Eger - hetilap, 1869

1869-11-04 / 44. szám

348 gendö katonaság a fölkelés színhelyén, s az odaszállitás is nehézsé­gekkel van összekötve. Az eddigi hadműveletekről érkezett hírekből megemlítjük a következőket: Dragalj és Czerkoicze várakat sikerült a csapatoknak 51 napra élelmiszerekkel ellátni és megerősíteni, a mintegy 2000 főre rugó ostromlókat pedig elűzni. Azonban a veszteség nem csak a fölkelök, hanem a csapatok részéről is tetemes. A csapatoknak mind az odamenet, mind a visszatérés alkalmával heves támadások ellen kellett harczolniok. Jovanovics ezredes is megsebesült. —Stan- jevics-erőd elfoglalása a fölkelők által újabb hírek szerint, csakugyan való. A mintegy 60 főnyi őrség, miután árulás történt, vitéz ellenállás után végre niegadta magát. A fölkelők a helyőrséget szabadon bo­csátották. Állítólag Giovani erőd is a fölkelök kezébe esett volna; a 60 főre menő helyőrség részint megöletett, részint megsebesült. Megtámadták a Trinita és Govarda erődöket is, de tetemes veszte­séggel visszaverettek. A fölkelők vezére hir szerint egy zuppai gazdag paraszt, kinek 12 értelmes bokkai egyén van segélyére. A fölkelök többnyire 30—40 főnyi csapatokra oszlanak ; fegyverzetüket egy puska, 3 —4 pisztoly (a legújabb mód szerint készítve), handzsár és kés képezi. Élelmiszerekkel bőven el vannak látva. A csapatok hadi műveleteit Wagner altábornagy intézi, ki telj­hatalommal van fölruházva. Az ostromállapot a fölkelés területén kihirdettetett. Politikai hetiszemle. Az október 26-ika, melyet sokan annyi aggodalommal vártak, Párisbau teljes nyugalomban múlt el. Délig eső esett,délután kitisztult, g az éles szél az utczákat és téreket fölszántotta ugyau, de a rend és csend egy perczig sem zavartatott meg. Csupán egy embert fogtak el a Concorde-téren. Az utczák és térek sem voltak népesebbek, mint rendesen. A gyárakban és műhelyekben mindenütt dolgoztak. A császár, ki e napon Compiégneből Párisba rándult, egy rövid sétát tett a Szajna melletti terrasseon, mely alkalommal lelkesedéssel üd- vözöltetett. Sehol egy katona sem mutatta magát; de a „Public“ molni kell e vakmerő aristokratákkal, e kevély hatalmasokkal, kik a nép és herczeg ellenei. Mit gondolsz Morelli ? — Én azt goudolom, hogy igen régen tűrjük már e kicsapongó patríciusokat, kik sem a tett szolgálatokat, sem a szerzett érdeme­ket, sem a családok becsületét, szóval, semmi tiszteletreméltót nem tisztelnek. Azt hiszem, ideje már megtanítani őket, hogy a születés még nem érdem, ha az bátorsággal és észszel nem párosul. — Én meg — ngymond a szerzetes — azt hiszem, hogy elég régen nyomorgatják már a papságot és a szerzeteseket. Mi tanítjuk és neveljük gyermekeiket, és mégis csak inasok vagyunk pompás palotáikban ; mi Isten szolgái vagyunk, és sem minket nem tisztel­nek, sem öt, kit mi képviselünk. Epen azért htttalak benneteket össze, hogy együtt tanácskoz­zunk, mily módon lehetne a dolgok ez állását megváltoztatni. A ta­nács mindenható ; a tanács számos tagból áll, és ragaszkodik elő­jogaihoz. — Én megszerzem neked a népet — mond a szerzetes. — Én pedig az arsenált és a városi testületeket — veté utána Morelli. Befogatom a tizeket — folytatá Marino. A herczegi palotában fognak elitéltetni. Mi a senatorokat illeti, egymásután fognak behi­vatni ; kitudom hangulatukat, s kitől mit, mennyit remélhetünk, a szerint fogunk cselekedni. Kell, hogy a köztársaság feje a dogé legyen; a nép által fog kineveztetni; a senatus népszerű lesz, a főta­nács eltöröltetik. — Én kérem, hogy a Donatok itélöszék elé állíttassanak — mond az admiral. — Meglesz — mond a dogé. — Én pedig-akarom, mond a szerzetes, hogy Malespiro elítél­tessék. Boszantotta kolostorom embereit. — Úgy lesz. Pillanatnyi csend állott be. — Én is akarom, mond a dogé, hogy boszum kitölthessem. — Steno meg fog halni, mond az admirál. — A herczegnö vétkes — mond komoly hangon a dogé. Vég­napjaimat megbecstelenité : becstelen! — Hazudsz! kiáltá egy rémes hang. A bárom férfi fölkelt. — Ördög és pokol! el vagyunk árulva — mond az admiral. erősíti, hogy a törvény hozó-testület épületében, az elnökségi palotá­ban, a hadügyminisztérium udvaraiban és a Louvreban nagy had­osztályok voltak concentrálva ; a rendőrség, katonaság és belügymi­nisztérium folytonos összeköttetésben voltak. Ezen előintézkedések azonban fölöslegeseknek bizonyultak be. Napoleon császár az utolsó minisztertanácsok egyikében hir szerint a képviselők politikai esküjének eltörlése mellett nyilatko­zott. A legt'ölsőbb körökben azon meggyőződés tört magának utat, hogy sokkal előnyösebb, ha az eskümegtagadók, mint Ledru Rollin, Felix Pyat, Louis Blanc, Barbés és Victor Hugo a kamrában ülnek, mint ha örökös támadásaikkal és titkos izgatásaikkal zaklatják és nyugtalanítják a kormányt. A párisi pótválasztások nov. 22-én lesz­nek. Mint állítják, ezen említett egyéneket fogják jelöltekül föllép­tetni. Azon hir, mintha a párisi törvényhozó-testület üléseinek újra megnyitása nov. 29-ike helyett nov. elejére tűzetett volna ki, nem valósult. Újabb hírek szerint, e kérdés a minisztertanácsban elő sem fordult. A spanyol trónkcrdés legközelebb minden valószínűség szerint el fog döntetni. A genuai herczeg megválasztatása valószínűnek tartható. A herczeg, ha a trónt elnyeri, nagykorúvá fogna nyilvá­níttatni, s a regensség eltöröltetnék. A választás nehezen fog egyhan­gúlag kiütni, mint eddig remélték, mert az unionisták és progressis- ták közt megkisérlett egyesség nem sikerült.Az„Imparcial“ számítása szerint, 209 mouarchista képviselő közül 166 fog a genuai herczegre szavazni. Hire jár, hogy a választásra a köztársaságiak is megje­lennek. Azt is hírlik, hogy a genuai herczeg megválasztatása ese­tére, a minisztérium unionista tagjai kilépnek a kabinetből. De talán nem megy ennyire a szakadás. A „Times“ madridi levelezője igen sötét színekkel rajzolja a katonaság s a fölkelők közt Valenciában folyt harczot. „Ama 18 bomba helyett“ —jegyzi meg többek közt — „melyek némely mad­ridiak nézete szerint elegendők lennének a lázadók legyőzésére, több órai bombázás folyt, a nélkül hogy a fölkelők föladásra gon­doltak volna. 6 órai ágyúzás alatt 190, 12 hüvelyknyi bomba, — — Híjátok a fölügyelöt. A fölügyelö előjött. — Nyomorult ! kiálta a dogé. A fölügyelö halvány lett, mint a halál, s kétségbeesve várt. — Valaki el van itt rejtve — folytatá Marino. — Esküszöm .........nyöszörgő a szerencsétlen fölügyelö. — Hol van ? folytatá növekedő haraggal a dogé, torét ki­rántva. A fölügyelő a rejtekhelyhez ment, s reszketve nyitá föl ajtaját. Üres volt. — így ! orditá a dogé. —• Itt volt, mormogá a fölügyelő remegő hangon. — Az ördög elragadja a szerelmeseket — szólt Pelizzare. Most menjünk innen. Szerencsére nekem jó szemem van, ha az önök nyelve rósz is. Tapogatni kezdé a szobácska padlózatát. Csakugyan egy ka­rika akadt kezébe, mit huzni kezdett, s egy lefelé vezető lépcsőzet ajtaja volt, melyen át Steno és társai menekültek. A szökevények mintegy 12 lépcsőn lemenvén, egy folyosóba értek, melynek végén halvány fényt vettek észre. Két perez múlva a szabadban voltak. Hátuk mögött a tenger csapkodta vizét a parthoz. Megtalálták a gondolát, a mely Donatot hozta. A sbirreknek nem kellett mondani sem, hogy evezzenek, s a gondola, mint a nyíl, haladt Velencze felé, midőn a fölügyelö a rejtek ajtaját fölnyitotta, s abban senkit sem ta­láltak. Morelli is hamar észrevette a karikát. Fölhúzta az ajtót, le­ment a garádicsokon, s látta, hogy a szökevények már távol vannak. Marino, dühhel telve foglalta el előbbi helyét. — Remélem, fölügyelö ur, mondá végre — hogy lesz szives megmondani, kik voltak itt elrejtőzve ? Minthogy a fölügyelö nem válaszolt, folytatá: — Talán fölösleges is mondanom, hogy csupán igy kerüli ki a legborzasztóbb büntetést. — Steno marquis volt, nyögé végre a szerencsétlen. — Tudom, mond a dogé ; menjünk Velenczébe. — Meghalsz, ha szólsz — mondá fenyegetöleg a dogé, mielőtt távozott volna, az öt kísérő fölttgyelőnek. (Folyt, köv.) 1

Next

/
Thumbnails
Contents