Eger - hetilap, 1868

1868-02-06 / 6. szám

44

tözsvidék csak 40%-ot, mi lakossága arányában Gyöngyöshöz képest ugyancsak kevés, melylyel ha népessége arányában búr- ( nótolt volna, nem 40, hanem 56%-át az összegnek kellendett ma- ! gának az egri fötőzs vidékének elfogyasztania. — A többi do- hánytőzsvidékekben a burnótoló népelem csaknem teljes hiánya ! s a pusztán dohányzók nagy tulnyomósága már a burnótfogyasz- tásbaui csekély részvét összegéből is kitűnik, igy Pászthó 8.6%- kal, Heves 2.4%-kal, Pétervásár tőzsvidéke pedig épen csak 2% kai szerepel. A múlt egész évi burnótfogyasztás, ha a fönebbi elárusitásnak kétszeresét veszszük is, 1392 fontot teend, s értékét tekintve, az összes kincstári eladmányt 2%-kal szapori- tandja.

Ezt, csak igy alkalmilag említve föl, megkezdem a megye dohánytermesztési viszonyai taglalatát, — s a mennyire tőlem

esik egyik avagy másik város vagy főtözsre e 100 közül, e kisebb számokkal csak azoknak egyraásközti aránya tűnik jobban föl, holott ellenkező esetben a könnyebb átnézet, kivált a nagyobb számoknál, legalább a nagy részre nézve egészen elveszne. Így például, ba én itt a fenn emlitett esetben Gyöngyösnél a 47°/o-kali kifejezés helyett 325 fontot tennék ki, és Egernél az ott fogyasztott 273 fontot, akkor a figyelmes olvasó észreveszi ugyan, hogy ez utóbbi számadat kisebb, de ez észlelet a fölfogáshoz nem szól mégsem oly meggyözöleg, mint ha 47 áll 40-nel ellentétben , s én világosan láthatom, hogy Gyöngyös 7%-kal fogyaszt többet, mint Eger. — Gyakorlatilag is fölmutatva ezt az egész számműtétet, abban áll, hogy a 696 font burnót-fogyasztást 100 egyenlő’ részre osztom, fog tehát egy részre közel 7 font burnót esni, s ilyen 7 részszel, vagyis 49 fonttal többet fogyaszt Gyöngyös Egernél, s ezt fejezem ón ki akkor, midőn tudományos szokás szerint csak röviden azt mondom, hogy 7%-kal több a gyöngyösi fogyasztás, holott az egrinek kellett volna a gyöngyösit 9%-kal vagyis 63 font burnóttal fölülmúlni.

telik, 8 tárgyam természete engedi, lehetőleg igyekezni fogok, a figyelem kifárasztását elkerülni. (Folyt, köv.)

Megyei élet.

Kettős megyénk bizottmányának f. hó 1-én Puky Miklós első alispán elnöklete alatt tartott illésében a következő érdekesb tárgyak fordultak elő;

A földművelés- ipar- és keresked. minisztérium fölhívja e kettős megyét, hogy a Gyöngyös és Jász-Berény közötti ország- ' út hosszában épiteudö távirdavonalboz szűkséglendö faoszlopok mielőbbi előállítását az érdekeltek hazafias adakozása mellett eszközölni igyekezzék. — A felolvasott miniszteri rendelet Ka- szap Bertalan főszolgabírónak — a jelzett vonal körében fekvő községek lakosai és közbirtokosainál szerzendő hazafias adakozás és ajánlatok eszközlése végett kiadatott, elváratván e tárgyban márcz. 1-ig teendő jelentése.

A vallás- és közoktatásügyi minisztérium — a szolnoki róm. kath. főelemi tanoda igazgatója s tanítói testületének folyamodványát, — melyben különben is csekély fizetésük leszállítását panaszolják — a kérdéses tanítók eddigi fizetésének csonkitatlan és pontos kiszolgáltatását elrendelve, lekiildi. — A megye közönsége megbotránkozását fejezé ki a felett, bogy Szolnok város közönsége az érdekelt tanítói kar különben is csekély fizetését leszállítani igyekezett, következőleg a miniszteri leiratban foglalt indokoktól áthatva, Benkó Albert szolgabirót e tárgyban erélyes intézkedésre, s az igazgató és tanítók eddigi fizetésének csonkitatlan kiadatására utasította.

4 T A R

„Az egri nők 1552-ben.“ *)

(Székely Bertalan képe, kiállítva az orsz. magyar képzőművészeti társulat csarnokában Pesten.)

Székely Bertalan festménye igazi nyeremény festészeti termékeink közt. Ez az a kép, mely az egri nők várvédelmét ábrázolja, melyet e lapok többször emlitettek, s mely valószínűleg az egri hölgyek áldozatkészsége folytán szintén nemzeti múzeumunké lesz. És méltó helyet foglal el ott.

Az egri nők hősiessége (1552-ben) eléggé ismeretes. Oly tárgy, mely könnyen bombasztikus szélsőségekre ragadhatja a festőt. A fölületes hatást könnyen lehetett volna elérni, ha a művész oda fest egy csoport nőt, különböző harczias foglalkozás közt, s benépesít velők egy nagy darab vásznat, fest bájos arczo- kat, gömbölyű karokat, melyekkel kardot, lándsát forgatnak. Ez igen magvatlan cselekményt mutatott volna, de könnyebben hatást kelt. És hogy e képen nem igy van, azért legelőször illeti meg a dicséret Székelyt, ki —ugyanegy eseményt tolmácsoló sok csoport helyett — egy csoportozatot festett csak.

Tüzetesen szólunk e képről, minthogy a figyelem föl van keltve iránta. A festmény alakja magasb, mint széles; körülbelül 9 lábnyi magas, s az előtérben levő alakok majd életnagysá- gúak. A várnak egyik sarka látszik,úgy hogy baloldalt — távolban — a török táborrra nyílik kilátás. A kemény ostromot az összelödözött falak, a háttérben romban álló nagy épület mutatják. Baloldalon — szintén a háttérben — egy épület ég. Az égés \ vörös színe kissé éjjelies, de egyetlen alak sem állván előtte, ma- j gára az esemény szemlélésére semmi zavaró befolyása nincs, s a j sötétes háttérrel, (mely füst és barna épületből áll,) sincs természetien ellentétben. A főalak egy nő a bástyafokon. Nem bar- j czias amazon, ki pánczélosan, sisakosán áll ott, s küzd, mint egy j csatár. A festész egész gyöngédséggel, teljes nőiességben állította j oda, ki mig jobbjában kardot emel, balja gyöngéden egy leroskadt pánczélos kezét fogja, meglehet férjeét. Talán a másik pillanatban ő is oda roskad, mert lábai alatt, a várfokon törökök másznak föl. Ez alak előállítása és működése jó fölfogással magyarázza a helyzetet: az elkeseredett lelkesültség, melyet a veszély gyűrűi környeznek; s a nőiességet is kitünteti, a harczot gyöngéd helyzettel hozva össze. A nő alakja minden meghajlás nélkül, egyenes magasságban van festve, s a plastika hajtásait és

*) Hasznos dolgot vélünk cselekedni, midőn a Fővárosi Lapokból egész terjedelmében átveszszük a jelen czikket, mely a hevesmegyei nőegylet keblében támadt sajnos viszály tárgyát képező festményt ismerteti.

S z e r k.

C Z A. §*vonalait a ruhák redözete, legkivált pedig a bő felöltöny adja meg, mely elöl nyitottan, baloldalt festői redökben ad nagyvonalú hullámzást a rajznak. A kezek mozdulata, a mint a jobb (a felöltöny ujján át) a kardot emeli, s a bal, a mint az elesett harczos jobbját tartja, igen kerekdedek. Az arczon megvan a kifejezés. Szerencsésen oda illik az arcz az eseménybe, szomorú vonásaival, élénk szemeivel és szabadon hagyott hajával. Ez alakon vau a kép fövilágossága is, és oly szabadon áll, hogy a figyelem azonnal rá fordul, mint a cselekvény hősére.

A festmény többi alakja mind mellékes alak, továbbmagya- rázói az eseménynek. A központtól balra két nő egy kővel rakott kosarat emel, (a szélső szép festői mozdulattal,) jobbra ismét nőket látunk, kik tüzet készülnek az ostromlókra dobni. Van férfialak is, s a nőket seholsem látjuk valami vérengző foglalkozásban. Az előtérben az ostromló törökök vannak létrafokokon egy-kettő pedig elterülve a bástyafokon. De azért nincs túlterhelve e kép sem alakokkal, sem fölösleges staffage-okkal. A festész csak annyit hozott össze, mennyi az esemény élénkítésére szükséges volt, s ezek kerek, mozgalmas csoportozatban vannak összeállítva.

Művészi átgondoltság s öntudatos működés van az előállításon. A művész egy nagy szétágazó gomolyagból egy jelenetet vett föl, s ezt sikerrel ragadta ki. Kerekded fölfogású az egész, milyet nem igen láttunk hazai festészeinktől. A fölfogásban van a mű hatása, s mellékes eszközökre: minő például a hatásos világítás, a festész nem is gondolt, a főalakon kiviil valamennyi alak félárnyban van, s a föalak világítása sem erőszakos hatásért, hanem a központ élénkségéért történt.

A technikai rész is szerencsésen sikerült,. Az ecsetkezelés szabatos, a színeknek ereje van. Az alakok domboruak, külön válnak; s a színek ismétlésével vagy egyhangúságával nem találkozunk. Tarkasággal sem lehet vádolni, mert a színek természetesen változnak, vegyülnek. A távlat fokozatos, s a közép-fok (hol a cselekvény van) élesb világítása metszi ketté a közvetlen előtért s a háttért, nehogy egyhangú legyen. A tűz fénye a háttérben levő alakok körvonalainál van fölhasználva, s igy itt az árnyban egészen más domborítás alá esnek, mint az előtérbeliek, melyek a közelség széles vonuló árnyaival vannak domborítva.

Részünkről Székely legeröteljesb kompositiójú müvének tartjuk e történeti festményt, mely méltó az egri hölgyek figyelmére, áldozatkészségére, s múzeumunkban érdemel helyet, nehogy magánosoknál el legyen zárva.