Eger - hetilap, 1868
1868-03-05 / 10. szám
80 \ fi f\J azon értesítést nyerte, miként a gáz előállításához szitkséglendő építkezések f. év april elején meg fognak kezdetni, kérvén ezúttal az általa biztosítékul letett 1000 ftos Metallique-kötvény után esendő, f. év márcz. 1-én lejárandó szelvényt, mint a szerződés értelmében öt illetőt, megkUldetni. Az építkezés megkezdésére vonatkozólag tett előterjesztés tudomásul vétetik, s a polgármesteri hivatal utasittatik, hogy a kérdéses szelvényt a vállalkozónak küldje meg. Felolvastatott Szekerük János, mint a gymnasiurai katonai laktanyánál létező italmérési és lak-helyiség haszonbérlőjének kérelme, mely szerint ezen haszonbérletet egy évre meghosszab- jbittatni kéri. Tekintve, hogy azon helyiségre, melyet a folyamodó jelenleg lakásul használ, magának a városnak szüksége van, a mennyiben a katonaság részéről egy kadét-iskolai helyiség sür- gettetik, mely czélnak a kérdéses lakszoba leginkább megfelel: ennélfogva kérelmének hely nem adatott; az italmérési helyiség pedig, f. év april 1-től számítandó 3 évre nyilvános árverés utján haszonbérbe adatni határoztatván, foganatosításával a k. i. tanács megbizatott, mely arra határnapul márcz 20. reggeli 9 óráját ki is tűzte. Ugyancsak Szekerák János, mint a „kacsa“ czimii épület alatti helyiség haszónbé'iTőJe, aTm;3’ésFs' Spület előtti térnek akácz tys egyéb ilynemű facsemetékkeli beültetését, úgy a kérdés alatti térnek élő sövény, vagy pedig léczrácsozattali bekerittetését engedélyeztetni kéri. Folyamodó kérelméhez képest, valamint a tér beültetése, úgy annak félöl magasságú léczrácsozattali beke- - , ritése megengedtetik ugyan, azonban az esetre, ha a városnak , ■/'ezen térre szüksége leend, az ültetvényeket, valamint a kerítést } , ' is bármikor megsemmisítheti, illetőleg leronthatja, sőt a haszonbéri évek letelte után, mindezen téren leendő készítményt, haszonbérlő— beszámítás nélkül — a város birtokába bocsátani köteles. 4^7 'U 1/ 11 c A helybeli cs. kir. Szász-Weimar ezred parancsnoksága az egri házi szegények között1 leendő kiosztás végett 60 frt 20 krt, — mint az ezred zenekara által rendezett utolsó tánczvigalom tiszta jövedelmét — küld meg. A czimzett ezred parancsnokságának eme kegyeletes tényért elismerés szavaztatik, s a megküldött 60 frt 20 kr, az épen kiosztás alatt levő 370 frtnyi Bozsik-féle segélyhez csatoltatni, s a házi szegények között kiosztatni hatá- roztatik. Tarnay, előbb Otterhalik János kérelme, mely szerint azon munkálatokért, melyeket Eger városa részére 1855-ik évtől 1860-ik év végéig bezárólag tett, ügyvédi illetéke fejében 525 ltot kér utalványoztatni — a 6-ik szakosztálynak kiadatik azzal, hogy folyamodó meghallgatása mellett, ez ügyben körülményes felvilágosító véleményt adjon. Végül: Felolvastatott a m. k. kereskedelmi minisztériumnak Hevesmegye közönségéhez czimzett, s onnan a központi főszbiró ur utján megküldött, 400. számú rendelete, mely szerint az 1867. évi 16-ik t. ez. által kötelező erejűvé emelt vám-, és kereskedelmi szövetség 13-ik czikkére hivatkozva, a folyadékok mérésénél az 1854-ik évben behozott alsó-ausztriai akót, —a száraz termények mérésénél az alsó-ausztriai mérőt, — a súlymértéknél a bécsi mázsát, mint egyedüli mértékeket rendeli használatba venni. — A megküldött miniszteri rendelvény végrehajtás végett a közig, tanácsnak kiadatott; a mennyiben azonban a száraz termények méréséhez megrendelt ürmérték, különösen annak a miniszteri leiratban elősorolt részletezésének ismeretével e képviselő testület nem bir, a czimzett minisztérium felkérendő az iránt adandó felvilágosításra, vájjon hány pint vagy itezére osztatik a kérdéses ürmérték, és hogy ugyanazonos-e azon Urmértékkel, mely múlt 1854-ik évben hozatott használatba; végre minthogy a miniszteri leiratban hivatkozott törvények — miután azok Eger városa ré4 T A it A képző-művészet honunkban s az országos magyar képző-művészeti társulat. Sajátságos, vérünkben gyökerező hibánk volt az — mondjuk egy időben s egy ideig — nekünk magyaroknak, hogy a mi sok jóban sokszor messze elhagyhattuk volna a külföldet, annyira sem igyekeztünk, hogy legalább utolérjük. Pedig a természet rólunk sem feledkezett meg, s nem volt mostohább irántunk; a nemzet erejének megvolt a maga sokoldalúsága, s azok sem hiányoztak soha, a kiket a jók javának szoktunk elnevezni. Áldozni is tudtunk, és akartunk mindig — ezt is elmondhatjuk magunkról szerénytelenség nélkül s jó lelkiismerettel. Hol keressük tehát az elmaradás okát? A jóravaló restségben ? Nem ott. Keressük abban, a miben leginkább feltalálható : a sokak, igen sokak elfogultságában. Például egyik tárgyunkat hozzuk fel. Harmincz év előtt, ha egy idegen tourista utazott volna Magyarországban, a képzőművészetnek itt úgyszólván még nyomára sem akadt volna. Igen bizony, mert voltak és pedig többségben voltak, a kik a művészetben nem azt nézték, mi a legnagyobb, hanem mi a legkisebb; nem azt, hogy mit tehet a közérdekért, közművelődésért, mit adhat emlékezetben a múltnak, jövőben a nemzetnek, hanem mit hozhat az maguknak ; nézték , hogy úgy mondjuk, e művészetben a költészet helyett a prózát, nézték, e sok szó után röviden: — hogy az nem egyéb, mint mesterség, kenyérkereset. Hogy ily fogalmaktól aztán csak nagyon keveset vagy épen semmit sem várhatott a művészet, igen természetes; s hogy ily fogalmak mellett csak igen kevesen szánhatták magukat arra, egy, a hazában semmi nagyobb dicsőséget nem ígérő pályára lépni, még természetesebb. A művészet mesterségnek igen rósz s az önfenlartás sanyarú gondjait csak a művész érezheti hatványozottan. Valóban csodálnunk lehet, hogy akadt egy-két emberünk is még akkor, a ki roppant küzdelmek árán az átérzett hivatás szent tüzének élve, a művészeti képzettség jelentékeny magaslatáig magát felküzdötte, csodálnunk kell különösen a szere- tetet s lelkesültséget, inelylyel foglalkozásuk magasztos voltán csüggtek, midőn idehaza — az igazi tehetségre mintegy gúnyos paródiául — a közérdekeltség legfölebb arczképfestések meg- 1 rendelésében nyilvánult irántuk ; mondjuk, csodálnunk kell ügyszeretetüket, hogy ecsetüket ily pártfogás mellett félre nem > lökve, a köznapi élet azon munkaeszközeit nem vették kezökbe, € Z A. |k melyek mindennapi betevő falatját a szájnak inkább megszerezni tudják !... Igen, találkoztak akkor is, — habár csak kevesen a jobbakból összesztirődve — kik müviszonyaink e ronpant szegénységén mélyen elkeseredve, vágyva s lelkesedéssel gondoltak egy időpont felé, melynek meggyőződésükben előbb-utóbb e téren a fölébredést s fölérezést meghoznia kellett. És ez időpont negyvenes éveinkkel csakugyan el is érkezett. A szunnyadásá- ból föleszmélt nemzeti közszellem s tetterő hatalmas mozgalmai közepett ekkor, midőn az öszhaza minden egyese öntudatos érzéssel akart az édes anyaföld javára a honfiúi áldozatok közös oltárához egyben és másban hozzájárulni, — elhanyagolt, figyelembe sem vett nemzeti művészetünknek is egyszerre támadtak elő a maga apostolai, s ez apostolok mellett azok, kik tiszteletük tárgyának — igaz, még most csak szegényes — templomot nyitottak. Ifjak álltak elő —köztük akár hányán szülői áldás helyett az atya nem helyeslésével, az anya keserű könyeivel s a legtöbben igen szerény tériméjü erszénynyel — kik keblükben ihlet- szerit elhatározással zarándokoltak az európai művészet kincseshajlékaihoz, a hírnevesebb városok műemlékei s akadémiáihoz, a római classical iskola megtermöjébe Olaszországba, hogy világhírű mesterek oldalán, a magasabb müképzettséget a legsúlyosabb anyagi gondok gyötrelmei közt maguknak megszerezve, itthon a magyar képzőművészetnek első de biztos alapját vessék meg. S mig e kisded hős csapat, egykor nevünknek dicsőségét szerzendő, a hazától távol nélkülözött, ezalatt a fővárosunk régi redoutetermeiben megnyílt azon időszaki tárlatokat látogathatta a nemesebb műélvezetekre fogékony közönség, melyeket a művészet pártolása s a müizlés terjesztésére alakult első honi mtiegyestile- tünk, akkor még ugyan többnyire idegen jelességek müveiből, koronként rendezett. Ilv lendületet nyert tehát képzőművészetünk, s igy tartotta az magát fenn, midőn évekkel később elérkezett azon idő, raely- lypl a külföld visszaadja fiait a hazának, s az egyenkint bevált tehetségek összefogó erővel a szülőhaza földén rakják le ezután teremtő lelkűk legszebb müveit. Visszatértek; de mi várta őket itthon! Azon roppant rázkódás, mely távollétük alatt hazánkat közéletében s közviszonyaiban érte, s azokat alapjukban forgatta fel, kedvező hatással épen nem lehetett hazatért művészeink sorsára sem. Sokan mély fájdalommal újra elhagyták a sokáig nélkülözött hazát, belátva, hogy a művészetnek szabadabb tér itt
