, azon nyilvános okiraton kívül semmi más", akár nyilvános, akár titkos utasítást a biztosnak nem adtunk.

Fölhozta vádul a t. képviselő ur, hogy a központi bizottmánynak azon kérelmére, melyben a kir. biztos visszahivatását kérte, a belügyminiszter nem is válaszolt.

A belügyminiszter a közp. bizottság ezen kérvényét elintézetle- nül hagyta azért, mert a választások vezetésére kiküldött központi bizottmányok hatáskörét az 1848-kiV-ik t. ez. szigorúan körvonalozta, és a kir. biztos kiküldése, vagy visszahívásának kérdése a központi bizottmányok teendőihez nem tartozik, — tehát azt, mint illetéktelent, a belügyminiszter tárgyalás alá nem is vehette; azonban vette és megsemmisitette a központi bizottmánynak egy másik határozatát, tudniillik azt, a melyben a kápolnai képv. választásnál történt véres összeütközés ellen a bizottmány nemcsak vizsgálatot elreudelt, hanem egyúttal elhatározta, hogy a vizsgálóbíró a vizsgálati iratokat a központi bizottmány elé terjeszsze, egyúttal pedig meghagyta az alispánnak, hogy Sik Ignácz nevezetű egyént azonnal fogasson be.

Ezen határozatot a belügyminiszter megsemmisitette, és a közp. bizottságot oda uta-dtotta, hogy a vizsgálati iratokat, melyek hatáskörén kivfil esnek , további illetékes eljárás végett a bün- fenyitő hatósághoz tegye át.

Továbbá azt mondja a t. képviselő ur : „a központi bizottság és illetőleg a választások vezetésére az által kinevezett elnökök törvényszabta hatáskörébe beleavatkozott a királyi biztos ; jelesen a katonai dislocatiót változtatta, mennyiségre és számarányra nézve leszállította; a szolgabirákat, csendbiztosokat, sőt a fegyveres hadnagyokat is oly visszásán helyezte el, hogy mindenki saját járásán és hatáskörén messze kivtil essék. A megyei tisztviselők a választási mozgalmakban való részvételtől, sőt még a jelvényviseléstöl is hivataluktól való fölfiiggesztés terhe alatt eltiltattak.“

Ugyanez történt Eger városában is. Hogy a kir. biztos a központi bizottság és választási elnökök teendőibe nem avatkozott, ennek eclatansabb bizonyítéka alig lehetne, mint az, hogy a központi bizottság, mely minden indok nélkül a kir. biztos eltávolítását kérte, soha többé a belügyminisztériumnál nem emelt panaszt, hogy a kir. biztos beleavatkozott volna hatáskörébe. A mi a katonai dis- locatiot illeti, ez a kir. biztos hatáskörébe tartozott, s ezen hatáskörében csak is egyedül a közbiztonság érdekeit tartotta szem előtt.

Azt mondja t. kép. ur : hogy Gyöngyös-Patáról 46, Gyöngyösről 20-nál több baloldali választó polgárok a megyei törvényszék elé állíttattak, holott a tvszéki tekintély méltó compromissiójával mint ártatlanok hazabocsáttattak. A mi a gyöngyös-patai 46 egyén befo- gatását illeti, ez nem a kir. biztos, hanem az illető vizsgáló szolga- biró intézkedése volt, ellenben az 5 egyén, a kiket a kir. biztos a gyöngyösvárosi hatóság elleni erőszakos ellenszegülés miatt a törvényszék elé állíttatni rendelt, a bünfenyitö tvszék által bűnösnek találtatván, fogságra el is ítéltettekAzt mondja továbbá a t. képv. ur, hogy Kaál községi jegyzője, ki a tvszék elé terjesztett alapos vád folytán az illető szolgabiró által fölfüggesztve lön, azon egyszerű folyamodásra, hogy ö mint jobboldali ttldöztetik, a kir. biztos által hátiratilag visszahelyeztetett, később azonban minden protectio daczára az elmozdítást nem kerülte el. Itt is a tényállás kissé eltér a valóságtól. Kaál község jegyzőjét, az illető szolgabiró minden jelentés és vizsgálat nélkül függesztvén föl hivatalától, a k. biztos öt a községnek folyamodására ideiglenesen,