Eger - hetilap, 1868
1868-12-24 / 52. szám
441 oldal részéről Krajcsik Ferencz pesti ügyvéd ; Keszthelyen Ko- rizmics László a jobb s Gaál Endre a baloldal részéről léptek föl jelöltül. Rácz-Almáson gr. Zichy Nándor eddigi deákpárti követ ellenében Északi Károlyt és Horhy Antalt emlegetik a baloldaliak. Szegeden Szilágyi Virgilt léptetik föl. Esztergomban Besze János ujramegválasztatása biztosítva van. Midőn a városháztéren 6—7 ezernyi hallgatóság előtt számolt országgyűlési működéséről, a tömeg azzal válaszolt: „Éljen Besze János, a mi örökös követünk!“ Som8sich Pált kaposvári választóinagy lelkesedéssel fogadták, s fáklyászenével és lakomával tisztelték meg. Szabadkán szintén nagy ünnepélyességgel fogadták Vojnics Lukács és Czor- da Bódog jobboldali volt képviselőket. Borsodmegye csáthi kerületében a túlnyomó Deák-párt jelöltje Orosz Mihály, a balpárté pedig Gencsy Géza. Komáromban Ghyczy Kálmánt újra fölkérték a követség elfogadására. Az izraelita congressus. F. hó 14-én nyittatott meg az izraelita congressus Pesten a megyeház termében, hogy a magyarországi zsidó hiti'elekezet egyházi és iskolai ügyeit rendezze. A congressus sajátságos benyomást tesz a szemlélőre. Jobboldalon a haladópártiak foglalnak helyet. Itt vannak a magyar zsidók legkitűnőbb s legismertebb egyéniségei. Baloldalon az orthodoxok Ülnek, kiknek sorában a Talmud-tudorok korifeusai láthatók. Élő kulturhistoriai kép ez, melyben föltalálhatok a . középkori stabiliárismus és a haladás különböző fokozatai a mo- \ dern kultúráig. A congressust a közoktatási miniszter nyitotta meg, ki an- j nak föladatát beszédében következőleg jelölé ki: A gyülekezet föladata lesz, a külső szervezetet és az iskolaügyet tárgyalni, teljes kizárásával a hitelvek és vallási tanoknak. Négy pontban foglalhatók tehát össze a congressus teendői: 1) Az egyes hitközségek külső szervezete, a fölsőbb hatóságok szervezete és hatáskörének megállapítása. 2) Az iskolaügy rendezése a népoktatási törvény keretén belül. 3) Az iskolák fölötti fölügyelet. 4) A jövendőben tartandó congressus megtartásának ideje, a választási mód és az ügyrend megállapítása. — Beszéde bevégezte után a miniszter éljenzések közt távozott, s miután Holländer Leo gyalázatos halálrai biztos kilátás bőszültté tette öt, majd pedig kétségbeejté. Élet! szabadság! ez vala czélja. Az élet, szabadság utáni kedv, azon forró vágy, hogy a szégyenteljes halált kikerülhesse, óriási erőt adott neki. Egy sötét éjszakán csakugyan sikerült békóit széttörnie, börtöne ablakvasait kifesziteni s megszöknie. Ezáltal véget vetett kellemetlen pere minden formalitásának, fölebbezés és megkegyelmezésnek; kivégeztetés végett pedig ott hagyta bölcs biráinak kevésbbé vállalkozó szellemű pajtásait, kik — közbevetöleg legyen mondva — 1831-ik év január 15-én, egy hideg téli napon, egész ünnepélyességgel ki is végeztettek. 0 tehát szabad volt. De ha szerette életét, hazájában biztonságot nem talált; egy távolesö helyet kellett keresnie a világban, hol elrejtheti magát, hová az igazság hosszú keze el nem hat. Azonban lehetetlen volt a hazai földet elhagynia a nélkül, hogy övéivel De beszéljen, tőlük végbucsút ne vegyen. Hisz a falu, hol laknak, csak egy jó órányira van! A hideg, nedves és sötét novemberi éjben sietve haladt az előtte ismeretes álutakon. Már elmúlt éjfél, midőn a falu végéhez ért, hol — oldalt az úttól — gyümölcsfák közé rejtve áll a családja által lakott házacska. Senki sincs ébren, mély csend uralg köröskörül, melyet csak az északi szél erős fütyülése szakit meg néha. Vigyázva siet a kerten át azon alacsony házacska felé, melybe még nem régen is félelem nélkül léphetett be a nap bármely órájában, s hallgatózik az abiak hasadékán. Egy széles nyiláson át gyönge világosságot lát pislogni, s nejét az ágyon ülni. A hátulsó ajtón — mely roszul volt bezárva — a házba siet, s csakhamar az alacsony szobában neje előtt állott, ki egy beteg gyermek elcsititá- sával volt elfoglalva, de a váratlanul megjelent férfi láttára — kit biztos helyen hitt — az ijedtség és félelemtől alig birt pár szót kinyögni. — Az Istenért, Henrik! Te itt ? és — és----------( Eperjesről), mint korelnök, az elnöki széket rövid beszéddel elfoglalta, a congressus ideiglenes megalakulásához fogott. A congressus második (decz. 16-iki) ülésében mentek véghez a választások, következő eredménynyel: Elnök lett dr. Hirschler Lipót haladópárti, első alelnök Popper Lipót, másodal- elnök Wahrmann Mór. A választásokat megelőzőleg zajos jelenet fordult elő. Grün Izrael, a baloldaliak (orthodoxok) egyik vezérszónoka, az orthodoxok álláspontját kezdé fejlegetni, mit midőn a jobboldaliak ellenzőnek, az orthodoxok szörnyű lármát csaptak; csoportosan rohantak a korelnök asztalához, s azzal fenyegetőztek, hogy ba meg nem hallgatják őket, a miniszterhez mennek panaszra (!) Egy jó negyedóra folyt le, mig a rend és csend ismét helyreállt. Megemlítjük még azt is, hogy egy orthodox megsokallva az ülést, „clubja nevében“ a gyűlés bevégzését kérte, mivel a congressusban sok öreg emberül, kik nem szoktak hozzá, üres gyomorral várakozni. E hatalmas argumentum daczára folytatták az ülést. A decz. 18-iki ülésben 12 orthodoxpárti tag hoszas óvást adott be a congressus azon esetleges határozatai ellen, melyekkel egyik párt a másik által majorizáltatnék. A congressus házszabályai szerintök octroyáltattak, az ennek alapján keletkező határozatok nem bírnak végérvénynyel. A congressus nem törvényhozó testület, hanem két, vallási nézetekben eltérő párt gyülekezete, melynek nincs jogában vallási dolgokban határozni. — Az elnök kijelenté, hogy a congressus vallási dolgokban nem fog határozni. Az óvás egyszerűen visszaadatott a benyújtóknak. A decz. 20-iki ülésben ö Felségéhez intézett fölirat fogadtatott el. Politikai hetiszemle. Eger, decz. 23. Minden szem Kelet felé van most irányozva, hol nagy dolgok vannak készülőben. A hatalmak előterjesztéseinek nem si- 4 került a töröK görög viszályt kiegyenlíteni. Görögország a török ultimátumot elvetette, s ezzel a diplomatiai szakítás ténynyé vált. A követelések visszautasítását rögtön követi török részről a szigorú rendszabályok alkalmazása a görögök ellen, kik ba a török területet 14 nap alatt el nem hagyják, török alattvalókul fognak tekintetni. E rendszabály azonban a nőkre ki nem terjed. A Hobbart admiral vezénylete alatt álló török hajóhad tildözöb e — Csöndesen! viszonzá ez halkan — senkinek sem szabad engem hallani és látni, különben veszve vagyok. — Istenem ! — nyöszörgé az asszony — tehát te szabad vagy ? — Igen, én szabad vagyok, vagyis megszabaditám magamat, mert nincs kedvem oly gyalázatosán végezni be az életet, mint akarták, habár megérdemeltem volna. Eljöttem, hogy titeket még egyszer — talán utóljára lássalak. A szegény nő nem birt felelni. Némán tekintének egymásra, s könyek hullottak szemeikből. Majd megszakadt mindkettő szive az ily viszontlátás fájdalma alatt. A férfi törte meg a csendet. — Térj magadhoz — úgymond — nincs időnk a sirás és ordításra. A mi történt, megtörtént. Jólétemet másutt akarom keresni; mert úgy halni meg, mint megérdemleném— még ráérek. Mielőtt a sors a nagy világba vetne ki, meg nem állhatám, hogy téged és a gyermekeket ne lássam, bucsúzás nélkül nem távozhattam, még meg kellett mondanom neked, hogy bízzál bennem, s ha a Mindenható egy új hazát mutat, nem feledlek titeket. Igaz, tolvaj, gyilkos, rósz, elvetemedett ember vagyok, de Isten a bizonyságom, bogy visszanyert szabadságomat jobban fogom használni; egy hosszú élet áll előttem, más ember akarok lenni. Tehát térj magadhoz, légy nyugodt, hallgasd el, hogy itt valék —--------Isten veled! ■— A ztán megölelte két alvó gyermekét, és sírva, zokogva sietett ki a házból. A pár órányi távolságra eső határt szerencsésen elérte, hol szabadabban lélekzett. Talán soha senki sem örvendett még annyira, hogy oly sok apró német herczegség van,— mint ö e pillanatban, midőn lábait a legközelebbibe áttette, hogy csakhamar ezt is elhagyja. A börtönőr 8 a törvényszék mennyire bámulhatott másnap, midőn a fészket üresen találták, a madarat pedig, melyet biztosságban hittek, kirepülve ! Haszontalan volt minden kutatás; a *
