Eger - hetilap, 1869
1869-09-02 / 35. szám
275 tátik, s nézetei elfogadtatnak. Azt is tudhatni, hogy Offenberg b., 0- roszország bukaresti konzula, a ki ö fenségét kiséri, egy bolgár közlönyt alapított itt, kiváló.ag pánszláv czélok érdekében. E pillanatban ennek is van bizonyos jelentősége. A magyarok és románok közti összeütközés esetében bizton számíthatunk erdélyi testvéreink általáuos fölkelésére érdekünkben, a mi hatalmas segítség fog lenni. Bármi történjék is, erősen el vagyunk határozva: fölhasználni az első alkalmat, hogy megtörjük a magyarok arrogantiáját, s mi reméljük, hogy ezen alkalom nem sokáig fog késni.“ — Románia sehogy sem tud a bőrében megférni. Vigyázzon, hogy úgy ne járjon, mint a mesebeli béka! A török-egyiptomi viszályt illetőleg Konstantinápolyból jelentik, hogy Talahut basa aug. 22 én odaérkezett az egyiptomi alki- rály levelével, s azt megérkezése után azonnal át is adta. E válasz teljesen békés hangon van tartva, az alkirály kijelenti abban, hogy a szultán jogait szenteknek tartja, s hogy ö csak rágalmaztatott cselszövök által. E részről tehát a háború veszélye elmúlt. A Porta ez ügyben dicséretes mérsékletet tanúsított, mit neki az európai diplo- matia hathatósan tanácsolt. Tiflisböl aug. 22-röl jelentik, hogy Teheránban összeesküvés fedeztetett föl a perzsa shah élete ellen. Állítólag constatálva van, hogy az összeesküdtek összeköttetésben állottak Konstantinápoly- lyal, mi ha való, a Portának alkalmasint ismét meggyül a baja Perzsiával. Levelezések. Miskolcz. aug. 29. T. szerkesztőség! Az alső-miskolczi rém. kath. hívek által az iskolaügyben megválasztott küldöttségnek alább következő javaslatát kérem az „Eger“-be fölvétetni. „Az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk a népoktatás tárgyában 8 ennek miként leendő alkalmazása fölötti értekezletre f. é. aug. 8-án az alsó-miskolczi r. k. hívek összehivatván, ez alkalommal a megjelent szépszámú r. k. hívek a főn hivatkozott t. ez. 11. §-ban jelzett r. k. képviselet,illetőleg a 116. §.szerint iskolaszék javaslatba hozatalára, egy hét tagú küldöttség bízatott meg. E küldöttség tekintetbe vévén az ügy nagy fontosságát 8 halasztást nem szenvedő elintézését és rendezését, f. hó 9-én Beller József apát és plébános elnöklete alatt összeült, s a fönérintett t. ez. fölolvasása s érett átgondolása után következőkben állapodott meg : Úgy van mggyözödve a küldöttség: hogy a társadalom, rend, béke, polgári jólét, előrehaladás alapját a vallás képezi, s mert tudja, hogy főleg a r. k. vallás a morálon alapszik, erősebb védfalnak hiszi a vallást a társadalomra nézve, mint a kőbástyákat. Azért a hitvallást már a gyenge korban meggyöaeresiteni óhajtván, a vallási közöny, mint a tásadalom mételye kiirtása végett is, elemi iskoláit, kath. jellegöknek megtartásával, felekezetieknek javalja kimondatni. Erre indították a küldöttséget következő indokok : előbbi vagyonából, melyet a vakeset bűn utján adaneki, s ezzel még egy utolsó csapást akart merészelni. De ellenfele igen szerencsés, és vájjon uem nyerhetné-e el vagyona végmaradványát is? Végre hosszú tanakodás után azt hivé, hogy megtalálta az eszközt a szerencse jeényszeritésére, azaz elhatározá, hogy Lancil urat teugeri harezra hívja föl. Megemlékezék bizonyos viharos éji harczról, St. Malo közelében, mely az ö részére dőlt el. Ez emlékezés és a hir, melyet még kalfaterkorában a hajógyárban nyert, hogy t. i. ö a vízben gyözhetlen, sok buzgalmat öntött belé a kétségbeesett kezdet kimenetele iránt. Ez ügy kihirdetésénél a klub, ezen, a fókák évkönyveiben páratlan fogadást lelkesedéssel fogadá ; de semmi sem hasonlított Lancil öröméhez. A mint a marquis ajánlatát meghallá, érzé, hogy szive megkönnyebbült, arcza, mely közönségesen nyugodt volt, a diadal kinyomatát öltötte magára; a mint a kihívást elfogadva, ellenfele kezét megszoritá, kinek ujjai nemcsak hogy nem kicsinyek, de még gyengédek sem valának, nem tarthatta az vissza a fájdalom egy kiáltását. A párbaj elhatároztatott. Most már csak a helyet kelle kiválasztani. A harcz elég szokatlan volt arra nézve, hogy ne oly közönséges hely mint a Themze választassák, melynek minden mélyedése ismeretes volt a fókák előtt. Az ez ügy miatt összegyűlt nagy tanácsban különféle ajánlatok tétettek. Egy magasra törő s kitűnő képzelő tehetséggel biró tengeri oroszlán, a Lörincz-folyót s a Niagarát ajánld. Ez indítvány melegen pártoltaték ; de a többség elijedt ily hosszú úttól. Egy másik a norvég partokról és a Malströma) Mert Miskolcz városában ezidő szerint, a diósgyőri koronái uradalom, mint kegyuron kívül, fönálló szerződése s ennek pontjai teljesítése mellett, elemi iskoláinak ellátásához sem a város, mint communitás, sem senki más segélylyel nem járul, s igy a r. k. önkormányzata ez ágába, a törvény által biztosított jognál fogva, kívüle más bárki is bele nem szólhat. b) Mert a hivatkozott törvény kivánata szerinti iskolahelyiségeink fönállanak. c) Mert az idézett törvény szerint elemi iskoláinak kath. jellegét megőrizve, az abban működő tanárok választása, fizetéseik, a tanrendszer s az iskola fölötti fölügyelet jogkörükbe tarlozand ; mig ellenben, ha elemi iskoláit közöseknek — községieknek — nyilvánítaná, ezen, most említett szép jogaitól megfosztanék a hitközség, — a fönebbi jogok gyakorlata változásnak kitett, majd egy, majd más vallásfelekezet közül nevezhető közoktatási miniszternek kezébe kerülne; úgy az előbbi, mint az utóbbi esetben iskolai szükségleteit ő tartozván viselni, ez utóbbi esetben nélküle, meghallgatása nélkül sulyosabbul, mint a maga kezelése mellett. Nem vallási türelmetlenség az, melyet a haza lakosainak 8 millió számát kiegészítő ezen hitközség küldöttsége tanúsít akkor, midőn a hitvallás és lélek szabadságát megoltalmazandó, azt véleményezi, hogy kisdedeinek kebelébe, a hit- és erkölcstan saját hitelveink szerint, önkormányzatunk mellett, más idegen vallásnak s tanítóik befolyása nélkül csepegtessék be. Nem kárhoztatjuk mi más vallásfelekezelü testvéreinknek ön- kormányzatnkhozi szívós ragaszkodásukat, a hitvallás a lélek és meggyőződés dolga; de viszont joggal követeljük, hogy önkormányzatunk — autonómiánk rendezése, önmagunk által leendő megállapításáig is, a velünk született jog mikénti élvezésében, illetéktelenek által ne háborittassunk avagy akadályoztassunk. Addig is tehát, mig az országos kath. autonómiai tanács megalakul, mely iskoláinkról gondoskodni, intézkedni fog, jónak látta e küldöttség a miskolezi r. k. hitközség által kifejeztetni azon vallásos óhajt: hogy elemi iskoláit felekezetieknek kívánja tekintetni, s ez által biztosítani kívánja a hitközség maga részére az 1868. XXXVIII. t. ez. 11. §-ban körülirt jogokat. Minthogy pedig a főn czimzett§-ban körül irt jogok gyakorlása, a hitközség kebeléből alakítandó képviseletet, illetőleg iskolai szék fölállítását követeli ; e végből jelen küldöttség megbízatásához képest következő Ugybuzgó kath. polgártársait hozza javaslatba. Elnökül : Beller József plébános, alelnökül: Répászky Alajos urakat, jegyzőül: ifj. Teper Lajos, tagokul: Martin Károly, Balogh Péter, Nagy István, Marinkás János, Bársony János, Klir József, Spuller Ferencz, Szeligh Antal, Duronelli Alajos, Haynald István, Tallián Imre dr. Horváth József, Spuller József, Mijatovich János, Rakatócz- ky Imre, id. Karácsonyi Lajos, Somogyi László, Shlick Gyula, Balázs Mihály, Kozma Alajos, Sir Nándor, Istvánffy György, Duchon röl beszélt. Ez indítvány talán elfogadtatott volna, ha egy fagyos tag ki nem jelenti, hogy a szélesség e fokánál nagy hideg uralkodik, s igy a náthát könnyen meg lehet kapni. Végre hosszú tanakodás ntáu, a melyben némely fóka földrajzi ismereteinek nagyszerű jeleit adá, a skót partokat választá a klub. Smitson úr kitűnő helyet ajánlott, s igy szavába belenyugodtak. Ez ülésben az elutazás napja is meghatároztatott, és mivel a klub két óriási pártra szakadt, öt-öt biztos követte a marquist és Lancilt. Pár nappal később a karaván fölrakván a szakácsot, Pittet, élén Smitson úrral Skócziába indult. Lewesbe érkezve, a fókák legott a part megvizsgálására mentek. Smitson úr nem csalódott, minden volt itt: zuhatag és örvény, a Niagara egyesült aMalströmmel. Két magas szikla alatt forgott a tenger, s habtól fehéren folyt tova, hogy megfordulva újra megtörjön. Az öböl partján kisded folyócska volt, mely jelentékeny magasságról esést képezve, zúgva rohant a tengerbe. Az elragadtatott fókák ebédre távoztak, melyben bőven szerettek részesülni, s az asztalnál vizi hőstetteikről beszéltek. A csemegénél a másnapra kitűzött harcz további részletei meg- határoztattak. Bizonyos jelre a két harezos, szikláról a vízbe ugrik, s egymásra rohanva, azon eszközökkel, melyeket részint a találékonyság, részint saját ügyességük kezükbe ad, igyekezendnek majd legyőzni egymást. A győző az lesz, ki először jő a partra, vagy ellenét az öböl nyílásán a nyílt tengerre hajtja. (Vége köv.) *
