Eger - hetilap, 1868

1868-11-19 / 47. szám

400

IX. t. ez. 1. §-a alapján ő Felsége által megerősített szerb nemzeti cougressus határozatai folytán — a görög-keleti szerb met- ropolita egyházi, iskolai, s ezekre vonatkozó alapítványi ügyek szabályozása iránt f. évi aug. hó 10-én kiadott kir. rendelet egy példányát tudomás és előfordulandó esetekbeni miheztartás végett megküldi.

A leküldött királyi rendelet kihirdettetvén , levéltárba tétetni határoztatok.

Benkó Albert szolgabiró — megyei rendelet folytán Boros- uyai Lászlónak, mint a szolnoki protestáns egyház főgondnoká- nak jelentését, a szolnoki protestáns iskolaképes gyermekek létszámának kimutatásával, s az összes oda vonatkozó iratokkal megküldi.

A bemutatott iratok alapján a szolnoki ref. leányegyház ő Felségéhez nyújtott azon folyamodása, — mely szerint egy imaháznak és iskolahelynek való belső telek s tartozékainak oda- ajándékozása kérelmeztetik, a vallás- és közoktatási miniszternek pártolólag ajánltatik.

Lipcsey Péter főszolgabíró megyei rendelet folytán hivatalosan jelenti, hogy a megye határozatához képest, a szolnoki tiszai nagy hidat az ottani töltésen létező öt kisebb híddal együtt . hó 5-én átvette, bemutatja egyszersmind •/. alatt az átvételről szóló okmányt, s a hidak tárgyában kelt iratokat s leltárakat, s különösen az említett hidakra vonatkozó több rendbeli ez évben ett s teendő költségeket, és fi zetéseket kér utalványoztatni.

A főszolgabírói hivatalos jelentésben jelzett padló-árak, a hidak s épületeknél halaszthatlanoknak nyilvánított kiigazítások költségei, Kleinvächter állammérnök 149 ft 58 krra rugó kiadásai, a fölfigyelő 42 ft két havi bére, valamint a becsatolt árjegyzék szerinti 19 ft 47 kr tartozás mindaddig nem utalványozható, mig a közmunka- és közlekedési minisztérium a szolnoki nagy hid szerződésileg kikötött, 1868. évre járó haszonbérleti összegét, a megye rendelkezése alá át nem teszi, mire, hivatkozva a megyének e tárgyban f. év máj. 5-én kelt. s fölküldött föliratára, a közlekedési minisztérium újólag fölkéretik, s ezen végzés Lipcsey Péter főszolgabírónak tudomásul kiadatik.

Alkalomszerű indítvány folytán határoztatott: hogy azon fölebbezési ügyek, melyekben érdemleges határozat hozatala nem szükséges, elnöki utón terjesztessenek föl. Mely végzés alkalmazkodás végett Puky Miklós 1-ső alispánnak kiadatik.

Puky Miklós l-sö alispán szóbeli előterjesztésére, a tiszteletbeli tisztviselőkről szóló 1868. szept. 16-án hozott hiányos határozat következőleg igazittatik, illetőleg egészittetik ki : batá- roztatik, hogy azon tiszteletbeli aljegyzők, kik a főjegyzőnek, továbbá azon tiszteletbeli alügyészek, kik a főügyésznek — Szol- nokmegyére nézve a Szolnokon működő altigyésznek, — s végre azon tiszteletbeli esküdtek, kik az illető szolgabirónak háromszori fölhívására sem jelennek meg tisztökböl folyó kötelességeik teljesítésére: hivatalaikról lemondottaknak fognak tekintetni, és a t. tisztviselők létszámából kitöröltetni. Magától értetik, hogy az alispáni hivatalnak azon joga, hogy minden tisztviselőt behívhasson, érintetlenül marad, s a főjegyző, főügyész, illetőleg al- ügyész és szolgabirák odautasittatnak, hogy a netán kötelességeiket mulasztó tiszt, tisztviselőkről szóló jelentéseiket, további intézkedés végett, az alispáni hivatalnak mutassák be.

Halasy Gáspár 2-od alispán jelenti, hogy a szolnoki megyetörvényszék kisebb kiadásainak fedezésére, valamint a tör- j vényszék elé rendelendő tanúk napdijára utalványozott 200 ftnyi összeg már elfogyott; ennélfogva a fönebbi czélokra, úgy a börtönész által fölsorolt s •/. alatti jelentésben foglalt tárgyak beszerzésére, bizonyos összeg utalványoztatását kéri.

A szolnoki megyei törvényszék kisebb kiadásainak fedezésére, valamint a törvényszék elé rendelendő tanuk napdijára 300 ft olyformán utalványoztatik: bogy a bemutatott börtöné- j szí jelentésben fölsorolt tárgyak megszerzése is ez összegből lesz | eszközlendö.

Csernyus Kálmán szolgabiró — alispáni meghagyás folytán,

| a besenyői iskolának s börtönnek egy épületben elhelyezéséből ■ származó hátrányok mikénti megszüntetése czéljából eszközlött vizsgálat nyomán,— azon véleményét terjeszti elő: hogy az épület alsó része alakíttatnék át egészen iskolának, fölső része kántoriaknak, a börtönbejárás pedig az iskolába való bejárástól egészen különittessék el. Az átalakítás költségét körülbelül 100 ftra számítja, s a községi házipénztár által véli fedezendönek. Egyébiránt az elöljáróság által e tárgyban fölvett jegyzőkönyvet is bemutatja.

A szolgabiró véleménye az épület átalakítására nézve el- fogadtatik, s Csernyus Kálmán szbiró utasittatik, hogy annak a jelentésben előadott módon leendő átalakítását, az elöljáróság és birtokosság közbejöttével, a község házipénztárának terhére mi-4 T Á R

Egy nő boszuja.

Körülbelül húsz év előtt, mint ügyvéd letelepedtem Dél-Ca- rolina Charlestonjában, és nemsokára igen jó gyakorlatra tettem szert a körüllakó ültetvényesek között. Egyik védenczem, kinek magánügyeit is kezeltem, Palmer Arthur, igen gazdag és régi családból származott birtokos volt. Kiterjedt ültetvénye a legjobb pamutot, indigót és dohányt szolgáltatta, s már száz évnél régebben a család birtokában van ; egyszóval, a Palmerek a déli államok egykori nemességéhez tartoztak. Mivel az ültetvény Char- lestontól három mérföldnyire feküdt, azért a családnak a városban is volt háza, mely azon időben délen a legkitűnőbb helyek egyike volt. Az ültetvényen levő, és Palmer-hallnak nevezett ház, ó modorú, de pompás és tágas épület volt, a délen szokásos verandák- vagy lombos nyílt csarnokkal ellátva,és egy nagy,szép kert által bekerítve. A jelenlegi birtokos, barátom és védenczem, a fér- liág utolsó sarja volt, kinek halála után, a gazdag hagyományok egy távoli rokonra, mint törvényes örökösre szálltak át, a ki jelenleg az Egyesült-Államok hadseregében ezredes, és pedig már nem igen fiatal, de szép és nőtlen ember volt. Azt mondják, hogy nem talált oly nőt, ki várakozásainak megfelelő jószággal birt volna, mert a bátor ezredesnek magának nem volt semmije, kardján és azon kilátásain kívül, melyek a Palmer-hallra vonatkoztak, és rövid időn vagy teljeslilendők, vagy elenyészendök valának, a mennyiben a birtokosnak egyetlen leánya volt gazdagságának egyedüli örököse, a ki most nagykorú lett, és a férfivilág szemeit magára kezdé vonni.

Charlestonban szokás volt, a fiatal nőket, miután a 15 ik évet betöltötték, a társaságba bevezetni, Palmer kisasszonynak azért tizenötödik születésnapján atyja által a nap tiszteletére rendezett bálban illő fényben kellett először nyilvánosan megjelennie. Ezen fontos jelenség körülbelül hat hóval atyjávali 1 ismeretségem után történt.

C Z A.

A mint már említem, házában igen barátságosan fogadtattam, és ép úgy tanultam ismerni nejét, mint leányát. Mind a három közül őt szeretém legjobban, mert ö melegen érző és helyesen gondolkozó ember volt, a mellett igen kedves lény és oly jókedé- lyti, bogy bárki, ha elég lelkiismeretlen volt, gyengeségével visszaélhetett, és öt könnyen mindenre rávehette. Egyébiránt mint minden tehetséges déllakó, élv-barát és világfi volt. Neje ellenben igen komoly és határozott volt, szorgalmasan látogatá a templomot, sokat beszélt vallásról és erkölcsről, mindamellett, ha nézetei és tervei kívánták, könyörtelenül bánt másokkal, mit férje magának meg nem engedett volna. A mint mondják, ifjúságában kitűnő szépség volt; azonban az amerikai nők bájai gyorsan eltűnnek, és az ö bájai már évek óta hagyták el őt. Most elhervadt, de annyival finomabb bánásmódja, s ha nem is műveletlen, mindazonáltal természeténél fogva igen nagyravágyó és irigy volt.

Leányának, Lätitia kisasszonynak, a világban anyja helyét kellett elfoglalnia, nem hiányzottak ugyan személyes kecsei, de egyáltalában nem ütött szüleire.

Szine föltünöleg barna volt, s vonásai durvák, és a szere- csenekéhez majdnem hasonló. Ellenben csinos alakú, mely korára nézve igen korán fejlődött ki, szép feketeszeraei, és éjsötét fürtéi, melyek a mellett redősek és soha le nem simithatók valának. Környezete őt jobban szerette, mint anyját, mivel! életrevalóbb és jókedélyü volt, jóllehet személyiségére és rangjára szintoly kevély, és nem volt ment anyja hajlamaitól, a féltékenység és irigységtől.

Lätitia kisasszonynak társalgónöje, vagy inkább játszótárs- nője volt, a ki senkinek figyelmét sem kerülte ki, ki aházat meglátogató, mert állandóan a család termeiben és az ifjú hölgy közelében volt.

Ezt is Latitiának hívták, de hogy megkülönböztessék, Letty-