Eger - hetilap, 1868

1868-01-30 / 5. szám

37 ezt valljuk mi is, de midőn két hazafiai kötelesség közt kell vá­lasztani, mi mindenkor azt fogjuk választani, melyből a hazára több jó háramolhatik; hogy pedig bárki is azon ábrándban rin­gathatná magát, miszerint egy 1200 frtos kép megvételéből több hasznot nyerne a haza, mint ha a jövőben majd, úgyis igen meg­fogyott számunk egy pár százzal szaporodni fog, ezt magunkkal elhitetni egy perczig sem vagyunk képesek. Ugyanazért félretéve minden szenvedélyességet, mely a ke­délyeket csak elkeserítheti, s egy szent czél foganatosítását csi­rájában elfojthatja; kívánjuk és óhajtjuk , miszerint a kisebbség magába szállva — ismerje el, hogy tévedt a czél elérhetéseérti küzdelmekor, s nyújtson segédkezet a többségnek a jobb fogana­tosítására, mi örvendeni fogunk, ha a véleménykülönbség nem fog okul szolgálni egy oly terv megbuktatására, melyből sokat szenvedett hazánkra csakis jó háramolhatnék. Többek megbízásából: Hell ebr o nth Is tv ánné. Eger, 1868. január 21. E lapoknak f. é. január 16-án megjelent 3-ik számában egy ellennyilatkozat jelent meg az én nyilatkozatomra, melyet a 2-ik számba beiktattatni kértem. Legyen szabad nekem az e nyilat­kozat-cserére tárgyul szolgált Dobó-kép pénzére nézve elmon­dani egy-két megjegyzést, az ügy tisztába hozatala és közvetve az e miatt fölmerült nézetkülönbség s beállott feszültség meg­szüntetése érdekében. A mi az azon képre történt adakozásokat illeti: azokat va­lóban nem a nöegylet, hanem az én felhívásomra történteknek méltán állíthatom; a minek bizonyságául ime a nyomatott alá­írási ivek fejezete: „Aláírási iv „Eger várának hősies megvédését“ ábrázoló képnek a nemzeti muzeum számára leendő megszerzésére. Ezen, a magyar történet legfényesebb jeleneteinek egyikét megörökí­tendő képnek a nemzeti muzeum számára leendő megszerzése ál­tal őseink s különösen ősanyáink honszerelnie iránti kegyeletünk adója lerovatni, a hazai művészet pártoltatni és elösegittetni, a nemzeti muzeum egy díszes képpel gazdagittatni szándékoltatván, miután e czél elérése 1000 ft összegyűjtése által reményltetik, ezen összeghez leendő hozzájárulásra mindenkinek ezennel alka­lom nyittatik, megjegyeztetvén, hogy a honleányi buzgalom tanú­sítása a legkisebb ősziét adományozása által is szívélyes köszö­nettel fogadtatik. Az összegyüjtendő pénz Nánásy-Csernyus Amá­lia kezébe jö, ki azt a nevezett szent czélra fordítani, magára vállalni késznek nyilatkozik.“ Ekként hangzik az aláírási iv szóról szóra, melyben a nö- egyletről nincs szó, és épen ezért csakis az én felhívásomra mond­hatom az adakozásokat történteknek, csak én vagyok a begyült pénzről felelős. Ennek következményeként a begyüit pénz nem a nöegylet pénztárába, hanem az én kezeimbe folyt, és ennek mennyiségéről az akkori (1861-iki) „Egri Értesítő“ 29, 39—42-ik számaiban minden egyes adakozónak névszerint elősorolásával és adakozott mennyisége közzétételével számoltam is; — az az­óta történt adakozásokról s a begyült pénz gyümölcsöztetéséröl majdan a kép megszerzésekor fogok számolni. De bizonyítja végre azt, hogy nem a nőegylet gyűjtötte a pénzt, annak alapszabályilag kitűzött czélja, mely e gyűjtés meg­kezdésekor nem a muzeum számára megszerzendő képekre való gyűjtés, hanem mint Kazinczy Ferencz emlékére alakult, egylet­nek czélja: irodalompártolás volt. Ha tehát a pénzt csakugyan csupán a nőegylet tagjai gyűjtötték volna is, — a mi egyébiránt nem történt, mert nem tagok is gyűjtöttek, — ezt nem cgylettag- sági minőségökben, hanem mint attól eltekintett egyesek tehették. A képnek a nemzeti muzeum számára leendő megszerzésére a legelső indítványt boldogult írónk Remellay Gusztáv tette, né­hai Dombrády-Csiky Eszter asszonyhoz irt levelében, ki azt ve­lem közlötte, és én az eszmét felkaroltam s a kivitelre vállalkoz­tam. De midőn azt mondom, hogy a képre az adakozások az én felhívásomra történtek, nem is vitatom a magam részére az indít­ványozás dicsőségét, mert nagyon is követem az elvet: „kinek- kinek megadni a magáét.“ Az ellennyilatkozat szerint, az én tudomásom szerint is, nyi­latkoztak volna többen az adakozók közül oda, hogy adományai­kat az árvaházra átengedik. Ezt azonban határozottan tagadni vagyok kénytelen. Mert bár hallottam hírből, hogy volnának az adományozók közül némelyek ily szándékkal: de hozzám még e mai napig sem érkezett senkinek ily nyilatkozata, mig ellenben a | nálam levő aláírási iveken az adakozók mindegyikének írásbeli nyilatkozata előttem fekszik, mely szerint a képre adja pénzét; s igy azt, hogy ha 272-en vannak az átengedők : kik azok névsze­rint, és mily összeget engednek át? tudnom nem lehet. A jelenlegi nőegylet választmányi ülésében előterjesztetett-e vagy nem az átengedni szándékozók nyilatkozata? nem tudom; mig az egylet alelnöknője voltam, ilyesmi a választmányi ülések­ben, a melyek határozata tárgyát egyébiránt ez jogosan nem is képezheti, elő nem fordult; mióta pedig az elnöknöi állomásról visszaléptem, a választmány ülésében részt nem vettem, s igy az abban hozott határozatokról, minthogy azok velem nem közöl­tettek, tudomásom nem lehet. De ha a nöegylet választmányi határozatának ez ügy tárgyát úgy képezhetné is, mint a hogy jogo­san nem képezheti, és ha a nőegylet választmányi ülésében részt vettem volna is, és ha abban talán felolvastatott volna is az át­engedők névsora: az ott felhozottakat mégis mindaddig, mig ve­lem nem közöltéinek, tudomásul nem vehetem ; mert azt nem kö­vetelheti tőlem méltányosan senki, hogy 272-nek nevét egyszeri hallásra megtartsam emlékezetemben, és azon összegei is egyen kint, melyet azok egyenkint netalán átengedtek, és azt, a mit igy egyszeri hallásra emlékezetemben megtartottam, eljárásom zsi nórmértékeiil vegyem. Nekem tehát csakugyau nincs tudomásom névszerint egyről sem, hogy átengedte volna adományát. Minthogy pedig a képre a t. ez. közönségtől én kértem, és ez nekem is adta azt át: csak is az én beleegyezésemmel lehetne e pénzt az egyes adózóknak másra forditaniok. Es én erre, a mig azon hiedelemben voltam, hogy a begyüit pénzből ily képet sze­rezni remény sem lehet, hajlandó is voltam, s ez okból jelent meg a lapokban, jelesen a „Hon“ műit évi 261-ik számában, ez értelmű felhívásom. De miután annak megjelenése, t. i. nuvernb. eleje óta mostanig sem nyilatkozott senki előttem, hogy az átengedésbe beleegyezik; más részről pedig hitelt legfőbb mérvben igénylő több oldalrólarról biztosíttattam, hogy a czélnak megfelelő kép ha­zánk egyik első rangú művészétől megszerezhető a rendelkezésre álló pénzösszegtől nem annyira jelentékenyen különböző áron, hogy a még hiányzó mennyiség összegyűjtésére ne lehetne re­mény : azt hiszem, vétkezném a bennem helyezett bizalom ellen, ha a pénzt másra, mint az eredetileg kitűzött czélra fordítanám, ha­bár talán szentebb czélt gyámolitanék is ezáltal. S habár a la­pokban közzétett felhívásban nem tétetett is ki a határnap, miko­rára az átengedési nyilatkozatot elfogadom: — noha ez szándé­kom ellenére történt, mert a lapokba általam küldött felhívásban erre 1867. decz. 12-ke tűzetett ki, mi csak a szerkesztői rövidíté­sek folytán maradhatott ki, — mégis jogomban állott, még pedig, mivel eddig senki sem nyilatkozott előttem, tehát a nélkül, hogy csak valaki jogát sérthettem volna, e nyilatkozatra a határidőt megszabni, a mint e hó 4-én kelt nyilatkozatomban tettem is, kü lönben még az következhetnék belőle, hogy a kép megszerzése után is követelhetné valaki e czélra adott pénzét, a mi már mégis képtelenség volna! A nöegyletnek azon tisztelt tagjai, kik az e képre begyült pénzt az árvaházra akarják fordittatni, azon nézetet látszanak táplálni, hogy az adakozók többsége a kisebbség pénze felett ren­delkezhetik, s ha netalán a többség e pénzuek az árvaházra leen­dő fordítását szavazattöbbséggel elhatározná: a kisebbségnek ezt engednie kellene saját adományára nézve is. Midőn én kijelen, teném, hogy e nézettel teljesen ellenkezőt táplálok, megjegyzem hogy még ha az én nézetem téves volna is, akkor is, minthugy az ellenuyilatkozók állítása szerint az eredeti czéltól eltérni hajlan­dók csak 272 en vannak; az összes adakozók száma pedig 686 ot is meghalad már, sőt most is folytonosan adományoznak számo­sán, az önmaguk által felállított elv szerinti eljárás is ellenök üt­ne ki; — de én részemről semmi ily szavazásnak jogosultságát el nem ismerhetem. Végre, minthogy a tőlem eltérő nézetüek engem az árvaház ellenségeként akarnak feltüntetni: kijelentem, a mit már egyéb­ként a nöegyletnek m. évi decz. 15-én tartott nagygyűlésében be­adott nyilatkozatomban is kiemeltem, hogy ellenkezőleg, én az árvaház eszméjét e képnek megszerzésénél magasztosabbnak és szentebbnek ismerem el, s annak létrejöhetésére tőlem kitelhetö- leg közreműködni szívesen ajánlkozom: de e czél szentsége által még nem érzem magam feljogositva a t. ez. közönségtől más czél­ra (a képre) kinyert pénzt erre fordítani. Hová lesz az aláírási fel­hívások hitele, ha megengedtetik, hogy az adakozóktól e czélra be­ik

Next

/
Thumbnails
Contents