Eger - hetilap, 1868

1868-01-30 / 5. szám

36

ler fakereskedő, Gröber, kik az épülethez megkívántaié fa- és vasanyagokat lehető legjutányosabban szállíthatnák, szóval, mindazon lakostársainkat fel kellene hivni. kik szakavatottsággal vagy bármi egyébbel e vállalatot előmozdítják, hogy az minéielöbb létesüljön.

Addig is, mig nálamnál avatottabbak nyilatkoznának e tárgyban, én a közelgő gyűlés teendői közé tartozónak vélem e következőket: 1. Megállapítani, hogy hány részvény bocsáttassák ki, és ha azok Egerben és vidékén el nem kelnének, úgy azok hazánk nagyobb városaiban aláírás végett kibocsáttassanak-e ? 2. Hányán lesznek az alapitó tagok'? egy alapitó tagnak 5 vagy 10 részvényt kell-e venni? kizárólag azok jogköréhez fog-e tartozni a malom úgy annak vezetése is, vagy a kevesebb részvénynyel bírók is befolyhatnak-e abba ? Hány kőre legyen a malom építve? a jelen szokásban lévő száraz őrlés és sokféle liszt-, vagy az egyszerűbb franczia lapos őrlést, vagy mindakettőt alkalmazza-e ? fog-e vámra is őrölni, és hány kővel? és mibe kerül annak felállítása? hány lóerejü gőzkatlan szükséges hozzá? sat. 4. Ha több részvény kelne el, mint a mennyi szükséges annak kiépítése és vezetésére, nem volna-e czélszerü a feleslegből melléje egy uagyobbszerü keményítőgyár felállítása ? mert a mellett szintén a haszon igen nagy; vagy aránylag minden részvényes kevesebbet fizetne-e be? 5. Mikor kezdődik a malom építése,és a részvényesek részletes befizetése ahhoz mért arányban ? 6. Arra kell tül ekedni, hogy a jövő 1869-iki télen már őrölhessünk az uj malomban. , Bucher Gusztáv.

Eger, 1868. jan. 20.

Az Eger lap m. évi 50-ik számában egy czikk jelent meg „U“ betű aláírással, mely az Egervárának Dobó általi bős védelmét, s vele az akkor „egri nevet“ kivívott hölgyek dicsőségét megörökítendő, s a nemzeti múzeumban elhelyezendő képre gyűjtött pénznek ezen, vagy pedig az egri nőegylet által alapszabályig kitűzött jótékonysági czéljaira leendő fordítását tárgyalja.

E czikkre akkor felelni nem tartottuk szükségesnek, mert ismervén a nagy többségnek e tárgyra vonatkozó nézetét (mely mindenesetre döntő a kisebbség ellenében) úgy voltunk meggyőződve, hgy ez semmi egyéb nem akar lenni, mint pártunk egyes tagjainak megnyerbetése a kisebbség ügye pártolására. — Hogy pedig ez történhessék, ismervén minden egyes pártbelieink nézetét, s ezenfelül a „Hon“ m. é. 26l-ik számában közzétett felszólítás folytán a pénznek árvaházra leendő fordítása iránt minden egyes sajátkezű aláírását birván, egészen nyugodtak voltunk, s igy igen természetes, hogy a polémia kikerülése végett hallgatnunk kellett.

Miután azonban hallgatásunk, Nánásy-Csernyus Amália úrnőnek a f. é. „Eger“ 2-ik számában közzétett nyilatkozata által, ámbár az ügynek jelen állását igen jól ismeri, félreraagyarázta- tott; szükségesnek tartjuk pártbelieink, sat. ez. olvasó közönség érdekében némi felvilágosítással szolgálni, rövid keretbe foglalván az ügynek jelen állását a kezdettől.

Néhány évvel ezelőtt Egerben nőegylet alakulván, annak néhány tagja aláírási ivén egy bizonyos összeget gyűjtött össze oly czélból, hogy azon képet csináltatnak, mely a nemzeti múzeumban lenne elhelyezendő, — miután azonban a begyült összeg nem volt elegendő a kép megvásárlására, de meg a nő- egylet is a kormány által betiltatván, N. Cs. A. úrnő azon összeget kamatoztatás végett elhelyezte, mely azóta igen szép összeggé nőtte ki magát. — A kérdéses ügy azóta folyton aludt, miglen a nőegylet a múlt évben újólag megalakulván, a nevezett pénzösszeg is szóba jött; ennek következtében a „Hon“ m. é; 261-ik számában N. Cs. A, úrnő felkéri azon hölgyeket és urakat, kik az egri nőegylet által 1860-ban kibocsátottiveken (szóról szóra igy olvasható a „Hon“ nevezett számában) Eger védelmét ábrázoló képre adakoztak, hogy miután a begytílt összeg e czélra nem elég, nyilatkozzanak: bajlandók-e adományaikat a hevesmegyei jótékony nőegyletnek árvaház alapítására átengedni?

Ezen felszólítás következtében több lelkes egri honleány, kiknél a személyükre háramolható dicsőség mellékes dolog akkor, midőn arról van szó: hogy nyomort szenvedő embertársaink nyomasztó helyzetén segítsünk, s hogy a szülők nélkül maradt árvákból a hazának jó és hasznos polgárokat neveljünk, — aláírási ívvel bejárták az Egerben lakó adakozókat, sfelszóliták őket a nyilatkozatra, minek eredménye az lön, hogy Egerben 2.72-en írták alá az ivet, hogy a pénz árvaház alapítására fordittassék. — I

Mindezek daczára az „Eger“ f. évi 2-ik számában N. Cs. A. úrnőtől egy nyilatkozat jelent meg, melyben kijelenti: hogy miután az adakozók mindez ideig nem nyilatkoztak, ö ezt beleegyezésnek tekinti arra nézve, hogy a nevezett összeget a kép megvásárlására fordíthatja, s többé semmiféle nyilatkozatot el nem fogad. — Önkénynek megjárja az ilyes eljárás, de kérdjük, hol marad a törvényes forma ? mi joggal mondhatja N. Cs. A. úrnő. hogy többé semmiféle nyilatkozatot einem fogad? a „Hon“ 261-ik számában kijelenté-e a határnapot, mely idő alatt az adakozók nyilatkozni tartoznak ? de ha tette volna is, kérdjük, mily joggal? mikor és kik által hatalmaztatott meg a begyült összeggel önké- nytileg rendelkezhetni?

Az 1860-ban kibocsátott aláírási ivén, melyre oly sokszor hivatkozik, csak ennyi olvasható Az összegyüjtendő pénz N. Cs. A. kezébe jő, ki ezt a nevezett szent czélra fordítani, magára vállalni késznek nyilatkozik. így tehát nem hatalmaztatott fel az adakozóktól, önkénytileg rendelkezni a pénz vagy az adakozók felett, de sőt az aláírási ívből egyenesen az tűnik ki, hogy ő magától ajánlkozott tenni azt, mit az adakozók óhajtanak, ezek pedig a pénznek árvaházra leendő fordítását kívánják, igy tehát nincs joga ellenkezőt cselekedni.

Továbbá a „Hon“ 261-ik számában nem arra hívta fel az adakozókat, hogy nyilatkozzanak, miszerint képet vagy árvaházat akaruak-e, hanem hogy hajlandók-e az összeget az árvaház alapítására átengedni ? s miután szerinte senki sem nyilatkozott, ez nem arra magyarázható, hogy képet akarnának még azok is, kik e tárgyban írásban még nem nyilatkoztak, de sőt a hallgatást beleegyezésnek tekintvén, épen az árvaház mellett szól; igy tehát kérdjük, mily alapon magyarázható ez arra, hogy képet akarnak? Semmi egyéb ez önkényes eljárásnál, mely jövőben minden szent czélt és nemes szándékot már csirájában eltiprand, mihelyt az az egri nevet magán viseli.

A m. é. „Eger“ lap 50-ik számában az olvasható: hogy az adákozások alkalmával kétoldalú szerződés jött létre N. Cs. A. úrnő és az adakozók közt, melyet mindkettőjük kölcsönös beleegyezése nélkül nem is szabad megmásítani. — Ha ez áll, kérdjük most már, miután 272 az adakozók közül neve aláírásával az ár- vabázra szavazott, a többi pedig a „Hon“ 261-ik sz. történt felszólítás folytán hallgatásával szintén beleegyezését adta, hogy árvaházra fordittassék az összeg, épen ezen hivatkozott kölcsönös szerződésnél fogva, hol nyerte N. Cs. A. úrnő a jogot, ellenkezőt cselekedni, mint a mii az adakozók óhajtanak ? Kitűnik ebből, hogy itt nincs és nem lehet szó többé arról: mire fordittassék a nevezett összeg? hanem igenis van arról, minek nevezhető az oly eljárás, midőn egy ember előírni, sőt ráparancsolni akar százakra azért, hogy terve sikerülvén, hiúságának tömjé- nezhessen, mit se törődvén azzal, miszerint ha önkénye sikerülhetne, alapjában mrgdnntene egy szent czélt, mely zászlajára jeligeként nagy hazánkfia ama mondatát irta fel: hogy még a halálra itéltnek is meg kellene bocsátanunk, nehogy a szám ezzel is kevesbedjék ; megdöntené egy oly intézet létrejöttét, mely a hazának bű és jó polgárokat akar nevelni.

Mondatik továbbá az „Eger“ m. é. 50-ik számában: hogy a választmányban vannak olyanok is, kik, mivel nem egri származásúak, az egri nők öselei iránti kegyelet által nem érdekel- vék ; s igy e miatt akarnák a nevezett összeget az árvaház alapítására iforditani. — Igen gyenge érv, ha meggondoljuk, hogy kik azok, kik magukat Dobó idejéből leszármaztatni tudják; óhajtanók ismerni azokat, bogy meghajolhassunk ama régi nemes vér előtt. — Egy hazának vagyunk gyermekei mindnyájan, s igy a nem-egri származás nem zárhat ki bennünket, hogy büszkénké tekintsünk a történet lapjaira, s hálával ne hajoljunk meg őseink előtt, kik a haza szent földét vérökkel mentették meg számunkra ; — csakhogy mi hálánkat nem képpel akarjuk leróni, mely önszemélyünknek tömjénezhet, hanem azzal, hogy hű fiákat akarunk nevelni a hazának, hogy legyenek, kik, ha a szükség úgy kívánja, készek lesznek életüket és vérüket áldozni ama föld megtarthatásáért az utódoknak, melyet őseink szintén vérökkel mentettek meg számunkra, s midőn ezt cselekedni akarjuk, lelkünk nyugodt, s vigaszt lelkiismeretűnk ad, hogy igaz utón haladunk, s hiszszük , hogy ha őseink sirjokból kikelhetnének, örömkönyek ragyognának pilláikon, hogy annyi csapás és elnyomattatás nem volt képes a jó és hazafias tett iránti lelkesedést kiirtani utódaik szivéből; ugyanazért az idézett vád nem sért bennünket, mert tiszta keblünkről visszapattan az ellenre.

A müvészetpártolás igen szép dolog és hazafiui kötelesség,