Eger - hetilap, 1868
1868-03-19 / 12. szám
97 folytán, városunk oly zilált és szomorú anyagi helyzetbe jutott, hogy a nyugdíjazást a közpénztárból eszközölnie teljes lehetlen; hogy tehát czélt érni lehessen, az egyesek áldozatkészségét kell igénybe venni. E nézettől vezéreltetve, az ügyet megindítani óhajtja, s részéröl az 1867. jan. 1-töl még bennlevő fizetéséből 200 ftot nyugdíjalapul felajánlva, ez ügyet a képviselő-testület pártfogásába ajánlja. — Minek folytán Juhász János főbíró urnák nemes ajánlatáért jegyzőkönyvileg elismerés szavaztatván, az ügyet a képviselő-testület magáévá teszi, s annak idején eziránt intézkedni is fog, — egyúttal felhivatik a polgármester, hogy a kérdéses 200 ftnak a házi pénztárbóli kifizetése s a hevesmegyei takarék- pénztárba leendő elhelyezése iránt hovaelöbb intézkedjék. Felolvastatott a belügyminisztériumnak a megye közönségéhez czimzett s a közp. főszbiró utján megküldött leirata, melyben Eger városa azon kérelme folytán, — mely által a törvény- széki személyzet fizetésének fölemelését, vagy ha e kérelemnek hely nem adatnék, az 1868. első harmadára eső törvénykezési költségeknek az állampénztárból leendő pótlását kéri — kijelenti, hogy a kérvény első részének, minthogy Eger városa a megye közvetlen felügyelete alatt áll, és igy a fizetések javítása iránt keletkezett városi határozat felülvizsgálata, illetőleg az e szerint indítványozott 1868. évi költségvetési tételek feletti határozat a megye közönségének hatásköréhez tartozik: a fennérintett kérelem közvetlen tárgyalásába nem bocsátkozhatik ; a folyamodvány másik részét illetőleg meghagyja, hogy e czélból az Eger városa 1867. évi vagyoni és tartozási állapotát előtüntetö leltár, az 1867. évi számodás másodpéldánya és az 1868. évi megállapított költségvetés, továbbá az 1868. évre költségvetésileg meghatározott törvénykezési költségekről szóló részletes kimutatás terjesztessék föl. A felolvasott miniszteri rendeletben kívántak teljesítésével a közig, tanács bízatott meg. Felolvastatott főt. Lengyel Miklós egri kanonok és legényegyleti elnök kérelme, mely szerint az egylet pártfogására, illetőleg gyáraolitására, a képviselő-testületet fölkéri. Minek folytán kimondatott, hogy ezen testület minden szépnek és jónak barátja lévén, ezen előterjesztett kérelmet pártolja, s ha majd házipénztára oly helyzetben lesz, hogy annak felvirágoztatásához segélyezéssel járulhat, azt egész készséggel eszközölni is fogja. Végül a k. i. tanács azon előterjesztése, mely szerinta Bo- zsik Károly-féle segélypénzből a jelen kiosztás alkalmával 1-83 I egyén részesittessék, kiknek fejenként 2 frt 35 kr jutna, elfogad- j tatott, s a kiosztás f. hó 18-án már eszközöltetett is. Országgyűlési tudósítás. Pest, márcz. 17. A képviselőháznak eddig tartott üléseiben semmi nevezetesebb dolog nem történt. A márcz. 11-iki ülésben az elnök beje- lenté az újonnan megválasztott képviselőket, u. m. Gál Jánost Oláhfalu, Nagy Pétert Kolozsvár, Berzenczey Ljászlót Maros-Vá- sárhely, Móricz Pált a bárándi kerület, Tokody Ágostont N.-Várad részéről; továbbá Gozsdu Manónak hétszemélynökké kinevezte- tése folytáni leköszönését és Darvas Antal halálát. Ezenkívül még több más előterjesztést is tett, melyek közül megemlítjük, hogy Abaujmegye, Arad és Szatmár-Németi városok azon körülménynél fogva, hogy több képviselő még akkor is, midőn nevezetesb tárgyak jönek szavazás alá, nincsen jelen az ülésekben, erre nézve oly intézkedéseket kérnek tétetni, hogy jövőre az elmaradások ' megszűnjenek. Ezután bejelentettek a képviselőházhoz érkezett j iratok. Végül Fábián G. Aradváros, G. Szontagh Pál a gömöri i gazd. egyesület kérvényét tette le a ház asztalára. A márcz. 14-iki ülésben az elnök bejelentő az időközben érkezett kérvényeket. Majd a kérvényezési bizottság terjedelmes jelentése olvastatott fel. Végül az ülés 25 képviselő kivánatára zárt üléssé alakult át. A tegnapi ülésben Deák Ferencz a pesti tornaegylétnek országos segélyérti folyamodványát nyujfá át meleg ajánló szavak kíséretében. Bujanovics a közlekedési miniszterhez azon interpellate intézte, hogy vájjon az eperjesi^ vautvonal, a gácsor- szági vasuttervben van-e végleg elfogadva, és mily intézkedés történt e vonalok csatlakozási pontja iránt? Gr. Mikó erre kinyilatkoztató, hogy a gácsországi vasutakra két magántársulatnak adatott az építkezési engedély, mig tehát azok építési tervezete a minisztériumhoz be nem nyujtatik, addig a minisztérium e csatlakozásról nem adhat felvilágosítást. Végül a kérvényezési bizottság jelentése olvastatott fel. A magyar delegatio tegnap befejezte munkálatait, remélhető tehát, hogy a delgatusok már e héten elfoglalják helyeiket ' a képviselőházban, s aztán fontos tárgyak fognak tanácskozás alá vétetni, névszerint első sorban az évi költségvetés. Az amerikai polgárháborúból. — Elbeszélés. — „Akarja-e az ur a hódolat-eskiit letenni?“ kérdé tőlem nyers hangon az egyesültek vezére. „E tekintetben minden felszólítást kénytelenittetem visszautasítani,“ válaszolám, mert külföldi lévén, ki csak ideiglenesen tartózkodom az Egyesült-Államok területén, mi közöm sincs az itteni háborúhoz és —“ „De mi önt rajtakaptuk, midőn orvosi hivatását gyakorló a forradalmi csőcseléknél,“ — szakita engem félbe egy zömök egyén, ki az ezredes mellett ült, s parancsnoka látszék lenni ama hadtestnek, mely Sturgis tábornok vezénylete alatt a Mississipi- állam Boliváré és Grand Golf közötti vidékét tartá megszállva. S egyszersmind azáltal látszék szavainak nyomatékot adni, hogy ! néhány kisértetszerü nyomorult alakra mutatott, kik vértől átázott i sebkötéssel ott feküdtek szalmán a pajta egyik szögletében. E ' szerencsétlenek, kik holtaknak látszottak, ha időközben fájdalomhangjaikat nem hallottak volna, — betegeim voltak, — a déli államok guerillái. Sokkal nagyobb mérvben valának megsebesülve, mintsem hogy társaikkal menekülhettek volna, miért is az északiak által elfogattak. Részemről elckép juték a fönnemlitett kellemetlen helyzetbe. Sok más fiatal orvos példájára, kik európai hazájokban nem véltek kellőleg boldogulhatni, én is Amerikába vándoroltam, a nélkül, hogy ott kedvezőbb kilátás nyílt volna számomra. Nem sokára arról győződtem meg, hogy nem mind arany, a mi a Rocky Mountains hegységei között fénylik. Mialatt bizonytalan jövőm felett majdnem vigasztalhatlanul tölteni az időt e vad vidéken, barátim egyikétől Dél-Amerikából levelet kaptam. 0, ki az ergentini köztársaságban mérnök volt, — arról értesített, hogy egy, Buenos-Ayrestöl nehány mérföldre fekvő városban telepedjem le, hol számos európai bevándorlóit juhtenyésztéssel és gyárakkal bir, s hogy ott az állam-kórházban, befolyása folytán, az orvosi állomást meg fogom nyerhetni. Helyzetemben ily felszólítás nem lévén megvetendő, New-Orleans felé azonnal útra kelék, hogy aztán onnét Buenos-Ayresbe hajózhassak. Utamban szerencsétlenségemre egy csapat déliekkel találkozóm, kik sebestiltjeik körüli orvosi hivatásom gyakorlására kényszeritének, s ekkor esetlegesen az is megesett, hogy velők együtt elfogattam. Mindezt a legöszintébben adtam elő az egyesültek haditörvényszéke tagjai előtt, nem különben barátom levelét s más egyéb irományaimat is, melyek állításom mellett bizonyítottak, elömu- tattam. Mind hasztalan volt. Azok, kik bíráskodtak felettem, azt határzák, hogy hadifogoly vagyok, mert a sebesült felkelők ápolásánál találtak, s én ezen határozat folytán a főparancsnokhoz — Buttler tábornokhoz — küldettem. „On csak nagy nehezen szabadult meg a haláltól,“ mondá egy kapitány, ki később ama kunyhóba jött, hol az Ítélet kimondásáig tartózkodtam, s ki, mint látszott, legszelídebb volt a hadi- törvényszék tagjai között. „A parancsnok s az őrnagy a legszigorúbb eljárás mellett nyilatkoztak, de én s az ezredes mindent elkövettünk, mit javára tenni lehetett." „A legszigorúbban?“ —kérdem nem csekély meglepetéssel — „szabad-e tudnom, mit értsek e kifejezés alatt?“ Tudósítóm dohányléfélét eresztett szájából erre, s egész közömbösen válaszoló: „Függni uram, függni kellett volna önnek! — igy azonban még szerencsésen járt. Most majd hihetőleg a „Mohawk“ nevii gőzösön fog a folyón lefelé szállíttatni, én pedig Hopkins kapitánynak majd tudtára adom, hogy kedvező bánásmódban részesítse.“ „Hát betegem! ezek szegények oly nyomorult állapotban vannak, hogy el nem hagyhatom őket,“ jegyzérn meg némi vonakodással. Az öreg kapitány azonban rövideden azt válaszoló, hogy legjobb lesz, ha saját személyemről gondoskodom, mert még most is nagyon könnyedén kötél-nyakravalót kaphatok, ha mielőbb el nem pusztulok — lévén az ezredes nagyon szeszélyes természetű, ki határozatát igen könnyen változtatja, s ivás után igen zord kedélyű. *
