Eger - hetilap, 1869
1869-09-23 / 38. szám
298 si állandóságban rejlő közgazdasági előnyök, másrészt gazdasági életünk folytonos fejlődése tekintetéből: 25—30 évre lehetne szabni. Öszhangzásban az előbbiekkel igenis czélszerü lenne, hogy az uj kivetés után mutatkozó adóhányad százalékának változhatlansá- ga ugyanazon időszak tartamára biztosittassék törvény által. A Devaux rendszere szerinti magtárak. Búzatermelésünk részint a belforgalmi eszközök javulása s a vaspályák gyors szaporodása, részint nagy világesemények esetleges közrehatása folytán aggasztó módon tulszárnyalá, de sőt kiszoritá a többi nyers terményeket gazdaságaink köréből. Az úgyszólván egymásra következő krimi hadjárat, indiai lázadás, amerikai polgárháború s egyéb számos, más világrészi zavargások azon helyeken a termelést megakadályozák, minek visszahatása a búzaár emelkedése, s ennek ismét az európai s főleg a magyar búzatermelés roppant mérvben növekedése lön. Ezzel karöltve járt a honi vasúthálózat kiépítése, mi a szállítást lebetité, s igy rendes termesztési viszonyaink e búza általi meg- zavartatásának ez képzi másod okát. Jelenleg azonban a külzavarok lecsillapultak, s óriás téreken űzetik ismét az olcsó búzatermelés, melynek romboló visszahatásától féltjük jelenleg s a legközelebbi jövőben egész gazdasági életünket; mert ha mindazon újvilági termesztő, ki rendkívüli olcsó tökével munkáltatja Amerika s Ausztráliában földjét, termését pedig az annyira olcsó tengeri utón szállítja Európa piaczaira, kifejti a drágább föld s tőkével, valamint munkaerővel dolgoztató európai termesztőkkel nagymérvű versenyét, úgy hova leszünk mi oly mohón növelt buzatultermelésünkkel ? E szempontok aggasztják messzebb látó gazdászati szakembereinket, kik ismételve s ismételve figyelmeztetik a magyar gazdaközönséget a búza aránytalan termesztése miatt Damocles kardjaként fejünk fölött lebegő nemzetgazdasági tönkre, melynek kikerülésére ha idejekorán a nyers termények különféle nemei termesztésében a helyes arányosságot helyre nem állítjuk, úgy a legnagyobbmérvü gazdasági s mi ezzel szorosan egybefügg, politikai rázkódásnak megyünk eléje. No de ne fessük kelleténél sötétebb színnel helyzetünket, mert e fenyegető tönk mérséklésére van kifejlett s napról-napra növekvő liszt-gyáriparunk, mig a fiumei pálya által a tengerhez is közel jutunk, s mit a termelési költségekben az amerikainál többet adunk ki, . v azt a rövidebb utak miatt szállítási dijaknál nyerjük meg, s igy a versenyzés mégis csak lehetővé válik. Természetes, hogy e két tényező még magában nem elégséges a veszély csökkentésére, szükséges még itt egy egész sereg oly intézkedést megvalósitni a forgalmi eszközök körében, melyek főkép a szállítási gyorsaság s olcsóbbságra czéloznak. Mert bár tagadhatlan, hogy a magyar osztrák lisztkivite! a legutolsó 7 év alatt (61—68-ig) 797,974 vámmázsáról 2,144,671 vámmázsányi kivitelre emelkedett, mégis ez eredményre, mint mondók, kizárólag még sem támaszkodhatunk, mert még mindehhez némileg megnyugtató biztosításunkra a sokszor pengetett duna-tiszai csatorna kiépítése, vaspályahálózatunk gyors kifejlesztése, kettős vágányok lerakása , a nyerstermények vitelbérének leszállítása, a vaspálya társulatok összemtiködése a kocsicserék és kölcsönzések ügyében, dunai vaspályahidak építése s végre, hogy még többet ne említsünk, a nagyobb gabnapiaczokon a raktározás tökélyesbitése s olcsóbbitása elkerülhetlenül szükségesek, s lehetőleg gyorsítva létesítendők. Ezúttal mi ez utóbbi tárgyról t. i. a legújabb s legolcsóbb, Devaux rendszere szerinti gabnaraktározás módja és előnyeiről akarunk nehány szót szólani, s mitsem óhajtunk inkább, mint hogy kívánságaink viszhangra találva, ily magtárak meghonosítása gabna- kereskedelmünk gyúpontjain minél kevesebb idő múltán megvalósuljon. A sajtó és közvélemény erélyes összetartásán kívül ugyan mi másban rejlik az ez iránybaui teremtő erő ? Csak lépjenek ki egyesek a kezdeményezés terére bátran, s mit a közvélemény megérlelt, s minek szükségességéről, minden tekintetben meggyőződött, oly intézmény valósítása kétségkívül el nem marad, mert a gazdasági társulás azon téren, mely nyereségesnek bizonyéi, úgyszólván mindenható. T Á R C Te nem is álmodod ... Te nem is álmodod, oh nem is sejtheted, Mennyi édes perczet köszönök én neked ; Mint a virágokra hulló égi harmat Nem sejti, hogy nekik mennyi gyönyört adhat. Ajkaddal beszélnem, tUndéri igézet, Mintha angyalszivböl szopnék édes mézet, Hangod rezzenése megrendíti lelkem, Érzi, hogy te szólasz, minden csepp szivemben. Ah! de még szemedből bájlóbb öröm fakad, Szemed teremti a lángpillantásokat, És minden pillantás egy égő fáklya, mely Szemlélnem engedi: kiért ver a kebel? Es minden pillantás mond egy történetet, Remél-e, fáj-e a szív, és miként szeret ? S én, mint egy szent könyvből, szemedből olvasok, Olvasok, olvasok — s olyan boldog vagyok. S a mit kiolvasék, sokszor ismételem, Fölujit távol is téged hü képzetem, Velem jár az emlék nagy kék pillangója, Mintha csak szemeid hü darabja volna. És újra szörpölöm mindazt a kéjt, gyönyört, A melyet szerelmed szivem kelyhébe tölt, Remélve, igy talán eloltom szomjamat, Pedig az italtól uj tüzforrás fakad. Iszom tehát tüzet . . . s miért ne igyam azt? A szerelem tüze teremt csak daltavaszt, S te égő dalt szeretsz, oh égő angyalom, Milyen gyönyör tehát lángokban dallanom! t£a A. £►Lángolva dallanom milyen gyönyör nekem, Oh nem is sejted azt, kedves szép gyermekem; Szeress tehát, szeress, bár dallva égjek el, Mert csak addig szeret, amig dali a kebel! _____ Sas. V adász- és halásznépek. (Roscher Vilmos után.) Igen hihető, hogy minden népnél pusztán fo g 1 a 1 ó g a z- daság szolgált kezdeményül; bár saját visszemlékezeteik e bölcsöko- rig sehol sem terjednek. A mi ismeretünk e részben azon észleleteken alapszik, melyeket a műveltebb népek, a teljes bárdolatlanok- kali érintkezéseik közben tettek. Az északnyugati mezőségek indiánjainak (Északamerikában) legfontosb tápláléki forrását kétségkiviil a bizonvad elejtése képezi. Ez állatnak majd minden része használható. Az állat előprémjéből köpeny készül, bőréből sátrak, ágytakarók, csolnakboritékok, nyergek, szíjak, s durvább ruhadarabok; szarvaiból kanalak, csontjaiból bárdok s más szerszámok, idegeiből iv- húrok s varróczérna, sörényéből kötelek készíttetnek; agyveleje bőrkikészítéshez, patája enyvül használtatok ; a csontvelő pedig hólyagokba öntve az indiánoknak vaj gyanánt szolgál. A vadászélethez nagy erőfeszítés, vitézség és ügyesség kívántatik ; innen van, hogy oly sok indián törzsnél a vőlegénynek mindenekelőtt huzamosb ideig tartó vadászkisérletek által kell bebizonyit- nia családföntartó képességét. A haiásztörzsek helyzete olykor könnyebb. Néha egész teendő jük csak abból áll, hogy bevárva a vizárt, s régi medrébei visszatértét, az igy kinnrekedt halakat összefogdossák. Különben a vadászat és halászat fölváltva is előszeretettel űzetik, a fagy, mely emezt el zárja, a legjárhatlanabb mocsárt is hozzáférhetővé teszi a vadászat számára. Magától értetik, hogy a növényország önkéntes adományai mindemellett sem vettetnek meg, s tényleg a fák gyümölcsei, eprek s élvezhető gyökerek, a legtöbb vadak táplálékának igen fontos alkatelemét képezik.
