Eger - hetilap, 1868
1868-11-19 / 47. szám
VI. évfolyam. 47. szám. November l'J-én 1808. Előfizetési du; Égés« évre . Félévre . . Negyedévre . Egv hónapra i . 5 ff kr. . 2 .. .V» .. . i :$it . — 41 EGE Hirdetésekért minden hasábzott sorheiy után 4, bélyegadó fejé;«,# minden hirdetéstől 30 ki fizettetik. Politikai s vegyes tartalmit hetilap, megjelenik minden esiiiiiriökön. Xiado-hivatal: a ly C6umi nyomda. Elölizctf-seket eltogitü •• a szerkesztősén (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentseh G. könyvkereskedést s minden kir. postahivatal. _ Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pestet: Zeisler M. király-uteza 60. sz. A törvényhatóságok költségvetés- s önálló pénzügyke- zelésjoga a független önigazgatásjog szempontjából (Folytatás.) Az 1848-adiki nagy vívmányok egyik legnagyobbika a népképviselet elvének s a vele járó felelős kormányszervezetnek beoltása alkotmányunk életerős fájába, minek a megyék eddigi jellegét szükségkép meg kelle változtatnia. E törvéuyczikkek folytán megszűnt a megye törvényhozói jellege, mivel a törvényhozás gyakorlásának joga szélesb alapokra fektettet- vén a törvényhozás súlypontja a megyei gyülésteremből az egyes választókerületekbe tétetett át. E változott körülménynél fogva a megye tisztán önálló szabad közigazgatási szervezetté lön, azon jogosítványt tehát, t. i. a kormány rendeletéi félretevésének jogát, mely tisztán a törvényhozói tagság kifolymánya volt, ezentúl többé nem gyakorolhatja, véleményem szerint pedig azért nem, mert a megye mint ilyen nem törvényhozási lényeges alkatelem többé, — melynek e minőségénél fogva természetében feküdnék egy felelőtlen kormány ellenében az országgyűlés törvényes részeként az ellenőrzési jogot is oly mérvben, mint maga a magyar nemzetgyűlés,gyakorolni,— hanem pusztán autonom közigazgatási szervezet, melynek a törvényhozó testület kizárólagos jogosítványával élni jelen alakulatában nem lehet. Ha az 1848-adiki törvények ezélzata az lett volna, hogy a megyék számára a tisztelettel félretevés jogát a közvetlen törvényhozói jelleg megszűnte után is föntartsa, akkor a megyei bizottmányokat úgy szervezte volna, hogy azok az egyes választó kerületeidnek, mint a törvényhozói jelleget birtokló testületeknek lettek volna kifolymányai; mivel ily alakulásban a megyei bizottmány mint 2—3 valásztókeriiiet törvényhozói jogosítványainak élő jelvénye foglalná el a gyüléstermet, s igy átszármazási jogalapon az országgyűlés együtt nem ülése esetében gyakorolhatná is a tisztelettel félretevés jogát. De az 1848-adiki törvény erejénél fogva az egyes honpolgár, midőn megyéje képviseletét közvetlen választja, korántsem mint törvényhozói joggal fölruházott egyén teszi azt, mert e jogosítványát csak választó-kerülete központján gyakorolhatja; hanem mint megyei lakos, kinek érdekében fekszik, az ősi önigazgatási jogot tényleg gyakorlatba venni, s ennek gyakoroltatása szempontjából választja ö meg megyei képviselőjét. Ha tehát az elörebocsátottaknái fogva a törvényhatóságok pusztán közigazgatási jelleggel bírnak, kérdés, melyek azon jogosítványaik, melyek őket önigazgatási függetlenséggel bíró hatósággá teszik ? Szerény véleményem szerint, a helyhatósági autonómia három uagybecsü jogosítványban központosul, s ezek: 1-ször a beligaz gatási ügyekre vonatkozó szabályrendeletek alkothatásának joga; 2-or a b élig az gat ást kezelő tisztviselői kar független megállapításának jogával egybefüggő tisztviselőválasztási jog, mely csak a főispán kijelölési jogosítványa által van névleg korlátolva, s végre 3-szor a beli- gazgatás szükségeit födözö költségek megszavazása, kivetése s beszedésének joga. E három jogosítvány egyUtlbirtoklásával áll s esik a megyei önigazgatásjog, ezek bármelyike hiányában minden lehet a megye, csak teljesen autonom nem. Ezen körülírásban nem foglaltam belé a megyéknek 48. előtt az országos adókra vonatkozó joggyakorlatát, melynélfogva a megyék az országgyülésileg megszavazott adókat fölrészletezhették s behajthatták; mivel én ezt nem a megye önigazgatásjoga, hanem az ország önkormányzati joga kifolymányának tartom. Pedig e kettőnek egymástól különböző természetét szorosan el kell hazánkban egymástól választani, s nem szabad engedni, hogy egyik a másik rovására élösködhessék, mert ez utóbbi esetben vagy rendszeres belszervezetti magyar királyság nem lesz, vagy a megye független önigazgatásjoga szűnik meg. — Pedig nekünk magyaroknak érdekünkben áll mind az országos, mind a megyei autonómiát továbbra is föntartani, s oly helyesen 1 s tisztán megállapítani mindkettőt, hogy századokra szóló élet- í képességet hordozzanak magukban. Hogy a magyar király a megyéknek önigazgatásivá átala- i kulása alkalmával nem állított föl a megyétől független pénzügyi hatóságokat, hanem elnézte hat századig, hogy az országosan megszavazott adókat is az autonom megye hajtsa be, ezt teljesen értem, hiszen az egész adórendszer oly kezdetleges szabványok között mozgott, hogy azoknak végrabajtását egész nyugodtan lehetett bárom évre választott tisztviselőkre bizni, mert hogy a kapuk szerinti kivetés s a rovássali nyugtázás 16 évi tanulmányozást nem igényelt, azt, úgy hiszem, mindenki elismerendi, — de azt, hogy most e hatszázados gyakorlatból önigazgatási jogosítványokat gyártanak némelyek, s az autonómia végveszélyét látják abban, ha a megyei adószedők nem fogják az állami adókat is beszedni, ezt már nem értem. Ez utóbbi fölfogást tartom én ugyanis helytelennek, sőt igazságtalannak; midőn t. i. némelyek a megyei önigazgatásjog ürügye alatt az állam önkormányzati jogainak egy részét követelik, nem gondolva meg, hogy ezáltal az egész államtest erejét csorbítják az egyes részek félreismert vagy képzelt előnyére. Hadd gyakorolja a pénzügyi kormány egész függetlenül, rendszeresen s akadálytalanul az ö önkormányzati jogát, és kötelességét, bírjon saját parancsától függő végrehajtási szervezettel, melyet a tudomány s gyakorlat jelen követelményei szerint rendezhessen be; mert csak igy független kötelme teljesítésében, s csak ily működési szabadság mellett vállalhatja magára az oly súlyos felelősséget; ez meggyőződésem az országos pénzügyi igazgatás tekintetében, de ruháztassék másrészt a megye is föl saját belügyeire vonatkozó pénzügyi önigazgatásjoggal, s szüntettessék meg a jelenleg már egészen indokolatlan kormánygyámság. Ha rá lesz a megyére egészen bízva pénzügye rendezése, nem kell attól félni, hogy nagy költségvetéseket fog majd készíteni, az csak most történt, midőn nem volt semmi mérték, melyhez alkalmazkodhatott volna; midőn nem ismerte a központi pénztár állását, s csak egyoldalulag a szükségletek elsorolására volt szorítva, holott ha majd egészen önállólag, minden fö- llilvizsgálattól menten fogja megállapíthatni költségvetését, igen is tekintetbe veendi azon terbeltetést, melyet az országgyűlés szavazott meg, s a pénzügyi kormány a megyére kivetett, s az adózóknak még ezenkívül megmaradt adózásképességéhez aránylag szabandja majd meg saját szükségeit. Saáry Ferencz. (Vége köv.) Megyei kisgyülés. Kettős megyénk bizottmányának ehó 2-tól 4-ig tartott havi üléseiből a már közlőiteken kívül közöljük még a kővetkezőket: Báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter, az 1868.
