Eger - hetilap, 1868

1868-10-29 / 44. szám

377

etiam consvetudo“ (Elöb. 10. §. 1.) ugyan találkoznék-e a kivívásra alkotmányos eszköz? Nem hiszem, hogy döntő szavakkal lépne valaki a szószékre.

Nem szólok azokhoz, kik opticájukat s itélötebetségöket a fundus instructussal együtt elzálogosították, s egyik-másik istenített orákulumnak bálványimádói, mert ezek, mint a jog s köztörténelemben, de a törvényben is járatlanok, a legszentebb törvényre, a legvilágosabb igazságra elv nélkül, elvismeret hiányában, éretlen ellenvetéseiket azzal szokták befejezni: „ez az én elvem.“ Föl lehet őket ismerni, mert ugyancsak fölhasználják a modern szótárból exclusiv kiváltsággal haszonbérelt szavakat, náluk örökös és mindenben döntő érvek: a humanitás, szellem, szabad- elvüség, magasabb szempont, elöhaladás, kor kivánata, művelődés, pbilantropia, külföld, müveit nemzetek sat. — a ki ezeket sűrűn hallja, meg lehet győződve, hogy a szóhős okvetlen az iparlovagok compániájába tartozik.

Ha elfogulatlan nézettel, jogot s igazságot kereső vágy- gyal s kebellel, törvénytárunk lapozásán keresztül tekintünk visz- sza a múltba, nem mondhatjuk, és nem állíthatjuk, hogy az ország azért esett el külügyekhezi jogaitól s azokba befolyásától, mert a fejedelmek az azokra vonatkozó törvényeket meg nem tartották, s az országot azon jogok gyakorlatából kiszorították.

Mert a fönebb fölhozott törvények világosan igazolják, hogy a 15-ik, de főleg a 16-ik században egész a pragmatica sanctio hozataláig, valamint az ország épségben tartotta és gyakorolta azon jogait, úgy a fejedelmek nem csak kétségbe nem hozták, de nyíltan elismerték, sőt azok gyakorlatára föl is hívták.

Megköttetvén a pragmatica sanctio, ugyanazon 1723:

104., az 1741 : 11., 179% : 17. és 65. t. czikkek, a jogot nem is említve, már csak azt rendelik, hogy magyar honfiak alkalmaztassanak Magyarország ügyeit és dolgait érdeklő esetekben a követségnél.

Belenyugodott tehát az ország és közel másfél századon

1

I

keresztül nem szólalt föl a külügyi jogoknak a közös uralkodó általi egységes gyakorlata ellen, mert belátta, hogy a birodalom egységes érdekeit a külügyekben egységesen s egyesült érdekkel képviseli.

Talál-e valaki ezek ellenében a törvénytárban vagy a gyakorlatban győző okokat s eseteket ? nem tudom, de én nem találok, ugyanazért igen valószínű: hogy ha az ország a kiilügyek- ben az önálló s független jogot s joggyakorlatot követelné, a fejedelem azt felelné, a mit felelt a KK. és RR. 1807. évi, a katonai ügyben tett repraesentatiójára, hogy a mint dicső emlékezetű elődeitől azon joggyakorlatot sértetlenül általvette, úgy felséges utódaira sértetlenül fogja átbocsátani.

A midőn tehát az 1867 ik évi 12. t. ez. 8-ik §-sa igy szól: „a birodalom diplomatiai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában, és a nemzetközi szerződések tekintetében fölmerülhető intézkedések mindkét fél minisztériumával egyetértésben s azok beleegyezése mellett, a közös külügyminiszter teendői közé tartoznak; a midőn a 12-ik §. az országnak a magyar hadseregre s ekként a hadügyre vonatkozó jogait világosan föutart- ja, s Magyarországnak a küiiigyekbei befolyását s a fölmerülhető intézkedésekben a magyar minisztérium beleegyezését szükségesnek mondja ki: oly jogokba lépett az ország, melyeket másfél századon keresztül sohasem gyakorlott, oly jogokat nyert a külügyekbe bár közvetett, de kikerülhetetlenül szükséges beleegyezése befolyásával, melyek önállása s függetlensége con- cret fogalmának alkatrészei.

Ily helyzetben lehet-e más, mint szélnek eresztett üres szóval mondani, hogy a kibéküléssel semmit sem nyertünk ? és miután az osztrák absolut monarchák és egyszersmind magyar királyok által, ama részről ugyan korlátlan uralommal, Magyarországra nézve pedig a közös, kölcsönös és törvényes védelmi jogot s kötelességet megállapító pragmatica sanctio alapján, az ország minden ellenzése nélkül, sőt miután soha ellen nem monAzon három nagyobb kidudorodás közül, melyeknek helyzete, magassága és nagysága megméretett, egyik a teljes elsöté- tedés alatt élénken fénylő karminvörös színe által, s éles körvonalai, s az által tűnt ki, hogy fölül visszafelé hajlott ujj vagy szarvféle alakja volt, és csodálatosan messze benyúlt a gyöngébben fénylő koronába: ugyanis az osztrák csillagászok annak magasságát 2" vagyis a nap félátmérőjének egy nyolczadára tették (11700 mérföldön felül) a porosz fényképészek pedig a nap félátméröjének egy hetedére becsülték (azaz 13400 mérföldnél többre), tehát magasságát biztosan legalább is 12000 mérföldre tehetjük. Ez az egész teljes elsötétedés alatt, sőt még azon túl is nehány perczig látható volt, mígnem egy felhő által elfödetett. A koronát is a teljes elsötétedés vége felé gyenge fellegfátyol boritá, de ezen az említett kidudorodás átvilágított.

Kevéssél a teljes elsötétedés vége felé, midőn a már említett piros szegély ismét előtűnt, a spectroscopban a legnagyobb tö- rékenységü színek majdnem egészen eltűntek úgy, hogy mig a vörös és narancsszin élesen, a sárga elmosódva, a zöld alig látszott, a kék és ibolyaszin már nem látszott ; utoljára csak széles vörös szalagok maradtak hátra, melyek szintén széles homályos közök által választattak el egymástól.

Noha a porosz figyelőknek Keletindiában az átvonuló fellegek csak 3 másodperczig engedték a teljes elsötétedést észlelni, mégis a föltűnő kidudorodási képletet 32 perczczel későbben azon a helyen is csaknem azon alakban látták, mint társaik Aden- ben; ez oly tünet, melyet eddig egy elöbbeni napsötétedéskor sem észleltek. Hogy ennek megfejtésére kísérletet teszünk, igen természetes.

Az eddig ismert tények után föltebetjük, hogy a naptestnek felülete már kezd a folyó állapotból, ha nem is szilárd, mégis nyúlósabb állapotba átmenni. A napfoltok salakforma képződmények, melyek felett a nap izzó légköre kissé meghűl, minthogy ezen terjedelmes salakrétegek az alulról jövő hőséget kissé visszatartják. Ennek azután az a következménye, hogy a nap légkörében levögáznemü anyagok a meghűlés következtében ily helyeken részben párákká sűrűdnek, s ezáltal súlyosabbakká válván, lefelé sülvednek.s éghető anyagokkal vegyülve elégnek,s ezen égő tömegek képeznék a kidudorodásokat. Ezen nézet alaposságát bizonyítani látszik azon körülmény, hogy kidudorodások leginkább ott képződnek, hol azelőtt napfoltok látszottak. A magukban eléggé sötét napfoltok, rendes észlelések alkalmával is, kevésbbé sötét szegélylyel, úgynevezett félárnyékkal birnak, melyek alkalmasint ezen páráktól származnak.

A közönséges kidudorodásoknak ezen megfejtése azonban alig alkalmazható azokra, melyek 1200 mérföldnyire a nap légkörébe benyúlnak, s élesen szegély ezvék. A nap f elületének már említett állapotánál fogva könnyen gondolható, begy a nap tömegének iszonyú benső hősége, melyre a legalább is 38000 mérföld magas légkör roppant nyomást gyakorol, a már szilárdulni kezdő salakrétegeken keresztül tölcséralaku s aránylag szűk nyílásokat tör, s ezeken át a benső izzó anyagot nagy erővel löveli át, s ez az éghető légtömegben iszonyú égést okoz. Ezen nézetet látszik megerősíteni azon körülmény, hogy az említett nagy kidudo- rodásnak szarvalaku csúcsa nyugatfelé hajlott, a mint ez a napnak nyugatról keletre történő tengelyforgása következtében nem is lehet másképen, minthogy az alulról fölfelé lövelt anyagok onnan kevesebb keletfelé irányuló mozgási sebességet hoznak magukkal, mint milyennel birnak a naplégkör magasabb rétegei, hová kilökettek, azért szükségképen nyugatfelé kell elmaradniok.

Ez idei nagy napsötétedésnek megfigyelése tehát fényesen igazolta azt, mit a tudomány újabb időben, földünkröli észleletekre támaszkodva, ezeknek szükséges folyománya gyanánt kö vetkeztetett: hogy t. i. a nap tömege izzó és folyó állapotban levő anyag, mely széles légkör által környeztetik, s ebben igen sok anyag elég, vagy legalább gáznemli izzó állapotban van jelen.

A basábszinképelemzés (Speetralanalyse) eddig a napnak légkörében következő égő anyagokat mutat ki: barium, horgany réz, kobalt, nikkel, vas, mangan, chrom, magnesium, natrium mészeny, éleny és köneny. Megjegyzendő, hogy mindezen anyagok, az egy barium kivételével, a légből hulló lebkövekben s föltaláltattak; igaz ugyan, hogy ezekben a nevezetteken kívül még arsen, kali, aluminium, titan, phosphor, kén, olivin és Chrysolith is fedeztettek föl; ellenben aranyat, ezüstöt, ólmot, ónt, arsent, antimont, strontiant és több más anyagot, eddig még nem bírtak a napban kimutatni.

Azonban a színképelemzés kutaiásait még nem tarthatjuk bevégzetteknek, s igy föltebetjük azon állítást,: hogy a világtestek ugyanazon anyagokból vannak alkotva, mit a többi csillagok fényének színképelemzései is bizonyítani látszanak.

Közli Vochler A.

*