Eger - hetilap, 1869
1869-06-17 / 24. szám
186 geig veszi igénybe, s egyszersmind a város részére minden ölfa után 12 krt felajánl. Folyamodó kérelméhez képest, tekintve azou körülményt, hogy folyamodó által kért helyiség országos vásárok alkalmával is nélkülözhető, de továbbá közbiztonsági szempontból is, mint a várostól távol eső hely, tűz veszélytől félni nem lehet; tekintve végre, hogy a városnak minden ölfa után 12 krt, és igy az összes mennyiség után 84 forint fizettetik; mindezeknél fogva rnegengedtetik, hogy Császár József 700 öl tűzi fát, mely azonban jövő év marcziushó végéig e helyről elfogyasztandó lesz, a fáskert mellett elnyúló baromvásártér szélén lerakhasson; a helyiség kimutatása s a további szükséges intézkedések megtételével a k. i. tanács bízatván meg. Elnöklő polgármester előterjeszti, hogy a húsos piaczon legközelebb épített boltok közül azon négy bolt melletti szegletre, mely homlokzattal a „zöld oroszlány“ utczára néz, Fischei Fertig, egy a többiekhez hasonló, 600 forint értékű boltot óhajtana építtetni oly kikötéssel, hogy ő ezen boltot ruha neműek árulására 10 évig bér- mentesen használná, s 10 év után azt minden beszámítás nélkül a város birtokába átbocsátaná; bemutatván ez alkalommal a tervrajzot és költségvetést. Miután a bemutatott tervrajzból s költségvetésből meggyőződött e testület arról, hogy kérdéses bolt felépítése 600 frtot igényel; de még egyrészről kérdés alatti szeglethelyiség beépítése szépészeti tekintetből is kívánatos ; más részről ezen ajánlat a közönségre nézve is előnyösnek mutatkozik, ennélfogva a kért bolthelyiség felépíttetése megengedtetik oly megjegyzéssel, miként annak értéke 600 forinton alóli nem lehet; — megbizatván a közig, tanács, hogy az építkezésre felügyeljen, elkészülte esetén, azt szakértőleg Kubik Endre mérnök közbejöttével megvizsgáltassa, s a kikötött idő tartamra, szerződésileg az építtető Fischei Fertig birtokába bocsássa. Az eskü s a becsületszó korunkban. Azon hatalmas akadályok közé, melyek a népnevelési szent feladatnak leginkább útjában állanak, méltán számítható: az eskünek napjainkban csekély s talán mondhatnám semmi tekintete. Mily szent, mily dicső volt hajdan az eskü jelentősége, bizonyítja a vitéz görög s római nemzet története. Marcus Attilius Regulus készebb volt a legirtóztatóbb vakságnak s testcsonkitásnak ősz fejét alávetni, mintsem az ellenségnek letett esküjét megszegni. Lucretia, Tarqui- nius által házassági eskü erőszakos megtörése után, életének legvi- ritóbb tavaszán, önkezével vete véget. De valóban fájdalom, napjainkban ez már egészen megváltozott! Korunkban az eskü a mily könnyelműen vitetik véghez, épen oly könnyelműen szegetik is meg. Pedig ettől függ a társasélet s államunk nyugalma, boldogsága. Tekintve az eskü szent czélját s következményeit, csak a legsürgetösb s legfontosabb esetekben, midőn egyéb mód az igazság, illetőleg a valódiság kitudására mitsem használ, kellene az eskühöz nyúlni. Annak vallásos szentsége megkívánja, hogy mindig illedelmes helyen, buzgó intés soktatás után tekintélyes világi, vagy egyházi tisztviselő előtt történjék meg. Jellemtelen emberek s czégeres bű nősök sat. eskületevésre ne bocsátassanak ! Nyíltan beismerhetjük, miként nálunk s korunkban az említett óvások ritkán vétetnek tekintetbe. Mily mélyen lealacsonyittatik az eskü fontossága, midőn községhivatalainkban, néha egykét forintért, vagy egy véka búzáért, mely malomban elvész, egész házi családok, öregek, asszonyok, leánykák eskütételre kényszerittetnek ? Vagy nem rettentően lealacsonyító s minden erkölcsi érzetet elfojtó, midőn nem tanuk, hanem magok a tolvajok esküvel erősíteni nem gátoltatnak, hogy az elveszett vagyon általok lopatott el, midőn másrészről a megkárosultak viszont esküsznek: hogy általok lopatott el az elveszett jószág ? Innen ered aztán, hogy napjainkban, midőn az esküszentség méltósága ellen annyiszor meg annyiszor vétünk, a becsületszó fontosságát is kevésbbé tiszteljük. A magyar nemzet történetében kiváló szerep jutott a becsületszónak. Innét van, hogy a valódi ős magyar jellem sokat is tartott minden időben szavára. Tudós Toldy Ferenczünk szerint: vendégszeretet, szövetségeseik iránti hűség s bajnoki becsület eleven érzése egészítik ki a régi magyarnak jellemképét, melyet mind akkori viszonyaiban, mind a kor átalános szellemében gyökerezett hibái daczára egészséges neme, s a valódi emberi béltartalomnak bizonyos alapfoka tüntetett ki. Az ökröt szarvánál, az embert szavánál fogja a magyar nép! — Jaj annak, a ki szavával játszik! Fájdalom most őszintén mondhatni: korunknak ez legnagyobb s legérezhetöbb árnyoldala: „Aetas parentum pej or avis túlit nos neqniores.“ Alkotmányos alapokra épült állam népei csak akkor elégedettek, ha körükben a jólét uralg; ezt pedig nagy részben a h i t e 1 jótékonysága eszközli. A szabad intézményü Angolhon jól megérté ezt akkor, midőn polgárai hitelét nem annyira vagyoni, mint erkölcsi becsre fektette; itt az adott szó nagyobb erejűnek tekinthető, mint nálunk első helyre bekeblezett kötvény. Ugyanazért, ha ott valaki tartozási kötelezettségét alapos ok nélkül csak egy Ízben pontosan nem teljesíti, s igy a becsületszó ellen vét, annak azontúli hitele megszűnt, az mint nyilvánosan megrótt a társadalomból kirekesztettnek tekintetik. Ha már most álladéki adatokba foglalnák azok számát, kik nálunk az iparost tett munkájáért csupa önkényből pontosan nem fizetik, és viszont, azon iparosok számát, kik ismét amazok miatt fizetési határidejüknek a hitelbe vásárolt iparczikke- kért megfelelni nem képesek, csak akkor látnók, mily nagy a különbség egy teljesen kifejlett, és egy még csak kezdeményezési fokon álló alkotmányos állam közt! A valódi jog, eszély és morál határai közt maradó szabadságnak, a mely még eddig az egész világtörténelemben valamennyi nemes jellemű s fensöbb irányú nép lsghőbb vágyai s törekvéseinek egyikét képezte, s Széchenyi által Isten legszebb ajándékának neveztetett, termékenyítő, áldást hozó hatása, remélljük,nálunk is meg fogja érlelni a nép összes egyeteménél azt, mire hivatva is van: az önismeretet; ez egyedül képes őt vezényelhetni alkotmányosságunk minden rétegeiben ; ámde ennek elérhetésére legfőbb eszközül „in- t e 11 i g e n t i á n k a t“ tekintjük, igen, mert ez a nemzetek szervezetében a szellemi élet műszere, orgánuma. Az értelmi osztálynak tehát a nemzettestben ugyanazon szerepe s rendeltetése van, ami az élő állati testekben az idegrendszernek, mely által a szellem, vagy lélek, vagy életerő intézi a test működését, mely tehát a szellem és anyag közti éltető kölcsönhatást közvetíti. Ha az idegrendszer élő testekben oly tökéletlen s romlott atomokkal van fertőzve, melyekre a szellem nem bir hatást gyakorolni, vagy e hatásnak nem engedelmeskednék : akkor a test működései megzavarodnak, vagyis a test kórállapotra jut. Azon kórállapot, mely élő testekben az idegrendszer engedetlenségéből származik, bénulásnak neveztetik, mely kór ha fokozatosan terjed, ha nem orvosoltatik, végre a test felbomlását, halálát vonja maga után. Hogy nálunk a bénultsági kórállapot be ne következzék, vagy is az eskü s a becsületszó tekintélye illő becsülésben fentar- tassék, intelligentiánk föladata, honnan a nép leginkább tudatlan tömege a közös haza érdekei nagy hátrányára ámításokkal vakitta- tik s ez által a becsületszóval visszaélni szoktattatik, a köréből ki- sarjadzó ama veszedelmes elemek hatályának megszűnését gyorsítani. A nép olyan mint a jó hangszer: könnyű felhangolni, játszani is azon, de jaj azoknak, kik hamis hangokon játszanak rajta! Lörinczfy János. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház 8-án tartott ülésében olvastatott fel s hitelesít' tetett az ö felségéhez felterjesztendő felirat példánya, s a miniszter- elnöknek kézbesitetett, hogy azt ö felsége elé juttassa. A bíráló bizottságok jelentései szerint Rákóczy János, Gaál Endre, Fehér Miklós, Grueszku Lázár, Papp Zsigmond, Késmárky József képviselők igazoltattak; a VII. bíráló bizottság Széky Péter választása ellen vizsgálatot rendelt. Stoll Károly és Boros Pál kérvényt nyújtanak be; az elsőben Nagy-Bánya, a másodikban Szinyér-Váraija kérelmezi a szathmármegyében felállítandó harmadik törvényszék székhelyét. A kérvényi bizottsághoz utasittatott. Gonda Lajos által benyújtott, a reformkérdésekben s az előterjesztendő törvényjavaslatok szerkesztésénél működő külön bizottság kiküldésére vonatkozó, határozati javaslat után Tisza Kálmán interpellatiot intéz a miniszterelnökhöz, melyben kéri a miniszterelnököt, hogy minő értelmet kiván tulajdonítani a képviselöház f. hó 2-án tartott ülésében mondott, a 3 ki ülésében pedig bővített ama nyilatkozatának, t. i. hogy ha az országgyűlés nincs együtt, a törvényeket magyarázni a kormány kötelessége. A miniszterelnök holnap fog felelni. Kemény Gábor b. olvassa a központi bizottság jelentését az 1868. évi VII. t. bővítése, illetőleg módosítása és a vámkezelési költség általánosítása tárgyában beadott törvényjavaslatok iránt. Napirendre tűzetett. Urházy György előadó olvassa a központi bizottság jelentését a sorhadbeli magyar csapatok szükséges évi ujonczjutalék megállapítása iránt. Módosítással elfogadtatott. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter egy törvényjavaslatot tett a ház asztalára, a bírók és a birósági hivatalnokok áthelyezése és nyugdíjazása körüli eljárás szabályozása tárgyában. Tisza Kálmán in-
