Eger - hetilap, 1868

1868-03-19 / 12. szám

97 folytán, városunk oly zilált és szomorú anyagi helyzetbe jutott, hogy a nyugdíjazást a közpénztárból eszközölnie teljes lehetlen; hogy tehát czélt érni lehessen, az egyesek áldozatkészségét kell igény­be venni. E nézettől vezéreltetve, az ügyet megindítani óhajtja, s részéröl az 1867. jan. 1-töl még bennlevő fizetéséből 200 ftot nyugdíjalapul felajánlva, ez ügyet a képviselő-testület pártfogá­sába ajánlja. — Minek folytán Juhász János főbíró urnák nemes ajánlatáért jegyzőkönyvileg elismerés szavaztatván, az ügyet a képviselő-testület magáévá teszi, s annak idején eziránt intézked­ni is fog, — egyúttal felhivatik a polgármester, hogy a kérdéses 200 ftnak a házi pénztárbóli kifizetése s a hevesmegyei takarék- pénztárba leendő elhelyezése iránt hovaelöbb intézkedjék. Felolvastatott a belügyminisztériumnak a megye közönsé­géhez czimzett s a közp. főszbiró utján megküldött leirata, mely­ben Eger városa azon kérelme folytán, — mely által a törvény- széki személyzet fizetésének fölemelését, vagy ha e kérelemnek hely nem adatnék, az 1868. első harmadára eső törvénykezési költségeknek az állampénztárból leendő pótlását kéri — kijelen­ti, hogy a kérvény első részének, minthogy Eger városa a megye közvetlen felügyelete alatt áll, és igy a fizetések javítása iránt keletkezett városi határozat felülvizsgálata, illetőleg az e szerint indítványozott 1868. évi költségvetési tételek feletti határozat a megye közönségének hatásköréhez tartozik: a fennérintett kére­lem közvetlen tárgyalásába nem bocsátkozhatik ; a folyamodvány másik részét illetőleg meghagyja, hogy e czélból az Eger városa 1867. évi vagyoni és tartozási állapotát előtüntetö leltár, az 1867. évi számodás másodpéldánya és az 1868. évi megállapított költ­ségvetés, továbbá az 1868. évre költségvetésileg meghatározott törvénykezési költségekről szóló részletes kimutatás terjesztessék föl. A felolvasott miniszteri rendeletben kívántak teljesítésével a közig, tanács bízatott meg. Felolvastatott főt. Lengyel Miklós egri kanonok és legény­egyleti elnök kérelme, mely szerint az egylet pártfogására, illetőleg gyáraolitására, a képviselő-testületet fölkéri. Minek foly­tán kimondatott, hogy ezen testület minden szépnek és jónak ba­rátja lévén, ezen előterjesztett kérelmet pártolja, s ha majd házi­pénztára oly helyzetben lesz, hogy annak felvirágoztatásához segélyezéssel járulhat, azt egész készséggel eszközölni is fogja. Végül a k. i. tanács azon előterjesztése, mely szerinta Bo- zsik Károly-féle segélypénzből a jelen kiosztás alkalmával 1-83 I egyén részesittessék, kiknek fejenként 2 frt 35 kr jutna, elfogad- j tatott, s a kiosztás f. hó 18-án már eszközöltetett is. Országgyűlési tudósítás. Pest, márcz. 17. A képviselőháznak eddig tartott üléseiben semmi nevezete­sebb dolog nem történt. A márcz. 11-iki ülésben az elnök beje- lenté az újonnan megválasztott képviselőket, u. m. Gál Jánost Oláhfalu, Nagy Pétert Kolozsvár, Berzenczey Ljászlót Maros-Vá- sárhely, Móricz Pált a bárándi kerület, Tokody Ágostont N.-Várad részéről; továbbá Gozsdu Manónak hétszemélynökké kinevezte- tése folytáni leköszönését és Darvas Antal halálát. Ezenkívül még több más előterjesztést is tett, melyek közül megemlítjük, hogy Abaujmegye, Arad és Szatmár-Németi városok azon körülménynél fogva, hogy több képviselő még akkor is, midőn nevezetesb tár­gyak jönek szavazás alá, nincsen jelen az ülésekben, erre nézve oly intézkedéseket kérnek tétetni, hogy jövőre az elmaradások ' megszűnjenek. Ezután bejelentettek a képviselőházhoz érkezett j iratok. Végül Fábián G. Aradváros, G. Szontagh Pál a gömöri i gazd. egyesület kérvényét tette le a ház asztalára. A márcz. 14-iki ülésben az elnök bejelentő az időközben ér­kezett kérvényeket. Majd a kérvényezési bizottság terjedelmes jelentése olvastatott fel. Végül az ülés 25 képviselő kivánatára zárt üléssé alakult át. A tegnapi ülésben Deák Ferencz a pesti tornaegylétnek országos segélyérti folyamodványát nyujfá át meleg ajánló sza­vak kíséretében. Bujanovics a közlekedési miniszterhez azon in­terpellate intézte, hogy vájjon az eperjesi^ vautvonal, a gácsor- szági vasuttervben van-e végleg elfogadva, és mily intézkedés történt e vonalok csatlakozási pontja iránt? Gr. Mikó erre kinyi­latkoztató, hogy a gácsországi vasutakra két magántársulatnak adatott az építkezési engedély, mig tehát azok építési tervezete a minisztériumhoz be nem nyujtatik, addig a minisztérium e csatla­kozásról nem adhat felvilágosítást. Végül a kérvényezési bizott­ság jelentése olvastatott fel. A magyar delegatio tegnap befejezte munkálatait, remél­hető tehát, hogy a delgatusok már e héten elfoglalják helyeiket ' a képviselőházban, s aztán fontos tárgyak fognak tanácskozás alá vétetni, névszerint első sorban az évi költségvetés. Az amerikai polgárháborúból. — Elbeszélés. — „Akarja-e az ur a hódolat-eskiit letenni?“ kérdé tőlem nyers hangon az egyesültek vezére. „E tekintetben minden felszólítást kénytelenittetem vissza­utasítani,“ válaszolám, mert külföldi lévén, ki csak ideiglenesen tartózkodom az Egyesült-Államok területén, mi közöm sincs az itteni háborúhoz és —“ „De mi önt rajtakaptuk, midőn orvosi hivatását gyakorló a forradalmi csőcseléknél,“ — szakita engem félbe egy zömök egyén, ki az ezredes mellett ült, s parancsnoka látszék lenni ama hadtestnek, mely Sturgis tábornok vezénylete alatt a Mississipi- állam Boliváré és Grand Golf közötti vidékét tartá megszállva. S egyszersmind azáltal látszék szavainak nyomatékot adni, hogy ! néhány kisértetszerü nyomorult alakra mutatott, kik vértől átázott i sebkötéssel ott feküdtek szalmán a pajta egyik szögletében. E ' szerencsétlenek, kik holtaknak látszottak, ha időközben fájdalom­hangjaikat nem hallottak volna, — betegeim voltak, — a déli államok guerillái. Sokkal nagyobb mérvben valának megsebe­sülve, mintsem hogy társaikkal menekülhettek volna, miért is az északiak által elfogattak. Részemről elckép juték a fönnemlitett kellemetlen helyzet­be. Sok más fiatal orvos példájára, kik európai hazájokban nem véltek kellőleg boldogulhatni, én is Amerikába vándoroltam, a nélkül, hogy ott kedvezőbb kilátás nyílt volna számomra. Nem sokára arról győződtem meg, hogy nem mind arany, a mi a Rocky Mountains hegységei között fénylik. Mialatt bizonytalan jövőm felett majdnem vigasztalhatlanul tölteni az időt e vad vidé­ken, barátim egyikétől Dél-Amerikából levelet kaptam. 0, ki az ergentini köztársaságban mérnök volt, — arról értesített, hogy egy, Buenos-Ayrestöl nehány mérföldre fekvő városban telepedjem le, hol számos európai bevándorlóit juhtenyésztéssel és gyárakkal bir, s hogy ott az állam-kórházban, befolyása folytán, az orvosi állomást meg fogom nyerhetni. Helyzetemben ily felszólítás nem lévén megvetendő, New-Orleans felé azonnal útra kelék, hogy aztán onnét Buenos-Ayresbe hajózhassak. Utamban szerencsét­lenségemre egy csapat déliekkel találkozóm, kik sebestiltjeik kö­rüli orvosi hivatásom gyakorlására kényszeritének, s ekkor eset­legesen az is megesett, hogy velők együtt elfogattam. Mindezt a legöszintébben adtam elő az egyesültek haditör­vényszéke tagjai előtt, nem különben barátom levelét s más egyéb irományaimat is, melyek állításom mellett bizonyítottak, elömu- tattam. Mind hasztalan volt. Azok, kik bíráskodtak felettem, azt határzák, hogy hadifogoly vagyok, mert a sebesült felkelők ápo­lásánál találtak, s én ezen határozat folytán a főparancsnokhoz — Buttler tábornokhoz — küldettem. „On csak nagy nehezen szabadult meg a haláltól,“ mondá egy kapitány, ki később ama kunyhóba jött, hol az Ítélet kimon­dásáig tartózkodtam, s ki, mint látszott, legszelídebb volt a hadi- törvényszék tagjai között. „A parancsnok s az őrnagy a legszigo­rúbb eljárás mellett nyilatkoztak, de én s az ezredes mindent el­követtünk, mit javára tenni lehetett." „A legszigorúbban?“ —kérdem nem csekély meglepetéssel — „szabad-e tudnom, mit értsek e kifejezés alatt?“ Tudósítóm dohányléfélét eresztett szájából erre, s egész kö­zömbösen válaszoló: „Függni uram, függni kellett volna önnek! — igy azonban még szerencsésen járt. Most majd hihetőleg a „Mohawk“ nevii gőzösön fog a folyón lefelé szállíttatni, én pedig Hopkins kapitánynak majd tudtára adom, hogy kedvező bánás­módban részesítse.“ „Hát betegem! ezek szegények oly nyomorult állapotban vannak, hogy el nem hagyhatom őket,“ jegyzérn meg némi vona­kodással. Az öreg kapitány azonban rövideden azt válaszoló, hogy legjobb lesz, ha saját személyemről gondoskodom, mert még most is nagyon könnyedén kötél-nyakravalót kaphatok, ha mielőbb el nem pusztulok — lévén az ezredes nagyon szeszélyes természetű, ki határozatát igen könnyen változtatja, s ivás után igen zord kedélyű. *

Next

/
Thumbnails
Contents