Eger - hetilap, 1868
1868-03-19 / 12. szám
98 Politikai hetiszemle. Napoleon herczeg németországi ntja még mindig élénken foglalkoztatja a politikai világot. A lapok naponkint más és más hű eket közölnek ez utazás czélja felől. Hogy vájjon van-e a her- czegnek politikai missiója, bizonytalan, de hogy utazása politikai czélokkal függ össze, az iránt nem igen forog fenn kétség. A herczeg múlt szombaton Drezdába utazott, s a szász királynál látogatást tett, ki azt viszonozta. Drezdából Lipcsének vette útját, honnan 16-án Weimarba és még az nap Gothába rándult. Tegnapelőtt várták vissza Párisba. Bécsben csak májusban fogna látogatást tenni, midőn Pesten és Belgrádon át Konstantinápolyi is meglátogatná. Állítják, hogy a herczeg, császári nagybátyjának oly fontos dolgokat jelentett Berlinből, hogy a császár azonnal minisztertanácsot hivott egybe. A fontos levél tartalmáról még mitsem hallani. Az uj franczia hadseregi törvény keresztülvitele folyamatban van; hogy azonban e törvény Francziaországban nem népszerű, bizonyítják azon nyugtalanságok, melyek a mozgó-nemzetőrség összeírása alkalmából Toulouse, Orleans, Tours s más városokban keletkeztek. A Tonlouseban kitört zavargások a katonaság beavatkozását vonták maguk után. Parisban e napokban sokat beszéltek egy röpiratról, mely tegnapelőtt volt megjelenendő, s melynek szerzője hir szerint maga a császár. A röpirat tartalmáról ellenkező hirek keringnek, melyek természetesen csupa találgatások. Mondják, hogy Franczia- ország belügyeire, illetőleg alkotmányára vonatkozik az. Az angol parlamentben most Irland fölött folynak a tanácskozások. Több szabadelvű képviselő hevesen támadta meg a tory- kormány szűkmarkú irlandi politikáját. Berlinből jelentik, hogy a kereskedelmi szerződés Ausztriával végre megköttetett 10 évre. A ratificatio 8 hét alatt fog meg- j történni. A szerződés f. évi julius 1-én lép hatályba. Egyidejűleg Mecklenburg is a vámegyesületbe lép. A Porta, hosszas habozás után, úgy látszik, komolyan a haladás terére lépett. Ezt gyanittatják a legutóbbi miniszterkinevezések, melyeknél azon elvből indultak ki, hogy a reform ügyét képviselő nagyvezér, Aali basa és a külügyminiszter Fuad basa pártját megerősítsék. Az uj kinevezések közt legfontosabb az örmény Agathon effendinek közmunkaügyi miniszterré lett kineveztetése, mi által a keresztény és mnzulman népesség egyenjogúságának elve első Ízben nyert határozott kifejezést. A nemzetgazdasági haladás örvendetes jeleiil fölemlítjük, hogy a szultán f. hó 8-án aláírta azon fermant, mely az európai Törökországbani vasutak épitése jogát egy belga társulatra ruházza. Ä Kandiában történtekről semmi hitelest sem tudunk. Közelebb oly tudósítást is olvastunk, hogy a Porta le akar mondani e szigetről, mivel meggyőződött, hogy nem tud vele boldogulni. Ezen különben sem valószinti hírrel ellenkezik azon konstantinápolyi távirat, mely szerint a nagyvezér kijelentette volna, hogy a fölkelés elnyomottnak tekinthető, s hogy az ellenállók száma mindössze nehány száz, e hegységekben bujkáló guerillára szorítkozik. Alkalmasint középen van az igazság. Hogy Kandiában csakugyan fognak reformok behozatni, azt a török kormány egy félhivatalos lapja is megerősíti. E reformok a helyhatósági önkormányzatra s a hitfelekezetek teljes egyenjogúságára lesznek alapítva, s a kormány elhatározta, azokat a birodalom többi részeire is kiterjeszteni. A bukaresti összes lapok constatálják az ottani kormány azon kimondott szándékát, hogy Románia teljes függetlensége nemsokára ki fog kiáltatni. A „Terra“ többek közt ir: „Kormá- nyúnknak Oroszországgali szövetsége megállapított tény, s czélja orosz interventiót idézni elő azon esetre, ha Törökország Károly fejedelem függetlenségi nyilatkozványára katonai hatalommal felelne. Ha azonban Oroszországot a nyugati hatalmak magatartása ebben meggátolná, akkor az lenne föladata, hogy a benem- avatkozás elvét akkép tartsa fenn, hogy egy hatalmasság se avatkozzék bele a keresztény népeknek Törökországgali ügyeibe.“ Galatzi és bukaresti magán-tudósitások szerint, a román kormány megtette már az intézkedéseket, hogy Bukarestben és a Duna hosszában csapatokat pontositsanak össze. A készületek nagy mérvben folynak, de nagy óvatossággal. Rómában f. hó 13-án titkos consistorium tartatott, melyben rövid allocutio után, mely nem tétetett közzé, a pápa által Bonaparte, Ferrieri, Gonella, Barili, Berardi, Moreno és Monaco bibor- nokáldozárokká, Boromeo és Capaltó pedig bibornokdiaconu- sokká neveztettek ki. Az amerikai Egyesült-Államok képviselőkamrája elfogadta mindazon 12 vádpontot, melyek Johnson ellen indítványba hozatErre előjött egy osztály katonaság, s én annak őrizete alatt azonnal tovaszállitattam. Alig maradt csak annyi időm is, hogy holmimat összeszedhettem s megmentőmnek nehány szóban hálámat fejezhetém ki. 0 a kunyhó ajtajában maradt állva, s utánam nézett, midőn elvezettek. „Ha csakugyan a „Mohawk“ gőzhajóra jut, üdvözölje nevemben a kapitányt,“ kiálta utánam, „s mondja meg neki, hogy nagyon lekötelez, ha önnek a hajó hátulsó részében ad egy szobács- kát. Hopkins engem igen jól ismer.“ A gőzhajó, melyre eljutottam, csakugyan a „Mohawk“ volt, és Hopkins kapitány meglehetős szívélyességgel fogadott, midőn barátjának nevét emlitém. A kapitány izmos, magas amerikai férfi volt — igazi tengerész. Ezelőtt több évig az egyesültek hajóhadánál mint sajkakormányos szolgált, s most nem rég egy ágyúnaszád kapitányául neveztetett ki. A „Mohawk“ gőzös hatalmas hadihajó volt, erős ágyú- és meglehetős katonai fedezettel — bőven megrakva lőporral, gyutacscsal, ruhával és más egyéb katonai fölszerelvénynyel, mely Columbiából New-Orleansba szállíttatott. A folyón lefelé való hajózás, habár az északiak erős csapatokkal igyekvének azt fedezni, még sem volt eléggé biztos; mert eltekintve attól, hogy a közelfekvő erődök a déliek birtokában vadának, még guerilla.-csapatjaik is kalandoztak a part hosszában, és gyakran oly hatalmasan tüzeltek a lefelé úszó hajókra, hogy ezek sokszor, egy biztos helyen tömegesen valának kénytelenek megállapodni, a katonai fedezetet bevárandók. De mert az egyesültek hajóhadának parancsnokától függött a hajók számára szükségelt katonai fedezet megadása vagy megtagadása, s igy az értékes szállítmányok folyton veszélynek valának kitéve, vagy fedezethiány miatt haladásukban akadályozva, a hajókapitányoknak a szállítmány biztosításáért gyakran tekintélyes pénz-összegek fizettettek ki elölegesen. Hopkins kapitány nem csinált semmi titkot üzletének ezen neméből; sőt ellenkezőleg panaszlá, mennyire nem kedvez neki e tekintetben mostani utazásánál a szerencse. Mondá, hogy nehány ezer dollár képezi ugyan szállítmányát, de a new-crrleansi piaczra sem élelmiszert, sem száraz portékát nem visz; gyapotból pedig — mely köztudomásúlag a legjövedelmezőbb kereskedelmi czikk — egyetlen fontot sem szállíthat, mert abból minden készlet vagy megsemmi- sittetik, vagy belebb vitetik a déliek rabló guerilla-csapatai elől, -— kik iránt kiengesztelhetlen gyűlölettel látszék viseltetni a kapitány. Részemről nem panaszkodhattam, mert nemcsak hogy jó helyet kaptam a hajón, annak egyik szobácskájábán, hanem miután becsületszavamat adám, hogy a szökést nem kisérlendem meg, egészen szabadon mozoghattam mindenfelé. „De jegyezze meg magának, kapitány ur,“ mondám „én csak a kikötőhelyekre nézve, hol majd megállapodunk, Ígérem, hogy nem fogom a szökést megkisérleni; de ha a déliek el találják foglalni hajónkat, szabad vagyok, és mehetek a merre tetszik.“ — Mire Hopkins kapitány kedvetlenül azt válaszoló, hogy ez esetben ugyan nem bánná, ha tovaállnék is, csakhogy ebből nehezen lesz valami. Még azt is megjegyzé, hogy a hajó éjjel fog Vicksburg mellett elhaladni, nehogy abban az ellenséges ágyu- titegek kárt tegyenek, a mi pedig a guerillákat illeti, szeretné látni, meg fogják-e az állam szállítmányát támadni, mig az az ö gondjára van bízva. « S midőn széles tenyerével a hajó közepén elhelyezett óriási ágyúra rácsapott, megvallom, hogy a fennemlitett esetleges meg- menekülhetéshez kevés reményt táplálék. A mint a kapitány előre kijelenté, csakugyan éjjel haladtunk el Viksburg mellett s ez által szerencsésen kikerültük az ellenséges ágyuütegek figyelmét. Onnantul aztán jobbára oly területen haladtunk, mely az egyesültek hatalmában volt. A folyó balpartjának hosszában láttuk is a csapatok fegyvereit fényleni, s összegyülekezénk a fedélzeten, hogy a gyalogság és lovasság hosszan elnyúló sorait, az utánok vonuló ágyuk és vitorlavászonnal bevont társzekereket szemlélhessük. (Folyt, követk.)
