Eger - hetilap, 1868
1868-12-24 / 52. szám
410 ura f. év aug. 2l-én kelt azon két rendbeli rendeletéit is, melyek a kérdéses vasúti állomást a megye által kifejtett számos, s egyéb önmaga által fölhasznált döntő indokok alapján Karácsondra rendelték helyeztetni, s melyek egyikében szérűi szára következő tételek foglaltatnak : „A karácsondi állomásra nézve szükségesnek tartom itt fölemliteni: hogy bárha ez állomást folyó év május 1-én 4991. szám alatt kelt intézményemmel Ludasra helyeztetni rendeltem, most annak Karácsondra leendő áthelyezését azon oknál fogva látom czélszerünek és teljesen igazoltnak, mert úgy Heves és K.-Szolnok t. e. megyék f. év aug. 10-én 737 szám alatt kelt fölterjesztéséből, mint a bejáró bizottmánynak alapos és tüzetes javaslatából azon meggyőződést mentettem : hogy a kizárólag szem előtt tartandó, s egyedül döntő sulylyal biró közérdek, további vonalban pedig az épitendö vasút jövedelmezősége, e megállapítást tette az igazságnak és méltányosságnak megfelelőleg szükségessé.“ Ily visszás s megrendítő helyzetben kényszerülve van a megye f. év aug. hó 1-ső napján kelt föliratának másolatbani újólagos fölterjesztése mellett tisztelettel fölkérni a közmunka- és köziek, minisztériumot arra, hogy tekintve az említett föliratban foglalt, a minisztérium által elfogadott s még mindig teljes épségükben fönálló számos érveket; tekintve, hogy azok, s egyéb döntő indokok alapján f. év aug. 20-án mint fönt elösoroltatott, folyó év decz. 11-én pedig a jelzett egyoldalú folyamodvány következtében egészen ellenkezőleg rendelkezett; tekintve, hogy azon gyenge érv, miszerint az illető szárnyvonal építése által, s az eredetileg tervezett kanyarodás mellőzésével a fővonal egyenes irányban fog vezettetni, s e miatt az állomások közötti távolságok lényeges változást szenvednek, — a megye s közlekedési minisztérium által fölholraazott erőteljes érveket legkevésbbé sem gyengítheti meg, annál inkább meg nem döntheti; tekintve, hogy a kérdéses folyamodványt csak 11 érdekelt község irta alá, s hogy ezek közül is némelyek előbb a karácsondi állomás ^ellett nyilatkoztak, s hogy a többiek, mint névszerint Heves, Arok- szállás, Dósa, Jászapátbi, sat. más állomáshozi közelségüknél fogva érdektelenek; tekintve, hogy a puszta Tarosa, Fügéd, Méra, s Alatkára vonatkozó aláíratok, mint magánszemélyek cselekvényei, figyelembe nem vehetők; tekintve, hogy midőn a megye jelzett fölterjesztése alapján keletkezett, s förészletében idézett miniszteri rendelet létrejött, akkor már bevégezett tény volt az, hogy Gyöngyös szárnyvonalat kap, illetőleg, hogy a főpálya- ! vonal egyenes irányban vezettetik; tekintve, bogy az illető bejárás szabályszerű kijelölése a miuiszterium, megye sazéredkelt községek s felek befolyásával s akaratával hajtatott végre; s tekintve, hogy az annyi magán- s közérdeket sértő rendelet leg- i jobb hitünk szerint félreértésből, vagy véletlen tévedésből szár- ; mazhatott: — fölolvasott rendeletét megszüntetni, s az önmaga i által is tömören okadatolt 9620 szám alatti határozatot annyival ! is inkább végrehajtatni méltóztassék, nehogy ellenkező esetben a t közigazság kiszolgáltatása iránti bizalom alapjában megrendülni kényszerüljön. Választási mozgalmak. A választási mozgalmak országszerte megindultak, a pártok erélyesen szervezkednek, hogy a győzelmet a maguk részére biztosítsák. Mint hírlik, Budán b. Eötvös József ellen Kossuth Ferenczet készülnek fölléptetni, bizonyára a még csak jövőben szerzendö érdemek reményében. Pesten a Lipótvárosban Wahrmann Mór izraelita és Vecsey nagykereskedő jelöltségét emlegetik. Szent- királyi Mór is föl akar lépni Pesten, és pedig a „Hon“ szerint a Ferenczvárosban Gorove miniszter ellen, az „Esti Lap“ szerint ellenben a Józsefvárosban Csernátony ellen. A Ferenczvárosban a választók egy része Vidacs Jánost kérte föl a jelöltség elfogadására. A belvárosban Deák Ferencznek nincs vetélytársa. Ludvigh János Brüsselben élő hazánkfiát a baloldal Nagy- Kanizsán, Késmárkon és Marczaliban készül fölléptetni. Ez utóbbi helyen Horváth S. ev. lelkészt is kijelölték. Kanizsán pedig a Deák-párt többsége Sümeghy Ferenczet kiáltotta ki jelöltül. A szili választókerületben Kovacsics Kandid, a lengyeltótiban Gáspár Lajos, a csurgóiban Noszlopy Titus, az atádiban Ritzen- ger József jelöltettek ki, mind az ellenzék részéről. A váczi kerületben b. Orczy Béla belügyminiszteri osztályfőnök kéretett föl a jobboldal részéről jelöltül. Ellenjelöltje az eddig volt ellenzéki követ Drágffy Sándor. Vojnics Barnabást, az ó-moraviczai volt jebboldali képviselőt, hazaérkeztekor pártja nagy kitüntetéssel fogadta, s azonnal újra fölkérte a jelöltség elfogadására. Hasonló meleg fogadtatásban részesült Somogyi László a szendröi járás volt jobboldali képviselője. Privigyén Zsámbokréty eddigi jobboldali képviselő, a balKiábrándulás. Leszállottam sokszor Tenger fenekére, Ámde mindannyiszor Sok csalódás éré. — Poéta a szivet Nevezi tengernek, A hol igaz gyöngyök, Szép dolgok teremnek. — Csak hogy feljöhettem! Nem megyek le többet, Búvárnak az Isten, Látom, nem teremtett. Röpülni is vágytam, Mint a zengő madár, Sőt miként a sas, mely A felhők között jár. De itt is megjártam, Mint előttem mások: Olyan fűzfán termő Árva furulyások. középszerű ember, Érd be hát e földdel, Mig a halál eljö, — Azután beföldel. T A R C Z A. Jk A sors keze. A harminczas évek kezdetén egy fiatal ember ült nehéz vasban — a schaumburgi r—i börtönben. Saját vallomása szerint orgyilkosságot követett el egyik barátjával — mindketten egy bátor és veszélyes rablóbanda tagjai lévén — egy tolvajtársán, hogy ennek meggondolatlan fecsegéséből származható árú- lása ellen biztosítsa magát. Ezért mindketten halálra valának ítélve, az Ítélet csak a főtörvényszék megerősítését várta, mely mindennap megérkezhetett, hogy aztán pontosan végrehajtassák. A fogoly tehát — kiről szólunk — bizonyára nem épen irigyelhető helyzetben volt. — Mintegy harmincz éves, erős és egészséges testalkatú férfi lehetett; korán lépett a gonoszság útjára, s igy csakhamar megismerkedett a törvényszékkel s a börtönnel. Azonban ügyességgel párosult ravaszsága, de főleg rendkívüli ereje által, többször visszanyerte elvesztett szabadságát. Most is erre számított, s mindent megkisérlett, hogy lán- czaitól szabadíthasson. Már az első éjjel, melyet e börtönben töltött, a legnagyobb erőmcgfeszitéssel működött, hogy czel- lájából megszökhessél?. De a börtönőr ébersége és erélye meghiúsító e vállalatot. Hogy ily kísérleteket többé ne tehessen, vasinget adtak rá. E fárasztó műtétnél tűnt ki, hogy a mi foglyunk testalkata nem közönséges; vastag, rövid nyakát, fölötte széles vállait s jól domborult mellét alig lehete a vasingbe szorítani, s minden lélekzetvételnél kínzó fájdalmakat állott ki. Az első, nyögések közt átkinlódott éj után egy, hozzáértő férfiakból álló bizottság fölülvizsgálatát kérte a fogoly, a mely bizottság csakugyan meg is szabadító őt kínzó pánczélától, s ezt kevésbbé jj, , kínzó készlettel szereié föl. Ez állapotát egy újabb szökési kísérletre használta. A
