Eger - hetilap, 1868
1868-07-23 / 30. szám
melléklet az „Eger“ 30 ik számához. — 267 A megyék rendezése ügyében küldöttségileg beterjesztett többségi javaslatnak indokolása. A megyék rendezése, a nemzetiségi kérdés és a honvédelem tárgyában adandó véleményes javaslat készítése végett kinevezett küldöttség többségének megállapodásától eltéröleg, a kisebbség, különösen a megyék rendezése tárgyában, a többség által javait 1-sö és 2-ik pontra nézve külön véleményt mutatott be. Mind a két javaslat kinyomatva a közönség előtt fekszik. Miután a kisebbség nem elégedett meg azzal, bogy a többség nézetétől eltérő javaslatot tett, hanem a már készen álló többség javaslatának taglalásába is bocsátkozott, t'ölhiva érzem magamat, mint a küldöttségnek a rendes elnök gátoltatása miatt tanácskozását vezető tagja, mind a többség nézeteinek indokolására, mind a kisebbség javaslatának szintén bonczkés alá vehetőiére, mert a megye közönségének itélőszéke előtt egyenlő készültséggel s véd- okokkal csak igy jelenhetünk meg, igy érhetvén azt el, hogy a többség nézete kellően indokolt legyen, de a kisebbség nézetének is árnyékoldalai földerittetvén, a megye közönsége a két vélemény közül választhasson, vagy azt módosíthassa. Minden szabad alkotmánynak, és igy a magyarénak is, legfényesebb s legrégibb pontja az önkormányzat, vagyis a semmit rólunk nélkülünk elvnek lehető megtartása volt. Ezt látjuk már azon alapszerződésben, melyet őseink e földön megtelepedésük alkalmával a fejedelem s egymás között kötöttek, melynek e tárgyra vonatkozó 3-ik pontja igy szól: „hogy azon fejedelmi személyek, kik Almost szabad akaratokból választották urokká, se maguk, se fiaik soha a fejedelem tanácsából és az ország tisztjéből egyátalában ki ne rekesztessenek.“ Ezen elvet látjuk több kevesebb megszakításokkal, de mégis mindenkor szélesebb s szélesebb alapra fektetve, történetünkön végig húzódni; igy látjuk, hogy III. András idejében őseink országgyűlésüket már a Rákoson tartották, s hiszszük, azért, mert azon igen számosán jelentek meg. I. Ulászló 1442-ben igy hirdeti az országgyűlést- „tota Universitas divitum et pauperum in campum Rákos conveniat.“ Hu- nyady Mátyás 1458-ban királylyá igen népes országgyűlés által választatott meg. II. Ulászló alatt 1495-ben a Budán tartott or szággyülésre minden megye 10 követet küldött. Valamint az ország közös ügyeit hajdanta ily széles alapra fektetett gyűlésekben intézték el őseink, ehhez hasonlót tapasztalunk a megyei ügyek elintézésénél is. Történetünk az első megyei gyűlés nyomát IV. Béla idejéből jegyezte föl. E gyűléseken intéztettek el a várjobbágyok vagyis kisebb nemességnek, kik király szolgáinak is hivattak, közügyei. A mohácsi vész után, midőn a török hazánkban szerte dúlt, Várday Pál püspök és Bebek János előlülése alatt Heves, Borsod, G-ömör, Torna és Abauj vármegyék rendei, Miskolczon tartottak közös gyűlést, melyben a török pusztítás gátlása fölött tanácskoztak. A városok, községek belügyeiket folytonosan köz-, illetőleg népgyülésekben intézték el. A nemzetnek ezen vérébe átment önkormányzati szokása és jogának korlátozását tehát a küldöttség többsége nem javasolhatta, nem különösen azért sem, mert az 1848-iki törvényeken is azon eszmeirány húzódik végig, hogy a jogokat nem korlátolni, hanem kiterjeszteni kell. Javasolja tehát a küldöttség többsége az 1-ső pontban, hogy a megyei önkormányzat a lehető legszélesebb alapra fektettessék, s abból, a ki arra képességgel bir, ki ne rekesztessék, s ha a kívánt qualificatiót szorgalma, műveltsége által megszerezte, e jogának gyakorolhatása a választók szeszélyétől függővé ne tétethessék; vagyis: a megye közönségének gyűlését képezzék mindazok, kik az 1848, V. t. czikkben politikai jogokkal föl ruházva vannak — kivéve azon nemeseket, kik a nemességnél egyéb képességgel nem bírnak. A 2-ik pont indokolására fölemlítem: hogy a küldöttség többsége, az 1848-iki vívmányok legelsőjének a felelős miniszteriális kormányzatot tartván, felelős kormány pedig csak úgy s akkor felelhet meg föladatának, ha rendeletéi a megyék által gyorsan s pontosan teljesítetnek; de hogy a megyéknek fölterjesztési gyakorlata is épségben föntartassék, javasolja a többség: „hogy a minisztériumnak törvénytelen vagy czélszerütlen rendelete ellen, a megye fö 1 irha s s o n ; de ha a minisztérium ismétli rendeletét, azt a megye végrehajtani köteles, s ez esetben az országgyűléshez sérelmi föliratot intéz- h e t.“ Ugyanezen 2-ik pontban föntartatnak a megyéknek mindazon jogaik, melyeknek azok 1848. előtt is gyakorlatában voltak. A 3-ik pont a megyei gyűlések tartásának idejét, módját tárgyazván, indokolása felesleges; van azonban ezen pontban is egy javaslat, mely az állandó, de választott és fizetéssel ellátott rendes tagok alkalmazását tárgyazza. Ezt azért látta jónak a küldöttség javaslatba hozni, mert a tárgyalandó megyei köz- ügyek oly számosak, hogy ezek eiintézhetése végett, az úgynevezett kis vagy havi gyűlések majdnem állandóan tartandók, a tapasztalás pedig eddig azt tanúsította, hogy az ily kisgyüléseken, sőt a nagygyűléseken is, ha azok több napig folytatva tartatnak, a tagok vagy épen nem, vagy csak igen kis számban jelennek meg javalja tehát a küldöttség; hogy választassanak bizonyos számban oly bizottmányi tagok, kik a megye által rendes fizetéssel ellátva, a kis- és nagygyűlésekben megjelenni, abban részt venni kötelesek leendenek. Szükségesek az ily rendes tagok azért is, mert számosak azon tárgyak, melyek előlegesen küldöttségek által megrostálandók, előkészítendők; vannak olyanok is, melyek állandó bizottságokat igényelnek ; s azt, hogy az ily tár- gyakbani kiküldetésekkel, megbízatásokkal egynémely bizottmányi tagnak minden ideje igénybe vétessék, kívánni is alig lehet. Mindezen tárgyak és teendők, ha ily állandó fizetéses tagok választatnának, azokat terhelnék. A 4-ik pont, hogy t. i. a közigazgatás a törvénykezéstől el- választassék, közohajtás lévén, bővebb indoklást nem kíván; azonban választás alá esőknek véleményezi a küldöttség minden 6-ik évben a törvényszéki bírákat is, azért, mert a kevésbbé szorgalmas vagy lelkiismeretes bírótól, csak igy s ez utón szabadulhat meg a megye, a törvény utjáni elmozdítás hivatallali visszaélést s vajmi nehezen bebizonyithatót föltételezvén, nem kielégítő ; kell, hogy a bírák fölött is legalább minden 6-ik évben ítéljen a közvélemény, mert bírhat valaki első megválasztatása előtt mindazon tulajdonokkal, melyekkel egy bírónak bírni kell, azonban, ha később hanyagnak, ügyetlennek, vagy részrehajlónak fog fölismertetni, az ily egyéntől nem bírói it'élet, hanem csak a választás szabadíthatja meg a közönséget. Az 5-ik pont szerint azon városok, melyek egy vagy több országgyűlési képviselőt választanak, önálló municipiumokká emeltetnének, mert az ily városok, önállóan is képesek lévén alkotmányos jogaikat gj'akorolni, a megye és az ily városok közt gyakran fölmerülő villongások ezáltal megszüntetvén, a közegyetértés gyarapodnék; tudjuk azt is, hogy a városok helyi érdekei a megyei közérdektől gyakran eltérők lévén, elüerülte- tik az, hogy a város — főleg a megyei székhelyi — a megyei végzések hozatalára nyomást gyakorolhasson. A küldöttségi többség ezen javaslatának 1-ső és 2-ik pontjait a kisebbség egészben sajátjává nem tévén, külön véleményt nyújtott be, és pedig az l-sö pontot illetőleg javasolja: „hogy a megyei bizottmány a tiszta népképviselet alapján, tekintet nélkül a társadalmi osztályokra, és kategóriákra, közvetlen választások utján öt évre alakittatik. Választó minden, az 1848. V-ik t. czikkben arra képesített egyén. Választható minden választó. Minden 500 lélek után egy bizottmányi tag választatik. A választások kerületenként, az országgyűlési választásokra alakított kerületekben, megszabott aranyban történnek.“ A 2-ik pontra nézve véleményezi, hogy: „a bizottmánynak jogában áll a minisztérium oly rendeletéit, melyeket törvénybe ütközőknek tart, végre nem hajtani, azok ellen a minisztériumhoz, s ha a vitás kérdés igy ki nem egyenlittethetnék, az országgyűléshez fölirni.“
