Eger - hetilap, 1868
1868-02-06 / 6. szám
VI. évfolyam. 6. szám. Február 6-án 1868. Előfizetési dí j: Egész évre . . 5 ft - kr. Félévre . . . 2 ., 50 Negyedévre . . 1 ,, 30 Égy hónapra . — 44 Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadó fej ében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, uiöiizetéseket elfogad.- » »minden kir. postahivatal. — fTipatalna hirdetésekért előre Hirdetéseket elfogadnak: B é c s b e n: Haasenstein és Vogler, Hevesmegye dohánytermesztése s fogyasztása. Minden ember önismeretre törekszik, mert csak ezáltal jö önerői tudatára, mely öntudat vezérelheti egyedül a tett mezejére. Ezen „ismerd meg önmagadat“-féle elv nagy fontosságáról a múlt század közepe táján meggyőződtek már nemcsak az egyesek, hanem egész nemzetek; s e meggyőződés, — az önerők föl- ismerhetésének e szüksége —. adott létet egy egész tudomány- szaknak, az áliamönismerettannak, vagy mint általán nevezni szokták: államismének — statistika. Az avatatlan visszaborzad azon tömérdek szám láttára, melyekkel az e tárgyú könyvek telvék, s csodálkozik, hogy hogyan akadhat ember, ki e szerinte „száraz“ szakkali foglalkozásban találja gyönyörűségét; de ki nemcsak fölületesen lapoz, hanem komolyan olvas, csakhamar befogja látni, hogy enagy számtömeg nemhogy elméjét nyűgözné, hanem hogy ellenkezőleg inkább az olvasó uralg fölöttük, eszközök gyanánt tetszés szerint használva föl azokat, s hogy minél tovább hasonlitgatja ez adatokat egybe, az államélet annál újabb és újabb mozzanatai tárulnak föl előtte. S valóban, ki mélyebben nem képes az egyes számadatok jelentőségét fölfogni; ki e számokban szellemet, életet, százezrek munkássága eredményét föl nem födözi, az óesárlója marad e tanszaknak, mely ócsárlás által azonban az illető csak önmagáról ad szegénységi bizonyítványt. Minden „tudományosan művelt“ nevet igénylő mulaszthat- lan szükséglete e tanszak művelése, mely által egyedül lehetséges szeretett hazánk, annak egyes vidékei, községei, népe, kereskedelme, ipara sat. magasb, s nemcsak külsőségekre alapított, de belsőbb, szellemibb megismerése. E ezélra akarok én is közreműködni, midőn az általam hiteles kimutatásokból egybeszedett számadatok segélyével, a Hevesmegye dohánytermesztése s fogyasztása közti viszonyt a tisztelt olvasó-közöuség előtt föltárni igyekszem. Megjegyzem azonban már itt előleg, hogy tőlem nem függő okokból, daczára minden igyekezetemnek, a szolnokmegyei eredmények ismeretére nem juthattam, s igy csupán Hevesmegyére vagyok kénytelen itt szorítkozni; mielőtt azonban tárgyam érdemleges részébe beleereszkedném, bevezetéskép e növény történetéből közlök itt nehány töredéket. Midőn a spanyol barátok 1558. táján ez amerikai növényt Európával megismertették, bizony távolról sem hitték volna, bogy e csodabatású gyógyszernek tartott és szentkeresztfü vagy ki- rálynöfünek nevezett Dövény, a dohányzás nagyobb terjedésével, 80—100 év múlva európai nevezetességűvé leend, részint a pápáknak a dohányzókra kimondott egyházi tilalmai, részint az egyes uralkodók s kormányoknak használata kiirtását ezélzó kegyetlen rendszabályai következtében. Ezen időszak is őseink szabadelvű nézetei és fölvilágosult- sága mellett harczol. mi a szomszéd Törökország befolyásának tulajdonítható, boly oly nagy általánosságban és erősen meggyökerezett a dohányzás szokása, s őseink a gyakorlat terén láthatták, hogy bizony az legkevésbbé sem ártott meg azoknak, s igy nekik sem fog megártani; ilyen s ehhez hasonló gondolat-iránynak lehet csak tulajdonítani, hogy a pipázás népünknél oly általánosan elterjedett. — Ebből magyarázható meg egyszersmind az is, hogy mig Oroszországban a dohányzáson kapott egyén orra vágatott le; mig Németországban még a 18-ik század elején is orr- levágatás, sőt elevenen befalazással bűntetteitek a dohányzók: szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — J ent s eh O. könyvkereskedése befizetendő : egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. — és Oppelik A., — Pesten: Zeisler M. Nagy-mező-utcza 30. sz. addig a mi törvényhozásunk ezekhez viszonyítva nagyon szabadelvűig, csak pénzbírságot mondott ki, s midőn legszigorúbb akart is lenni, csak a dohánynyal beültetett föld elkobzását rendelte el, mi által azonban inkább az európai általános kárhozta- tásnak akart elegettenni, mivel e törvények csak Írva maradtak, s hazánkban soha végre nem hajtattak. Hogy Németországban a dohányzás bűnös volta iránti hit mily erős gyökeret vert, azt részint a fönérintett iszonyú s embertelen büntetésmódokból, részint egyes egykorú irók nézeteiből láthatjuk; igy Jaeger ttibingai theologus igen elaljasodott embereket akarván festeni hallgatói előtt, mig 1750-ben is, midőn már az európai uralkodó-házakban a müveit hang egyik kifolyásaként tekintetett a pipázás; s midőn már 10 éve múlt el, hogy Benedek pápa, a dohányzást maga is megkedvelvén, az egyházi tilalmat visszavoná, igy szónokolt: „Sie saufen, sie fressen, sie buhlen, — sie rauchen sogar Tabak,“ (Ök iszákoskodnak, falnak, bujálkodnak — sőt még dohányoznak is) s e szigorú nézet- s büntetéseknek tulajdonítom én azt, hogy a német népeknél a pipázás helyett inkább a burnótolás nyert nagyobb elterjedést, a mit t. i. az üldöztetés idöszka alatt titokban könnyebb szerrel űzhettek. Hogy e szigorú tilalmak daczáxa a dohányzás Európaszerte mégis oly nagy általánosságban elterjedett, az annak tulajdonítható, hogy épen a magasb körök kezdék el legelőbb; igy látunk egy Benedek pápát, igy Proszországban nagy Frigyes atyját, Frigyes Vilmost dohánytársaságban, mint ép e ezélra alakult gyülekezetben, igy nálunk Tökölyit s több másokat a történelemben föltűnni, kik körükben a dohányzás szokását behozták ; . . . a szigorú törvények, mivel ép azok föntartói estek volna alája, részint visszavonattak, részint mellöztettek, s e lágyult szigor nyomában fölébredt az előkelőbbek tetteinek majmolási vágya az egész közép- és pórosztályban, minek következménye a dohányzás általános elterjedése lett. így jutott elterjedésre őseink között is, s hogy is ne ? mikor — Herodot szerint — hasonló bóditó növénynyeli élés még a seytba ősök között sem volt idegen, kik bizonyos fünemet vetettek a tűz lángjai közé, a melynek bóditó füstjétől kellemes félrészegségben heverésztek körül, s igy mintegy nemzeti szokásként vezethetjük le seytha őseinkről a nemesi korszakban történeti nevezetességűvé lett dohányzási szokásunkat. A dohány állat-növényi alkrészekböl álló növény, legnagyobb súlyát hazánkban éri el, mivel az éles és sós alkrészeket talajunkból a legnagyobb mérvben szíja föl magába, s ez az oka, hogy a magyar dohány nyomja a mázsát, mig a külföldi fajok, ha itt termesztetnek is, nem. Hatására nézve a benne rejlő méreg (nicotin) miatt bóditó s idegizgató, mely hatásokat megszokott dohányzó is tapasztalja, s ép e megszokott idegizgatás az, mely leszokását oly nehézzé, használatát pedig oly kedvessé teszi. A burnót az agyra vidámitólag s az elme működését serkentőleg hat, gyuladásra igen hajlandó szemeknél pedig használata ajánlható, sőt szükséges. így alkalmilag megjegyzem, hogy a burnótolók száma megyénkben is meglehetősen fölszaporodhatott, ha ök a múlt év első felében 696 font burnótot fogyasztottak el, s főleg Gyöngyös városa tüntette ki magát e részben leginkább, mivel ez összegnek majdnem felét, t. i. 47%-át *) ő szippantá el; holott az egri fö*) A százalékokban! kifejezést csak az olvasó könnyebb áttekintése végett használom, mivel ezáltal bizonyos öszmennyiség képzeletiteg 100 egyenlő' részre elosztatván, midőn kijelölöm, hogy hány ilyen képzeleti réz*
