Eger - hetilap, 1869
1869-10-28 / 43. szám
339 földet és tengert két színben elötüntetö földgömb, melynek eredeti ára 21 frt, a mi iskoláink számára 10 frt. 6. Tizenkét hüvelyk átmérőjű, délkörös és horizonos, emelkedési szinezettel biró földgömb, melynek eredeti ára 25 frt, a mi iskoláink számára 11 frt. 7. Tizennyolcz hüvelyk (másfél láb) átmérőjű, egyszerű állványos, emelkedési színezettel biró földgömb, melynek eredeti ára 25 frt, a mi iskoláink számára 12 frt. 8. Tizennyolcz hüvelyk átmérőjű délkörös és horizonos, elmél- kedési szinezettel biró földgömb, melynek eredeti ára 45 frt, a mi iskoláink számára 25 frt. 9. A földnek a nap, s a holdnak a föld körüli forgását elötüntetö tellurium, melynek eredeti ára 24 frt, a mi iskoláink számára 12 frt. 10. A bolygóknak a nap körüli forgását elötüntetö planetarium, melynek eredeti ára 40 frt, a mi iskoláink számára 20 frt. A földabroszok és földgömbök megszerzésénél következő eljárásra lesz szükség. Az iskolák elöljáróságai a megszerzendő földabroszok és földgömbök számát, ez utóbbiakat illetőleg azoknak nagyságát és mínemüségét is a tankerületi fólügyelönél,a tudvalevő árakat s ezek mellé az utóbb meghatározandó póstadij-átalányt készpénzben mellékelve, bejelentik. A tankerületi felügyelő pedig, mihelyt 15—20 példány megrendelni való földgömb és 25 — 30 fali, 400—500 kézi abrosz van nála bejelentve, jelentést tesz a m. kir. vallás- és közoktatási minisztériumnál, a honnan az illető vállalkozók értesittetvén, kötelezettségeik szerint, a megrendelt földgömböket, a megrendelő vidék legközelebbi vasúti állomására, a földabroszokat pedig Pestre megküldik ; honnan aztán a tanfelügyelő megbízottja az illető községek elöljáróságainak átadja; a földabroszokat pedig a m. kir. vallás- és közoktatási minisztérium postán küldi meg. A cattaroi fölkelés. A cattaroi fölkelés jellegéről, jelentőségéről, valamint jelenlegi állásáról tiszta fogalmat szerezni nem könnyű dolog. A bécsi hivatalos lap hallgat, mintha agyonhallgatással vélné a fölkelést elnyomhatni. A Dalmátiából érkező táviratok pedig részint igen hiányosak és homályosak, részint egymással ellenkezők vagy eltérők. Az eddigi tudósításokból a következőket jegyezzük ide: A hadi ope- ratiók a fölkelök ellen már megkezdettek. Az első tényleges összeütközésnek eredménye lett a risanói magaslatoknak a lázadóktól való megtisztítása okt. 20-án. A lázadók jelentéktelen ellenállást fejtettek ki: az ütközetet megnyitó két hegyi üteg első lövéseire visszavonultak a Bocca szorosai közé. Másnap a csapatok a lázadók által ostromolt Dragalj erőd felé vonultak. — Cattaroból okt. 21-ről táv- irják, hogy a csapatok Cercoicet fölmenték az ostrom alól, s Dragaljt ellátták élelemmel. Egy okt. 22-iki távirat pedig azt jelenti, hogy a Fischer ezredes parancsnoksága alatti csapatosztály 20-án este a fölkelökkel összeütközött (hol?); a fölkelök tetemes veszteséggel visszaverettek; a csapatok közül két ember könnyű sebet kapott. — Egy okt. 23-iki cattarói távirat szerint, a fölkelők éjjeli támadást intéztek Stanjevich-erőd ellen. A buduai távirda vonal elromboltatott; az annak helyreállításával foglalkozó fölügyelök megtámadtalak, és készleteik elraboltalak. A fölkelök hir szerint Buduát fenyegetik.“ Okt. 24-ről, ugyancsak Cattaroból jelentik, hogy „a Stanjevich-erőd elfogott helyőrségét a fölkelök szabadon bocsátották.“ Miből az tűnik ki, hogy ez erőd a fölkelök kezébe esete. Ez, ha valósul, nagy baj lenne, mert a határszéleu húzandó katonai kordon nem csekély akadályra fogna találni ezen, az albaniai határon fekvő s a fölkelők kezében levő erődben. Nagyon valószínű, hogy a cattaroi fölkelésben nem kis része van Oroszországnak és Montenegrónak. Erre vonatkozólag a „P. N.“-nak Velenczéből többek közt a következőket írják: „Figyelemmel kisértük, a mennyire lehetett, közelről is, a muszkák tavalyi és idei expeditióit, melyeket Magyarországba, Dalmátiába és Horvátországba különnél különféle alakokban megkisérlettek , és IV. A szerelmesek. Steno marquis elitéltetése első pillanatában meghökkent. Azt hitte, s várta is, hogy napjait az ólomfödél alatt fogja leélni; a legjobb pedig, mit reméleni merészelt, húsz évi börtön volt. A tizek tanácsa nem valami kegyes itélőszék volt, melyről szívesen beszéltek volna az emberek; sőt inkább rettegték mindnyájan, kiket a rósz sors a fönséges köztársaság tanácsurai kezei közé dobott. Nagyon is elcsodálkozott tehát, s fölötte örvendett, hogy csak hat hónapi számkivetésre ítéltetett. — Hat hónapi száműzetés! gondolá, a tanácstermet elhagyva. Világos, hogy Fallieri nejéhez öreg. Csak nem oly oktondik e tanácsosok, hogy azt észre nem vették volna. Okos emberek, Malespiro jól dolgozott. Pár száz aranyat kellene vele nyeretnem. Egyenesen a nemesek hires gyüldéje felé tartott, mely a sz. Mózes-egyház közelében állt. Ez egyszerűen egy tágas játékház volt, melyet az ifjú patríciusok gyakran látogattak, melyből azonban — a carneval-időt kivéve — az egyszerű polgárok ki valának zárva. De csak álarezban jelentek ott meg. Steno szép számú barátokat talált ott, kik örömüket fejezték ki befogatása szerencsés kimenetele fölött. Ott volt Malespiro is, és szokása ellenére nagyon vesztett, igaz, hogy hatalmasan játszott Velencze akkori legszerencsésebb játékosa Soranzo ellen. Soranzo adta a bankot. Steno is a játékasztalhoz ment, s egy marok aranyat vetett oda, s még a zsebébe sem nyúlhatott újra, már ezt elveszté. Alig húsz perez alatt odavolt kilenczszáz aranya. — Egyszerre sok szerencse! — kiálta örömmel a marquis. A jó tanács fölmentett az ólomfedél alul, hát vesztek a játékban. Kétségkívül valami szép kalandom lesz a számkivetésben! De néhány bezzetti-t *) megtartok az útra. E pillanatban jelenték neki, hogy a gytilde kapujában egy ismeretlen várakozik rája. Steno azonnal lement, s csakugyan egy embert vett észre, ki várakozni látszott rá, mert alig tette ki lábát a küszöbön, az ismeretlen eléje ment. Ez ismeretlen megtermett, erős testalkatú paraszt volt. Arcza fölső részét, vagyis homlokát, orrát és szemeit, fekete álarcz fődé. Úgy nézett ki, mint egy valóságos rabló vagy bravo. De legyen akár rabló, akár bravo, a kettő közti különbség csak az : hogy az első saját, mig a másik mások rovására öl. — Steno azonnal balvállára vetette köpenyét, s egész elhatározottsággal közeledett az ismeretlenhez, végre megállóit. — Te hivattál ? kérdé Steno. — Én, marquis úr, én a fönséges dogé nejének küldöttje vagyok. — Melyiknek? Adria küld téged ? kérdé Steno. — Franceska herczegnőröl beszélek. — Valóban! mond a marquis csöndesebb hangon — mit akar velem ? — Megmondja e levél. Steno hirtelen elkapta az ismeretlen által nyújtott levelet, föltörte, s a következőt olvasta: „Steno marquisnak. „Meg vagyok hatva azon vonzalom által, melylyel irántam viseltetik, de nem helyeselhetem a módot, melylyel azt bebizonyítani akarja. Az pedig sértene, ha föltenné rólam, hogy elfogadok oly hódolatot, mely nemcsak a herczeget, de a nőt is meggyalázná. Ne higye, hogy valaha megfeledkezem azon kettős esküről, melylyel a dogehez fűztem magamat. Azonban talán nem vétek az ellen, ha nézetemet fejezem ki, hogy jó lesz a lehető leggyorsabban elhagynia Velenczét, mert nem hiszem, hogy élete ott biztosságban van. Ha akarja, e levél átadója elvezeti önt egyik szárazföldi lakásomba, honnan akkor távozhatik száműzetése helyére, mikor tetszik. — Isten önnel!“ Steno szive egész szenvedélyével tízszer is átolvasta e sorokat, s még sem talált azokban mást, mint a mit tartalmazott, egy rósz bókot, s jó figyelmeztetést. Nem volt hátra más, mint az elsőre nézve vigasztalni magát, a másikat pedig követni: kinyilatkozta- tá tehát a küldöttnek, hogy kész öt követni. Egy szűk lépcsözeten lementek egy rájuk várakozó gondolába. Steno gondolataiba merülve ült, mig titkos vezetője evezett, s a gondola sebesen hasitá a csatorna vizét. Egy óra múlva Steno szárazon volt. Vezetője egy karóhoz köté gondoláját, s a marquist egy villa kapujához vezette, melynek ablakaiból világosság pislogott. A vezető zörgetett a kapun levő kalapácscsal. Azonnal egy férfi jött ki, ajtót nyitván az éjjeli látogatóknak. A marquist várták; a mint a ház előtti kis kerten áthaladt, s az emeletbe vezető szép márványlépcsökön fölment, a házfölügyelő vagy tiz szolga kíséretében fogadta , s egész a földig hajtván magát, mondá: *) A bezzi v. bezzetti a legkisebb rézpénznem volt akkor Velenczében.