Eger - hetilap, 1869
1869-09-23 / 38. szám
299 Nem lehet megtagadni társulatainktól a buzgalmat, melylyel a pályákon a nagyobb mérvű továbbszállításról gondoskodtak, de vájjon kielégítő volt-e az eredmény, vájjon mind e mellett nem gyűlt-e meg minden állomáson rendkívüli mennyiségben gabnánk, s raktározás hiányában nem romlott-e meg tömérdek ? Kizárólag forgalmi eszközök szaporításával e bajon kielégitőleg segitni nem lehet, mert oly helyeken, hol vagy számosb vonat gyűl össze, vagy hol a gabonát a szárazföldi utakról vizi szállításra kell átszolgáltatni (Győr, Pest, Szeged stb.), a raktározás elkerülhetlen. Tudjuk azonban, hogy ép e raktározás emészt föl oly nagy költségeket, hogy miatta a gabnakereskedö, ha egyátalán ily módon megdrágult búzájával még nyereséges kivitelt akar eszközölni, kénytelen a termesztő ártételeit a lehető csekélységre szorítani. Kézzel fogható szükséglet volt tehát oly magtárkezelési rendszerről gondoskodni, mely mellett a kezelés olcsósága mellett a búza minden megromlás ellen biztosítva van. Eddig a gabnaraktározást nagy városokban két tényező drá- gitá, az első, hogy az eddigi kezelés mellett nagy terjedelmű tárakat kellett épitni, melyekben a búzát szétönteni s egész fenékig föllapátolni lehetett. Ha most tekintetbe veszszük a nagyvárosi telkek roppant drágaságát s a lapátolók magas béreit, úgy könnten be fogjuk látni, miszerint e raktározás mellett tett költségeknek igen magasra kell rugniok. És épen e két hiány az, melyeken Devaux londoni tözsór találmánya segített, mert az ö rendszere szerinti magtárak a lehető kis téren roppant mennyiségeket képesek befogadni, a lapátolási költségek pedig egészen elmaradnak, mivel ezekben a gabna nyugvó állapotában minden forgatás nélkül szellözödik, s érintkezik a közte keresztülhuzódó körléggel. (Vége köv.) Politikai hetiszemle. A Napoleon császár egészségi állapotáról érkező hírek folyvást kedvezőbben hangzanak, s elenyészettnek tüntetik föl azon veszélyt, mely Európát egy ideig oly élénk izgalomban tartotta. A politikai crisis azonban, melyet a császár betegsége idézett elő, még mindig nem ért véget. A bécsi franczia követséghez állítólag érkezett bizalmas értesítések olyformán tüntetik föl a helyzetet, mintha Eugenia czászárné kormányzósága csupán idő kérdése lenne. Legújabban az a hir is fölmerült, hogy Persigny a császárnak azt tanácsolta volna, hogy a jövő év elején senatusconsultum által fiát, a 13 éves koronaherczeget, nagykorúnak nyilváníttassa, s melléje kormányzóság állíttassák, mely a kormányt azonnal át is vegye, mialatt ö maga a magánéletbe vonulna, hogy egészségét töhb gonddal ápolhassa. Hogy ily terv szőnyegre került, nem lehetetlen, de aligha nincs igaza a „Fr. Corr.“-nak , midőn azt mondja, hogy ily lépést a császártól, mig annyi erővel bir, hogy maga fölött rendelkezhessék, nem várhatni; legalább ezt már korábban is alkalmilag kinyilatkoztatta. Hogy azonban a tuilleriákban fontos események vannak készülőben, azt kétségbe vonni alig lehet. Hire jár, hogy III. Napoleon össze akarja hívni október elejére a nagyhatalmaknál megbízott képviselőit, a különféle eshetőségek közt követendő általáoos politika megállapítás végett. Más hir szerint pedig kizárólag a keleti kérdés képezné e követi conferentia főtárgyát. Ugyanis igen fontos sürgönyök érkeztek volna Konstantinápolyból és Alexandrából, melyek szerint a török-egyiptomi iigy komoly fordulatot kezd venni. Egyiptomban nagymérvű fegyverkezések történnek, s a hadsereget öszpontositják. A nap érdekesb eseményeinek egyikét Vilmos porosz királynak f. hó 12-án Kőnigsbergben mondott beszédei képezik. Ezek egyike válasz volt Horn tartományfőnök üdvözlő beszédére. A király ezen beszéde nagyon hasonlít ahhoz, melyet 1861-ben, megko- rouáztatásakor tartott. Másik beszédét az udvari ebéd alkalmával mondotta, melyben azon reményét fejezé ki, hogy a hadtest újólag tanúsítani fogja hűségét s honszeretét azon esetre, ha netalán fontos pillanatok következnének be. — Vilmos királynak Kőnigsbergben idözését egy borzasztó szerencsétlenség örökítette meg. Ugyanis a tiszteletére rendezett kerti ünnepély alkalmával a kastélytó hidja leszakadt, minek folytán a rajta levő emberek közül sokan részint meghaltak, részint megsebesültek. A berlini „Montagszeitung" szerint, porosz udvari körökben a berlini és bécsi udvar közt az utóbbi időben történt határozott közeledésről beszélnek, sőt azt is mondják, hogy a két uralkodó nemsokára találkoznék egymással. A „Kölner Ztg.“ bécsi levelezője is határozottan állítja, hogy a diplomatiai közlekedés barátságosabbá kezd válni a két kabinet közt. Szó van Oroszország közeledéséről is. A „Volksfreund“-nak Genfböl távirják, hogy Beust grófot oda várják, hogy Gort-akolV herczeggel Ouchyban értekezzék. Ellenben a bécsi „Zukunft“ azt írja, hogy Beust gróf St. Cloudba utazott. Melyik lapnak van igaza, nemsokára megtudjuk. Az, hogy vájjon e helyzettel egybefüggnek-e a tulajdonképeni földművelésre való átmenetek, a népnek hajlama mellett még más körülményektől is függ. így az erdők, névszerint Délamerikában, sokkal sűrűbbek s óriás folyamoktól szaggatottabbak.hogysem a kóborlási kedvet igen előmozdítanák, mig ellenben itt a legnyomuultabb földművelés tetemesen jövedelmez Hisz ama világrész kenyérnövénye (a tengeri) eke nélkül ültettetik, sarló nélkül arattatik, s fogyasztásra puszta pörkölés által tétetik alkalmassá. Amerika terjedt mezöségein azonban a vadászok idönkinti ide- oda vonulása már alapjában Ichetlenité a földművelést. Különben is majd minden vadásznépnél úgyszólván kizárólag a nők űzik a földé- szetet, mi jellemző ellentétet képez a valódi toldésznépekkel.Ugyanis a főiparág, bármely müveltségfokou, mindig a férfiak kezében van. Az ily gazdaságok jellemének teljesen megfelel az, ha egyes törzsek barlangokban laknak, a ruházatot testük alakokkali pontozásával (Tättovirung), *) befestése s kenésével pótolják, csolnakúl kivájt fa örzseket használnak, üstök helyett gödrökben főznek, s házi eszközök s szerszámokul teljesen átalakitatlan terményeket alkalmaznak. A vadász- és halászélet gazdaságának majd minden nemzet- gazdászati sajátságai atermészettöli nagy függőségre vezethetők vissza. Ebből származik legelsöbb is a nagyon szembeötlő átmenet böA test alakpontozása (Tättovirung) számos indián törzsnél a festék egy neme, s abból áll, hogy a bőrt különféle alakokkal bejegyzik. Eles eszközökkel a bőrt bepontozzák, vagy különféle alakokban megmetszik, s az így támadt hézagokat festékekkel bedörzsölik, melyek igy nyert szinöket élethosszig megtartják. Leggyakrabban maga az anya hajtja végbe gyöngéd gyermekén e műtétet, mig a déltengeri szigetlakóknál különös művészetként tanítják, s bizonyos nagy tekintélyben allo egyenek gyakorolják. Ez alakpontozás nyoma nálunk európaiaknál is észlelhető főleg kocsisok, mészárosok karjain, franczia katonák mellén stb. A ford. ségröl a szükségre ; müveit embereket e szabálytalanság a legnagyobb előrelátással kezelt háztartásra késztetne. A vadak közt azonban ez legfölebb csak annyiban történik meg, a mennyiben a rövid gyűjtő időszakok s hosszú telek szabályszerű váltakozása őket erre úgyszólván kényszeríti. Általán azonban e szabálytalanság által (mint a proletariusok) elcsábittatnak, s a pillanat élve s szükségének vak szenvedőlegességgel engedik át magukat. A legtöbb vadásztörzsek, a legnagyobb gondatlanság s kedély- nyugalomba sülyedve, a legközelebbi óra szükségletén túl nem igen akarnak gondolni; az ok és következmény fogalmát, úgy látszik, nem ismerik. A bőségben ennélfogva a legnagyobb mérvben pazarolnak, ugyannyira, hogy pl. egy indián csapat egy délutánon át 1400 fris bivalynyelv árát eliszsza, mig az elejtett állatok minden többi részeit enyészetnek engedik át (Catlin.J Sőt Simpson egy folyamgázlónál közel 10,000 bivalydögöt látott az iszapban rothadni. Délamerikában pedig oly törzsek is találhatók, melyek még prémekkel sem birnak, mivel az elejtett állatokat bőröstül együtt emésztik föl. Mi sem látszik valószínűbbnek, mint az, hogy e vadak a vadállatokat élve elfogni s szeliditni megkísérlik ; azonban némely nép baromszeliditésre szellemi butasága miatt képtelen. Az indián mester az állatszeliditésbeu, de fáradságát csaknem kizárólag kajdáesok, majmok stb. szeliditésére fordítja, s épen aleghasznosb állatokat nem tudják megfékezni, hanem csak megölni. Ezekből kitűnik, hogy a tökét csaknem teljesen nélkülözik, s magántulajdonuk is csak igen csekély mérvben van kifejlődve. Számos vadásznépnél ezenfölül még az is szokásban van, hogy az elhúnyt összes hagyatékát megsemmisítik. E tökehiánynyal van azon tünemény is összeköttetésben, hogy e népek közt azon lankadatlan foglalatoskodást, mely magas!) mü- veltségttek természeti sajátja, föl nem találjuk. A vadász életében heves munkásság renyhe nyugalommal váltakozik. (Vége köv.)
