Eger - hetilap, 1869
1869-07-08 / 27. szám
lágositására felette csekély gond fordittatik. De bizonyos az is, hogy e mellett egyik fontos ok abban is rejlik, nincs a gazdáknak jog s hatalom adva arra, bogy cselédjeik viselete s erkölcsei felett szigorúan felügyelhessenek, nincs parancsolva, hogy kicsapongásaikat meg- akadályozzáik. A cselédrendtartásnál tehát ez tekintetbe veendő. Miután a cselédügy általános meggyőződés szerint a legfontosabb ügyek közé tartozik hazánk életében és különösen a mezőgazdaság kifejlődésében, ez okból kiváló fontosságot tulajdonítanánk egy oly cselédrendtartás megalkotásának, mely a gazda és cseléd egymás iránti jogát s kötelességeit világosan s pontosan meghatározván , közöttük oly jó rendet s biztos viszonyt alkotna, mely a gazda érdekeinek épen úgy megfelelne, mind a cselédség jogait és jólétét kellően biztosítaná, a visszaéléseket önkénykedést, és kihágásokat mindenkét részről elhárítaná. Hogy a cselédosztály javítására még mily intézkedések által lehetne hatni, arról a jövő számban szólok. (Vége köv.) Lörinczfy János. A népiskolák tanfelügyelőjének első körlevele. Megyénk népiskoláinak tanfelügyelője Vavrik Béla úr, a múlt napokban kezdé meg nyilvánosan működését. Működésének első nyilvános cselekvénye előttünk fekszik, mely nem más, mint azon körlevél,melynek kíséretében megküldé a községeknek a vallás- és közoktatási miniszter úr által a községek számára kiadott utasitást, továbbá a népiskolák állapotának kimutatására szolgáló statisztikai táblázatokat, az ezekhez szükséges utasításokkal. Mi is üdvözöljük a tanfelügyelő urat rögös pályája kezdetén! Körlevelét programm gyanánt tekintjük, mert némileg kijelöli az utat, melyen haladni fog uj hivatala határain belől. Meleg szavakban rajzolja röviden a nevelés fontosságát, s midőn a községek elöljáróit az iskolai törvények végrehajtására fölhívja, figyelmezteti egyszersmind a szülőket a nevelés legszentebb kötelességére. Miután a t. tanfelügyelő úr a kormány által épen az iskolai törvények végrehajtása feletti felügyelettel van megbízva; tehát csak kötelességét teljesitendi, midőn őrködni fog, hogy azok valamint a községi elöljárók, úgy más egyéb közegek által is lelkiismeretesen végrehajtassan ak. Ezt tenni joga, kötelessége, s hisszük hatalmáhan is lesznek az eszközök a törvényeknek erőt, tekintélyt szerezni. Azonban a mai rendezetlen hitfelekezeti viszonyok közt sokkal nehezebb feladatnak tart— 210 Sóhaj Az ón kedves kis madárkám, Ki tudja, hogy merre szállott ? — Sóhajtásom, menj ufána, Úgy lehet, hogy föltalálod. Nyisd föl ajkad lágyan, szépen, Édesebben rózsaméznél, Mondjad, szép arany madárkára, Csak még egyszer visszatérnél! ügy szerettem, mégis elment, Itt hagyá a puszta fészket, Benne most a búnak férge Rágicsálgat és beszélget. Az én kedves kis madárkám, Ki tudja, hogy visszajö-e ? Ah talán a zajló tenger Lett szegénynek szemfödője . . . Fütől-fától egyre kérdem, Egyre nézem, egyre várom — Hozza-e már kis madárkám — Régi kedvem, sóhajtásom. © Pfeffer szenvedései. Egy fiatal orvos naplójából. Pfeffer a tanulási éveket megfeszített munkásságban tölté el; ö a legnagyobb szeretettel adta magát az orvosi tudományra, s épen juk, ha a törvényeknek kellő időben- és módon fog tudni érvényt szerezni; ha a múltból ránk maradt rendezetlen iskolai jelen állapotot, kellő tapintat- és mérséklettel fogja tudnia törvény követelményeihez fokonkint alakitani addig is, mig viszonyaink kedvezően megoldatnak ; ha a kényszer politikához akkor és ott fog nyúlni, a mikor és a hol a törvények követelményeit kielégíthetni semmi kilátása sem leend. A községekhez küldött statisztikai táblázatok czélja az, mint a körlevél mondja, hogy minden egyes község népiskolai viszonyait híven és részletesen feltüntetve, az államkormány tudomást szerezhessen magának minden egyes iskola állapotáról, s hogy a hol a czélnak bármi tekintetben meg nem felelne, ott azonnal a lehetőségig ovoslat szereztessék. — Nem ismerjük teljesen a kormány intentióit; nem a tanfelügyelőknek adott privát utasításokat, de nem akarjuk hinni, hogy e lehetőségig szerzendö orvoslat egyelőre abban állna, miszerint minden népiskola, mely a törvények követelményeinek még most teljesen meg nem felel, azonnal közössé, államivá orvosoltatnék. Az iskolák rendezése, és pedig egy uj törvény szellemébeni rendezése, időt igényel még akkor is, ha a rendezést a kormány veszi kezébe. A hitfelekezetek csak most fogják kezdeni iskoláik oly módoni berendezését, hogy a törvény követelményeit kielégítsék ; mig tehát a hitfelekezetek saját belviszonyai- kat nem rendezték, addig nem lehet a tanfelügyelő úr szándoka a törvényt egész merev szigorral alkalmazni; legfölebb az, hogy e ren- dezkedés már a fenálló iskolai törvények szellemében történjék. Őszintén megváltjuk, hogy az uj iskolai törvények nem minden tekintetben elégítenek ki s azok tendentíája iránt bizalmatlanok vagyunk. E bizalmatlanságunkat pedig csak az oszlathatja el némileg, ha a tanfelügyelő úr, a törvényeket ismert tapintatával fogja alkalmazni ; ha a ra. kormány és hitfelekezetek közt mérséklő, közvetítő közeg leend. Első föllépése után Ítélve ezt várhatjuk is. A körlevélnek legkényesebb pontja az, mely a községeket arra szólítja föl, hogy ha valamely községben a népiskola a község vagyona vagy jövedelméből tartatnék fönn, a népiskolai törvény 25. §-a értelmében, a község érett megfontolása után nyilatkozzék aziránt: vájjon föntartja-e továbbra is a hitfelekezeti iskolát mint olyat, vagy pedig a községi vagyont és jövedelmet ezentúl kizárólag csak községi iskola fentartására akarja fordítani ? Itt már a törvény praktikumáról van szó, annak alkalmazásáról, nem pedig a tanfelügyelő úr magán nézetéről vagy óhajáról. VélemóC Z A. {►most tévé le kitünöleg az államvizsgát. így tehát szerencsésnek s megelégedettnek kellett volna lennie. De egy fiatal orvos a legszerencsétlenebb teremtmények egyike. Miért ? Az emberek csak megpróbált orvosoktól akarnak gyógyittatni, vagy nem is gyógyittatni, s ritkán gondolják meg, hogy a megpróbáltatásra alkalom szükséges. Sok fiatal orvos a betegágynál sokkal figyelmesebb, meggondoltabb s gondosabb, mint egy öreg, ki a renyhe öreg szokást a tapasztaltság jártasságának s a gyors Ítéletet éles belátásnak akarja tartatni. S gyakran ily fiatal orvos, miután kifáradt a régi és uj orvosi folyóiratok olvasásában, — mi mellett aggódva figyel minden legcsekélyebb zörejre, nem téved-e valamely segélyt kereső ajtajához —• végre hosszú, hasztalan várakozás után ablakába dől, s szerencsétlenségére egy orvos a másik után szalad el mellette, egy kocsi a másik után robog el ablaka alatt, melyekben az élet s halál feletti tiszteletreméltó parancsolok ülnek. A szegény ember az ablaknál ezen pillanatban nem gondol társai fényes jövedelmére, nem szép állásaikra, mint előkelő urak és asszonyok háziorvosai — ő tulajdonkép csak azon szegény napszámost irigyli tőlük, kihez a negyedik emeletre kell fölmászniok, és gondolja magában: „Mily örömest mennék naponkint tízszer ezen emberhez, ha engem választott volna orvosának.“ így járt a mi Pfefferünk is. Négy hét óta volt fölesketve, már négy hét óta diszlett ajtaján a fehér porcellánczímer a nagy arany- betűkkel : „Dr. Pfeffer, gyakorló orvos, műtő és szülész,“ mellette a szépen csiszolt csengetyühuzó, — s még senki sem vett tudomást ezen meghívó szavakról, egy aggodalmas kéz sem rántá meg éjnek idején a csengetyüt. Örvosi pályája 29-ik napjának tizedik estórája múlt már el, s még semmi dolga sem volt. Boszúsan feküdt az ágyba, s megkisérló az elalva st. De ez neki fölindult kedély állapotánál fogva csak nehezen akart sikerülni. Végre félálomba szenderült; ekkor — álom vagy
