Eger - hetilap, 1868
1868-10-15 / 42. szám
360 lenleg annyi akadálylyal küzdő népszínház biztosítására saját körében gyűjtést eszközöljön. Pestmegye lelkes fölhívása viszhangzó elismeréssel találkozván, a budai népszínház alaptőkéje növelésére s leendő biztosítására a megyebeli fő- és alszolgabirák utján gyűjtés rendeltetett el. Országgyűlési tudósítás. Pest, okt. 13. A képviselöházban egyidő óta ritkábban fordulnak elő interpellation, miért is törvényhozási működésében most már kellő gyorsasággal haladhat. — A f. hó 7-iki ülésben Horváth Lajos, mint a 15-ös jogügyi bizottság előadója, a bizottság részéről jelentést tett a háztól legutóbb a törvénykezési javaslat iránt kapott megbízatásáról. A bizottság első vezéreszméje volt: a jobb, de kivihetlen helyett inkább a jót, de kivihetőt fogadni el. Ennek kijelentése után kijelöli a ház által leendő eldöntésre következő vezérelveit: 1) hogy a községi bíráskodás békebirósági minőségben fennálljon ; 2) hogy megszűnjék a vegyes folyamodás, s minden biró és bíróság kizárólag első vagy fölebbviteli hatóságkép Ítéljen; 3) hogy minden ügynek kivétel nélkül három fóruma legyen ; 4) hogy a kerületi táblák eltöröltessenek ; 5) hogy a kir. ítélő tábla egyelőre ne osztassák föl, s Erdélyre nézve egy másik állíttassák föl; 6) hogy a Pesteu székelő harmadbiróság- nak, a kir kúriának egy önálló osztálya semmisitő-szék legyen ; 7) hogy átalában minden egyházi bíróság végkép megsziintettes- sék, s a házassági perek kivétel nélkül a világi bíróságokhoz utasittassanak; 8) hogy az írásbeli eljárás rendszere mellett a teljes nyilvánosság, továbbá a tiszta alakiság és közvetlenség elvére fektetett semmiségi eljárás s a pertári kezelés behozassák; végre 9) hogy minden Ítélet kivétel nélkül és birtokon belül a legfölsőbb 1 fórumig fölebbezhetö legyen. — A fölolvasott jelentés kinyomatni rendeltetett. A f. hó 9-iki ülésben napi renden volt az úrbéri örökváltsá- gokért országos alapból állandó megtérítésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az igazságiigyminiszter által előterjesztett ezen törvényjavaslaton a központi bizottság némi módosításokat hozott javaslatba, melyeket a kormány is elfogadott, ügy az átalános, mint a részletes tárgyalás még azon ülésben befejeztetvén, a törvényjavaslat átalában is, részleteiben is, némi csekélyebb módosításokkal, elfogadtatott. A f. hó 10-iki ülésben Antalffy Károly előadó jelentést tett a pécsi képviselőnek, Irányi Dánielnek megválasztása ügyében Csorda B. által eszközlött vizsgálat eredményéről. A kiderült tények alapján a bizottság a választást megsemmisíteni s a 200 ft költségben a választási elnököt elmarasztalni véleményezi. A ház a bizottság véleményét magáévá tevén, Irányi Dániel megválasztatását semmisnek nyilvánitá. Ezután a szölödézsmáról szóló törvényjavaslatban a fölsőház által tett módosítás tárgyaltatott. A módosítás fölolvastatván, a ház azt minden megjegyzés nélkül elfogadta. Következett az uzsoratörvények eltörléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. E törvényjavaslat átalánosságban egyhangúlag s részleteiben is némi módosításokkal elfogadtatott. A f. hó 12-iki ülésben az úrbéri örökváltság megtérítéséről, valamint az uzsoratörvények eltörléséről szóló törvényjavaslatok harmadszor olvastatván föl, véglegesen is elfogadtattak. Vámszövetkezési érdekeink. II. Egy müiparos nemzet magas állásához mérve, végtelen alacsonyságban Lever minden ország, mely csak nyers termékeket ad el; mert a munkabér, a productiv erő is megfizettetik, I mig emez régi angol példabeszéd szerint: „garasért adja el a róka-4 T A K Párádon. Augusztus 29 én, 1868. Üdvözöllek— hő kebellel ,Üdvözöllek, szép Párád! Áldásait a természet Pazarolva szórta rád. Szépnek lenni már magában Nagy szerencse; hátha még A szépséghez annji kincset, Mint tenéked, ád az ég! Áldhatod te a Teremtőt, A természet szent urát; Mert kegyencze voltál és vagy: Van kincsbányád, van hutád. . . Itt is, ott is enyhe forrás, Felbuzogva vesz körül; Ennek a test, — és amannak A kedély és szív örül! Rég ohajtánk látni téged , Téged, kinek kincse sok, Árnyat, enyhet kerteidben Itt kereső útasok. S im számunkra megteritéd A szívesség asztalát, — Üdv tenéked, természetnek Szép leánya: jó Párád ! Losonczy László. Sennora Libarona balsorsa s kalandjai. (Folytatás.) El akartam utazni; az élet, dón Jósétól elszakítva, elvisel- hetlennek látszott. Csak a félelem tartott vissza, féltem ugyanis, hogy ha férjem akarata ellenére megteszem az utat, az indiánok kezébe esem. Daczára ennek, folytonosan kértem bátyámat s a családot, adja beleegyezését; de hallani sem akartak róla, s folyvást a türelemre serkentettek. C Z A. f*I Ez időtájban érkezett Buenos-Ayresből egy csapat Santia- góba ; ennek parancsnokát kéréséin föl, azon reményben, hogy sikerűi ügyem iránt kedvező hangulatra bírni. Egészen máskép ütött ki. E parancsnok irt Ibarrának, hogy ha Libarona vétkes, lövesse agyon. Ibarra válaszold, hogy a gyors halál túlságosan enyhe büntetés lenne. Másik közbenjáróhoz is fordultam, és megelégedtem volna, í ha legalább csak azt kiviszem, hogy férjem számüzetési helyéül ! oly hely jelöltetik ki, mely nincs kitéve az indiánok betöréseinek. Mindenki helyeselte szándékomat, mi bennem meggyőződéssé emelte a gondolatot, hogy akkor, nem lévén férjemnek semmi ellenvetése, megoszthatom vele a száműzetés nyomorait. Egyik napon a köztársaság elnökének Manóéi Rosásnak jöveteléről beszélt a hir. Noha még a neve is borzadálylyal töltött el, még is rávettem magamat, hogy kihallgatásra menjek hozzá. Megnyertem az engedélyt, de szivem puszta látásánál úgy összeszorult, hogy egy szót sem tudtam szólani, csak könyeim hulltak. Rosas csodálkozva kérdezé, hogy oly szeretetreméltó lény hogyan juthatott ily állapotba? Miután magamat összeszedtem, eléadám neki szomorú helyzetemet. válasza az volt, hogy a mi csak tehetségében áll, mindent megtesz, és Tucumánból értesíteni fog, hogy személyes közbenjárása által mit vitt ki Ibarránál. Készségesen ajánlottam, hogy egy hírhozót küldök Tucumánba ; ő udvariasan válaszolá, hogy nagyon is fölösleges volna, miután neki semmibe sem kerül, egy katonát elküldeni a válaszszák Húsz éve, hogy jő ezen válasz. Midőn haza tértem, oly erős főfájás vett elő, hogy kénytelen valék az ágyat őrizni; három napig sehogysem voltam. Azongon- dolat jutott eszembe, hogy Ibarra talán azért nem hallgat meg, mivel büszkeségének nem hoztam meg azon hódolatot, hogy lábaihoz borulva kérjem.“ Közben legyen mondva némi fölvilágositásul, hogy Ibarrá- nak boszuvágya dón Jósé irányában nem csupán politikai gyűlöletből származott, más okból is gyűlölte ö dón Jósét. Ibarra ugyanis Agostina kezének elnyerésében vetélkedett Libaronával, ki eléje tétetvén, boszut esküdött, hogy megkeseríti boldogságukat, s még maradékaikat is üldözni fogja. Ez teszi megfoghatóvá,
