Eger - hetilap, 1868
1868-08-27 / 35. szám
305 már oly nagy tömegüek, hogy azoknak a tanácsi eljárás vagy már ( most, vagy néhány év muiva megfelelni képes nemleend; shogy e föltevés indokolt, azt ép e többségi munkálat igazolja, melyben j íölemlittetik: hogy a közigazgatási ügytárgyak már oly nagj [ számúak, miszerint annak következtében a havi gyűlések úgy- | szólván állandóak. Ha már most a korigényt úgy elégitendjük ki, a mint azt a többség javaslata ajánlja, s fizetéssel ellátott közigazgatási ülnököket választunk, ez, nem kétlem, a pillanatnyi szükségleten se- gitend , de maradandó orvoslatot nem nyújt, mert a köz- igazgatás fönt kifejtett, fejlődésmenete által mindenesetre ba- ; lomra döntetik, s igy ha most nem is, úgy akkor keilend a hivatali rendszert elfogadni s belenyugodni, hogy minden közigazgatási ügyet a megyei tisztikar, a legszigorúbb s személyes felelősség terhe alatt elnöki utón intézzen el. De ezenfelül, ha mindjárt jelenleg is az úgynevezett elnöki elintézésmód fogadtatnék el a közigazgatási ügyek egész körére nézve, úgy mérhetlen sokat nyerne a megye közönsége mind pénzben, mind, a mi azzal egyenértékű, időben. — Pénzben, mert nem kellene a mindenesetre több egyént igénylő tanácskozó testületet fizetni, s időben, mert az ólomröptü tanácskozásokat gyors és szakértő elnöki elintézés váltaná föl. Az elnöki eljárás ellen csak az egy látszik illetékes ellenvetésnek, hogy: hiában, több fő mindig csak helyesebben fog intézkedni, mint egy. — De ez ellenvetés is elveszti a rideg való előtt minden igényét a csalbatatlanságra, mert csak képzeljük az egész eljárást szemllnktelé: az illető megyei tisztviselő a hozzá előadás végett utalt ügyet kidolgozván, a közigazgatási tanács elé terjeszti, e testületben igen természetesen csak egy töredék vagy csupán maga az előadó lesz szakember a tárgyalandó ügyben, s igy igen könnyen megtörténhetik, hogy az egyedül illetékes s szakértő kisebbséget a szakavatatlan többség leszavazza, s a legczélszerübben kidolgozott ügyet megbuktatja, vagy legjobb esetben megakadályozza. (Vég-e köv.) Politikai hetiszemle. Eger, aug 26. j A lajtántuli országgyűlések f. hó 22-én megnyittattak. I Leginkább igénybe veszi a figyelmet a cseh országgyűlés, melyen ! a csehek nem jelentek meg, hanem a. gyűlés megnyitása előtt I bőven szolgáltató a vizet. Az üres vizhordókat csolnakokra raktuk, s miután hajónk a zátony miatt majdnem egy mérföldre állapodhatott meg csak a szárazföldtől, úgy kelle azokat a szigetre 1 szállítanunk. Ez igen nehéz munkával járt. Habár csak 20 személyből álló hajónépünknek nem volt szüksége valami tetemes vízmennyiségre, mégis nehány napon át kelle bajlódnunk e munkával. A vizmedencze egyfélmérföldnyire feküdt a parttól, az odavezető ut pedig iszonyúan rósz volt. Minden egyes hordót gerendákon kellett tovaguritani, s e mellett még az is megtörtént sokszor, hogy a hordó szikladarabok közt megakadt, s a vizet kénytelenek valánk kibocsátani. Én teljes igyekezettel hozzáláttam a munkához, utolsó nap azonban, midőn a legutolsó vizbor- dót a part felé guritottuk , hirtelen ájuláshoz hasonló szédülés vett elő. „Snowball!“ kiálta a kapitány, ki személyesen vezető a munkát, „van e még pálinka a hajón?“ „Igen is van uram! válaszoló a szakács. „Jól van, hát adj minden embernek egy pohárral,“ parancsoló a kapitány, s aztán felém fordulva mondát „De hisz ön Jennet, teljesen kimerült!“ Én leültem, s fejemet kezeimre támasztani„Úgy van uram,“ válaszolóm.“ „Igyék hát egyet saját palaczkomból,“ monda a kapitány. Miután a palaszkot ajkaihoz vette, s látszólagosan ivott volna, nekem nyújtó azt. Mohón hozzáfogtam, és mert a szomjtúl nyelvem majdnem szájam padlásához tapadt — nagyot húztam az italból. Visszaadván a palaczkot, egy szikla melletti árnyékos helyre mutattam és mondám : ,,Itt egy pillanatra lefekszem. Mihelyt szüksége lesz rám, e helyen megtalálaod. „Jól van, jól!“ válaszoló a kapitány, és a part felé elsietett, a hová az utolsó vizhordót szállították. A hűvös, árnyékos hely s a pálinka, melyet ittam, mihamar megjelentek annak eluökénél Palatzky, Pitross és Kratochwill, és- átnyújtották a cseh párt nyilatkozatát, mire ismét távoztak. A csehek kimaradása azonban az országgyűlést határozatképtelenné nem tette, mert 122 követ volt jelen. A porosz és orosz uralkodók találkozása Schwalbachban bö anyagot nyújtott a lapoknak politikai találgatásokra ; különösen a franczia lapok foglalkoznak azzal nagy buzgósággal. Mi a fölmerült conjecturákat, melyek a positiv alapot nélkülözik, egyszerűen mellőzzük, s csupán annak constatálására szoritkozuuk, hogy a lapok többsége a schvralbaclii találkozásnak politikai fontosságot tulajdonit, s1 hogy az a franczia kormánykörökre nyugtalanító hatást gyakorolt, mert azt hiszik, hogy eredménye Fraucziaországra nem kedvező. Hogy mennyi alapja van ezen aggodalomnak, talán később ki fog Hinni. Újabban érkezett tudósítások constatálják, hogy az orosz es romániai kormányok nem hagytak föl fondorlataikkal. Moldvai tudósítások szerint, a bukaresti kormány pártfogása alatt uj bolgár expeditió készíttetik elő. — Az „Ital. Cor.“ írja, hogy Galacz- nál egy 20 emberből álló banda megtámadott egy török gőzöst, mely lőporral megrakott hajót vontatott. A támadók, miután több lövést váltottak, a román partokra vonultak vissza. Ennek folytán a török kormány nagyon erélyesen demonstrált Bukarestben, mire Károly herczeg elrendelte a vizsgálatot, mely alkalmasint csak színleges lesz, hogy port hintsenek a Porta szemébe. Az „A Alig. Ztg“-nak Berlinből jelentik, hogy Poroszországból küldik a fegyver- és löszerszállitmányokat a dunai fejedelemségekbe. A többi közt 25,000 db. porosz gyártmányú hátultöltő puskát küldtek Gácsországon át Moldvába „portékák“ czime alatt. Orsováról írják, hogy ott osztrák katonaság öszpontosittatik, s tudni akarják, hogy e csapatöszpontositás a bolgár eseményekkel van összefüggésben. E hirt egyelőre nem tartjuk valószínűnek, bár ily rendszabályok a Duna mellett fölmerülő eseményekkel szemben igazoltaknak tűnnének föl. Azt azonbau mint bizonyost. Írják a lapok, hogy Bécs és Páris közt tárgyalások vannak folyamatban aziránt, vájjon minő állást foglaljon el a két kormány szemben a bolgár eseményekkel, ha ezek komolyabb alakot öltenének. Valóban itt az ideje, bogy a diplomatia a legerélyesebben lépjen föl Bukarestben. Úgy látszik, az athenei kormány is elérkezettnek látta az időt a Portával való szakításra. Epirus és Thessalia déli határatartós és mély álmot hozott szemeimre. Fölé^redéskor nedves hideget érzék. Eleinte a hajó fedélzetéu képzelém magamat, mert csillagokat láték magam fölött ragyogni, és erős harmat nedvesité ruháimat; de midőn kezem a sziklafallal érintkezők, eszembe jutott, hogy a szigeten vagyok. Az ijedtségtől szinte megzavarodva, fölemelkedtem, s körültekintek. A csolnak az utolsó vizhordóvaí természetesen már elhagyó a partot, de hol van a hajó ?— „Istenem, légy kegyelmes énnekem!“ kiálték rémülve, midőn szemeim a láthatáron a holdvilágtól a tovasiető hajó fehcr- lö vitorláit észrevevék. Kiabáltam és kendőmet lobogtatám, de : természetesen hasztalan. Ily nagy távolságra s ily homályban a hajón ezt sem nem hallhatták, sem nem láthatták, hajnalig pedig a hajó okvetlenül eltűnik a láthatárról. „Kétségtelenül azt hiszik, hogy a födélzeten vagyok,“ gondolám, s ha megtudják, visszatérnek és —“ Nem valék képes e gondolatban megnyugodni, mert a kapitány irántami föltűnő szívélyessége és pálinkávali kínálása jutott eszembe. Hátha a pálinkában valami bóditó szer volt? Ezen most nem is kételkedtem többé. — A bekövetkező reggelig őrültként futkostam idestova a szigeten, s olykor-olykor fölmásztam a legfőbb magaslatra, hogy a távozó bajó után tekinthessek. Midőn azonban a nap teljesen föltűnt a láthatáron, a hajó is eltűnt a távolban, és én a sziklás, kietlen szigeten már csak magam valék! . . . Kétségbe estem, és lefekve a földre, a halált óhajtottam, — hosszabb fekvés után azonban az éhség kezdett kínozni, és én elfeledém borzasztó helyzetemet. A sziklafalon szárított halat találtam fölaggatva, s amellé jó ivóvizem is volt . . . ez reményemet ismét némikép föléhreszté ; mert nehány hóra való táplálékom volt, s igy feltehetőm azt is, hogy ezen idő alatt majd csak vetődik valami hajó ivóvízért e szigetre. (Vége köv.)
