Eger - hetilap, 1869

1869-11-04 / 44. szám

347

miniszterelnökkel. Ezután a ház áttért a napirendre: a házszabályok 120. §-nak mikénti értelmezésére, mely után a bírák áthelyezéséről és nyugalmazásáról szóló törvényjavaslat átalánosságban, majd némi módosításokkal részleteiben is elfogadtatott.

A cattarói fölkelés.

A múlt hó folytán egymást érték a cattarói fölkelésről szóló hírek, melyek nagy részét a bécsi hivatalos lap is nemhivatalos rovatában megerősité. E hírek napról napra aggasztóbbak lesznek, s a fölkelés terjedését s erősbödését kétségtelenné teszik. Zárai tudósítások a fegyverben állók számát 20,000-re teszik, kik közül mintegy 6000 herczegovinai török alattvaló, 2—3000 montenegrói. A fölke - lök a szomszéd tartományokból 100 ezer fegyverest vélnek összegyüjt- hetni.

Hogy a dologban a pánszláv izgatásoknak nagy része van, több mint valószínű. A „N. fr. Presse“ arról értésül, hogy a felsö-határ- örvidéken formaszerü összeesküvést fedeztek föl a polgári kormányzat ellen, mely összefüggésben van a dalmatiai eseményekkel. A „Patrie“ pedig azt jelenti: hogy a török kormány Albániában és Herczegovinában messzeterjedő összeesküvést fedezett föl, mely a cattarói fölkeléssel szintén összefügg. Az összeesküvés fejei elfogattak, s fegyvereik és lőszereik lefoglaltattak volna. Egy távirat jelenti, hogy a moszkvai szláv comité pénzgyüjtéseket indított a harcz- ban levő délszlávok részére. Nem szabad figyelem nélkül hagynunk Vukalovics Lukács, hírhedt délszláv izgató proclamatióját sem, melyet az újvidéki „Zastava“ közlött először. Ez az agitator mult szeptemberben eltűnt odessai menhelyéröl, s kevéssel rá proclamatiót intézett délszláv „testvéreihez,“ melyben többek közt ezeket olvassuk: „Itt a válságos perez, melyben szemünket föl kell nyitnunk. Legyünk vigyázok és készek. Kezdjük el testvérek, a függetlenségi harezot. Bizonyítsuk be a megpróbáltatásban, hogy egyek, erősek és •óvatosak vagyunk. Ne hagyjuk magunkat rémektől megrettenteni,

telenebb mosolylyal — ha megtudnók, mit csinál az admirál, s reggeli okai után ....

— Jó kérdés! Fölkereste a dogét. Az admirálok egyebet sem tesznek.

— S mit mondott a fönséges Fallieri ?

— Ezt szeretném én tudni, annál is inkább, mert tovább mint egy óráig tanácskoztak együtt.

— Megtudom én, mit szőttek — mond csöndes hangon Pelizza- re, s gondolkozni látszott.

— S hogyan fogod megtudni?

Pelizzare nem felelt, de olyan taglejtést tett, mely teljesen meggyőzte Donatót, hogy a jó kovácsnak a palotában is van barátja, ép úgy, mint az arsenálban.

V.

A becsületes embert védi a Gondviselés.

Épen azon pillanatban, midőn Pelizzare távozni akart, egy inas rohant a szobába, és Stenonak levelet nyújtva, monda:

—- Olvassa, marquis úr.

Steno föltörte a levelet, a nélkül, hogy a pecsétet nézte volna. Az első pillanatra fölismerte Franceska Írását.

Atfutá a levelet, s aztán kiáltá :

— Veszve vagyunk !

— Veszve? kiált Pelizzare fölegyenesedve, tehát rajta! Mi történik ?

— Az történik, mond Steno, hogy a dogé öt perez múlva itt lesz. Itt a levél:

„Ha ön még a villában van, fusson sebesen. A berczeg majd ugyanazon pillanatban fog oda érkezni, melyben e levél.“

Pelizzarre mit sem szólva kiment, s pár perez múlva négy inas kíséretében visszatért.

— Hordjátok mindezt ki — mondá az ételekre mutatva. Két perczet szabok, két perez múlva egy morzsának sem szabad itt lenni, különben .... és küldjétek ide a fölügyelöt.

Az inasok engedelmeskedtek, egy pillanat alatt eltűnt minden, s a fölügyelö bejött.

— Fölügyelö ur, mond a derék Pelizzare, e pillanatban a fönséges herczeg ide csolnakázik. Azonnal itt lesz. Hol itt a búvóhely ?

ne féljünk ellenségeinktől, kezdjük meg a hadjáratot merészen, s a győzelem miénk lesz“ sat. Kétségtelenül Vukalovics csak egyik kereke azon gépnek, mely titkosan és tervszertileg működik, hogy a Keletet fölizgassa.

Montenegro eljárása a fölkeléssel szemben több mint kétértelmű. Tudva van, hogy a montenegrói kormány több száz mázsa lőport rendelt meg Gráczban, mely azonban szerencsésen még jókor lefoglaltatott. Most Montenegro erősen reclamál ez ügyben, minek azonban aligha lesz sikere. Demel osztrák táborkari kapitány a minap Montenegróba küldetett, hogy az ottani kormánytól teljes semlegességet és engedélyt eszközöljön ki arra, hogy az osztrák-magyar csapatok a fölkelők elleni könnyebb müködhetés végett, a montenegrói határokat átléphessék. A kormány a semlegességet megígérte, de a kérelem másik részét megtagadta. De vájjon össze lehet-e egyeztetni a semlegességgel azt, hogy montenegrói alattvalók ezerenkint csatlakoznak a fölkelökhöz? Vagy nem bírja ezt akadályozni? akkor miért tagadta meg az engedélyt a határok átlépésére ? Egyébiránt a határok átlépése valószínűleg a montenegrói kormány engedélye nélkül is meg fog történni, miután a Porta megengedte, hogy az osztrák-magyar csapatok a török területet hadi műveletekre használhassák, s ez alkalommal constatáltatott, hogy a fönálló suzerainitási viszonyoknál fogva, Montenegro egynek tekintendő a török területtel.

A török kormány is nem kis aggodalomban van a cattarói fölkelés miatt; attól tart, hogy e zavargások az egész Keletet lángba borítják, természetesen azért, mert a muszka kezét sejti a dologban. Azért megtette a szükséges elövigyázati intézkedéseket; csapatösz- pontositásokat rendelt el a montenegrói és albániai határokon. Állítólag egy conventio is jött volna létre Ausztria-Magyarország és a Porta közt, közös eljárás iránt.

Hogy a fölkelés le fog győzetni, arról nem lehet kételkedni, de ez egyhamar bajosan történhetik, ha meggondoljuk, hogy mily nehéz, rendes hadsereggel működni oly zigzugos területen, minő a cattarói, mely guerilla-harczokra fölötte alkalmas. Azonkívül még nincs is eleA fölügyelö bámult.

— Hol a búvóhely ? ismétlé, tört rántva Pelizzare.

S ezzel a terem egyik szegletébe rohant, és egy gombot nyomott meg. Azonnal egy ajtó nyílt meg, s Pelizzare társaival együtt egy kis szobába lépett.

— Most pedig, fölügyelö ur , zárja be az ajtót, s pszt! Érti ? — Mond Pelizzare.

— A fölügyelö engedelmeskedett. Alig zárta be ez öt személyt, s már is két roppant ütés hangzott a villa kapuján, ezt pedig egy békétlen cseléd lármája követte. A fölügyelö csakhamar három férfivel jött vissza az általa elhagyott terembe, kik iránt legmélyebb tiszteletet tanúsított. Ez a dogé volt, Fallieri Marino, az admiral és egy harmadik, ferenezrendi ruhába öltözött egyéniség.

— Kérem uraim — mond Pelizzare suttogó hangon a két ifjú patriciusnak — most ügyeljenek. Tudják, hogy nyíltan meg van tiltva a dogénak, Velenczét elhagyni. Marino nem azért hágta át a köztársaság törvényét, hogy az emberrel tréfáljon.

Pelizzare tehát, bogy példát mutasson, fülét az ajtóhasadékra tette, s igy tudta meg a dogé megérkezését.— Ezalatt Marino és társai az asztalhoz ültek, a melynél néhány perczczel előbb ifjaink ettek. Egy tömör ezüstgyertyatartó állt a középen, s megvilágitá a három férfi arczát. Marino igen halvány volt. A szeme körüli vörösség ar- czának vad és kegyetlen kifejezést kölcsönzött. Látszott, hogy a szenvedélyek, melyek oly sok rósz éjszakát szereztek neki, szivét marczangolják, s dicsteljes életét gyászszal és szégyennel töltik be. 0 törte meg a csendet, társaihoz fordulva:

— Barátim, egy ily vállalatnál, mint a mienk, senkiben sem lehet bízni; a berczegi palota telve van a tanács kémeivel; saját inasaimtól félnem keli. Azért jöttünk e villába, mely a herczegnöé, hogy itt nyugton tanácskozhassunk.

A dogé elhallgatott, s gyanakodólag körültekintett a teremben, s két társához menve, halkan mondá :

— A velenczei nemesség irigy, nagyravágyó s hatalomféltő. A tanács mindenható; Ítél, elitéi, ítéletét kikerülhetlen s ismeretlen kezek által hajtja végre; a dogé semmi; a tanács a köztársaság királya. A nép azonban nyomor és megvettetésben fetreng. Azok nem gondolnak vele, kik pénzt, katonát és matrózokat kérnek tőle. Igazságot pedig nem nyer. A dogéhoz hasztalan fordúl, mert ezt megvetik ; hasztalan a tanácshoz, ez meg nem hallgatja. E törvényszék

csak az árulkodásra hallgat, csak a sötétben működik. Végre is szá*