Eger - hetilap, 1869
1869-10-07 / 40. szám
314 az járul, a kinek tetszik, s ezek között első helyre tette a dohányt, melyre az állami egyedárnságot kiterjesztvén, minden más államok között a legsz igorubb szabályok mellett kezelteti, s a csempészet sehol oly keményen nem biintettetik, mint a szabadság e nagy honában, mert ezen állam, igen helyes számitással, inkább akarta a földbirtokot és élelmi czikkeket, mint az életnek első, nélkülözhet- len szükségleteit, lehetőleg mentesíteni az adózástól, semmint a dohányt, mint oly fényüzési czikket, melynek használata nem életszükség, hanem csak az egyén szabad akaratától függő fényűzés. Ezen elvet követte a gyakorlati angol, a franczia, a német, olasz, orosz, sőt még a török is! — s bizonyára a szabadságért annyira lelkesülő nemzetink nem követhetne el nagyobb sérelmet a szabadság elvein, mint ha ezen közvetett s az egyéni szabadságot legkevésbbé erőszakoló adónemet úgy törölné el, hogy az ezáltal pénzügyében támadt hézagot, az egyéni szabadságnak nagyobb erőszakolásával, egyenes adóztatás utján pótolja ki. Szerény nézetem szerint tehát nemhogy eltörlendő, sőt a csempészet lehető legnagyobb korlátozása által oda fokozandó volna e fényüzési czikknek egyedárusága, hogy a mily arányban ennek jövedelme évenkint növekednék, azon arányban a közvetlen adó terhe könnyittetnék. S ez leime valódi kedvező pénzügyi műtét, mely kihatna a népnek nem csupán dohányzó- s dohánymüveléssel foglalkozó részére, hanem az összes honpolgárokra kivétel nélkül. d.) Azon átok gyanánt őseinkről szállott szomoritó örökség, miszerint a magyar csak saját kárán okul, hála a Gondviselésnek, korunkban már nagyrészben elenyészett, mert most minden politikai tetteinknél figyelmezni szoktunk más műveltebb nemzetek példáira. (Folyt, köv.) Politikai hetiszemle. Az osztrák-magyar, porosz és orosz uralkodó-házak közeledésére vonatkozó hírek sokszerüen foglalkoztatják a napi sajtót. A bécsi „Presse“ e közeledésről egy czikket hoz, mely kiemeli, hogy Berlinből jött az első impulsus a koronaörökös látogatására vonatkozólag. E látogatás, úgymond, nem föltételezi az osztrák magyar monarchia és Poroszország közötti kibékülést, a jelenlegi feszültség csak az északnémet államok fölötti kiegyezkedés által jöhet létre, ha mindkét fél lemond az eszméről, hogy a délnémet államok fölött főhatóságot gyakoroljon ; s a Poroszországgal való barátságos viszony semmi esetre nem fogja Ausztria-Magyarországnak Franczia- országhoz való viszonyát megváltoztatni. Madridi tudósítások szerint a spanyol kormány elhatározta, hogy a cortesgyülés előtt a genuai herczeg jelöltségét hozandja javaslatba, kinek családja beleegyezett e jelöltségbe, ha a herczeg legalább két harmadrésznyi többséggel választatik meg. Egy 15 tagú képviselői bizottmány már dolgozik is a trónjelöltségi előmunkálatokon. Valóban ideje is már, hogy e kérdés valahára megoldassák, mert a köztársasági párt napról napra jobban erősödik, s ha a bizonytalanság még sokáig tart, a kormány nem leend képes az ez iráuybani mozgalmat elnyomni. Közelebb is véres összeütközésre került a dolog Barcelonában. A kormány elrendelő az ottani önkéntes zászlóalj lefegyverzését, azonban az önkéntesek megtagadták az engedelmességet, s torlaszokat emeltek, mire a kormány csapatok által megtámadtatván, legyözettek. Több halott és sebesült maradt a csatatéren, és számosán elfogattak. Két nappal később Villa- francában is katonai zendülés támadt, de miután a barcellonai mozgalom elnyomatása köztudomásra jutott, a zendülők letették fegyvereiket. Barcellonában szept. 30-án fölkelő csapatok által ismét rendetlenségek követtettek el, de akormánycsapatok megjelenésére szétosz- lottak.Xeresben is nyugtalanságok jelei mutatkoztak,s csak a parancsnok erélyes föllépése tarthatta főn a rendet. Forradalmi bandák az ország több pontján mutatkoznak. Madridból okt 1-röl távirják, hogy egy dandár katonaság megvert egy 1000 főből álló fölkelő bandát, de hogy hol? azt a távirat nem említi. Madridban az összes klubok és politikai társulatok betiltattak. A cortes valószínűleg megszava- zandja az alkotmányos szabadságok fölfüggesztését. Az északamerikai Egyesült-Államok kormánya, úgy látszik, határozott állást készül elfoglalni a cubai ügyben. Grant elnök múlt hó 22-én Washingtonba érkezett, hol a kabinet többi tagjai is már összegyűltek, s washingtoni hírek szerint, valószínűleg a cubai kérdés fölött fognak legközelebb határozni. A spanyol kormány-4 T Á R Színházban. Oh Istenem! mennyi nép van Itt a fényes, nagy teremben, És csak egy szív, egyetlenegy, Mely talán, talán ért engem. Bármerre nézek, hiába, Mind közömbös, büszke arezok, (jlsak egy halvány fő tekint rám, És arról is bút szakasztok. A te halvány főd, galambom, Fájdalom fehér rózsája, Nem akarva, szivszakadva Mégis néznem kell reája. Nem akarva, szivszakadva Nézlek ábrándos szemekkel, S szivem minden édes álma, Minden szenvedése felkel. A remény fehér galambja, A kétség sötét kígyója Egymással csatára kelnek, S mindakettő vérem ontja. És nem volna hossza, vége, Ha közbe nem lép szerelmem, Mely mennyei ragyogásu Szárnyával szivemre lebben. És igy oktat: szív! ne gondolj Sem kétségre, sem reményre, Csak szeres ...mert a szerelem Önmagának legszebb bére. Sas. C Z A. Fallieri Marino. I. A bál. 1355. jan. havának egyik estéjén nagy vigság volt Velenczé- ben, a Foscolo-palotában. A Foscolo-család a város legrégibb családainak egyike vala. A krónikák tisztelet és becsüléssel említik, hogy: ájtatos emberek, barátságosak, jó lelkiismeretüek valának , kik Isten segélyével meggazdagodtak. Czimerük ugyauaz volt, mi a jeles osztrák házé. Foscolo Leonárd tehát leányát, a szép Czecziliát, férjhez akarta adni a fiatal Mocenigo grófhoz, s ez alkalomra nagyszerű bált adott Velencze nemeseinek. A dogé, Fallieri Marino is elment fiatal szép nejével, Frances- kával; folytonosan féltékeny szemmel kisérte nejét, mint az olyan férjek szokták, kik közelednek a hatvan évhez. A dogé is már negyvenszer több telet élt túl, mint Franceska tavaszt; de azért mi sem adhatott okot az öreg herczegnek a féltékenységre, hacsak azon csekély búskomorság nem, mely a herczegnö arczán elömlött. Szokás volt ekkor Velenczében, hogy a bálban a nők a férfiaktól elkülönittettek. Az öreg dogé nejével szemközt foglalt helyet, s a szerencsétlen Franceska, nem tudván, merre nézzen, a lába alá helyezett bársonyvánkosra függesztő szemeit. A zene kezdődött; az egész velenczei ifjúság bámulandó tűzzel tánczolt. Szép látvány volt, az arany és drágakövektől ragyogó fényes bársony- és selyemöltözékekben a világ e hires patríciusait látni. Egyedül Franceska nem tánczolt, —nem mintha kedve nem lett volna, — hanem mert egy dogé neje, még ha szebb is, mint Ca- pello Bianca, s ha könnyebb is, mint a hires Camilla, ki végig futott a kalászokon, a nélkül, hogy ezek megtörtek volna, — nem tánczol- hat, csak férje engedelmével; s minthogy Marino nem tánczolt, nejének sem engedte meg, hogy székét, vagy az említett vánkost elhagyja.
