Eger - hetilap, 1869
1869-10-07 / 40. szám
VII. évfolyam 40. szám. Oktober 7-én I860. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft - kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. ■ Negyedévre . . 1 ft 50 kr, Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám . — 13 kr. EGER. Hirdetésedért minden hasábzotl petit sorhely után 4, bélyegadó fejéi en minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 ki fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Klőfizetéseket elfogad •• a szerkesztőség (Széohenyi-utcza 26. sz.) — Jent sah 0. könyvkereskedés s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein ésVogler, — Pesten: Zeisler 91. király-utcza 47. sz. A m. kir. pénzügyminiszter által az adóreform tárgyában összehívott enquéte-bizottmány egy tagjának véleménye a dohányegyedáruság tárgyában. Tisztelt bizottság! Folyó évi junius 15-én kelt becses fölszó- litása folytán, a dohányegyedáruság kérdéseire vonatkozólag, a mennyire hivatalos teendőm által igénybe vett időm csekély volta engedé, van szerencsém következőképen nyilatkozni: Mindenek előtt a napirenden levő gyanúsítások elhárítása tekintetéből előre kell bocsátanom : miszerint rám, mint dohánytermelőre nézve egyénileg, az egyedáruság megszüntetése tetemes a- nyagi előnynyel járna, mert termelésem több rendbeli kiállításon méltányoltatván, tekintélyes terménykereskedőktől, kiknek egyike e bizottságnak is tagja, 10—20 évi termelésemre az egyedáruság megszüntetése esetére igen kedvező szerződési ajánlatokat nyertem, melyek mellett a kincstári áraknál jóval magasabbat érhetnék el; azonban hazánk érdeke minden magán-, önző érdeket megelőzvén, s ez utóbbinak figyelembevételét amannak rovására az anya- gyilkolással egy sorozatba tartozónak tekintvén, — jelen igénytelen nézeteim nyilvánításánál kizárólag csak hazánk érdeke lebeg szemeim előtt, s ha netalán nézeteim hibásak volnának is, öntudatom megnyugtat, miszerint hibám téves fölfogásnak igen, de önér- dekü számításnak szüleménye nem lehet! Mi illeti már most a föltett kérdéseket: ezekrei feleletemben csak azokra szorítkozom, melyek iránt eddigi tanulmányozásom segélyével magamnak határozott fogalmakat szerezvén, feleletet adni magamat képesnek érzem, s jelesül: I-ör, a D. alatti kérdések 1-ső pontjára, vagyis az államegyedáruságnak föntartására, avagy megszüntetésére nézve nézeteim következők: Czáfolhatlan ugyan azon elv, miszerint az ipar fejlődésére áta- lában mindennemű egyedáruság káros hatással van; hazánk jelen viszonyai között mindazáltal az állami dohányegyedáruságnak főn- tartása oly valami szükséges rosznak mutatkozik, melynek eltörlése hasonlitbatlanul több anyagi kárt okozna az államnak, mint mennyi hasznot hajthatna az e czikknél kifejtendő gyáripari szabad verseny. Ugyanis: Az 1848-ik év előtt, midőn még inkább a pipázás, semmint a szivarozás volt divatban, s az egyedáruságnak más államokbani szigorú kezelése mellett a dohány, ettől mentesített hazánkban szabadon termeltetett, Magyarország volt dohánypiacza nemcsak a sorompókkal tőlünk elválasztott osztrák, de a többi európai, leginkább pedig az olasz és franczia monopóliumoknak is. A monopólium behozatalával hazánk a külföld piacza lenni megszűnvén, ez más piaczot kényszerült keresni, s ezt egyrészről Amerikában, más részről Hollandban, a Pfalzban sat., hol a dohány- termelés a német szorgalom és okszerű kezelés mellett, főleg a divatossá vált szivargyártás tekintetében, szembetünöleg kifejlődött, föl is találta, hazánk pedig ezóta csupán az osztrák monopólium piacza maradt; az ezáltali veszteség azonban mégsem volt oly tetemes, mint sokan képzelik, mert a bizottsággal közlött hivatalos kimutatások szerint, már 1848-ik év előtt is az osztrák monopólium maga 337,422 mázsát igényelt évenként, holott külföldre alig 50—80 ezer mázsa vitetett ki, 8 igy a magyar dohány consumense azelőtt is főleg az osztrák monopólium volt, a monopóliumnak hazánkba is történt behozatala folytán pedig odafejlett ki a dohánytermelés honunkban : hogy jelenleg a magyar korona országai monopóliuma 250 ezer mázsa, az osztrák tartományoké pedig 430 ezer mázsa, a külföldi kivitel végre 120 ezer mázsa termelést igényel évenként, s mindezt csekély kivétellel Magyarország állítja elő 90 ezer hol- doni termelésével! E statisztikai adatokból látható lévén, hogy a dohánytermelés a monopólium hehozatala által hazánkban nemcsak nem vesztett terjedelmében, sőt inkább tetemesen növekedett, a monopóliumnak legalább egyelőre leendő föntarlása mellett következő okok harczolnak: a) Ámbár elvileg minden monopólium hátrányos az ipar iej- lödésére, mégis léteznek oly nemei az államegyedáruságnak, melyeket okszerűen s tetemes kár nélkül csakis akkor lehet megszüntetni, ha ez a nélktilözhetlen közjövedelmek csonkítása nélkül esz- zölhető, — már ha serdülő hazánknak oly sok oldalról igénybe vett pénzügyét, és a már fölebb nem csigázható közadókat mérlegbe vetjük, lehetetlen he nem ismerni azt: hogy azon 9—10 millió forintot, melyet a magyarhoni dohánymonopolium évenkint tisztán behoz, nem nélkülözhetjük, hacsak ezt más módon ki nem pótoljuk. — Azonban: b) Nem csupán ezen 9 —10 milliónyi hézag Uttetnék a megszüntetés által hazai pénzügyünkön, hanem, közvetve legalább, még egyszer annyi azáltal, hogy mostani egyetlen piaczunkat, az osztrák monopólium ellátását is pár év alatt elvesztenek; mert természetesen akkor ott is meg kellene szüntetni a monopóliumot, s a termelési szabadság ott is behozatván, a szorgalmas osztrák, cseh, morva nép, mely a talaj hiányait szorgalommal és mesterségesen is ki szokta pótolni, kivált az ottani olcsó napszám mellett, egy pár év alatt túlszárnyalna minket, s bizonyára mi velük a napszám drágasága és munkásaink fejletlenebb értelmisége mellett a versenyt ki nem állanók, —minek következése csalhatatlanul az lenne, hogy az általunk termelendő dohányt magunk használhatnék csak föl; de most levő külpiaczunkat is elvesztenök, kivált miután a keserű tapasztalás igazolja, hogy a hanyagul kezelt s more patrio napon szárított magyar dohány, mint szivargyártásra alkalmatlan, a külföldnek ma már annyira nem kell, hogy pár év óta a külföld számára termelt dohányt a kincstár kénytelenittetett beváltani, s ez még mai napig is nyakán maradt; a párisi világtárlatban kiállítók közül egyet sem hallék azzal dicsekedni, hogy bárki is dohány- szerződéssel megkínálta volna. — E szerint tehát positive vesztenénk 9—10, sőt tekintve a más államokban e részben tapasztalt évi progressivitást és a csempészet kellő korlátozása melletti terjedtebb jövédelmezést, lő—16 millió évenkinti tiszta jövedelmet, melyet saját erszényünkből más módon kellene kipótolnunk, másrészről elvesztenénk negitive legalább 10 milliót, mely évenként eddig az osztrák és más monopóliumoknak eladott dohányért hazánkba befolyt, s melyet habár csak egyes termelők kaptak, de ezek zsebében nem maradt, hanem közforgalomba jővén, közvagyonná vált. Honunk vesztesége lenne tehát legalább 24 —25 millióra évenként számítható ! ennyit pedig csupán azért, hogy ázsiai kényelemmel szabadon füstölhessünk, föláldozni nemcsak könnyelműség, de a haza elleni bűn volna! — és bizonyára, ha a doháuyegyedáru- ságot csak azért kellene megszüntetni, mert a nép óhajtja, ez okból megszüntetendő lenne a sóegyedáruság, sőt maga a közvetlen egyéb adó is, mert a nép örömest nem adózik. c.) A szabadság elvével leginkább összehangzók az adózásnak oly nemei és módozatai, melyek az egyéni szabadságot legke- vésbbé korlátozzák. — E vezérelvet követve a világnak legszabadabb állama, az észak-amerikai köztársaság adórendszerében első helyre tette a közvetett adókat, vagyis olyanokat, melyekhez csak
