Eger - hetilap, 1868
1868-11-19 / 47. szám
401 előbb foganatosítsa. Mely végzés az iratokkal egytitt Csernyus Kálmán szolgabiróuak alkalmazkodás végett kiadatik, elváratván az eredményről hivatalos jelentése. Szentkirályi Ödön 8z"biró, megyei végzés folytán, Karácsond község kérvényére vonatkozólag a Karácsond község és b. Put- hon Ferencz közt -- az utóbbi által elfoglalt úgynevezett varjasi ut miatt fönforgó viszály tárgyában jelenti, hogy a vizsgálat alkalmával b. Puthon Ferencz azon ajánlatot tévé, hogy mérnöki vizsgálat eszközöltessék, vájjon a kérdéses útnak hányad része van birtokában? s ebbe a közbirtokosság és elöljáróság is beleegyezett. Az összes iratok Szentkirályi Ödön szbirónak azzal adatnak vissza, hogy ez ügyben törvényesen járjon el, elváratván hivatalos jelentése. Országgyűlési tudósítás. Pest, nov. 17. Képvi8elöházunk, tekintve azon számos ügyet, mely a még hátralevő rövid idő alatt eliniézcsre vár, nemcsak hogy naponkint összes ülést tart, de e mellett még az osztályok is szakadatlanul működnek; elmondhatjuk tehát róla, hogy valóságos gőzerővel dolgozik. A f. hó 10-iki ülésben, a szokott teendők elintézése után, elnök jelenté, bogy a delegatióba beválasztott több képviselő nyilatkozatot adott be. E nyilatkozatban, melyet egyik jegyző nzonnal fölolvasott, Ghyczy K., Tisza K., Várady G., Bónis J., Manojlovics E., Szontagh P., Ivánka I., Perczel M., b. Simonyi L., Somossy I., és Pap kijelentik, hogy miután az 1867. 12. t. ez. a közös minisztériumok czimezését illetőleg megsértetett, s e sérelem orvoslására tett indítványuk elvettetett: a delegatióból kilépni, meggyőződésükből folyó kötelességüknek tartják. Ez ügy tárgyalása a következő ülésre tűzetett ki. Ezután Nyáry Pál, mint a népoktatási bizottság elnöke jelenté, hogy a bizottság már befejezte munkálatait,az oktatásügyi miniszter teljes hozzájárulásával. A bizottság legsitrgösb teendőnek tartván a népnevelés reformját, sietett munkájával, hogy az még ez ülésszak alatt törvénynyé emeltethessék. A jelentés fölolvastatván, a szakértők nyilatkozataival együtt kinyomatni batároztatott, s az osztályok annak tárgyalására utasittattak. I A f. hó 11-iki ülésben napi renden volt a delegatio balolda- | li tagjainak lemondási nyilatkozata. Legelőbb Deák Ferencz ! szólt e kérdéshez; kijelenté, hogy a lemondás indokát nem te- | kinti helyesnek és alaposnak, de nem akar a ház egyik tagjára I sem kényszert gyakorolni, azért határozati javaslatot ad be, ! melynek lényege következő: Mondja ki a ház, hogy a nyilatkozat- I ban foglalt indokot sem helyesnek, sem valódinak el nem fogad- ! hatja, a házszabályok értelmében elleumondást a hozott határozat ! ellen meg nem enged: de nem akarván egy tagját sem í kényszeríteni valamire, a lemondásba beleegyez, és uj tagokat választ. Ezen javaslatot, miután még Bonis S. és Tisza K. bozzá- ' szóltak ,a ház elfogadta; s miután kimondá, hogy a budget | egyes részei az idő rövidsége miatt elölegesen ne utasittassanak az osztályokhoz, hanem azonnal összes ülésben tárgyaltassanak, — Deák F. indítványára fölvétetett a horvát ügyben érkezett 1 kir. leirat. A ház elfogadta a leirat azon pontját, mely a kiegyezkedés életbeléptetését kívánja, s fölszólítja és fölhatalmazza a minisztériumot, hogy a kiegyezkedés szentesítés végett ő Felsége elé terjesztessék. A mi pedig Fiúmét illeti, beleegyezik abba, hogy a kiegyezési bizottságba három tagot választ. A f. hó 12-ik ülésben Vuchetich István képviselő a következő interpeilatiót intézte az oktatásügyi miniszterhez: Szándékozik-e a t. cultusminiszter ur a kath. és az államgymnasiumok- h»z menesztett gymnasialis uj tantervet életbeléptetni, mielőtt biztos volna aziránt, hogy ugyanazt egesz terjedelmében a protestáns gymnasiumok is elfogadják? És ha igen, mi módon fogja azt eszközölni, hogy a kath. és állami 9 osztályú gymnasiumokat oda ne hagyják, és egy év nyerése végett a 8 osztályú protestáns gymnasiumokba átlépni kénytelenek ne legyenek ? Az interpellált miniszter az interpeilatiót válaszolás végett írásban kérte kiadatni. Ezután fölolvastatott a pénzügyi bizottság jelentése a személyes kereseti adót illető törvényjavaslat fölött, valaminta közp. bizottság jelentése a nemzetiségi törvényjavaslat fölött. Egyúttal MosouyiS. a nemzetiségi bizottság kisebbsége javaslatát nyujtá be. Mindezek kinyomatása és szétosztása elrendeltetett. Most megkezdetett az államköltségvetés tárgyalása. Némi vita után a ház megszavazta a miniszterelnökség, valamint az ő Felsége személye melletti minisztérium butgetjét is, s végre a cultusminiszterium költségvetését az egyházi czélokra vonatkozólag, a pénzügyi bizottság jelentése szerint. nek nevezték, mivel afrikai vér folyt ereiben, és egy rabszolganőnek volt leányja. Anyja nem e birtokon született, hanem egy más ültetvény nyilvános árverése' alkalmával még meg nem szült gyermekével együtt vétetett és férjétől elválasztatott, a kit Pál mer ur nem akart átvennni. Nem volt ő valódi afrikai nő, sőt va laraivel fehérebb volt egy mulattnál, s úgy látszott, mintha spanyol vér keringene ereiben, miért is Élvának,mi Elvirának megrövidítése — neveztetett. Jóllehet korán hervadt el, és kiélte magát, mégis fénylő feketeszemeiből a szerecseneknél szokatlan értelem sugározott ki; alkalmazkodása szintén hallgatag és komoly volt, gondolkozó, körültekintő és igen ügyes varrónőnek tartották. Közönségesen ezen előnyöket csatolták félig európai származásához, mely leányának szokatlan szépségét megfejté; mert Letty hófehér volt, finom vonásai, hosszú, fénylő haja, nyúlánk és szépen alkotott termete volt, úgy hogy a legifjabb gráfiának mintájául szolgálhatott volna. Minden idegen hihetetlennek tartá, hogy a leányzó afrikai vérből származott ; azonban nem lehetett rajta kétkedni, mivel tudták, hogy Latitiával egy és ugyanazon napon született, és mint játszótársa nőtt föl, mialatt anyja mindkettőjüket dajkálta, és ezen időtől fogva Palmer ur különös kedvezésében részesült, kinek teljes bizalmát bírta, és kinek minden ügyeiben jobb keze volt. Különös jelenség az, hogy a déli államok lakói, ámbár az afrikaiak ott előbb rabszolgaságban tartattak, azok iránt nem éreznek nagy idegenkedést, miként ez nyugaton történik. A fekete dajka és az afrikai játszótársnő közel állottak az ültetvényes gyermekének szivéhez, ki később is ritkán felejté el őket. Kedvező körülmények közt a rabszolgaság árnyoldala gyakran elenyészett. Mielőtt Észak és Dél elszakadására gondoltak volna, ily állapotok Caroiinában közönségesek voltak, és nevezetesen Palmer-hallban régtől fogva állott fon ily viszony. Az ur akarata ugyan törvény volt, de kegyessége és veleszületett jóakaró szokásai által igazgattatá magát. Az öreg szerecsenek urokat már akkor ismerték, midőn járni kezdett, és a fiatalok uralma alatt nökedtek föl. Mindenkiről gondoskodva volt, és egyiket sem terhelték túl munkával. A mezei rabszolgáknak megvoltak csinos kunyhóik és kertjeik, hol a gyermekek játszadoztak, és az öregek szőlők és fügefák alatt pihentek, s a házi rabszolgák élveztek mindennemű kényelmet és szórakozást, a mit egy jól rendezett ültetvényesnek háztartása nyújthatott. Mindennemű ünnepet és a család minden születésnapját megünnepelték, úgyszintén a magukét is ; fehér ünnepi ruháik voltak tarka gyűrűkkel és tűkkel, s más terhes feladatuk nem volt, mint hogy a ház asszonyának kedvét megnyerjék, a mi, úgy látszik, csak El- vának sikerült. A sok finom varrás, melyet ő Palmer asszonynak készített, majdnem hihetetlen volt. Büszkén szokta a nő mutogatni azon különféle piperedolgokat, melyeket a nő az ö számára készített, a kit ö férje ellenére egyedül vett meg, hogy megkímélje azon fáradságtól, miszerint annak urát szelídítse. Azt hitte, hogy a szegény teremtés annyival jobban találja magát, és mindenki láthatja,hogy mily nyugodtan ül e nő szobájában vagy a verandában,és reggeltől estig szorgalmasan varr. Elva leánya a ház úrnőjénél nem állott oly nagy kegyben, mint anyja, jóllehet nála nem lehetett gyöngédebb és szelidebb teremtés a fehérek és feketék között. Egész jelenségében mély buskomolyságot fejezett ki, í mintha szomorú sorsának elöérzetével birt volna. Ellenben a fiatal örökösnö, Lätitia kisasszony,egész bensöséggel függött játszó- társnőjén, és társaságát még akkor sem akarta nélkülözni, midőn később érettebb éveiben különböző állásuk élénken ttint föl. Sohasem váltak el egymástól,kivéve, ha Pettynek anyjánál, Lätitia kisasszonynak pedig tanóráin kellett jelenlenni; és midőn végre eljött az idő, hogy Lätitia a társaságba bevezettessék , és hogy öt csodálják és eljegyezzek, még mindig úgy nyilatkozott, hogy Letty öt soha el ne hagyja, hanem nála oly állást foglaljon el, minőt anyjánál Elva. (Folyt köv.) *
