Eger - hetilap, 1869
1869-07-08 / 27. szám
VII. évfolyam 27. szám. Előfizetési díj : Egész évre . félévre . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. I ft .'{o kl, — ■* * 5 kr.- 12 kr. sorhelyért 8 kr fizettetik. Politikai $ vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, kiad vetéseket eliogad ■' a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch (J. könyvkereskedés * minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-utcza 47. sz. előfizetési fölhívás AZ CZIMÜ POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAPRA. Előfizetési föltételek. Egész évre.....................................................5 ft — Félévre ....................................................2 ft 50 kr. Negyedévre ....................................................1 ft 30 kr. E gy hónapra....................................................— 45 kr. E gyes szám....................................................— 12 kr. K érjük az előfizetési pénzeket az „Eger“ kiadó-hivatalába (lyceumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi- utcza 26. sz.) mielőbb bérmentesen beküldeni. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpéldány- nyal szolgálunk. A lap pontos szétküldése iránt gondoskodni fog Az „Eger“ kiadó-hivatala. Mit kell tennünk a cselédügy javítására? I. A korszak, mely a néposztályok közti válaszfalat szétrombolta, szabadabb mozoghatást engedett a cselédnek is; de ez féktelenül visz- sza élve a polgári renddel, a régi jó patriarchális élet kötelékei közül kibontakozva, gazdája irányában könnyelmű lett; most már alig van példa arra, hogy évek hosszú során át látnánk egész családokat megelégedve egy helyen szolgálni, mint ezelőtt, midőn gazdája iránt a cseléd oly tisztelettel viseltetett, mint gondviselője, pártfogója iránt; midőn az apa fiúnak adta át szolgálati helyét. Szóval a megváltozott viszonyok meggyöngítvén minden összetartó társadalmi kapcsot, a cseléd állása is korlátlanabb, de erkölcstelenebb is lett. Fájdalommal bár, de be kell vallanunk,hogy a cselédosztály erkölcsileg annyira romlott már, főleg pedig a városokban, hogy több polgár cselédjeik botrányos kihágásait, daczosságát tovább tűrni nem bírván, készebb a ló- és marha tartásról lemondani, csak hogy a cselédek romlottságából kiágazó önkényt kikerülje. Pedig állandó cselédség nélkül a gazdaság csak tengődik. Oly szükséges tényező a jó cseléd minden gazdaságnál, minden üzletnél, hogy anélkül kiszámithatlan veszteségek, és folytonos boszuság által merittetik ki a vállalkozó ereje. A cselédügy fontosságát tehát senki sem vonhatja kétségbe, és valóban óhajtandó, hogy törvényhozásunk, a számtalan rendezni valók között,erre is kiterjeszsze figyelmét.Ámde városi képviselő testületeink, törvényhatóságaink addig is sokat tehetnének ezen bonyodalmas viszony szabályozásában, ha t. i. a cselédügyre bizonyos rendtartá si szabályokat léptetnének életbe. Mily jótétemény lenne az polgáraink- s gazdáinkra, kitetszik ama kellemetlen állapotból s azon körülményekből, melyekbe a gazda „cselédrendtartási" szabályok hiányában sodortatik. A gazda felfogadja a cselédet; ez felveszi a foglalót, és még is igen gyakran nem áll be szolgálatába. A gazda talán azért fogadta fel, mivel látta, hogy gazdaságában oly mezei munkák következnek, melyeket maga és családja el nem végezhetnek, melyeknél tehát okvetlenül cselédjének is kell lenni, és a cseléd nem gondolva azzal, hogy már foglalót is vett fel, egy másikhoz áll szolgálatba, ki talán valamivel nagyobb bért Ígért, vagy mert ott ismerőst talált, kivel szeret együtt szolgálni; e miatt aztán a gazda a legnagyobb zavarba jön, munkáiban hátramaradást szenved, s többnyire tetemesen meg is ká- rosittatik. Mindez pedig azért történik, mert nincs világos törvényünk, mely az ily károsított gazdának elégtételt szolgáltatna, kártérítést nyújtana. Ily esetek által a mezei gazdálkodás, a földművelés tetemes veszteséget szenved, mert a szükséges cselédek hiányában sokszor kellő időben nem végezhetvén a mezei munkát, kezelése tökéletlen lesz. Aziránt sincs világos törvényünk, mi történjék oly cseléddel, ki felveszi a foglalót és be nem áll szolgálatába? hogyan lehetne az ilyet beállásra kényszeríteni ? vagy lehet-e öt a kár megtérítésére szorítani? Az sincs meghatározva, mit lehessen tenni az oly gazda ellen, ki a cselédet szolgálatából elcsalja, vagy arra csábítja, hogy be ne álljon elvállalt szolgálatába ? Továbbá, az ország minden vidékén más más szokás divatozik az iránt is, melyik a fölmondási idő, és meddig tart a szolgálati idő, mert törvényeink ezeket sem határozzák meg világosan. Innen ismét uj rendetlenségek és összeütközések erednek, mert mindenki a maga érdekei szerint akarja a szokást magyarázni; miért számtalanszor megtörténik, hogy a cseléd előbb el akar távozni szolgálatából, mint az igazság és rend hozná magával. Igen sok bajt okoz végre az is, hogy nincs törvényeink által kijelelve, a gazdának mily hatalma és fegyelmi felügyeleti joga legyen cselédjei felett. Ebből ismét igen sok és nagy baj származik, mert a szokás lassankint oda érleli a dolgot, hogy azon vélemény terjed el, mintha a gazdának semmi hatalma sem volna cselédjei felett, azok kihágásait, gorombaságait s visszaéléseit meg sem fenyitheti, hogy tehát az ily viszályokban mindig a rendes bírósághoz kell folyamodnia elégtétel végett. Ez által a gazda kezei közül minden hatalom kivétetik s tekintélyét veszti, a cselédek őt megvetik és lassankint hozzá hasonlókká tolják fel magukat. így terjed el ismét nagyobb és nagyobb mérvben az engedetlenség, a gazda parancsainak megvetése, az ö akarata s jogos követelé- seiveli daczolás; már pedig az ezekből eredő károk az egész országra kihatnak, mert a munkák rendetlenül s hanyagul végeztetnek; nem az történik, mit%a gazda vagyonának, termésének, marháinak biztosítására szükségesnek tart; ilyenek folyt án gyakran a legalkalmasabb s leghasznosabb munkaidő mulasztatik el, mi által a birtokos gazda évenkinti jövedelme tetemesen csonkittatik, mert engedetlen, hanyag cselédségének roszasága folytán annyi terményt nem képes előállítani, mennyit különben jó földének minőségénél fogva előállíthatott volna, és így káros az össszes hazára, mert innen képződik a köznyomor, így terjed el mindig nagyobb és nagyobb mérvben cselédjeink között az erkölcstelenség is, a kicsapongó élet, a dévajkodások sat. A cselédtartó gazdák tekintélyének és hatalmának csökkenése és majdnem megsemmisitése még egy nagy roszatlszül, mit bizonyára a legnagyobb rosznak nevezhetünk. És ez a vallástalanságban , a vallásos érzelmek csaknem végképeni kihalásában áll. E rósz cselédjeink között oly magas fokra emelkedett, mikép valódi vallásos érzületüeket köztük alig találhatni. Annyi bizonyos,hogy ennek legfőbb oka mindenesetre az, hogy a népnek legalsó osztálya igen hiányos-, vagy épen semmi nevelést sem kap; lelkének kiművelésére, az észnek fölvi-
