Eger - hetilap, 1868
1868-10-22 / 43. szám
370 benyújtott, s onnan a honvédelmi minisztériumhoz áttett — egy katonai laktanyának országos költségen leendő fölépítését, vagy ahhoz szükséglendö előleg kiszolgáltatását tárgyazó — kérelme folytán a városi közönség értesittetik: miként kérvénye ezúttal azon okból nem vétethetik figyelembe, mert a minisztérium az országgyűlés által meghatározandó költségelőirányzathoz kötve lévén, e kérelem czéljára szolgáló alappal nem rendelkezhetik. — Tudomásul vétetett. Indítványoztatok, hogy tekintetbe véve, mikép Egerben a szállásbérek, ktilönösen a házbér- és házosztályadó behozatala által annyira emelkedtek, hogy a katonatisztek részére megállapítva levő, s általuk fizetni szokott szállásbérekért szállást kapni nem lehet, és igy a szükséglendö pótlást, illetőleg felülfizetést a város házipénztára tartozik fedezni, — nehogy ez által az úgy is szorult helyzetben levő pénztár uj kiadással terbeltessék; ké- | ressék föl a m. kir. minisztérium, hogy a katonatiszti szállásbéreket, Egerre nézve a III. osztályba sorozni méltóztassék. Mely indítvány elfogadtatván, annak értelmébeni kérvény készítése, és a czimzett minisztériumhoz leendő fölterjesztése elhatároztatott. Horánszky Imre,a helybeli vásári és piaczi jog haszonbérlőjének azon kérelme folytán, mely szerint a helybeli gőzmalom és egyes kereskedők által bevásárolni szokott termesztmények beszállítása alkalmával —a helypénzfizetést illetőleg— történhető visszaé lések meggátlása iránt intézkedést kér tétetni,h a tár o z tatot t: Hogy a helypénzfizetéssel történhető visszaélések meggátoltathassanak, elrendeltetik, miként valamint a gőzmalom és keményítőgyárak tulajdonosai, úgy valamennyi terménykereskedők kötelesek, azon fuvarosokat, kik az általuk vidéken összevásárlott termesztményeket részükre beszállítják , bizonyit- ványnyal ellátni; — melyet a bejövetelnél a helypénzszedéssel megbízottnak azonnal fölmutatni tartoznak, mit ha elömutatni nem képesek, a megszabva lévő helypénz kifizetésére lesznek kötelezendők. — Figyelmeztetvén ezúttal folyamodó haszonbérlő, hogy ezen határozat a helybeli lakosok által saját szükségletükre bevásárlóit termesztmény, fa, stb. beszállításánál nem alkalmazható, miután azok a szerződés 4-ik pontja szerint helypénzmen- tesek. Indítvány folytán elhatároztatott, hogy a jövő 1869. évi clőleges közköltségvetés hovaelőbb elkészíttessék, s átvizsgálás végett az l-sö szakosztályhoz utasittassék. Bajzát Ignácz ajtónok özvegye kérelme folytán elhatároztatott, hogy tekintve a boldogult hosszasb szolgálati éveit, nemkülönben vagyonnélküli nagyobb számú családját, részére a f. évi okt. havi fizetés, és egy öl tűzifa egyszer mindenkorra, segélyképen utalványoztassék. Ennek kapcsán elnöklő polgármester elöterjeszté, hogy a jelen körülmények között az ajtónoki állomás betöltése fölösleges, mig ellenben a rendőrség szaporítása elkerülhetlen szükséges ; ennélfogva czél,szerűnek látná, a kérdéses állomást betöltetlenül hagyni, s az ez által megtakarított összegen, a rendőri személyzetet 2 hajdúval szaporítani. Mely iuditvány egyhangúlag elfogadtatván, annak végrehajtásával a k. i. tanács meg- bizatott. Fölolvastatott Tarnay János képviselőnek, mint a sánczi óvodai szülői bizottmány elnökének kérelme, mely szerint az óvoda részére szükséglendö elkerülhetetlen tárgyak beszerzésére, a már eddig utalványozott 34 fton fölül még 2 ft 5^ krt utalványozni, s a szobák fűtésére 2 öl fát megszavazni kér. — Minek foly- j tán valamint a 2 ft 50 kr kifizetése, úgy a 2 öl tűzifa kiadatása j elrendeltetvén, foganatosításával a k. i. tanács megbizatott, s i egyidejűleg a polgármester előterjesztése folytán a szülői bizott- i mány elnöke oda utasittatott, hogy az óvodabelyiség házánál Nem tudom, mennyi ideig tarthatott ájulásom, midőn magamhoz jöttem, érzém dón Jósé testének jéghidegségét, rám hanyatlott, vagy én ő rá. Oh miért nem tudtam vele meghalni! Nem tudtam sírni, s gyermekies félelem fogott el. Ezer gondolat czikázott át agyamon, s lelki szemeim előtt egész életem elvonult. Kérdeztem magamtól, ha valóban én vagyok-e az egykor oly boldog donna Agostina, ki itt a pusztaság magányában, rongyokkal fedve, férje félig meztelen holtteste mellett állok ?! Én vagyok-e, ki tizenkilencz éves koromig annyit kiállottam, ki csak egy év előtt is a boldogok legboldogabbja valék ? Mindenki kegyelt, a remény mosolygott rám — s most? .... Alig hogy Unzaga megjött, néhány vigasztaló szót intézett hozzám, már ismét jött érette a katona, s szegénynek annyi ideje sem volt, hogy tanácscsal szolgálhatott volna. Éjjelre egymagám viraszték dón Jósé élettelen hullája mellett, csupán fölcsigázott idegzetem s képzelmem tizék csalfa játékaikat. Éjjel az indiánok harezmoraját véltem hallani, s a legsűrűbb harasztba futék, hol végkép kimerülve roskadtam össze. Nyelvem száraz s nehéz vala, s a legégetőbb szomj kmzott; nem csoda, oly hoszu idő óta sem étel, sem ital nem volt számban. Nappal lön és ismét regg, s én még mindig mozdulatlanul fekvém ugyanazon helyen. Már hire futott, hogy az indiánok elvittek. Egyetlen ember kétkedett s vállalta magára, hogy fölkeres, és ez azon férfiú volt, kinek egy jaguár által megsebesített kezét bekötöztem. A jaguár u gyanis, gyermekét megtámadta és megölte, s már az anyát fenyegette, midőn erős tusa után a férj dárdája által földreterittetett. Ezen férfiú fáradságos keresés után rám talált, s dón Jósé hullája mellé vitt. Kipihenve magam kissé, ugyanazon férfiút kértem, kerítsen nekem szekeret, hogy a holtat a mattarai plébániára vihessem. Teljesité kívánságomat, de midőn rá akartuk tenni, tag tagtól elvált; látván, hogy épen nem vihetem el, lemondottam ked- vencz szándékomról.Temetöhelyiil azon helyet választám,hol lelkét kilehelte. Két ember az eltemetést magára vállalván, elhantolák dón Jósét. Haza készültem s kértem Unzagát, jelölje meg pontosan a helyet, hogy a kedves maradványokat egykor szentelt helyre vihessem át. Unzaga jajgatott: „Mi lesz belőlem? Ki kötözi be sebeimet?“ Ah! segély nélkül kell elvesznem. Éljen ön boldogul, sennora, ki egyetlen gyámolunk s vigaszunk vala!“ Szegény ember ! panaszai összezuzák szivemet, de mit tehe- ték ? Siettem Mattarába , s fölkértem a helybeli papot, mondjon elhunyt férjemért egy gyászmisét. A parancsnok annyira ment zsarnokságában, hogy kérdőre j vont férjem bilincsei miatt, s követelte azokat tőlem. Ekkor türelmem véget ért, s válaszoltam, ha szüksége van rá, küldjön el érette. Útközben négy éjét tölték álmatlanul. Midőn már közel valék házunkhoz, egyik nővérem észrevett, s fölkiáltott: „Agostina visz- szajött. meg kellett halnia Libaronának.“ És én kiálték:„ Gyermekeim, ah! hol vannak az én kedves gyermekeim?“ Anyám s Izabella testvérem előjöttek, és Eliza s Lucinda gyermekeimet ölembe tevék. A kedves gyermekeket ah mily örömmel szoritám anyai szivemhez! A hasonlóság, melyet atyjoktól örököltek, egészen elbájola. Dr. Monge orvos esetleg nálunk volt, s midőn észrevette vérrel elborított szememet, rendelé, hogy azonnal feküdjem le. Most látta családom, hogy elsoványodott testem számtalan sebbel van borítva. Lábbelim egy év óta nem volt. Sokáig kénytelen voltam az ágyat őrizni. Gyakran előadta magát azon eset, hogy rémitö kiáltásban törtem ki, s az ágyból kiugrottam. Sokáig nehéz álmok kínoztak : ugyanis az indiánok vészes hangját, vagy a jaguárok ordítását véltem hallani. Midőn tökéletesen helyrejöttem, eladtunk mindent, mink csak volt Santiagóban, s átköltöztünk Tucumánba. Nemsokára | hírét vettem Unzaga szomorú kimenetelű sorsának. Midőn füvek- i s gyökereknél egyéb eledele nem volt, arra határozta magát, hogy menekülés által könnyít sorsán. Szerencsétlenségére eltévedt, elvesztette bátorságát, s azon őrült gondolata jött, hogy Ibarrához fordul kegyelemért. Midőn e szörny a rongyokba öltözött, sebekkel s varral elborított Unzagát látta, négy katonát rendelt ki, kik szerencsétlenségünk sorsosát dárdával gyilkolák meg. Tizenkét évi folytonos kísérlet után nyertem csak engedel- met férjem maradványait Jaltába hozathatni. Itt sirkövet állítottam. Ibarra halála után unokaöcscse, a nagylelkű don Antonio Ta- boada egy, a pusztába tett expeditio alkalmával megtekintette a helyet, hol dón Jósé kiszenvedett, s ugyanazon katonák által, kik Ibarra parancsára hóhérai valának, egy nagy fakeresztet állíttatott, ezen felirattal: „Barátság jelül a zsarnokság egy áldozatának.“ Eddig terjednek a nagy türőnek megható közleményei. — Azóta visszavonulva él e nő, s hogy a női hűség, s szeretet e ritka példáját nem a képzelet alkotta, hanem élő személy, azok bizonyítják, kik vele beszéltek, öt meglátogaták. Ilyen Ponce 1 Benjámin, kinek ez elbeszélést köszönhetjük. (Németből.), Felsőbányái.
