Eger - hetilap, 1868

1868-07-02 / 27. szám

233 Obrmovics Milan jun 23-án érkezett meg Belgrádba az ágyuk dörgése és nagy néptömeg üdvözlete mellett. Az állambi- j vatalnokok és a polgárok testületéi által fogadtatott, s a temp­lomban végzett ima után a fejedelmi palotába ment. Miután a nép Milant úgyszólván egyhangúlag kikiáltotta fejedelemnek, senki sem kételkedik, hogy a választó skupstina jóváhagyandja a nép választását. Szerbiában mindenütt rend és nyugalom uralkodik. Napoleon herczeg jun. 24-én érkezett Bukaresztbe, hol nagy ünnepélyességgel fogadták. Károly herczeg, a miniszterek s a városi hatóság a sorompónál várták a magas vendéget, ki a feje­delmi szállást mellőzve fogadóba szállt. Este kivilágítás volt tisz­teletére. A herczeg 26-án utazott tovább, s 27-én érkezett Konstan- tinápolyba. Oroszországban nagyon rósz szemmel nézik ez uta­zást, s csaknem ngy magyarázzák, mint ellenséges lépést Orosz­ország ellen. Olaszországból folyvást igen kedvezőtlen hirek érkeznek. A cselekvési párt jobban van szervezve, mint valaha. Akár Keletre tervezzenek expeditiót, hogy a franczia befolyást megtörjék, akár Rómát tűzték ki czélul, tagadhatlan, hogy nagy tervekkel foglal­koznak. Azonban a szerb fejedelem halála megakasztá a forrada­lom működését egyidőre, talán addig, mig Napoleon herczeg visz- szatér Párisba. Nagy figyelmet ébresztett legközelebb az „Eten- dar“ azon hire, hogy Alsó-Olaszországban Garibaldi Menotti to­borzásokra készül, s az olasz kormány nem látszik őt ebben aka­dályozni. Levelezés. dóm csak régen lehetett tanúja ahhoz hasonló lelkesedésnek, mi­dőn a tisztelgők uj főpapja az erkélyre kilépett, s midőn a kitörő éljenzések miatt alig kezdheté meg ama remek beszédet, mely- lyel lángra gyújtott minden szivet; s mely jelenet mintegy fény­pontja volt az azon napon s másnap lefolyóit ünnepélyeknek. Bártfáról, az ott kitört tűzvész miatt a küldöttség elmaradt, s telegramm utján üdvözölbeté csak e város ö méltóságát. Ma 28-án reggeli 8 órakor vonult a püspöki lakból a fényes menet a fén.ves székesegyházba. Elől az említett küldöttségek tagjai, utána a megyei fő- és alpapsággal, a menet végén a föl - szenteltetése és beigtatására menő főpásztorral, a fölszentelő, metropolita, Bartakovics Béla ő nmlga és Gaganecz s Ma- riássy segédkező püspök ö mlgaikkal. A fölszentelés mintegy % 12 órakor ért véget, mi után ő méltósága szószékre lépett, s elmondá ama kitűnő székfoglaló beszédet, mely általános figye­lem s közbeszéd tárgya lett ma, s marad Kassán igen sokáig. 2 órakor 470 teritékü diszebéd, melyet legdíszesebbé az ünnepelt főpaptól mondott toasztok tevének a pápára, a király­ra, a királynéra, s fejedelmi gyermekeire, a magyar kormányra, ö nmlga az egri érsekre, a segédkezett két püspökre sat. Mint fölszentelt püspök, jótevéssel, a szeretet müvének gya­korlásával kezdé meg az első napot is ö mltga, 200 frtot kézbe sitvén Kassa polgármesterének a város szegénye i közötti kiosz­tás végett. Adjon az ég hosszú életet neki! hogy sokáig lehessen büsz­kesége hazánknak és egyházunknak. R. S. Kassa, jun. 28. Lehetlen e város mai é3 tegnapi ünnepélyeiről röviden nem értesítenem szerk. urat. Soha az egyházi és polgári örömünneplések szívélyesebb ölelkezését nem láttam, mint ma Kassán, hová a megye uj főpásztora, a f. évi jan. 10-én kinevezett püspök, Per- ger János ő méltósága tegnap a déli vonattal s fényes kísé­rettel megérkezett. A szívesség, a szeretet, s a bizalom kifejezése ült az arczokon, a szivekben s örömtelibb ünnepet aligha ült va­laha e város; melynek túlnyomó értelmisége előbb hallván az uj főpap magas műveltsége, tudománya s papi és polgári érdeme­iről, hogysem személyét ismerte volna — ismert vallásossága s ildomos politikai irányának tulajdonítható ama példátlan lelkese­dés, melylyel első megérkeztekor székvárosi híveitől fogadtatott. Már a határon — Szikszón — Abaujmegye bizottmánya s a kas­sai egyházmegyei papság küldöttsége várakozott reá, s iidvöz- lötte a tevékenysége s nemes emberbaráti szivéről ismert kassai kanonok Danilovics Mihály ur által. Hidas-Némethinél a pesti egyházkerület papsága ugyanazt tévé; mig végre a vonat Kas­sához közelítvén, taraczkdurrogások hirdették, hogy a várva várt föpásztor a város küszöbéhez ért. Oldalán nagynevű érse­kével — ki fölszentelésőre kisérte — kiszállt a vaggonból, s az indóház terén s csarnokai alatt még soha nem látott fényes jele­netén gyönyörködtek a szemek. A kiszálló főpásztorok Kassa városa diszkiildöttségét, a helybeli káptalani testületet, a megyei papságot, s tömérdek nagy számát a közönség mindkét nembeli értelmiségének, továbbá a városi és metzenzéfi bandériumot — látták maguk előtt. Először a város polgármestere, utána a káp­talani szónok üdvözlé, mely üdvözlő szónoklatokra midőn a nagy tudományi! uj főpásztor válaszolt, közönként a leglelkesebb él­jenzések rázták meg a léget; valamint most, úgy este s másnap az ünnepeknek itt még nem ismert fényes szónoki képessége lepte megs ragadta bámulatra a messze megyékből összesereglett egyházi és világi közönséget. A bevonulás valóságos diadalut volt. Délután félötkor a küldöttségek tisztelgései vették kezdetö- ket. A kassai káptalan és papság, Abauj, Sáros, Heves, Zemplén- és Szabolcs vármegyék, Kassa, Eperjes, Nyíregyháza városok, az egri főkáptalan és főmegyei papság, a kassai keres­kedelmi s tanári testületek, a katonaság, a honvédegylet, az izra­elita hit-község sat. küdöttségeit láttuk a püspöki lakba fölvonul- ni, s kttlön-külön szónokaik által tisztelegni. Nyíregyháza városa egy diszkelyhet, a szabolcsi papság egy keresztet (pacificalet) nyújtott át neki; ennek erélyes, tevékeny főesperese, amannak jó ideig lelkésze s jótevője volt. Este a város fényesen kivilágitta- tott, főleg a város- és megyeházát, a papnöveldét, a premontreiek lakát láttuk fényárban úszni, két utolsó helyen transparentekkel. 8—9 óra között előkelő polgárság 200 fáklyával, mondhatom, a város összes lakosainak részvétével s jelenlétében, a katonai ze­nebanda s a helybeli dalárda közreműködésével tisztelgett, An talífy Flórián jeles szónokkal élükön. A gót Ízlésű s remek müvii Eger, jun. 17. T. szerkesztő ur! Mint tudjuk, a természettudósok ez évi augusztusban itt tartandják gyülésöket. Ez alkalommal városunk szerencsés leend elfogadhatni a tudomány számos barátait s föl- kentjeit, s ezek közt több olyakat, kik a régiségek, műemlékek stb. iránt kiváló figyelemmel viseltetnek, s különösen ez utóbbiak nem fognak hozzánk hiába fáradni, mert városunk sok érde­kes műemlékkel bir. így mindjárt a város déli végén a hatvani út melletti dombon ott mereszkednek egy elhagyott ódon épület romjai. Ezelőtt tornyai is voltak (két ága), de azokat már megemésztette az idő (vagy ellopták ? nem tudom). Igen valószínű, hogy az érkezendő Römer F. vagy más archaeolog, ha e romokat meglátja, rögtön leugrik a kocsiról, futva fut azok megvizsgálására,s midőn bennök netalán valami középkori, törté­netileg érdekes épület maradványait keresi, nekünk pirulva kell bevallanunk, hogy az bizonyos nem egyéb, mint Járdán Miska et comp. temetkezőhelye. A nóta vége az : hogy a nemes városhoz, vagy azokhoz, ki- j két illet, azon kérdést intézzük: vájjon azt akarják-e bevárni, j hogy az idő egye meg ez éktelen 'épületromot, melynek, a mel- i lett, hogy minden jobbérzésii előtt undorító botrányként jelenik I meg, ma már egyéb értelme nincs, mint hogy nemesebb izlésbe- I li hátramaradásunk fölkiáltöjeleül szolgáljon; vagy pedig — miként ez morális kötelesség — intézkedni fog, hogy az onnét mihamarább elpusztittassék ? Mi azt hiszszük, hogy akármelyik építkező egri polgár szívesen elhordatná azt a belőle nyerendő anyagért. • Egedi. Egervárosi és vidéki hirek. — Múlt hó 26-án, midőn Perger János püspök ő mlga városunkból eltávozott,Tavasy Antal polgármester ur több tanácsos kíséretében a város határánál szívélyes szavakban vett búcsút a távozótól. Ö méltósága meleg szavakban mondott köszönetét meg­tiszteltetéséért, s igéré, hogy Eger városára, hol neveltetett és annyi barátsággal találkozott, mindig örömmel fog visszaemlékezni. E szives visszaemlékezés jeleül tekinthetjük, hogy püspökké szentel­tetése és székfoglalása alkalmából városunk polgármesterének. 100 ftot küldött azon kérelemmel, hogy a városi szegények közt kiosztani szíveskedjék. — A j u n. 21-iki földrengésről több rendbeli tudósí­tást vettünk. Jász-Mihálytelken a nevezett napon reggel 6 óratáj­ban érezték az első lökést. A házak padlásain oly borzasztó ro­pogás és recsegés volt, hogy az emberek házaikból jajgatva sza­ladtak ki az utczára, hol a föld alatti vad moraj hallatára térdre omolva imádkoztak a vész elhárításáért. A parochialis régi roz­zant épület összevissza repedezett, sőt a fürfala (?) le is szakadt, és lakhatlanná vált. A templom erős boltozatai négy helyen any- nyira megrepedeztek, hogy a hívek nem mertek bemenni, miért

Next

/
Thumbnails
Contents