Eger - hetilap, 1868

1868-11-12 / 46. szám

VI, évfolyam.

46. szám.

November 1

Előfizetési dii:

Egész évre .

. 5 ft - ki

Félévre . .

. 2 ,, 50 ,,

Negyedévre .

. I „ 30 .

Egy hónapra

. — 4 4.

GEE

Hirdet'

minden hasi után 4, bély( minden hirdei

fizetteti!.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Kiadó-hivatal: a lycsuxai nyomda. Kiflii 7,1‘téseket elfogad.- a szerkesztőség (Széchemji-utcza 26. sz.) — Jentsch Q. könyvkereskedése s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő: egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler, — Pesten: Zeisler M. király-utcza 60. sz.

A törvényhatóságok költségvetés- s önálló pénzügyke- zelésjoga a független önigazgatásjog szempontjából

(Folytatás.)

A megyerendszernek nagy alapitója, sz. István király, a megyei szervezet segélyével tisztán kormányközegeket állított föl, azon czélból, hogy az újonnan fölvett királyi hatalom föntar- tása s főleg a keresztényités nagy munkájában legyen oly támpontja a királyi hatalomnak, melylyel a törzsfők ellenhatása esetében, a központi hatalomnak egész biztonsággal lehessen rendelkezni.

Ilyen pusztán hadi és közigazgatási szervezet volt a megye alapittatása után körülbelül két századig, mely időszak alatt nem hogy a törvényhozásbai egyenes befolyás joggal nem bírt, hanem még közigazgatási tekintetben is önállástalan volt, s a központi kormánytól önkényleg függő gépezetté lön. A nemesség ez időszak alatt a megyétől egészen független állásban, nemzetségi szervezet által rendben tartva, közvetlen a királynak volt alávetve.

De nem csupán a királyi hatalom hadi támpontjául szolgáló intézmény volt a megye, hanem pénzügyi kormánygépezet is, mely az Esztergomban székelő főhatalom rendelkezésétől függött egészen. S ehhez még mily nyomasztó adórendszernek volt kezelője ! A szegény várnép földje termesztményeinek felét volt köteles a várba szolgáltatni; ma ugyancsak megköszönnök, ha földadónkat sz. István király adókulcsa szerint vetnék ki, s minden hold szántóföldünket a mostani 2 frt helyett 20 írttal ’) adóztatnák meg.

Ezt csak úgy közbevetve a régi jó idők iránti kegyeletből emlitém meg, mivel igen sokan vannak, kik képzeletük szárnyain mindig az elmúlt mennyei boldogság utáni szakadatlan vágya- kodásban élnek, s ez okból a jelen által nyújtott előnyöket sem becsülni, sem használni nem tudják ; pedig ha az elmúlt boldog időket valaki számukra valóban fölidézné, bizonynyal ők volnának a legelsők, kik attól megszöknének.

Szükségesnek tartám egy kissé bővebben fejtegetni az országos pénzügynek sz. István alatti kezelési rendszerét, mivel ezen kor viszonyainak helyes és tiszta ismerete képesít csak bennünket a jelen előttünk fekvő kérdésben is a helyes középút megválasztására.

Mondottam tehát, hogy körülbelül két századon át a közigazgatást a megyékben ilyen közvetve királyi kinevezéstől függő tisztviselői kar kezeltej a várnép adójának pedig ‘/g-a a várispán fizetésére fordittatott, 2/8-a pedig minden év szept. 29 kén, vagyis sz. Mihály napján, Esztergomba, a királyi kincstárba szállíttatott.

Ez egész berendezéstől nem lehet megtagadni, hogy az akkori viszonyokhoz képest a tökéletesség legmagasb fokát érte el, s első nagy királyunkat, mint valóban jeles pénzügyért mutatja be, ki csupán rendező tehetsége segélyével képes volt rövid idő alatt rendezett magyar pénzügyet teremteni.

A megyei hatóságtól független nemességet — vagy hogy magam szabatosabban kifejezzem: nemzetségi szervezetben egyitett s nemzetségfők hatósága alatt élő szabad magyar népet, — a megyerendszernek nem is azon része bántotta, mely a királyi hatalomtól függő adórendszert hozott be, hanem azon fegy■) 10 bécsi m érő évi középtermést számítva 4 írtjával, lesz egy holdnak évi nyers jövedelme 40 frt, melynek fele 20 frt.

I veres hatalom, melyet a várispán vezérlete alatt a várjobbágy- I ság képezett, s pedig azon czélból, hogy a törzsfők hatalmának | ellensúlyozására szolgáljon, ha netalán az ezen várakból vezetett j keresztényités ellen nemzeti visszahatás keletkeznék.

Ez okból nem is valami nagy lelkesültséggel fogadtatott a megyerendszer behozatala — mely ezen időbeli fejlési állapotában helyesebben várvédrendszernek nevezhető — s mindazon lázas mozgalmak, melyek az ősi vallás mellett mutatkoztak, egyszersmind vészterhes fölhök voltak az uj intézményre nézve, a harcz kimenetelétől lévén fölfüggesztve minduntalan a keresztény vallás megállapítása kérdésével együtt a megyerendszer s ebben a királyi hatalom további fönállása is.

A fegyveres erővel elnyomott magyarság zöme körülbelül oly kegyeletes érzelmekkel tekinthetett a megyei várra, mint mi csak néhány évvel is ezelőtt a gellérthegyi erődre, mely a magyar főváros szabadságköltészete ábrándképeinek lehűtésére állíttatott föl; avagy a megyefőnökökre, kik oly bámulandó kitartással terjesztők közöttünk a german civilisatiót, s 12 évi munkásságuk után talán máig sem tudnak föltidiilni csodálkozásukból, hogy közöttünk az minden jóakaratuk mellett sem birt megállandó- súlni.

Ezen feszült viszonynak a megyerendszer békés átalakulása vetett véget, a mi csak az Árpádok korszakának vége felé jött létre, s pedig oly módon, hogy a nemesség a megyei hatóság keretébe állott szintén, de oly változtató módosítással, hogy most a főispán a többi tisztviselők tekintetében gyakorlott kinevezés- jogát, puszta kijelölésjoggá hagyván csorbittatni, a tisztviselők megválasztása az uj megyei alattvalók kezébe került.

Egyéb tekintetben a megye előbbi jogai és kötelességei megmaradtak, a királyi jövedelmek behajtása ép úgy jogköréhez tartozott továbbra is, mint a saját házi pénztára fölötti rendelkezés, csak azon nagy változás állott be a megye létszerében, miszerint, a központból önkényleg függő szervezetből önigazgatásivá vált, vagyis hazánknak kezdetben szigorun központosított alkotmánya központkülitetté (decentralisálttá) lön.

Eközben a rákosi gyűléseken (1286-tól kezdve) köznemességünk kivívta a törvényhozó hatalom körében is az őket megillető befolyást, mely időponttól kezdve a megyegyülekezetek a magyar nemzetgyűlést személy szerint alkotó elemeket foglalván magukban, mig egy részről az oligarchiával folytatott törvény- hozásjogérti pártküzdelem alkalmas támpontjai voltak, másrészről megadták magának a megyei testületnek azon törvényhozói jelleget, melynek segélyével a rákosi népgyiilésekböl a megyék országgyűlési képviseltetésére oly könnyű lön az átmenet. ')

Ily történeti előzmények s nemzeti rázkódások között alakult át a megye független önigazgatási testületté, egész bel- igazgatási szervezetünk szemefényévé.

Egész 1848-ig szakadatlanul gyakorolták az országos adók

') E két pontban úgy adom elő a megyei és törvényhozó-testület kifejtő' menetét, mintha a nemesség a megyei hatóság alá előbb lépett volna be, mint a rákosi népgyülésekbe, pedig okmányainkban, a rákosi gyűlések már Kun László alatt (1286)-ban emlittetnek föl, holott a nemességnek a megyei hatóság keretébe lépéséről csak az utolsó Arpádíi, III. András idejéből van biztos tudósításunk. — Ezt azzal indokolom, hogy a hatalomterjeszkedés természetes menete mindig a kisebből a nagyobbra való lépés, ezen természeti igazságot pedig a följegyzés esetleges késöbbsége nem döntheti meg, sőt ezzel ellentétben erősen hiszem, hogy a megyei gyülekezetek képezhették csakis azon társulási tért, melyről oly erélylyel léphetett föl a nemesség a törvényhozásbani közvetlen részvétjog kivivása mellett.