Eger - hetilap, 1868
1868-10-29 / 44. szám
378 dott, beleegyezésével, közel másfél századon keresztül a külü- gyekben s azok körül gyakorlott jogot a monarcha és magyar király kezéből kibocsátva, alkotmányos utón és Magyarországra nézve a nemzet birtokában, kezelése s joggyakorlatában találjuk, lehet-e a pragmatica sanctio közös, kölcsönös és törvényes védelmi kötelékei szétszaggatása, s annak csak is az egységes s együttes erőben, védelemben, vezérlet és vezényletben és az ezekre vonatkozó külügyek együttes kezelésében erős és hatályos biztossága földulása nélkül, Magyarország részéről a kiilü- gyek teljesen önálló és független kezelését igazságosan azon oknál fogva kívánni és okszerűen reményleni, mert az, az 179% : 10. t. ez. által biztosított önállásának s függetlenségének kiegészítő része, a midőn más oldalról bizonyos, hogy az országnak a külügyek joggyakorlatára épen azon törvény hozatalakor sem volt semmi befolyása, de befolyási jogát nem is követelte? Én nem hiszem, de ha valaki törvényből vagy gyakorlatból alaposan fog meggyőzni: victas dabo manus. Szalay József. A törvényhatóságok költségvetés-s önálló pénzügyke- zelésjoga a független önigazgatás,) og szempontjából. % Jelenünk egyik legnagyobb függő kérdése a törvényhatóságok önigazgatási jogkörének szabatos körülírása. Ezen önigazgatási függetlenségkor kijelölésénél mindenesetre egyik fökérdés leend az : hogy miként rendeztessék az úgynevezett házipénztár minden iránybani önálló kezelésjoga ? Fontos kérdés ez, melynek egyizbeni eldöntése századokra leend irányadó, s ez okból kívánatos a nemzetgyűlés e tárgybani tanácskozása előtt egy kis eszmecserét kezdeni, hogy a közvélemény e fölött szabadon nyilatkozhassék. — A természetes fölfogás gyakran a szakférfiaknak is segélyére van tudományuk czélszeríibb érvényiiésében, s ez elvet tartva szem előtt, vagyok olyan bátor, e tárgy körüli nézetimet a közönség elé terjeszteni. Ha helyesen akarunk ítélni e kérdésben, szüséges minden jogi és czélszerüségi szempontokat egybefoglalni; a törvényhatóságok jogtörtéuelmi kifejlődésére ép úgy kell tekintenünk, mint a közigazgatási elmélet s gyakorlat eddigi vívmányaira; a tudomány határozmányai ép oly szabályozók e részben, mint a törvényhatóságok közigazgatásának századok folyamata alatt kifejlett természete s szelleme. Mielőtt nézeteimet bővebben fejtegetném, czélszerünek tartom meggyőződésemet határozottan megállapítva előrebocsátani, a mely körvonalzott nyilatkozatomhoz füzendem további fejtegetésemet. Véleményem szerint tehát a magyar törvényhatóságok független önigazgatásjogukat csak akkor élvezendik, ha a b e 1 i g a z ga t á su k költségei födözésére szükséges adókat, mindennemű fölülvizsgálattól menten, önmaguk szavazhatják meg, vethetik ki,s szedhetik be. Igaz, hogy ily jogkör megadása által tetemesen kiterjesztetnék a törvényhatóságok 1848. előtti önigazgatásjoga; hogy a honpolgárok vagyona fölötti rendelkezésjogot ép oly mérvben gyakorolhatnák az egyes törvényhatóságok saját szűk körükben, mint a nemzetgyűlés az egész országra nézve: de kérdem, ha független önigazgatásjoggal fölruházott törvényhatóságokat óhajtunk, nem kell-e akkor elismernünk azon elvet is, hogy egy független testület vagyonáról csak függetlenül rendelkezhetik, nem gunyképe volna-e e szónak: független önigazgatásjog, ha a törvényhatóságoknak az 1848. előtti költségvetésdi játékot kellene tovább is íizni, s a jelen átalakult viszonyok között is önkényleg törülhetné ki a központi kormány az egyes költségvetési téteket ? Az 1848. előtti állapot megújítása nem volna önigazgatási szabadság, hanem annak csak torzképe, hajót, czélszerüt, a kor fölfogásának megfelelőt akarunk alkotni, ki kell ez irányban bővebben terjeszteni a törvényhatóságok jogkörét, mert ugyan nem nevetséges-e önigazgatásjogunak csúfolni egy törvényhatóságot,melyről annyi politikai érettséget sem tételezünk föl,hogy saját vagyonerejéhez, s a már országos utón kivetett terheltetés arányához képest, saját beligazgatása költségeit függetlenül szabhassa meg, hanem egy jóakaró gyámot helyezünk föléje a kor* E czikket, mely folyó év april havában a „Pesti Hetilap“ hasábjain jelent meg, mivel az annyira fontos megyei pénzügyi kérdéssel kissé tüzetesebben foglalkozik, s a czikkezó'nek legutóbb lapunkban közzétett „Észrevételei“ némi bővebb indokolását foglalja magában, a czikkező tudtával átvenni jónak láttuk, S z e r k. mány képében, mely vörös irónjával gyöngéden figyelmezteti a törvényhatóságot, hogy többet akar költeni, mint mennyit bir. Megvallom, nem hihetem, hogy Magyarországban találkozhatnék az autonómiának oly őszinte tisztelője, ki a törvényhatóságokat pénzügyi tekintetben egy éretlen gyermek helyzetébe akarná juttatni, kinek meg volna engedve, szive szerint elősorolhatni vágyait, de ezeknek saját pénzéböli kielégítésére csak a papa adhatna engedélyt. Adjuk meg a felelős kormánynak mindazon eszközöket, melyeknek birtokábau lévén, tetteiért valóban felelős lehessen ; de viszont adjuk meg a törvényhatóságoknak is mindazt, mi szükséges arra nézve, hogy önálló igazgatási joggal, szóval, autonómiával bírjanak. Valamint jogtalan volna a törvényhatóságok részéről ha azt követelnék, miszerint a pénzügyi kormány engedje ismét át az ö kezökbe az országos adó fölrészletezése s behajtásának jogát, s pedig azért, mivel ez nem a megye, hanem az ország ön- kormányzati jogának kifolymánya, s hála Istennek, a pénzügyi kormány felelőssége s főleg függetlensége által oly biztosítékokkal vagyunk e részben körölbástyázva, hogy e jog visszaengedésére nézve egy perczig sem kétkedhetünk,-------úgy viszont a korm ány részéről is jogtalan volna, fölügyeleti jogot követelni tovább is a törvényhatóságok költségvetési szabad intézkedése fölött. Nem bizalom kérdése ez, hanem tisztán a czélszerüségé ; mert valamint nem azért szólalok én föl a pénzügyi kormánynak egyedül tőle függő hivatalnoki szervezete mellett, mintha nem bíznám az egyes törvényhatóságokban, hogy azok szintén egész lelkiismeretességgel hajtanák be a nemzetgyűlés által megszavazott adókat; hanem azért, mert az országos pénzügytudomány jelenleg már oly óriás s összesített szaktudománynyá vált, melynek minden egyes részét csak is oly férfiak kezelhetik, kik egész éltöket arra szentelék, három avagy hat évre választott tisztviselőkkel pedig e téren egy óráig sem lehetne boldogulni: úgy másrészről a jog és méltányosság elodázhatlan követelményéül állítom föl azt is, hogy a törvényhatóságok, egyedül az adózók által ellenőrizve, szabadon és függetlenül gyakorolhassák pénzügyi jogosítványaikat. Ezzel, úgy gondolom, a kérdés jogi oldalát elegendőkép körvonalazám ; áttérek most a kérdés j o g t ö r t é n el m i részletére, mi által szándékom fölállított elvemet a megyerendszer egész alakulásának történelméből levont tétek által is megvilágitni, s olvasóimat azon meggyőződésre juttatni, miszerint elvem nemcsak az ész követelménye, hanem a megyerendszer szellemének gyakorlati nyilatkozmánya is. (Folyt, köv.) __________ Saáry Ferencz. O rszággyűlési tudósítás. Pest, okt. 27. A képviselőház múlt heti üléseit nagyrészt az uj törvénykezési törvényjavaslat vette igénybe. Az e fölött már f. hó 19-én megkezdett vitát következő, 20. és 21-iki üléseiben folytatta és befejezte. Azon elv, hogy a kir. kúria egyik osztálya semmisítő törvényszék legyen, egyhangú helyesléssel találkozott. Csiky Sándor e kérdést illetőleg azt indítványozta, hogy a semmisítő szék biráit a városok és törvényhatóságok által ajánlott egyének közül a képviselöház nevezve ki, s ez határozza meg fizetéseiket is. Ez indítványt derültséggel fogadta a ház, s miután senki sem szólott hozzá, egyszerűen mellőzte. Hosszas és élénk vita támadt azon kérdés fölött: vájjon a szent székek bíráskodása teljesen megszüntettes8ék-e most rögtön, vagy pedig a válópörökre nézve továbbra is föntartassék. A jogügyi bizottság a megszüntetést, a központi bizottság ellenben annak föntartását javasolta. A vitában pro és contra számosán vettek részt, köztük Deák Ferencz is, ki remek szónoklatában a szent székek megtartása mellett nyilatkozott, mely vélemény végre szótöbbséggel határozattá is emeltetett. A szent székek bíráskodása tehát továbbra is föntar- tatik, de csak is házassági pörökre nézve, minden egyéb, eddig a szent székek illetősége alá tartozott ügyek, mint tisztán polgári természetűek fölött, ezentúl a polgári bíróságok fognak Ítélni. — Ezután a törvénykezési javaslat többi főelvei kerültek tárgyalás alá. Egyhangúlag helyeseltetett: a teljes nyilvánosság, a tiszta alakiság és közvetlenség elvére fektetett semmiségi eljárás és a decretalis eljárás helyett javaslott pertári kezelés. Az utolsó föelv fölött: hogy t. i. mind a három fölebbvitel birtokon belül történjék, ismét élénk vita keletkezett. Szabó Miklós azon módositványt nyujtá be: hogy két egybehangzó" ítélet után a vég-
